Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Valentin napi versek
  2015-04-21 01:25:21, kedd
 
 

Ady Endre: Őrizem a szemed

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Világok pusztulásán
Ősi vad, kit rettenet
Űz, érkeztem meg hozzád
S várok riadtan veled.

Már vénülő kezemmel
Fogom meg a kezedet,
Már vénülő szememmel
Őrizem a szemedet.

Nem tudom, miért, meddig
Maradok meg még neked,
De a kezedet fogom
S őrizem a szemedet.

Szép Ernő: Add a kezed

Add a kezed mert beborult,
Add a kezed mert fú a szél,
Add a kezed mert este lesz.

Add a kezed mert reszketek,
Add a kezed mert szédülök,
Add a kezed összerogyok.

Add a kezed mert álmodok,
Add a kezed mert itt vagyok,
Add a kezed mert meghalok.

Juhász Gyula: Szerelem?

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Elrévedezni némely szavadon,
mint alkonyég felhőjén, mely ragyog,
És rajta túl derengő csillagok.

Én nem tudom mi ez, de édes ez,
Egy pillantásod hogyha megkeres,
mint napsugár, ha villan a tetőn,
holott borongón már az este jön.

Én nem tudom mi ez, de érezem,
hogy megszépült megint az életem,
Szavaid selyme szíven simogat,
Mint márciusi szél a sírokat.

Én nem tudom mi ez, de jó nagyon,
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen
Ha szerelem, bocsájtsd ezt meg nekem!

Shakespeare: Az vagy nekem

Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.

Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.

(fordította: Szabó Lőrinc)

Radnóti Miklós: Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te
hallgatlak.
Két karodban átölelsz te
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

Rilke: A szerelmes lány

Így igaz, vágyom utánad. Ejtem,
elvesztem kezemből önmagam,
nem remélve, hogy tagadni merjem,
azt, mi tőled árad rezzenetlen,
és komoly, merő, rokontalan.

...rég: ó, mily Egy voltam, semmi engem
el nem árult és nem szólított,
mint a kőé, olyan volt a csendem,
mely fölött a forrás átcsobog.

Ám e lassú, párhetes tavaszban
engemet a néma, öntudatlan
évről most letörtek könnyedén.
Összezárva, langyos, árva létem
most valaki tartja a kezében,
s nem tudja, tegnap mi voltam én.

(fordította: Nemes Nagy Ágnes)

Pilinszky János: Azt hiszem

Azt hiszem, hogy szeretlek;
lehúnyt szemmel sírok azon, hogy élsz.
De láthatod, az istenek,
a por, meg az idő
mégis oly súlyos buckákat emel
közéd-közém,
hogy olykor elfog a
szeretet tériszonya és
kicsinyes aggodalma.

Ilyenkor ágyba bújva félek,
mint a természet éjfél idején,
hangtalanul és jelzés nélkül.

Azután
újra hiszem, hogy összetartozunk,
hogy kezemet kezedbe tettem...


Ady Endre: Mert engem szeretsz

Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!

József Attila: Amit szívedbe rejtesz

Amit szívedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
szíveddel várd ki azt.

A szerelembe -- mondják --
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek --
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiát.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szívedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szívedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Téli versek
  2015-04-21 01:21:43, kedd
 
 

Nemes Nagy Ágnes:Hóesésben


Szakad a hó nagy csomóban,
veréb mászkál lenn a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet!
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető?
Fatető!
Deszka madáretető!

Hajnal Anna: Szánkón

Húzza a szánkót hegynek fel,
szuszog a Jankó hegynek fel.
Siklik a szánkó hegyről le?
Ujjong a Jankó hegyről le!

De puha fehér dunna a hó!
Még felborulni is jaj de jó!
Vörös az orra, a füle ég,
szuszog a Jankó, de húzza még.


Tarbay Ede: Szállingó

Puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó,
nevetés a csengője,
gyertyafény a gyeplője,
jégsörényes, szeme szikra,
csillagot rúg víg patkója,
puha hó,
szállingó,
ezüst-szőrű kiscsikó.

Várnai Zseni: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
lesz belőle takaró,
ráborul a vetésre,
hogy a fagytól megvédje.

Vastag hóbunda alatt
kenyérmagvak alszanak,
puha ágyban telelnek,
s kikeletkor kikelnek.


Kányádi Sándor: Hulldogál, fújdogál

Hulldogál, hulldogál, hull a hó,
lesz belőle vastag takaró.

Egy arasz, két arasz. Növöget.
Tart a búzának jó meleget.

Fújdogál, fújdogál, fúj a szél.
Szimatol, kotorász, keresgél.

De vajon talál-e egyebet,
három-négy megfagyott levelet.

Osvát Erzsébet: Hópettyek, hópelyhek

Pettyes lett a
sapkám, sálam,
a kabátom,
szemem,
szám.
Fent a fehér
hófelhőkből
fehér pettyek
hullnak rám.
Hófehér pettyrengeteg,
nagy hópehely fergeteg.

És amikor
hazatértem,
Fickó kutyám
odabent - megugatott,
mint egy
jöttment,
sose látott
idegent.

Szalai Borbála: Fehér lett minden

Ma reggelre minden
vakító fehér lett,
udvarunk is
vastag, fehér
paplan alatt ébredt.

Nem látszik a padka,
sem a kutya óla,
kert végén a
szemétdomb is
nyakig bújt a hóba.

Fehérek az utcák,
kanyargó ösvények,
rajtuk még a csizmanyomok,
azok is fehérek ...

Csak egy öreg csóka,
ott a kerítésen,
gunnyaszt, akár
vén anyóka,
talpig feketében ...
 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Őszi versek
  2015-04-21 01:19:01, kedd
 
 

Mentovics Éva: A pillangó búcsúja

Forró nyárban, szelíd őszben
kiskertedben elidőztem...
illatárban szállva, lengve
ringatott a mályva kelyhe,

hársligetek, színes rétek
kínálgattak ízes étket.
De tél jő a lenge őszre,
s falevéllel kergetőzve

szállok, szállok, messze innen,
túl az árkon, hegygerincen,
mielőtt még fagyot hint szét,
meglebbenti cakkos ingét,

deret szór jeges tájon,
s jő a hosszú, dermedt álom.
Ha szárnyamat szél rángatja,
vár a fészer, szénás pajta,

farakások, tölgyek odva.
Ám, ha Nap süt völgyre, dombra,
tavasszal, ha hív az ének,
szellők szárnyán visszatérek.

Addig alszom téli álmom,
míg átsüt a jégvirágon
izzó Napunk arany fénye,
s felkelti a tavaszt végre.

Mentovics Éva: Gesztenye


Terjedelmes lombja alatt
árnyat lelhetsz nyaranta,
lágyan búgó gerlék dalát
élvezheted alatta.

Oldalt nyúló, vaskos ága
elbírja a hintádat,
lombsátrának rejtekében
sárgarigók trilláznak.

Levelének öt ága van,
nagyobb, mint a te fejed,
földre hulló terméseit
októberben szedheted.

Csukás István: Őszi tücsök

Őszi tücsök hegedül,
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.

Hűvösek a reggelek,
cirr, cirr...
deret szór az ég.
Vadlúd, gólya elmentek,
nem szól a kelep
rég.

Viráglakó tündérek,
cirr, cirr...
nem táncolnak már.
Patakra se hajolnak,
holdfényben sem dalolnak,
elrepült a nyár!

