Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
Lejkoné Kristóf Olga/POET/:Csendes pillanat
  2017-12-03 10:39:48, vasárnap
 
 
A világ százfelé szalad...
Most kell - egy csendes pillanat.
Elvetni szokványos rendet,
Élvezni nyugtató csendet.

Lélekben lecsendesedni,
Az élet zaját feledni.
Mikor a sodrás elvonul,
Szívünk a szívvel párosul.

És ha megtelik szeretettel,
Tudom, egyhamar nem ereszt el.
Vibráló ünnepi fényben
Lágy dallam rezzen az éjben.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Domonkos Jolán/POET/: Boldogságszirmok
  2017-10-14 06:08:22, szombat
 
 
Boldogságszirmok hullanak ránk az égből,
kinyújtom kezem, én is kapok a fényből.
Vibrál a gondolat, szikrázik a csoda,
elűzi a bajt, elűzi a gondokat.

Szép reménnyel itat, bódító a párlat,
viszi már a szívem, szomorúság várhat.
Mosoly-esőt érzek, kipirul az arcom,
a nevetés miatt csuklik el a hangom.

Könny szökik szemembe, benne élet fénylik,
felrepült a lelkem, eljutott az égig.
Csillog-villog minden, eltűnt már a bánat,
hálás köszönetet foglalok imámba.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Schrenk Éva /POET/: Egy költő-társhoz
  2017-10-11 12:51:36, szerda
 
 
Futottam volna Hozzád - szavaidért.
Megérintettek, s én látni vágytalak.
Belém ivódtak, átformáltak.
S bensőm egén Te lettél a Nap.

Aztán telt-múlt az idő.
A hétköznapok átmosták lényemet.
Elfelejtettem, hogy mit is akartam.
De az újságból ismét hírt kaptam.

"Élt ötvennyolc évet. Eltemettük."
- ordítottak rám fekete betűk.
Nincs többé, akit felkeress...
Hiába minden. Sírj! Ölelj! Szeress!
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Böröczki Mihály:Szeretet
  2017-08-23 13:06:09, szerda
 
 
Nem érdemes, de talán nem is lehet élni nélküle:

SZERETET

Keressük, nem találjuk,
keres és nem talál ránk,
néha csupán a vágy jut,
néha öleljük árván,

ismeretlenül áldjuk,
és szenvedünk hiányán,
a fény, vagy annak látjuk,
vagy lélegző szivárvány,

vagy út, mit sok madár tud
a föld lakatlan táján,
vagy égig ér a szárnyuk
a végtelen határán,

de minden szíven átfut,
olyan, akár a járvány,
s végül magunkba zárjuk,
holtig és milliárd szám.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Hegedűs Adriana/POET/: Na és azután
  2017-08-03 10:09:37, csütörtök
 
 

Hiszem, kicsit bele kell az életbe halni,
felfrissült vérrel tudjunk utána nevetni.
Cetlikre írni ki magunkból azt, ami talmi,
gondolat átfésüléssel legyen mit feledni.

Cseppeket hagyunk magunk után sorban,
belemossuk lényünket némi illóolajjal.
Révedünk pár sejtelmes, szűk sikátorban,
tétovázva kihátrálunk egy kis cáfolattal.

Suttogva merjük kiáltani, hogy ez fájt!
Kővé meredt, amit a felszínre hoztunk.
Eltakarjuk, mit az élet magának kivájt.
Feledjük mindazt, hogy kissé voltunk.

Lemossuk magunkról a sok piszkot,
hogy fényben megfürödjön a lelkünk.
Feltartott kézzel védjük ki a sok szitkot,
örülünk annak, hogy ismét lélegzünk.

Mi jön ezek után? Egy élet teli színnel,
bársonyba öltöztetjük a szavakat rímmel.
Kiáltom! Őszinte szót igazra cserélek,
hiszek a hű gondolatok varázserejének.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
M. Laurens/JÁTSSZUNK EMBERSÉGET!
  2017-07-15 10:26:56, szombat
 
 

Hominem te esse memento

Játsszuk most azt, hogy jók vagyunk.
Hogy nem bántunk meg senkit sem mától,
Hogy szeretjük egymást mind önzetlenül,
S békében élünk a földkerekén: bárhol.

Játsszuk azt, hogy megértők vagyunk.
Hogy nem fordítjuk el fejünket másról,
Ha látjuk, hogy embertársunk bajban van,
S nem mer kérő kezet nyújtani: önmagától.

Játsszuk azt, hogy nincs bennünk harag.
Nem súgunk össze mások háta mögött,
Nem áskálódunk vagy rekesztünk ki többé,
És nem törünk pálcát eztán: senki fölött.

Játsszuk azt, hogy méltók vagyunk
Teremtőnk előtt az ember elnevezésre.
Játsszunk hát emberséget mindannyian,
Hogy béke költözzön lelkeinkbe: végre.

Hominem te esse memento

Játsszuk most azt, hogy jók vagyunk.
Hogy nem bántunk meg senkit sem mától,
Hogy szeretjük egymást mind önzetlenül,
S békében élünk a földkerekén: bárhol.

Játsszuk azt, hogy megértők vagyunk.
Hogy nem fordítjuk el fejünket másról,
Ha látjuk, hogy embertársunk bajban van,
S nem mer kérő kezet nyújtani: önmagától.

Játsszuk azt, hogy nincs bennünk harag.
Nem súgunk össze mások háta mögött,
Nem áskálódunk vagy rekesztünk ki többé,
És nem törünk pálcát eztán: senki fölött.

