Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 155 
Zagyi G. Ilona/POET/: Mátra
  2018-08-15 20:35:29, szerda
 
 

Gyönyörű és szertelen, "Ezerarcú Mátra"!
Vadregényes táját, ha képeslapra tenném,
egész sosem lenne. Egy kép egy pillantása.
Néha túlöltözve, néha csupaszon, lengén,
néha felhőkbe burkolva, gomolygó ködben.
néha bóbiskolva a harmonikus csöndben.

Valaki elmondja, hogy nincs feledhetetlen,
kíváncsi ösvény jár a Csörgő-patak mentén.
Csak halkan... az apadó Kövicses mederben.
Locsognak áradáskor, rohanás idején
beszédesek az egymáshoz ütődő kövek,
egyre hangosabbak, ahogy nő a víztömeg.

Mennyi ismert és ismeretlen... Csörgő-szurdok.
Erózió vájta, furcsa kő-sziluettek,
különös formák. Bámulnak andezit-tornyok,
kőfalból kibuggyanó hatalmas gyökerek.
Idehozom nagymamám száz meg száz regéjét,
hogy megértsem barlangok, üregek sötétjét.

Tán ott járt odalent maga Vidróczki Márton,
s hírhedt társai... a jött-ment szél elfecsegi.
Mamám altatója itt jár velem e tájon,
a jelenkort a képzelet oly mássá teszi...
valamit áthoz abból a régi világból,
sárkányleheletről, egy török lábnyomáról.

Bujdosók titkát óvják a mátrai bércek.
Mohák, borostyán zöldje élénkít félhomályt.
Lombkoronák, fákba vésett "Itt jártunk" szívek,
s mélybe szórt szavaink a szépségnek adja át,
hogy nyíló csodát lássak... szabad lélegzetét.
Vadakat, szelídet... már begyógyult sebeket.

Kócolódó hangom a kilátó tetején...
Itt vagyok, bükkerdők, fenyvesek, hegyi rétek!
Köszöntlek, tavak! Csermely a vízesés helyén!
Telik tüdőm, hol érzem a végtelenséget,
hol káprázik a szem a vakító kékségben,
s lent törékenység jár a szédítő mélységben.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Kerecsényi Éva :Volt egy nyár
  2018-08-07 05:54:02, kedd
 
 
Volt egy nyár, még most is emlékszem,
felhők ölelték a kék eget,
versenyt úsztak idővel, térrel,
s hogy száguld... senkit sem érdekelt.

Szelíd szellők hajamba túrtak,
a Nap cirógatta arcomat,
lelkem repült, épp csak húsz múltam,
faképnél hagytam a gondokat.

Hátizsákom várt útra készen,
lábamon saru, volt nagy divat,
hívott a nyár, az édes élet,
hol járok, tudatta távirat.

Volt sok nyár, sok bolondos emlék,
átvirrasztott, forró éjszakák,
ha kézen fogsz, most is mehetnénk,
míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Pődör György/POET/: Ringj vele nyár
  2018-07-08 17:41:58, vasárnap
 
 

Sok most a felhő,
szél gyakran megnő,
hol is az a régi nyár?
Ág törik félbe,
gyümölcse érne,
fonnyadtan nem kérik már!

Ázik a széna,
nap süt rá néha,
hiányzik a forgatás.
Oda az illat,
belülről izzad,
kikezdi a rothadás.

Telve a patak,
sárvízzel szalad,
mint akit az idő űz.
Kilépne árja,
medrét bezárja
az a sok vénülő fűz.

Sodrában véka,
rajta egy béka,
neki csak egy utazás.
Nem bántja szemét
sok úszó szemét,
s fülét kutyaugatás.

Volt itt már jég is,
beér majd mégis
az örök-makacs gabona.
Címerét bontja
bajuszul rojtja
a kukorica sora.

Sok hangya sürög,
készül a tücsök,
minden napsütésre vár.
Gondját a körte
félresöpörte,
hát ringj vele végre, nyár!
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Juhász Gyula: A nyári Tiszánál
  2018-06-15 19:10:39, péntek
 
 
Az öreg Tisza szörnyen zavaros.
Keserves kedvvel ostromolja partját.
Szilaj bánatát küldi benne
A nyugtalan Maros
S a távoli, koldus Máramaros.

Én hallgatom e hosszú zokogást,
Én értem e messze üzenetet,
Máramaros zagyva, fájó zenéjét,
Hol bujdokoltam
S a Marosét, hová majd most megyek.

Öreg Tiszám, te régi, jó rokon,
Be egy a kedvünk, sorsunk és dalunk.
Találkozunk, búcsúzunk százszor
És végre végtelen
Idegen ágy ölén csak elhalunk!
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Nagy Vendel: Éjszakák és nappalok
  2018-06-01 09:55:41, péntek
 
 
Magas dombtetőkön,
És hűs völgyeken át,
Száguld a széllel
A didergő hajnal.
Előtte nyargal
A szélfútta éj.
Útjukat állja
Délhez közeledvén
Fényben tündöklő
Aranyos meredély.
Délután szendergő
Megnyúló árnyék
Omlik a fákról,
Kúszik a fény.
Puhapihe párnákon
Oson az este,
Feltámad álmából
Újra a szél.
Átveszi birodalmát
A langymeleg éj.
Fáradt lelkemnek
Ad nyugodalmat
Egy puha levél.
Messziről halk zenét hoz
A kóborgó szél.
Álomra hajtja fejét
A holnapi remény.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Egri Erzsébet/POET/: Csak lebegtem
  2018-04-15 21:49:12, vasárnap
 
 
A hajnal pírja ezernyi színre bomlott,
rezgő patakként arcomra csókolt.
Tündöklő szerelemként játszott rajta,
melengető kézként túrt hajamba.