Gombához dönti hátát,
cirr, cirr,
hegedülget a tücsök,
felszedték a szamócát,
csak hallgatja e nótát
a tors, az ág, a nád,
a bürök.

Jó volt, míg a búza közt,
cirr, cirr,
ugrándozott a tücsök,
csúfolta az egeret
meg a sánta verebet,
varjút, mókust, gyereket...
Jó volt, míg a búza közt,
ugrándozott a tücsök!

Szól a tücsök-hegedű
cirr, cirr,
száll a réten át.
Őszi tücsök egyedül
hegedül,
keresne meleg szobát.


Majtényi Erik: Hűvös őszi eső

Hűvös őszi eső,
se vége, se hossza,
a fázós bokrokat
mossa, egyre mossa.
Mossa a pázsitot,
az ösvényt, a fákat,
utcákat, tereket
s külön minden házat.

Csüng az eső ezer
vékony cérnaszála,
nincsen az az olló,
amelyik elvágja.
Neki-nekilendül
vadul záporozva -
hűvös őszi eső,
se vége, se hossza.

Tóthárpád Ferenc: A hattyú

Indulna, indulna,
De nincs bátorsága.
Sóhajtozva gondol
Vissza a szép nyárra.

Még egy pillantást vet,
Talán utoljára.
Felröppen a hattyú,
S még vagy ötven társa.

Ne marasztalj télre
Fázós hattyúnépet!
Hagyd, hogy találjanak
Melegebb vidéket!

Hagyd, hogy hadd szálljanak
Napsütésben, szélben,
Megfagyna a szárnyuk
A zúzmarás télben!

Mentovics Éva Madárijesztő

Konyhakertek közelébe"
álldogál egy kis legényke.
Ugyan bizony, mit beszélek?
Karjai a fákig érnek.

Kócból készült borzas haja,
hosszú sálját félrecsapja.
Mókás fején pörge kalap -
tarka csíkja körbeszalad.

Pantallóját madzag tartja,
mintás póló libben rajta.
Kosár fityeg bal karjában,
fél lábon áll - egymagában.

Ruházata toldott-foldott,
cipőt, csizmát sosem hordott,
fürkészi a kiskerteket,
minden szárnyast elhesseget.
 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Nyári versek
  2015-04-21 01:16:02, kedd
 
 

Andók Veronika: Vakáció

Láttam a napot, súgta a szélnek:
Várnak a tavak, csónakok, stégek.
És tényleg a táblán virul egy szó,
Csupaszin betűkkel: VAKÁCIÓ!

Két hónap napfény vár ránk a nyárban,
Kószálunk vígan viruló tájban,
Hűsítő tavakra, strandokra járunk,
Nincs is ilyenkor boldogabb nálunk.

Tekergünk sokat, nem riaszt felhő,
Csalogat mező, hívogat erdő.
Aranykalász közt pipacsok égnek,
Kék búzavirág suttog a szélnek.

Távol a gyorsvonat füttye után
Kaláccsal, cukorral nagymama vár.
Játszani, nyaralni, élni de jó!
Szeretünk, szeretünk, VAKÁCIÓ!

Balogh József: Nyár

Nyár kacsint be az ablakon
egy tikkadtságos hajnalon,
fénye a redőnyt törve át
magával füröszt hűs szobát.

Paplant ébreszt és takarót,
lajháros-lusta ágylakót,
tarisznyájában új virág,
- nem kap a szirma hőgutát -,

s van benne friss vakáció,
egy tópartra szánt rádió,
fecskék cikázó röpte száz,
veríték-lázas kerti ház...

A dinnye tőle cukrosul,
nevet a Nap rá huncutul,
izzad az erdő, fű, a rét,
patak párolog, és az ég
szinte önmagát fényli szét.

Vihar, ha orvul mennydörög:
kugliznak fönn az ördögök,
fürge felhő száll, dús-esős,
lenn fű között időz az őz,
hisz' messzi még az ősz, a csősz.

Bartos Erika: Gyümölcskosár

Itt van a nyár, száz napsugár
hívogat a kertbe!
Érik a sok édes gyümölcs,
szaladj gyorsan, szedd le!

Piros almát almafáról,
körtefáról körtét,
akassz meggyet füleidre,
szedj apró ribiszkét!

Falatozz a földről epret,
dús bokorról málnát,
tálba szedd a sötét szedret,
vödörbe a szilvát!

Barackfának tetejéről
integess a Napnak,
szőlőtőke ezer fürtjét
puttonyodba dobjad!

Végül itt egy görögdinnye,
hatalmas, zöld labda,
gurítsd haza, úgysem fér be
gyümölcskosaradba!

Fecske Csaba: Aranyat rejt a nyár

A nap már hazaszállt:
elfogyó, sárga folt -
Az égi vizekben
fürödni kezd a hold.

Fürödni kezd a hold.
A fűben csöpp bogár.
Végtelen mezőkön
aranyat rejt a nyár.

Aranyat rejt a nyár.
Mezítláb jár a csönd.
A földön béke van,
s fényesség odafönt.

Kányádi Sándor: Kánikula

Kutyameleg, kánikula,
nyelvét kiveti a kutya,
budákol, a tűző, heves
nap elől árnyékot keres.

De alighogy hűvösre lel
s leheverne, költözni kell:
falja az árnyékot a nap,
s az ebbe is beleharap.

Pillognak a récék, libák,
nem csinálnak most galibát;
kiapadt a kicsi patak,
mint a cérna, kettészakadt.

Itt-ott ha még van is, ami
víznek mondható valami,
odamennek a bivalyok,
s kimártják a kis patakot.

Egyedül egy árva csacsi
hangját lehet csak hallani,
megereszt egy bátor iá-t,
esőért az égre kiált.

Mentovics Éva: Este a tóparton

Nyár esti felhő ágyat kínál,
rajta a napfény elszundikál.

Álmos az erdő, szunnyad a táj,
fecskemadár is fészkére száll.

Csendes a tópart, suttog a nád,
lágy hullám ringat két vadkacsát.

Tóparti fészket rejti a sás,
benne fehérlik három tojás.

Hullámzó vízen csillan a fény
három fióka lesz az idén.

Mészely József: Várom már a vakációt

Várom már a vakációt,
hogy úsztassak papírhajót,
eregessek sárkányokat,
szél útjain csavargókat.

Másszak fára, dombra, hegyre,
utazhassak a tengerre:
fogjak rákot s fürge halat,
hűs árnyékú füzek alatt.

Víg csapatban focizhassak
s lepkék után rohangáljak,
a tisztáson vagy a réten
lebarnulva, jókedvűen.

Késő estig csatangoljak,
bogarásszak, madarásszak.
Nem gondolva évkezdésre,
csengő szavú szeptemberre.

Őri István: Nyár

Nyár közepében
egy bokor tövében
hevertem tétlen

fények és árnyak
titkok és vágyak
harsogó kertek
tarka keservek

madárka rebbent
szél szárnya lebben
tücskök lármája
kutyatej sárgája

azt mondta: csett!
s álommá lett
mi voltunk ketten
a nyár melegében
egy bokor tövében

Osvát Erzsébet: Aranyszárnyú nyár

Aranyszárnyán
száll a nyár,
tavaszhúgát váltja.
Sereg madár
víg énekes
a tarka uszálya.

Szitakötők kísérik
- mint drágakő, zöldek -,
amíg lába,
fürge lába
érinti a földet.

Pipacsot nyit,
pirulót,
nefelejcset,
kéket,
mosolyától virulnak a
szelíd százszorszépek.

