Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
Rubinserleg
  2018-04-17 11:47:35, kedd
 
  Kemény Simon

Rubinserleg

Majd készítek egy vörös serleget:
Forró, zengő rubinból csiszolom,
Szemem eresze alatt lesz helye,
És kilenc éjjel csordultig sírom.

Vajszín kezed reszketve tarja majd,
Némán nyaldossák a kis kék erek,
És összenőtt szemöldököd alól
A két mély kút a serlegre mered.

Szívem rubinjából lesz a kehely...
S míg fájdalma vérgyöngyökben pereg,
Te mondasz egy őrült, szép áldomást
És fáradt, gazdag szádhoz emeled...

 
 
0 komment , kategória:  Kemény Simon versei  
Brilliáns
  2018-04-12 21:51:29, csütörtök
 
  Kemény Simon

Brilliáns

Szájam királyi biborszőnyegén
Torzarcú szitkok vánszorognak,
Részeg, vad átkok tántorognak,
S ajkam ezt tűrni kénytelen, szegény.

Agyam sikátoraiban dühöng
A csőcselék és feltolakszik;
Sárral dobál, mert rád haragszik,
De a szivben: ott halálos a csönd.

Hangosak a lelkem lebujai,
És züllött népük sorra lázad.
De hozzád kúszik az alázat
És simogatnak félénk újjai.

Képed agyamban mégis tündököl,
Mint briliáns a diadémon,
A melyen nincs se sár, se vérnyom,
S mely oly nagy, mint két összetett ököl.

 
 
0 komment , kategória:  Kemény Simon versei  
Napos februári dél a Dunaparton
  2018-02-05 14:08:44, hétfő
 
  Kemény Simon

Napos februári dél a Dunaparton

Egy nagy kék nevetés az ég.
A fájdalmas, hegyes távol opálos,
fehér és színes házakkal a város
hideg napfényben: ez a messzeség.
Oly messze látni, oly jó messze nézni;
a befagyott folyón csillog a jég,
s fáj, hogy elvágy, s itthagyna, ha lehetne,
a szívem, ez a hű özvegy cseléd.
Túl a hegyen most vonatok sietnek,
fehér mezőkön, fényes síneken,
a kerekek dalolnak és nevetnek
és csábítón izengetnek nekem.
Csak ne volna a levegő oly tiszta,
csak ne égne minden szín oly nagyon,
a kocsinyom oly különös ne volna,
amint barnán fut a fehér havon.
S amiket máskor még csak meg se látok,
ne rikoltoznának úgy a plakátok.
Mily szép sárgák a villamos kocsik,
mily kékek, barnák, szürkék a szemek!
Egy tábornok agg lábán a vörös stráf
ifjan, szépen a világba nevet.
Jó volna most egy pejlovon ügetni,
távol pusztákon vígan, egymagam;
a déli napban a lovam ragyogna,
s ha nevetnék, villogna a fogam.
Ó, szép volna a korai sötétben
nézni a kék füstöt a házam felett,
és hallgatni a hosszú néma éjben,
hogy ugatnak a nagy, bundás ebek.
Gyertya égne fehér meszelt szobámban,
nagy árnyékom feküdne a falon,
mint ahogy egy agyon zaklatott élet,
némán fekszik a lágy ravatalon.
Sokat lennék egyedül a sötétben,
és végtelen szép téli éjeken
félve emlékeznék; lustán tűnődnék
a messzi, messzi, messzi életen.
 
 
0 komment , kategória:  Kemény Simon versei  
Dal
  2017-04-07 14:05:17, péntek
 
  Kemény Simon

DAL

Olyan nedvesek s forrók ezek a sóhajok,
Mik körüllengenek,
Mintha csókolnál engemet.
S oly tiszták, oly ragyogóak a sugarak,
Mint a hajad.
Olyan üdék, oly zöldek a mezők!
S az égbolt olyan végtelen,
Hogy fáj, hogy fáj, mert nem vagy most velem;
Látnád mint izzik, szikrázik szemem,
És hogy reszket a kinyujtott kezem...
Hogy kacagnál, ó hogy ujjonganál,
Megcsókolnál ezerszer is talán,
Két kézzel tépnéd a sok vadvirágot.
Futnál, rohannál itt előlem,
Kivánnál és rettegnél tőlem.
Egy fa alatt reám borulnál
S mint egy rózsa, a fűbe hullnál.
S míg én egy percbe átalolvadok,
Ajkad elhagynák könnyü sóhajok,
S nézné a tiszta, fényes kék szemed,
Hogy szállnak el a fehér felhők
A fák felett!
 
 
0 komment , kategória:  Kemény Simon versei  
Percek
  2017-04-07 14:03:51, péntek
 
  Kemény Simon

PERCEK

Percek! ti apró drága percek;
Lágyan simit puha, fehér kacsótok,
Ajaktokon nedves-forrók a csókok,
Körém tipegve, énekelve jertek.

Hamvas gyermek-angyalok jertek,
Elkábitnak az együgyü beszédek,
Melyek azt mondják: szép és jó az élet,
S virágoznak, gyümölcsöznek a kertek.

Nem gondolok én arra - percek,
Hogy ha órák lesztek majd, mint gyötörtök.
S ha évek: mily kegyetlen összetörtök;
Mig ti beszéltek bút, bajt elfelejtek.

Nekem nincs múlt, jövő - csak percek.
Ők mindig dúsak, ifjak és kegyesek,
És nem engedik, hogy kétségbeessek,
Ó Végtelen kis gyermekei, jertek!...
 
 
0 komment , kategória:  Kemény Simon versei  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 5 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 1543 db bejegyzés
Összes: 10633 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 708
  • e Hét: 9827
  • e Hónap: 31611
  • e Év: 619580
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.