Érkező szellő testemet simította,
nyakamat ölelte bizsergető karja.
Ringatva lelkemet kereste,
érintése maga volt a végtelen szerelme.

Talpam alá simult a gyöngyöző fű,
mint magát megadó, hűséges szerető.
Könnyeit rásírta lábfejemre,
kérve, legyek az ő szerelme.

Némán álltam a gyönyörű pirkadatban,
átadva magam a mindenség vágyának.
Eggyé váltunk, mint buja szerelmesek,
s ebben a csodában csak lebegtem... lebegtem.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Szuhanics Albert: Megbotlott a tavasz
  2018-04-06 18:46:11, péntek
 
  Láttam én a tavaszt
mikor felénk szaladt,
megbotlott, elesett,
sírdogált keveset.

Elszakadt zöld fátyla,
legörbült szép szája,
anyjához bicegett,
kínosan sziszegett.

Ha április közel,
fényes hintón jön el,
fogata kikelet,
bolondít szíveket.

Addig is reszketünk,
elfogyott fánk, szenünk,
esdeklőn megkérjük,
maradjon vendégünk!

Karcsú bokát villant,
illatokat illant,
vígan reánk pillant,
harmatcseppet csillant.

Ha itt lesz, s nem távol,
zöld lombot varázsol,
kis szöcskét, víg lepkét,
szitakötőt, fecskét.

Úgy, mint tavaly, megint
vígan reánk tekint,
megfogja a kezünk,
s itt is marad velünk.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez
  2018-04-04 21:25:07, szerda
 
 
Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!? Kilombosodtatok
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül.

De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok, ? ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április.

Bölcsek vagytok ti, szárnybontó rügyek,
bölcsebbek, mint én, egészségesek?
Egy hónapja nem láttuk a napot,
mégis hittetek és kibujtatok,
hajtott a szent önzés, küzdöttetek,
győzni akartatok és győztetek!

Győztetek, hívő rügyek s levelek,
irígyelhetem erényeteket:
bolond idő járt rám is, április,
hosszú, naptalan, de én e komisz
tavaszban, mely oly zord és fénytelen,
hitetlen voltam és reménytelen.

Az voltam, fáradt, gyáva és beteg,
utáltam már az egész életet
s ez kellett, ez a büszke változás,
szemeimben ez a csodálkozás,
ez kellett, hogy megváltsam magamat
és megérthessem a példátokat,

hős példátokat, parányi rügyek?
Egy hét alatt de nagyra nőttetek!
Zöld zászlaitok felrepültek a
bokrok, fák és hegyek csúcsaira
s hiába ez a gyilkos április,
reményt hirdettek, reményt nekem is!
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Vörös Judit /POET/:Tél vége felé
  2018-03-19 20:18:32, hétfő
 
 
Odakint már felragyog a napfény,
karcolja a megroppanó jeget,
mely dacolva küzd a sugarával,
nem engedi elűzni a telet.

Hideg szélnek karjába fogódzva,
havas tájék fel-felborzolódik,
majd amikor kitáncolta magát,
pihéivel újra lerakódik.

Hó-sipkában állnak még a házak,
de könnye hullik némely eresznek,
tél hatalma lassacskán kifárad,
s fehér pelyhek végleg lecsepegnek.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
Kovács Sándor: Hazug tavasz
  2018-03-19 20:01:47, hétfő
 
 
Hazudik a tavasz
De azért szeretem,
Napfényt vártam tőle
De ezt most feledem.
Néhány nap jó idő,
Ennyi jutott nekem,
A gyönyörű tavasz
Nem törődik velem.
Olyan nagyon vártam,
Kémleltem az eget,
Láttam, hogy a szellő
Űzte a felleget.
Szabad utat nyitott
Az éltető fénynek,
Tágra nyílt kapuja
Az örök reménynek.
Arcomon éreztem
De most ennek vége,
Felhők gyülekeznek
A napfényes égre.
Vastagon takarják
A lenyugvó Napot,
Maguk mögé rejtik
Éjjel a csillagot.
Talán hamarosan
Megdördül az ég is,
Felhők nagy csatája
Lehet, hogy még szép is
És a csata végén
Kifedik a Napot,
Tavaszi éjszakán
Látok majd csillagot.
 
 
0 komment , kategória:  Természet,évszakok  
     1/16 oldal   Bejegyzések száma: 155 
2018.07 2018. Augusztus 2018.09
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 2 db bejegyzés
e hónap: 14 db bejegyzés
e év: 260 db bejegyzés
Összes: 2317 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 284
  • e Hét: 1026
  • e Hónap: 3748
  • e Év: 105105
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.