Rózsabimbót,
hogyha bont -
a leggyönyörűbbet -,
pacsirták dalolnak,
tücskök hegedülnek.

Zelk Zoltán: Nyár

Tudjátok-e, mit énekel
a csobogó kis patak?
,,Gyertek, igyatok vizemből,
szomjas madarak!"

Tudjátok-e, mit zizegnek
a réten fűszál, virág?
,,Gyertek hozzám lakomára,
megéhezett barikák!"

Tudjátok-e, mit susognak
az erdőben a lombok?
,,Gyertek aludni árnyamba,
ti elfáradt vándorok!"

S tudjátok-e, mit énekel
fáradt vándor és madár?
,,Szép az erdő, szép a mező,
gyönyörű a nyári táj!"

Zelk Zoltán: Vakáció

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán,
vagy pusztára?

Folyópartra,
vagy erdőre?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk,
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő
akár folyó,
Gyönyörű a
vakáció!

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Tavaszi versek
  2015-04-21 01:12:03, kedd
 
 

Áprily Lajos:Március

A nap tüze, látod,
a fürge diákot
a hegyre kicsalta: a csúcsra kiállt.
Csengve, nevetve
kibuggyan a kedve
s egy ős evoét a fénybe kiált.

Régi, kiszáradt
tó vize árad,
néma kutakban a víz kibuzog.
Zeng a picinyke
szén fejű cinke
víg dithyrambusa: dactilusok.

Selymit a barka
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az áram
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.

Barna patakja
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna,
zeng a hegy orma,
s zeng - ugye zeng,
ugye zeng a szíved?

Áprily Lajos:Tavaszodik

Sáncban a hóvíz
könnyű hajót visz,
füstöl a fényben a barna tető.
Messze határba
indul az árva,
lenge madárka: billegető

Titkon a Bükkben
moccan a rügyben
- mint csibe héjban - kandin a lomb.
s mintha a róna
kedve dalolna
úgy muzsikál, muzsikál a kolomp.

Indulok. Értem.
Jól tudom: értem,
értem üzen a zsenge határ:
"Szíved a bomlott,
ócska kolompot
hozd ide, hozd ide már"!

Devecsery László: A sárgarigó fészke

Sárga ruha, szürke mellény,
farka tollán csillan a fény.
Szálldos, röppen ágról ágra,
felesége hazavárja,
hogy a villás ág hegyére
fészek legyen már estére!
Építgetik, kötögetik,
és szálanként fel is teszik:
puha tollal bélelgetik.

Elpihennek nemsokára,
alszanak is hamarjába'.
Álmaikban négy fióka:
együtt szól a rigó-nóta.
Majd, ha ők is nagyok lesznek,
vidám füttyel telik kerted.

Fésűs Éva: Áprilisi tréfa

Fütyörész egy pajkos
szélgyerek,
bolyhos barkaágak
lengenek,
ragadós rügyecskék
bomlanak,
pilleszoknyát szárít
déli nap.

Odafent egy felhő,
csöpp fodor,
égi réten árván
bandukol,
eltévedt a szélben,
pityereg,
könnye futó zápor,
lepereg.

Iszkol a sok hangya,
hazafut,
de mire elérnék
a kaput,
áprilisi zápor
el is áll,
jót nevet a huncut
napsugár!



Mentovics Éva: Az időjós medve

Nem tudjuk, hogy e szokását
vajon honnan vette,
de felébred barlangjában,
s naptárt fog a medve.

- Február van - lapozgatja -,
s azt írja a strófa,
a medve, ki ad magára,
kicammog a hóra,

útnak indul, nem szunyókál,
s bár reszket a lába,
erdőt járva vár a tavasz
édes illatára.

Ám, ha napfény, víg madárdal
járja be a völgyet,
morgolódva fordít hátat
- visszabújni bölcsebb.

Úgy tartják, ha medvénk mellett
ott oson az árnyék,
az erdei kóborlással
negyven napig vár még,

tovább alszik, mert a tél csak
szusszant most egy nagyot,
napsütéses télutónkat
követik még fagyok.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,
jaj de régen várunk!
Kis ibolya, szép hóvirág,
kinyílott már nálunk!
Fátyolszárnyú kis méhecskék
zúgva-döngve szállnak.
Cifra lepkék, kék legyecskék
ide-oda járnak.
Rózsa, rózsa, piros rózsa
nyitogatja kelyhét;
itt a tavasz, lessük, várjuk
a csicsergő fecskét.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján eltűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget
Nincs több fázás, boldog aki él.
Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.
 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Pósa Lajos gyermek versek
  2015-04-21 01:07:27, kedd
 
 

A szorgalmas Tercsi.

Zümmög a méh, döng a légy
Tercsi lelkem, hova mégy?
- Kenderföldre dolgozni,
Kendert nyűni, szaggatni,
Kendert adom a tónak,
Tó után a tilónak,
Tiló nekem majd szöszt ád,
Szöszt meg adom rokkának,
Rokka nekem fonalt ád,
Fonalt adom takácsnak,
Takács nekem vásznat ád.
Vásznat adom vevőnek,
Vevő nekem bankót ád,
Bankót adom bótosnak,
Nem a drótos tótoknak,
Bótos ad egy könyvecskét,
Tanulok majd versecskét.

Iczinke piczinke.

Volt egyszer egy iczinke,
Piczinke Zsuzsika,
Kezében egy iczinke,
Piczinke muzsika.
Húzta azt az iczinke,
Piczinke muzsikát,
Mulattatta iczinke,
Piczinke Zsuzsikát.
Hallja ezt az iczinke,
Piczinke kis czicza:
«Hagyd el, hagy el, iczinke,
Piczinke Zsuzsika!
Szebb ám az én iczinke,
Piczinke muzsikám!
Hallgasd meg csak iczinke,
Piczinke Zsuzsikám!»
Dorombol az iczinke,
Piczinke kis czicza,
Mosolyog az iczinke,
Piczinke kis Tisza:
«Szebb ám az én iczinke,
Piczinke muzsikám!
Hallgasd meg csak, iczinke,
Piczinke kis cziczám!»
Vonít, vonít iczinke,
Piczinke kis Tisza,
Kaczag, kaczag iczinke,
Piczinke kis czicza.
Bántja ez az iczinke,
Piczinke kis Tiszát,
Megrohanja iczinke,
Piczinke kis cziczát.
Ucczu! elfut iczinke,
Piczinke kis czicza,
Ucczu! nyomba iczinke,
Piczinke kis Tisza.
Mulattatja iczinke,
Piczinke Zsuzsikát,
Húzza azt az iczinke,
Piczinke muzsikát.

A pintyőke.

Meghalt szegény kis pintyőke,
Liliom a lepedője,
Négy gerlicze vontatja,
Fülemile siratja.

Volt pintyőke, nincs pintyőke,
Fekszik rózsatemetőbe,
Rozmaring a keresztje,
Pacsirta szól felette.

Mókustánc.

Kuczorodj, kuczorodj!
Jól vigyázz, le ne rogyj!
Tapsikolj előre,
Tenyereddel hátra,
Mókus vagyok, mókus vagy,
Ucczu! ágról ágra!
Szökdicséljünk, Berczikém,
Szederszemű Esztikém!
Szökdicséljünk zöld erdőbe,
Zöld erdőből sík mezőbe,
Ott van egy nagy mogyorófa,
A mogyoró csüng-büng róla!
Szedünk, szedünk szaporán
Tele egy nagy kassal.
Haza, haza húzatjuk
Hét nagy tarajassal:
Három kokovai,
Négy kokhinkhinai
Sarkantyus kakassal.
Kuczorodj, kuczorodj!
Jól vigyázz, le ne rogyj!



