Regisztráció  Belépés
hilon.blog.xfree.hu
"Kinek-kinek az a szép,ami az ő szívét elgyönyöríti!" /Gárdonyi Géza/ Horváth Ilon
2016.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Gy. Orbán Éva (Evanna)-POET : Petite Fleur - Kis virág
  2017-08-02 13:54:05, szerda
 
 

Színe, mint friss hóé, fehér,
de játszik bájosan lilát,
áraszt békét, sugall reményt,
teremti a harmóniát.

- Ám vöröslik is, mint a vér!
Forró láva, izzik, éget,
ha klarinét szól, s néha még
egy dallal idéz emléket.

Nyílj örökké, kis virágom,
varázsolj, űzz el bánatot,
visszatérnek régi álmok,
míg hallgatom lágy dallamod.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Ádám Istvánné /POET/: Szép virágom...
  2017-06-07 08:57:35, szerda
 
 

Szép virágom, rózsaszálam,
ringasson a szél.
Harmat gyöngye hulljon rája,
enyhe szellő suttogása,
csendes eső koppanása,
fájó könnycsepp csillogása,
s boldogságnak fátyolára,
zengő lelkem szózatára
ringasson a szél.
Napnak fényes ragyogása
hulljon minden szirmocskára,
harmat cseppje felszáradjon,
szép virágom, rózsaszálam,
ringasson a szél.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Petőfi Sándor: A VIRÁGOK
  2017-05-22 16:58:33, hétfő
 
 

Ki a mezőre ballagok,
Hol fű között virág terem,
Virágok, szép virágaim,
Be kedvesek vagytok nekem!
Ha látom, mintha lyányt látnék,
Szívem reszket, keblem dagad. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek virágokat.

Leülök a virág mellé,
És elbeszélgetek vele.
Szerelmet is vallok neki,
S megkérdem: engem szeret-e?
Nem szól, de úgy hiszem, hogy ért,
Hogy érti jól szavaimat. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek, virágokat.

S ki tudja: az illat vajon
Nem a virág beszéde-e?
Csakhogy nem értjük, nem hat át
Testünkön lelkünk fülibe;
Szagolja csak s nem hallja meg
A test e szellemhangokat. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek, virágokat.

Igen, az illat a virág
Beszéde, annak dala ez,
S ha lényem durvább része a
Sírban rólam lefejledez:
Nem szagolom többé, hanem
Hallom majd e szép dalokat. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek virágokat.

Virágillat, virág dala,
Te lész majd ott bölcsődalom,
Melynek lágy zengedelminél
Tavaszonként elaluszom,
S következendő tavaszig
Lelkem szép álmakkal mulat. -
Síromra, hogyha meghalok,
Ültessetek virágokat.


 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Szabó Lőrinc: Májusi orgonaszag
  2017-05-01 09:50:59, hétfő
 
 
Az orgona kezdte! Szinte csobbant,
mikor a kertben megcsapott:
fűszere gázként gyűlt a roppant
éj tavába, a völgybe, ahogy
nyomta a párás ég: nehéz
volt, mint sűrű zene, mint sűrű méz,
de mint tündér meglepetés
lengett körül, mint álmodott hang
vagy holdfényfátylas csillagok.


Mert tündér volt, igazán az: úgy ébredt,
mint alvó agyban a túlvilág,
vagy halk izzása a testi kéjnek,
amit hajnalban szít a vágy.
Az kezdte, az orgona! A mai! De
félszáz tűnt május hozta vele,
jázmin, rózsa s akác özöne
ringatta vele, lidérc, kísértet,
a rég s a nemrég illatát.


Káprázva álltam a kapum előtt, és
ópiumittas szellemek
kaszaboltak, mint zene a levegőt és
ahogy a fény az üveget:
csókolva, belül, selymesen,
mint mikor mélyen, a meztelen
szív alján zsong a szerelem
s lobbanni gyűjtenek új erőt
és csendülni a lankadt idegek.


S a rácsnak dőltem, az édes égig
tágulva, nyílva, ahogy soha még,
és ittam az orgonaízt, a régit,
az újat, a zenénél zenébb
mérget, emlékek és tavaszok
szeszét, és amit a jelen adott,
a visszatért nagy pillanatot,
mely a betegen ím újra végig-
borzongta az élet gyönyörét...