Játsszuk azt, hogy méltók vagyunk
Teremtőnk előtt az ember elnevezésre.
Játsszunk hát emberséget mindannyian,
Hogy béke költözzön lelkeinkbe: végre.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Sík Sándor:Mosolygó gyermek
  2017-06-10 16:53:02, szombat
 
 
A nyári busz fullasztó melegében,
Kék-bóbitás sapkája keretében,
Anyja mellére békén odabújva,
Szemben velem egy esztendős fiúcska.

Szeme azúrját kerekíti tágra,
Úgy néz a furcsa idegen világra,
Ami én vagyok, aki mostan boldog
Gyönyörűséggel arcába mosolygok.

Csak néz rám, néz rám, komolyan, sokáig,
Míg szirom arca gömbölyűre válik,
Ahogy a bimbó feslik szét a bokrán,
És édesdeden visszamosolyog rám.

Egy új emberke, ki nem is beszél még,
Hogyan érti meg mosolyom beszédét?
Hogy érzi meg, - hisz csak egy éve ember! -
Hogy a szeretet szólítja szememben!

Ó milyen titok, milyen csodaszép ez!
Egy csöpp agy, mely még gondolni se képes,
A szeretetet már fel tudja fogni
S a mosolyra vissza tud mosolyogni!

Ó, ha lehetne, hogy az, aki Atyja
Minden mosolynak, nekem is megadja,
Olyannak lennem, mint ez a csöpp gyermek:
Friss antennája minden szeretetnek.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Bera Irén /POET/: Nincs helye keservnek
  2017-05-19 21:46:11, péntek
 
 
Addig szeress, amíg lehet,
mert az élet homokszemek
igen gyorsan leperegnek.
Nincsen helye a keservnek.

S szeretet, ha benned reked,
mételyezi életedet.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Szabó Lőrinc: Csodálkozás
  2017-05-14 11:24:51, vasárnap
 
  Tavaszi szaga van a sárnak,
a szem már keresi a fecskét,
átvilágít rajtam a nap
s úgy járom ismert utcáimat,
mint idegen tájat a vendég.

Mi történt itt? Úgy zeng, lobog
a kék, arany, a sárga, a piros:
az egész világ édes zavar,
az élet valami ujat akar
s mosolyog a tilos.

A remény, igen, az mosolyog
és mindjárt mennyi szép akad:
a pénztelen mát drága, ritka
tündérálommá ittasítja
a tovakéklő alkonyat.

A remény - óh, mily idegen már!
Fényglória cseng át a városon.
Ilyen hivő még sohse voltam,
ilyen könnyű még sohse voltam,
ez az én első tavaszom!

Ma valami bolond öröm ér,
ma csókolni fog valaki,
ma minden léggömb megszökik,
vakok szeme tüzesedik
s kinőnek a csonkák tagjai!

Ma a feltámadás napja van!
Az Úr visz, megnyílik a börtön:
föl, föl, az egekbe indulok
s ámulva nézem, hogy mozog
lélektelen testem a földön.
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
Kaffka Margit: Zsoltár
  2017-05-03 07:08:44, szerda
 
 
- Verlaine -

Szerelmed, Uram, megsebzett engem;
itt vonaglik a seb vérpirosan, -
Uram, - szerelmed sebzett meg engem.

A te félelmed átvillámlott rajtam, -
Látszik sisteregve az égő fekély;
Félelmed villáma átcikázott rajtam.

Azóta tudom, hogy minden haszontalan;
Trónusod lépcsője akarok lenni,
Mert minden egyéb haszontalan, Uram!

Részegíts meg engem a te véred borából,
És asztalod kenyere tápláljon engem,
- Itasd lelkem a te szent véred borából.

*

És vedd az én vérem, mit nem pazaroltam el,
Testem, mely méltatlan a szenvedésre,
És vérem, amit még nem pazaroltam el.

Fogadd homlokom, mely egykor bíborba borult,
- A te szent lábaid zsámolyaul.
Vedd homlokom, mely oly könnyen bíborba borult.

Fogadd két szemem, - a tévelygés lidérctűzét,
- Most az imádság könnyűi oltsák
Két szememet, a tévelygés lidérctűzét.

Fogadd ajkaimnak sok csapongó szavát;
- Töredelemre intés lesz ezentúl, -
Fogadd ajkaim sok zavart, hazug szavát.

Fogadd kezem, amely adni sohasem tanult; -
A jóillatok oltárán, - az égő áldozathoz
Használd kezemet, mely adni sohasem tanult.

Fogadd lábaimnak táncos, léha neszét;
- Most irgalmadnak hívó szavát várják, -
Ím, vedd lépteimnek táncos, könnyű neszét.

Fogadd szívemet, mely bűnös vágyakra hevült,
- Most szent töviseid között vonaglik
Szívem, amely eddig forró bűnökre hevült.

*

Isten, áldozat, irgalom Istene,
Az én vétkeim örvénye beh mély,
Oh irgalom, áldozat Istene, te!

Oh bosszuállás, igazság Istene!
Gonoszságom fertője, mint sötétlik,
És te vagy a bosszú haragos Istene!

- De te áldás és béke Istene vagy,
És szörnyű az én nagy szorongatásom,
- Szánj engem, - hisz a béke Istene vagy!

Hisz te előtted semmi titok nincsen,
Te tudod, hogy a szegények szegénye vagyok,
- Kegyelmet találjak színed előtt Isten!

1906
 
 
0 komment , kategória:  Hit,remény,szeretet  
     1/7 oldal   Bejegyzések száma: 62 
2017.11 2017. December 2018.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
25262728293031
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 17 db bejegyzés
e év: 727 db bejegyzés
Összes: 2028 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 181
  • e Hét: 968
  • e Hónap: 4982
  • e Év: 147515
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.