Fecskefiók és Palika.

Repülni tanitja
Fecskemadár a fiát,
Édes anya járni
Iczi-piczi Palikát.

Ágról-ágra repül
Fecskefiók vidáman,
Székről-székre tipeg
Palika a szobában.

Fecskemadár a fiát
Ott várja egy ágon,
Édes anya Palikát
A puha diványon.

Fecskefiók legyet fog,
Majd ha jól tud szállni,
Palika meg nyulacskát,
Ha megtanúl járni.

Bujj el, bujj el, te kis légy,
Tiszán túl, Dunán túl!
Szaladj, szaladj, nyulacska!
Palika már indul.

Mocskos Pali.

Mocskos, szurtos mindig Pali,
Mert nem szeret megmosdani.

Megharagszik a mosdó tál:
Megállj, megállj, te mocskos Pál!

Mocskos Pali szalad, szalad,
Kiabálja, hogy: nem szabad!

Utoléri a mosdó tál:
Megfogtalak, te mocskos Pál!

S megfürdeti, megmosdatja -
Czirmos czicza meg kaczagja.

Nagyapó keresztje.

Öreg nagyapónak
Volt egy kis keresztje,
Hazáért harczolva
Kardjával szerezte.

Addig játszott vele
Pajkos unokája:
Egyszer csak oda lett,
Nem akadtak rája.

«Ne bántson, nagyapó!
- A kis fiú kérte -
Majd hogyha nagy leszek,
Szebbet hozok érte!

Iluska és a cziczuska.

Hol voltál, cziczuskám?
- Kamarában, Iluskám.
Mit ettél, cziczuskám?
- Kolbászt biz' én, Iluskám.
Mit ittál, cziczuskám?
- Édes tejet, Iluskám!

Mért sirtál, cziczuskám?
- Mert megvertek, Iluskám!
Ki vert meg, cziczuskám?
- A gazd'asszony, Iluskám.
Mivel vert, cziczuskám?
- Seprünyéllel, Iluskám.

Nagyon fájt, cziczuskám?
- Nagyon bizony, Iluskám.
Hogy sirtál, cziczuskám?
- Miá! miá! Iluskám.
Kell-e kolbász, cziczuskám?
- Edd meg magad, Iluskám!

Tél és tavasz.

De mogorva, de goromba
Ez az öreg télapó!
Meg-megrázza a szakállát,
S hull belőle, hull a hó.
Szél koma se szundikál,
Éjjel-nappal muzsikál.
Télapó meg haragjába'
Csak a havat hajigálja,
A vándorlót betemeti,
Jó éjszakát kíván neki.
Jégcsapot tűz az ereszre -
Sir a madár, oh, ereszd be!
Várj csak, várj csak, te kegyetlen,
Te mogorva télapó!
Lesz még tavasz: nem kell bunda,
Nem kell meleg takaró!
Leszáll az az égi lány
Napsugaras kocsiján,
Kis kosárral a kezében,
Mit nem csinál jó kedvében!
Csókot nyom a fehér hóra
S ibolyával teleszórja,
Nem didereg kinn a madár,
Fenn a fényes magasba' jár.

A bujdosó síp.

Húnyó vagyok, gyerekek!
Sípot, sípot keresek.
Észrevettem a tükörben:
Itt van a síp, itt a körben.
Hol vagy, hol vagy, ezüst sípom?
Elveszett az arany hidon.
Tarka szarka felkapta,
Józsikának od'adta.
Fujjad, fujjad egy kicsit,
Majd kapsz tőlem egy pacsit.
Ha nincs nálad: megint húnyok,
Tőled arczczal elfordúlok.
A kinél van, fujjon bele,
Hadd vidúljon a kebele.
Tudom én már, hova tünt?
Szárnya támadt, elrepült.
Messze gyémánterdőbe szállt,
Puha fészket ott nem talált,
Elszállott a selyemrétre,
Pálma, czédrus szigetére,
Csillogó kék csillagokba -
Magdi, onnan a markodba,
Ott van annak jó helye,
Húnyó, húnyó, ki vele!

Szülőház

Virágos dombtetőn
Van egy szép palota
Ezüst a födele,
Arany az ablaka.

Mégis csak szebb nekem
Az a nádvityilló!
Kicsi ablakában
Piros rózsabimbó.

Egy jó öreg asszony
Fiát oda várja -
Megyek, édes anyám,
Megyek nem sokára!

Isten.

Nagy a világ,
Én csak porszem vagyok,
Isten napja
Én reám is ragyog.

Isten csókját
Homlokomon érzem:
Jóban, rosszban
Csillagom ez nékem.

Ott van, ott van
Mindenütt az Isten:
Mennyben, földön,
Itt van a szívemben!

Mikor az ég megharsan...

Mikor az ég megharsan:
Isten szól a viharban.
Szava: dörgő kiáltás.
Szeme fénye: villámlás.

Mikor az Úr megbékül:
Lemosolyog az égbül.
Béke leng nagy világán,
Szeme fénye: szivárvány.

Kinn a bárány, benn a farkas.

Kinn a bárány, benn a farkas,
Aranyszőrű, ide hallgass!
Ezüst csengő a nyakadon:
Csiling-giling! igen nagyon.
Vedd le onnan, hallga! hallga!
Hogy a farkas meg ne hallja.
Vigyázzatok, fiúk, lányok!
Kaputokat becsukjátok!
Hogy a farkas ki ne szökjön,
Összetépi szegényt rögtön.
Jaj! kiszaladt sövény alatt,
Gyere bárány, ne légy falat!
Benn a bárány, kinn a farkas,
Aranyszőrű, ide hallgass!
Ha kezemet felemelem:
Nyakadon a veszedelem.
Fuss ki rajta, ott a kapu,
Talpadon az úti lapu.
Vigyázzatok, fiúk, lányok!
Kaputokat becsukjátok!
Hogy a farkas be ne szökjön,
Összetépi szegényt rögtön.
Jaj! beszaladt sövény alatt.
Benn a bárány, de jó falat!

Madárszárnyak.

Vándor, állj meg! az ég harsan.
Hova mennél a viharban?
A sötét, vad éjszakába'
Szól az orkán orgonája,
Záporesőt ont a felhő,
Recseg-ropog, zúg az erdő.
Ki-kigyul az égi fáklya,
Ijesztő fényt vet a fákra.
Égő világánál
Czikázó villámnak,
Itt is, ott is látszik
Fészke egy madárnak.
Puha fészke fölött
Kiterjesztett szárnya
Szeretettel borul
Gyönge fiókjára.

Utazás.

Gyere, Gyuri, a térdemre!
Lovagoljunk Debreczenbe!
Czo fel, czoczó, majd lesz abrak,
Mert ha nem mégy, agyon csaplak,
Ne nézz árkot, ne nézz bokort,
Édes lovam, rugd fel a port!
Meg se állj, csak a piaczon,
Ott van a nagy sokadalom,
Veszünk is majd vásárfiát:
Szépen szóló harmónikát,
Aranyos papucsot
A kis Juliskának,
Imádságos könyvet
Az édes anyának.
Gyuriczának kocsit,
Abba meg egy csacsit,
Csörgőt kötünk a nyakára,
Haza jövünk vacsorára.
Hóha, hó! no megérkeztünk!
Pedig még tán el se mentünk?

Az anya és leánya.