Öt napja, öt éje... Az orgona kezdte,
s azóta csupa fölszakadt
sajgás vagyok, álom és csupa zsenge
sóvárgás, néma indulat,
s az hangot követel, éneket,
zengőt, emberit, édeset,
mintha enélkül - így fenyeget -
nyomtalan halnék szét az egekbe,
ahogy a májusi orgonaszag.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Juhász Gyula: Erdélyi ibolyák
  2017-03-24 20:52:23, péntek
 
 

A kolozsvári kikelet szülötte
E pár szál gyöngéd, kora ibolya.
Szűz szirmukon
szelíden eltünödve
A magyar Mona Lisa mosolya.

Erdélyünk szent rögének ibolyái,
A fájó tájról méla üzenet,
Virágnyelven beszéltek, ó parányi,
De drága kincsek, hervadt kedvesek!
Kék szemetekben az erdélyi égnek

Régi derűje integet felém
És sötét szirmotokban érzem én
Az új fájdalmat. Míg vágyódva nézlek
Bús ibolyák, gyötör egy néma vád
És rátok hintem könnyem harmatát!

 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Halász István /POET/: Hóvirág
  2017-02-14 16:23:36, kedd
 
 
Szolidan, szépen kinn a kertben,
tövében egy széltől védő falnak
fehér fejével integetve
hóvirág áll a sarokban.

Mintha csalogatná a tavaszt
búcsúztatva a telet,
feledtetve múlt hideget, havat,
keltve tavaszi szép reményeket.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Sértő Kálmán: Rozmaring
  2017-02-01 16:22:50, szerda
 
 
Rozmaring volt édesapám virága,
Nem is tudott mást hagyni fiára.

Én ugyan itt Pesten keveset látok,
Kövér rózsák a divatos virágok.

A rozmaring a kis faluk virága.
Nem virág, de akkor is virága.

Zöld bozontja inog, remeg a szélben,
Legényszívkulcs forró lányok kezében.

Rozmaringot visznek a kis templomba,
Szagolgatják, ráteszik a zsoltárra.

Lakodalomban a legény kalapja
Rozmaringos, pántlika is van rajta.

Elültetik temető avarába,
Megálltszívű rokonoknak sírjára.

A rozmaring nem magyaros, de magyar,
Illatos kis szomorúfűz, növénydal.

Növénysóhaj, növény-ének, imádság,
Szeretik, de még sincs benne vidámság.

Hajlik, mint az öregedő emberek,
Titkát későn értik meg a gyermekek.

Rozmaring volt édesapám virága,
Búval együtt ráhagyta a fiára.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Gulyás Pál: Egy ibolyáról
  2016-11-14 19:51:32, hétfő
 
 

Egy ibolyát vittem haza
s most is itt él az illata.
Belepréseltem egy füzetbe,
hideg lapjára dideregve
lehullt a kis kerti virág,
siratva teste hajnalát.
Arcának bársony hamva vissza -
repült az égbe, mint a rab...

De könnyét a papír beitta,
égi illata itt maradt!
S most ez az illat a világom,
két karom esdve ráborul,
ő felé vonz az esti álom,
őt látom láthatatlanul.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Böröczky Mihály: Nyárfavirág
  2016-09-15 10:10:13, csütörtök
 
 
Pillekönnyű bolyha ráhasal a szélre,

azon úszik messzi fehér lélegzése,

fújom, hessegetem - pördül, visszatáncol,

nem űzi ki senki ebből a világból,

lefordíthatatlan parancsszóra nyílt ki,

és az ősi ösztön magvait röpíti,

prüszköl, haragvódik, mégse bír az ember,

ilyen óriási nyárfa-szerelemmel.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
Reviczky Gyula: Őszi rózsa
  2016-09-13 19:01:08, kedd
 
 

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Vetkezik a rét, a róna.
S neked most van születésed.
Szomorúság látni téged.

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Nem lesz eztán pásztoróra.
Haldoklik a fény, a lepke.
Ködben, árnyban ki szeretne!

Őszi rózsa, őszi rózsa!
Hajlik az év hervadóra.
Te is elhullsz, de a nélkül
Hogy részed lett vón' a fénybül.
 
 
0 komment , kategória:  Versek-VIRÁGOKRÓL  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 24 db bejegyzés
e év: 555 db bejegyzés
Összes: 1857 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 67
  • e Hét: 1680
  • e Hónap: 6739
  • e Év: 107158
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.