Anyám, amott leér az ég,
Oda menni de szeretnék!
Szeretnék egy angyalt látni,
Ott szoktak a földre járni.

Messze van az, édes lányom,
Túl, túl a nagy rónaságon.

Fogass be a kis szekérbe,
Tudom, szalad örömébe!

- Nem megy oda, lányom, szekér,
Oda még a madár se ér.

No hát akkor menjünk gyalog.
Majd örülnek az angyalok!

Tréfa.

Gyere velem.
- Hova?
Mókust fogni.
- Hol a mókus?
Ágon-bogon.
- Hol az ág-bog?
Cserfán, tölgyfán.
- Hol a cserfa, tölgyfa?
Zöld erdőben.
- Hol a zöld erdő?
Cserebogár lerágta.
- Hol a cserebogár?
Bábaszarka megette.
- Hol a bábaszarka?
Héja bekapta.
- Hol a héja?
Vadász lelőtte.
- Hol a vadász?
Vacsorál,
Előtte egy teli tál,
Gyere, együnk mi is Pál!

Ősszel.

Fecskemadárt tudakozom:
Hová készül olyan nagyon?
Csak azt mondja csicseregve:
Szép virágos napkeletre.

Kérdezem a falevelet:
Mért oly sárga? Talán beteg?
Azt feleli a falevél:
Nemsokára viszi a szél.

Ne szállj, kedvem a fecskével,
Sem a sárga falevéllel,
Majd visszajön még a fecske,
Lesz még a fán levelecske!

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Népköltészet gyermek versek
  2015-04-21 00:59:30, kedd
 
 

Hátamon a zsákom


Hátamon a zsákom,
zsákomban a mákom,
mákomban a rákom,
kirágta a zsákom,
kihullott a mákom,
elszaladt a rákom.
/Népköltészet/

Egy boszorka van


Egy boszorka van,
három fia van,
iskolába jár az egy,
másik bocskort varrni megy,
a harmadik itt a padon
a dudáját fújja nagyon,
danadana-dan,
de szép hangja van.
/Népköltészet/

Kitrákoty mese


Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Tyúkot vettem a vásárba félpénzzel.
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Csirkét vettem a vásárba félpénzzel.
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Kakast vettem a vásárba félpénzzel,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Récét vettem a vásárba félpénzzel;
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Pulykát vettem a vásárba félpénzzel,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Ludat vettem a vásárba félpénzzel,
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondia: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Disznót vettem a vásárba félpénzzel,
Disznóm mondja: röf, röf, röf,
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Juhot vettem a vásárba félpénzzel,
Juhom mondja: behehe,
Disznóm mondja: röf, röf, röf,
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Kecskét vettem a vásárba félpénzzel,
Kecském mondja: nyikrabá,
Juhom mondja: behehe,
Disznóm mondja: röf, röf, röf
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Csikót vettem a vásárba félpénzzel,
Csikóm mondja: mihájbá,
Kecském mondja: nyikrabá,
Juhom mondja: behehe,
Disznóm mondja: röf, röf, röf
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Mégis van egy félpénzem.

Én elmentem a vásárba félpénzzel,
Legényt vettem a vásárba félpénzzel,
Legény mondja: ha vóna;
Leány mondja: jó vóna,
Csikóm mondja: mihájbá,
Kecském mondja: nyikrabá,
Juhom mondja: behehe,
Disznóm mondja: röf, röf, röf,
Ludam mondja: gigágá,
Pulykám mondja: dandalu,
Récém mondja: rip hajnal,
Kakas mondja: bokréta,
Csirkém mondja: csip, csip, csip,
Tyúkom mondja: kitrákoty,
Káré kittyom, édes tyúkom,
Nincsen már több félpénzem.
/Népköltészet/




A királyfi


Egyszer egy királyfi
Mit gondolt magában,
Egy bohó királyfi
Mit gondolt magában?
Lehányta magáról
Királyi ruháját,
Egy bohó királyfi,
Királyi ruháját.
Rávette helyette
A kocsis gúnyáját,
A bohó királyfi,
A kocsis gunyáját.
Elindult megkérni
Szegény ember lányát,
Szegény kocsis legény
Szegény ember lányát.
- Adj Isten jó napot
Szegény ember lánya,
Be szabad-e gyünnöm,
Szegény ember lánya?
- Fogadj Isten kendnek
Szegény kocsis legény,
Hozta Isten, hozta,
Szegény kocsis legény!
Üljön le minálunk,
Nálunk kanapéra,
Szegény kocsis legény,
Nálunk kanapéra.
- Nem azért jöttem én,
Hogy én itt leüljek;
Nem érek én arra,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem;
Szegény ember lánya,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
- Elmegyek én kendhez
Szegény kocsis legény,
Illik kend énhozzám,
Szegény kocsis legény.

Akkor a királyfi
Mit gondolt magában -
Trallala, trallala,
Mit gondolt magában.
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lányát.
- Adj Isten jó napot,
Gazdag bíró lánya,
Trallala, trallala,
Gazdag bíró lánya.
- Fogadj Isten kendnek
Szegény kocsis legény,
Trallala, trallala,
Szegény kocsis legény.
Üljön le minálunk,
Nálunk a - lócára,
Trallala, trallala,
Nálunk a - lócára.
- De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek;
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Trallala, trallala,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
- Gazdag leány vagyok,
Gazdag legényt várok,
Trallala, trallala,
Gazdag legényt várok.

Akkor a királyfi
Mit gondolt magában,
A bohó királyfi
Mit gondolt magában.
Lehányta magáról
A kocsisi gúnyát;
Rávette helyette
A királyi pompát.
Elindult megkérni
Gazdag bíró lányát,
Királyi pompában
Gazdag bíró lányát.
- Adj Isten jó napot,
Gazdag bíró lánya,
Be szabad-e gyünnöm,
Gazdag bíró lánya?
- Hozta Isten, hozta
Fényes királyúrfi,
Trallala, trallala,
Fényes királyúrfi.
Üljön le hát nálunk
Selyem kanapéra,
Trallala, trallala,
Selyem kanapéra.
- De nem azért jöttem,
Hogy én itt leüljek,
Trallala, trallala,
Hogy én itt leüljek.
Hanem azért jöttem,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
Gazdag bíró lánya,
Jössz-e hozzám, vagy sem?
- Elmegyek én kendhez
Fényes királyúrfi;
Illik kend énhozzám,
Gazdag királyúrfi.
- Nem kellesz énnékem
Gazdag bíró lánya...
Kell nékem, kell nékem
Szegény ember lánya.
/Népköltészet/

A part alatt


A part alatt,
a part alatt
három varjú kaszál,
három varjú kaszál.

Róka gyűjti,
róka gyűjti,
szúnyog kévét köti,
szúnyog kévét köti.

Bolha ugrik,
bolha ugrik,
hányja a szekérre,
hányja a szekérre.

Mén a szekér,
mén a szekér,
majd a malomba ér,
majd a malomba ér.

A malomba,
a malomba
három tarka macska,
három tarka macska.

Egyik szitál,
másik rostál,
harmadik követ vág,
harmadik követ vág.

Szürke szamár
vizet hoz már,
tekenőbe tölti,
tekenőbe tölti.

Tehén dagaszt,
tehén dagaszt,
kemencébe rakja,
kemencébe rakja.

Medve várja,
medve várja,
kisült-e a cipó,
kisült-e a cipó.

Tyúk a cipót
csipegeti,
Hangya morzsát szedi,
hangya morzsát szedi...
/Népköltészet/

Száraz tónak nedves partján


Száraz tónak nedves partján
döglött béka kuruttyol,
hallgatja egy süket ember,
ki a vízben lubickol.

Sej, haj, denevér,
bennünk van a kutyavér!

Vak meglátja, hogy kiugrik,
sánta utána szalad,
kopasz ember haját tépi,
a néma meg óbégat.

Sej, haj, denevér,
biciklizik az egér

/Népköltészet/

Kiment a ház az ablakon


Kiment a ház az ablakon,
benne maradt a vénasszony.
zsúpot kötött a hátára,
úgy ballagott a vásárba.

A rókának nincs nadrágja,
mert a posztó nagyon drága.
ha a posztó olcsó volna,
a rókán is nadrág volna. .

/Népköltészet

Megfogtam egy szúnyogot


Megfogtam egy szúnyogot
Nagyobb volt a lónál
Kisütöttem a zsírját
Több volt egy akónál.

Aki eztet elhiszi
Szamarabb a lónál
Aki eztet elhiszi
Szamarabb a lónál.

/Népköltészet/


 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Óvodai ballagó versek:
  2015-04-21 00:55:32, kedd
 
  Pásztorné Antal Magdolna - Utolsó napom veled


Eljött a búcsú ideje, itt van a pillanat,
Az óvodás négy évem, ó mily' gyorsan elszaladt!
Mennyi öröm, játék és huncutság,
Csak most jutott az eszembe,
Játszanék még, de már késő,
Búcsúajándék van a kezembe.


Ha rád nézek, úgy érzem, körbevesz a szeretet,
Jó volna veled maradni, de most már nem lehet.
Hiába is hívnál, többé karjaidba nem szaladhatok,
Hiába is szólsz utánam, hozzád vissza nem fordulhatok.
De meséid dallama, még itt cseng a fülemben,
Kedves hangod, szereteted megőrzöm szívemben!


Annyi mindent tettél értem, drága óvó néni,
Hogy tudnák most ily' hirtelen mindent megköszönni?
Szerettél és elfogadtál, anyám helyett anyám voltál,
Szépre, jóra tanítottál, rosszalkodtam, jól megszidtál.
Megtanultam viselkedni, az asztalnál szépen ülni,
A szobában rendet rakni, és anyának szót fogadni.


Mint ahogy az égen, észrevétlen körbejár a nap,
Te úgy teremtettél körém, tisztaságot mindennap,
Mosolyogtál, megsimogattál, ha elmentél mellettem,
Ezt a gondoskodást hidd el, soha el nem felejtem.
Hiányozni fogsz nekem, ezért most nehezen búcsúzom,
Valaha megkérdezed-e még tőlem: hogy vagy Ákosom?


Megtetted, mit meg kell tenni, Ideje hát útra kelni,
Nem is kérek mást én tőled, már csak egyre vágyok,
Szeretettel fogadj majd, ha egyszer erre járok!

Iványi Mária - Nagycsoportosok búcsúztatása

Nem jöttök már óvodába,
Iskolások lesztek,
játék helyett számokkal és
könyvvel ismerkedtek.

Megtanultok betűt írni,
pocakos b-t, ó-t, á-t,
rajzoltok szép színes képet,
s hangjegyekből kottát.

Azért mi sem búslakodunk,
itt a mackó, s labda.
Jövőre meg találkozunk
az iskolapadban.


Takács Klára - Ovisok Búcsúja

Látjátok, én hogy megnőttem,
Iskolás lesz már belőlem!
Tanulom majd az ABC-t,
Betűt írok és olvasok,
Tudni fogom, milyen az
Hogy öt meg öt az tíz!
Azért gondolok majd rátok,
Milyen jó is tinektek,
Csak játszatok, csak nevettek,
S jegyre sose feleltek!
Jövőre, ha ti is jöttök,
Ne féljetek segítek,
Megmutatom, hol a mosdó,
Tornaterem, tanári,
S az udvaron, meglátjátok,
Jókat fogunk mókázni!

Donászi Magda - Óvodától iskoláig

Egyszer régen édesanyám
megfogta a kezemet,
kicsit féltem, amikor
az óvodába vezetett.

Csodálkoztam: mennyi játék,
mennyi asztal, mennyi szék,
gyorsan múlt a legelső nap,
gyorsan futott el a hét.

Négy év telt el. Négyszer láttuk
az óvoda ablakán,
hogy zöld lombok integetnek,
vagy száraz ág van a fán.

Hanem közben úgy megnőttünk,
hogy az ágyunk kicsi már.
Mesesarok helyett holnap
az iskola padja vár!

Szalai Borbála - Utolérem a bátyámat

Mi tagadás, irigyeltem
Hogy a bátyám iskolás,
Hogy őneki gyerekjáték
Az írás, az olvasás.
Csodáltam, hogy milyen szépen
Formálja a betűket,
S hiába van sok belőlük,
Ismeri a nevüket.
Úgy megy neki az olvasás,
Akárcsak a vízfolyás
Hej — gondoltam —
Mikor lesz már
Belőlem is iskolás!
S most, amikor beírattak
Iskolába az idén,
Megfogadtam: a bátyámat
Utolérem, bizony én!



Bihari Klára - Válás az óvodától

Most látom csak, milyen szép itt,
Színes képek hófalon.
Virág tarka cserepekben,
Játék földön, asztalon.

Itt játszottam három évig,
Nőttem, s velem nőtt a szék,
A baba, a labda, az autó,
Tanultam verset, mesét.

A csengőig ágaskodtam,
Most elérem könnyedén,
S a kicsiknek most én mondom,
Te is megnősz kisöcsém!

Holnap már nem csengetek be,
Nem játszom az udvaron,
De három év örömével,
Megyek tovább utamon.

B.Radó Lili - Búcsú az óvodától






Óvónénit köszönti ma
minden versünk, kis dalunk:
elbúcsúzunk, mert az ősszel
iskolába indulunk!

Búcsúzunk az óvodától
köszöntővel, énekkel.
De amit itt megtanultunk,
nem felejtjük mégsem el.

S ha lármáztunk is egyszer-egyszer
s okoztunk is néha bajt,
kérjük mégis: szeretettel
gondoljon ránk vissza majd!

Tóth Juli - Óvodai búcsúzó

A kezünkben virágcsokor,
kis szívünkben szeretet.
Megköszönjük, azt a sok jót,
amit kaptunk tőletek.

Óvó néni, jaj de sokszor
Az öledbe vettél,
Vigasztaltál, mikor sírtam,
vagy velem nevettél.

Meseország száz csodáját
megmutattad szívesen,
Nevelgettél, tanítgattál,
türelemmel, kedvesen.

Véget ér, most mese, játék,
vár reánk az iskola!
Óvó néni, Dadus néni,
nem feledünk el, soha!



Édes óvó néni
El kell mostan válnunk
Egy-két nap és már
Iskolába járunk.

Hálásan köszönünk
Minden jót és szépet
Nem feledjük el a sok
Óvodás emléket.

Azokat se, akik
Velünk foglalkoztak,
S értünk annyi fáradtságos
Áldozatot hoztak.

Édes óvó néni
Fél szívünk itt marad
Mert az ki jóságot vet
Szeretetet arat.



Azt a sok jót, amit kaptunk
meghálálni mint lehet?
Kérdezgettem a virágot,
kérdeztem a levelet.

Nem feleltek, de a virág
felém intett vidáman,
amit a szó el nem mondhat,
itt van egy szál virágban.

Alan Alexander Milne - Hatévesek lettünk

Egyesztendős voltam,
épp hogy elindultam.
Aztán kettő lettem,
épp megszülettem.
Három évet éltem.
Én voltam? Nem értem,
Négyesztendős múltam,
S nem volt semmi múltam.
Évem száma öt lett,
Nem volt bennem ötlet.
De most hatéves vagyok és
Okos vagyok nagyon — nagyon.
Így azt hiszem, ezt a kort már
soha — soha el nem hagyom.

Kovács Babara - Dadus néni , dadus néni

Dadus néni , dadus néni
de kár , hogy már el kell menni!
etetgettél , öltöztettél ,
babusgattál, nevelgettél.

A cipőnket megkötötted
az orrunkat törölgetted ,
a ruhánkat hajtogattad ,
fésülgetted a hajunkat.

Tanítottál söprögetni ,
teríteni , ágyat vetni.
kezet mosni , arcot mosni
öltözőben rendet rakni.

Hogyha sírtunk , vigasztaltál
rosszak voltunk , jól megszidtál
tanítottál szépen kérni ,
amit kaptunk , megköszönni.

Mi most megköszönjük néked ,
háromévi kedvességed,
türelmedet , szereteted,
sose feledjük nevedet!

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Anyák napi versek
  2015-04-21 00:51:15, kedd
 
 

Dsida Jenő: Köszönöm Istenem az édesanyámat

Köszönöm istenem az édesanyámat !
Amíg ő véd engem, nem ér semmi bánat.
Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel,
Értem éjjel - nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad,
Köszönöm Istenem az édesanyámat !
Köszönöm a lelkét, melyből reggel, este
imádság száll Hozzád, gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak érettem dobban
itt a földön senki sem szerethet jobban ! -
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad,
Istenem, köszönöm az édesanyámat !
Te tudod, Istenem - milyen sok az árva,
Aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek: gondod legyen rájuk,
Hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk!
Vigasztald meg őket áldó kegyelettel,
Nagy nagy bánatukat takard el, temesd el!
Áld meg édesanyám járását - kelését,
Áld meg könnyhullását, áld meg szenvedését.
Áld meg imádságát, melyben el nem fárad.
Áld meg két kezeddel az édesanyámat !
Halld meg jó Istenem, legbuzgóbb imámat,
Köszönöm, köszönöm az édesanyámat !

Osváth Erzsébet: Ha itthon vagy...

Ha itthon vagy,
olyan jó nekem.
Szobánk is megszépül
hirtelen.

Vidám lesz minden:
a cserép virág,
a képeskönyvek
és Mica cicánk.

Tudom, nem lehetsz
mindig velem.
Hazavárlak mégis
szüntelen -

hangod hallani,
játszani veled,
megsimogatni
fáradt, szép kezed.

Mentovics Éva: A legszebb ünnepen

Oly fénylő a pillantásod,
mint égen a csillagok.
Felém nevet kedves arcod,
ha megjöttem, itt vagyok.

Úgy ölel át féltő karod,
mint dombok a völgyeket,
melengető, kósza szellő
a májusi zöld gyepet.

Kacagásod oly gyöngyöző,
mint erdőn a kispatak,
amikor a lombok közül
csörgedezve kiszalad.

Hangod bársony melegével
kényezteted lelkemet.
Pihentető meséd után
minden álmom szebb lehet.

Fürgébben ver most a szívem,
úgy lüktet, és kalapál...
Ő is tudja, nincs szebb ünnep,
e májusi szép napnál.

Minden egyes dobbanása
jóságodat köszöni.
Az én édes, tündérlelkű
jó Anyámat köszönti.

Devecsery László: Édesanyámnak

Napraforgó fényre fordul,
én tehozzád szólhatok:
Édesanyám! Hozok néked
messzi-égről csillagot.

Ám, ha őket el nem érem,
a szemedet keresem,
belenézek és megértem:
mily nagy kincs vagy énnekem.

Fénylőbb, szebb a csillagoknál,
minden égi ragyogásnál,
az, amit én tőled kaptam:
e szépséges nagy titok,

HOGY A GYERMEKED VAGYOK!

Mentovics Éva: Az én anyukám

Szemed tükre mint a gyémánt,
úgy tündököl, úgy ragyog...
elmondtad már milliószor:
legszebb kincsed én vagyok.

Mesét mondasz lefekvéskor,
simogatsz, ha felkelek,
s hogyha néha úgy visítok,
hogy az ég is megremeg,

kifürkészed, mi a gondom,
megtörlöd a szememet,
hiszen tudod, mindent megold
az anyai szeretet.

Elnézted, ha céklalével
pacáztam az ebédnél,
s éjjel, hogyha lázas voltam,
borogattál, meséltél.

Ápolgattál, pátyolgattál,
így telt sorra napra nap...
most már tudom, hogy az anyák
éjszaka sem alszanak.

Te vagy az én őrangyalom,
hogyha hívlak nem késel.
Tudod anyu, úgy szeretlek...
nem mondhatom elégszer.

Mentovics Éva: Az én titkom

Megsúgok egy titkot halkan,
el ne áruld senkinek!
Kukkants be majd egyszer hozzánk,
hogyha nekem nem hiszed.

Szárnyait és angyalhaját
én láthatom, senki más,
nem lehet ő, csak egy angyal
angyal bizony, nem vitás.

Este, mikor ágyba bújok,
hozzám hajol, betakar,
mesét olvas - kettőt-hármat -
nem távozik egyhamar.

Kakaót főz, mikor reggel
felkelek az ágyamból,
az iskola kapujában
búcsúzóul átkarol,

aztán fürgén tovalebben
- s hogy ne sejtse senki meg,
angyalszárnya láthatatlan -
s embermódon elsiet.

Később, mikor otthon vagyunk,
fény rezdül a nyomában,
s újra csillan angyalhaja
ott, az esti homályban.

Móra Ferenc : Anyának

Álmomban az éjszaka
aranykertben jártam.
Aranykertben aranyfán
aranyrigót láttam.
Aranyrigó énekét
a szívembe zártam.

Ahány levél lengedez
szélringatta ágon,
ahány harmatcsepp ragyog
fűszálon, virágon
Édesanyám, fejedre
annyi áldás szálljon.

Nagyanyónak

Édes-kedves Nagyanyókám!
Anyák napja van ma!
Olyan jó, hogy anyukámnak
is van édesanyja.
Reggel mikor felébredtem
az jutott eszembe,
anyák napján legyen virág
mind a két kezembe.
Egyik csokrot neked szedtem,
odakünn a réten,
Te is sokat fáradoztál
évek óta értem.
Kimostad a ruhácskámat,
fésülted a hajamat,
jóságodat felsorolni
kevés lenne ez a nap.
Köszönöm, hogy olyan sokat
fáradoztál értem,
és hogy az én jó anyámat
felnevelted nékem.
/Ismeretlen/

Donászy Magda: Ajándék

Színes ceruzával
rajzoltam egy képet,
anyák napján reggel,
Édesanyám néked.

Lerajzoltam én egy
aranyos madarat,
aranyos madárra
aranyos tollakat.

Elkészült a madár,
nem mozdul a szárnya...
Pedig hogyha tudna,
a válladra szállna.

Eldalolná csöndben
tenéked egy dalban,
amit anyák napján
mondani akartam.

József Attila: Mama

Már egy hete csak a mamára
gondolok mindíg, meg-megállva.
Nyikorgó kosárral ölében,
ment a padlásra, ment serényen.

Én még őszinte ember voltam,
ordítottam, toporzékoltam,
Hagyja a dagadt ruhát másra.
Engem vigyen föl a padlásra.

Csak ment és teregetett némán,
nem szidott, nem is nézett énrám
s a ruhák fényesen, suhogva,
keringtek, szálltak a magosba.

Nem nyafognék, de most már késő,
most látom, milyen óriás ő-
szürke haja lebben az égen,
kékítőt old az ég vizében.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,
Útra kelnék,
Hömpölygő sugárban
Énekelnék-
Minden este
Morzsára, buzára
Visszaszállnék
Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,
Mindig fújnék,
Minden bő kabátba
Belebújnék -
Nyári éjen,
Fehér holdsütésben
Elcsitulnék
Jó anyám ölében.

Ó ha csillag volnék
Kerek égen,
Csorogna a földre
Sárga fényem-
Jaj, de onnan
Vissza sose járnék,
Anyám nélkül
Mindig sírdogálnék.

Kuczka Péter: Anyám keze

Az én kezem még fehér,
mint a kenyér béle,
mind a kettő belefér,
Anyám tenyerébe.
Barna az ő tenyere,
mint a kenyér héja,
puhán simogat vele,
arcom simogatja.



Este, ha a lámpa ég,
s mégsem látja senki,
barna, jóságos kezét,
kötényébe ejti.
szeme nagyon messze néz
és a lámpa fénye,
mint az édes, sárga méz,
csorog szép kezére.

Harcos Katalin: Anya, ölelj át!

Vegyél a karodba és ölelj át!
Dúdold fülembe altatódalom,
hogy ne halljam a szívem ritmusát,
amint dübörög a mellkasomon!

Úgy félek, Anya! De itt vagy velem,
s hiába kúszik torkomra a félsz,
mert eltörpül a rettegés bennem,
ha átölelsz, és csendesen mesélsz.

Míg alszom, arcomra csókot lehelsz,
ha fázom, takaróm féltőn hozod.
Éhemre, szomjamra folyton ügyelsz,
s felvidít mindig drága mosolyod.

Nézd! Tenyeredbe teszem a kezem,
ujjaid bilincse fonja körül!
Tiédhez igazítom a léptem,
bár tudom, sosem hagynál egyedül.

Anya, hagy súgjam meg a titkomat!
Nincsen, aki drágább volna nálad!
Ezért hallod annyit a hangomat,
s ezért kiáltok mindig utánad.

Veres Csilla: Néked álmodom anyu


Néked álmodom anyu
a napnak sugarát,
lágy tavaszi szélben
az aranyszínű ruhát.

Néked álmodom
az égbolt gyöngyeit,
mint fürge tündérek
aprócska könnyeit.

Elhozom néked anyu
a hulló csillagot,
zsendülő mezőkről
az édes illatot.

Elhozok én onnan
méhecskét, virágot,
s megálmodom néked
az egész világot.

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
Locsoló versek
  2015-04-21 00:43:28, kedd
 
 

Rózsavíz a kezembe,
Hadd öntsem a fejedre!

Locsolni jöttem, nem titkolom,
Szép szokás ez, úgy gondolom.
Múljon vizemtől a téli álom,
Bizony most én ezt kívánom.
Ha a hatása múlik is esztendőre,
Ígérem, itt leszek jövőre.
S nem adok az illendőre,
Locsolok kérdezés nélkül, nyakra, főre.

Én kis kertész legény vagyok,
Rózsavízzel locsolkodok.
Úgy locsolom a lányokat,
Mint kertész a virágokat.

Ajtó mellett állok,
Piros tojást várok.
Ha nem adják párjával,
Elszökök a lányával!

Zöld erdőben jártam,
Elszállott egy sirály,
Locsolkodni jöttem,
Hö, király!

Húsvét másodnapján
az jutott eszembe,
Locsolóvizet vegyek a kezembe.
Megöntözzek vele
egy árva ibolyát,
És cserébe kapjak érte
egy hímes tojást.

Öntözzük, öntözzük,
Hadd legyen frissecske!
Így lesz a leányból
Szép, piros menyecske!

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam,
Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam.
Na, te kislány, megöntözlek, ma van húsvét napja,
Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebemben is elférnek a piros tojások.

Kelj fel párnáidról, szép ibolyavirág!
Nézz ki az ablakon, milyen szép a világ!
Megöntözlek szépen az ég harmatával,
Teljék a tarisznya szép, piros tojással!

Ákom-bákom, berkenye,
Szagos húsvét reggele.
Leöntjük a virágot,
Visszük már a kalácsot.

Rózsa, rózsa, szép virágszál,
Szálló szélben hajladozzál!
Napsütésben nyiladozzál,
Meglocsollak, illatozzál!

Korán reggel útra keltem,
Se nem ittam, se nem ettem.
Tarisznya húzza a vállam,
Térdig kopott már a lábam.
Bejártam a fél világot,
Láttam sok-sok szép virágot.
A legszebbre most találtam,
Hogy öntözzem, alig vártam.
Piros tojás, fehér nyuszi,
Locsolásért jár egy puszi.

Húsvét hétfő reggelén mosolyog az ég is,
Adjatok egy fél decit, mosolygok majd én is.

Biciklivel érkeztem,
40 métert fékeztem.
Józsi vagyok, szép és laza,
Locsoljak vagy húzzak haza?

Falu végén templom,
Locsoljak-e? Nem t'om.
Falu végén megint templom,
Locsoljak-e? Megint nem t'om.

Messze földön jártam,
Szép harmatos reggel,
Aranytündér kútvizéből
Vizet merítettem.
Aranytündér kútvizével
Öntözgetni járok,
Olyan szagos, mint a rózsa,
Gyertek ti is, lányok!

Zöld erdőben nem jártam,
Kék ibolyát nem láttam.
Nem akart hervadni,
Nem-e kell locsolni?

Én verset nem tudok,
azt mondjanak a kicsik,
én csak azért jöttem,
hogy igyak egy kicsit.

Van nálam egy kis pacsuli,
Leloccsintom magát.
Ha egy kicsi mázlija van,
Szereti a szagát.

Nem szoktam én mocskolódni,
eljöttem hát locsolkodni.
Kegyed szép kis virágszál,
piros tojást rám tukmál.
Ha pénze van, az is jó,
nem vagyok én Télapó.

Botom földig lekonyul,
Nem vagyok már mai nyúl.
Káposztám javát megettem,
Locsoljon más helyettem!

Pálinkás jó reggelt kívánok e háznak,
Főképp a dolgos szülők jól nevelt lányának!
Elmondom én gyorsan jövetelem célját:
Megöntözöm most a környék legszebb lányát.
Kívánok e háznak hát mindenből eleget,
Főképp békességet, egészséget és szeretetet!

Néked int a hóvirág,
s barka bontja bársonyát.
Itt a tavasz: kikelet,
s a húsvét is közeleg.

/Devecsery László/

Én a kertész fia vagyok,
kislányokat locsolgatok.
Gyere, kislány, el ne hervadj,
Jó kölnivel meglocsollak!

Ákom-bákom berkenye,
Eljött húsvét reggele.
Rózsavizet Erzsónak,
Piros tojást Ferkónak!

Mosolyog a napsugár,
mosolyog az ég is,
locsolkodok, tojást kapok,
s mosolygok majd én is.

 
 
0 komment , kategória:  Versösszeállítások gyerekeknek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 540
  • e Hét: 18623
  • e Hónap: 50604
  • e Év: 50604
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.