Regisztráció  Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
Oly ismerős vagy
  2018-02-09 14:35:48, péntek
 
  ALEKSZANDR BLOK

Oly ismerős vagy

Oly ismerős vagy, mintha hajdan
éltél is volna már velem.
Másoknál, otthon, utcazajban
meglátom arcod hirtelen.

Te jössz, ha halk nesz kél mögöttem,
ott vagy te, bárhol is legyek.
Hallom kopogni éji csöndben
közelgő könnyű léptedet.

Nem te suhansz el láthatatlan
mellettem, ha ajtót nyitok,
légből, párából szőtt alakban,
te álmaimból támadott?

El-eltűnődöm néha: nem te
ültél a szérűskert alatt,
egy sír gyöpén, a cinteremben,
kartonkendődben hallgatag?

Egy pillanat - még ott pihentél,
s tűntél, suhantál már tova.
Dalolva a patakra mentél...
Az estharang szelíd szava

választ zúgott dalodra messze,
s én sírtam, s vártam csüggeteg,
hogy hallak-e, hogy szólsz-e, jössz-e,
de elhalt édes éneked.

Kartonkendőd egy percre túlnan
megvillan még a part felett,
s eltűnsz. De érzem szomorúan,
hogy még találkozom veled.

(Lator László fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Szeretnék élni esztelen
  2017-09-27 11:26:00, szerda
 
  Alekszandr Blok

SZERETNÉK ÉLNI ESZTELEN

Szeretnék élni esztelen:
Személytelennek arcot adni,
Örökké tenni pillanatnyit
És testivé, mi testtelen.

Nyomasszon életem vad álma,
Vergődve fuldokolhatom, -
De egy vidám ifjú talán majd
Ezt mondja rólam egykoron:

Bocsássuk meg komor valóját,
Tán ez mozgatta valaha?
Hisz csupa fény volt, csupa jóság,
A szabadság diadal
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Bús őszi este volt
  2017-09-27 11:13:51, szerda
 
  ALEKSZANDR BLOK

BÚS, ŐSZI ESTE VOLT

Éj anélkül, akit fénylő
Néven úgy hívtak: Leonóra.
Edgar Poe

Bús őszi este volt. Eső üvegzajában
Gondoltam százszor át kínzó kérdésemet,
Midőn egy gentleman ködlő, hatalmas árnyban
Lépett szobámba. És mögötte borzas eb.

A vendégem leült a kandalló elébe,
Az eb meg elterült, mintegy követve őt.
Szólt udvariasan: "Sir, itt az idő, végre
Békéljen meg a Sors Géniusza előtt!"

"Ám ifju lázamat a vénség visszahozza..." -
Így kezdtem volna én... de félbeszakitott:
"Már megint ugyanaz: őrült Edgar s Leonóra.
Vissza semmi se tér. - Most mindent megtudott."

És furcsa: életem vihar s pokol volt régen,
De most - ez este -, míg ott ült az idegen -
Az ő tárgyilagos, nyugodt tekintetében
Hirtelen egyszerübb lett az egész nekem...

Elment a gentleman. De ott maradt kutyája.
S ha bús vagyok, reám néz jóságos szeme,
És mintha mondaná, míg térdemen a lába:
Ideje volna, sir, már megbékülnie.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Nyári este
  2017-08-05 15:54:29, szombat
 
  Alekszandr Blok

Nyári este

A rózsamezőt a naplemente
rózsás sugárban fürdeti.
Gazos mezsgyére, rozskeresztre
szendergő fényét ráveti.

Szellő se leng, madár se rebben,
a fák hegyén vörös korong
a hold, a távoli berekben
aratódal foszlánya zsong.

Kapj lóra, szállj kantárt eresztve,
a gond, a bú az ördögé!
Repülj a ködbe, végtelenbe,
az éj elé, a hold elé!

/ Ford.: Lator László /
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
A bajkiáltó madár
  2017-07-23 16:57:19, vasárnap
 
  Alekszandr Blok

A bajkiáltó madár

V. Vasnyecov festménye

A roppant víztükör fölött,
melyet vörösre gyújt az este,
jövendöl s énekel, törött
szárnyát esetten leeresztve.
Jövendöl vad tatárdulást,
idejét véres erőszaknak,
tüzet, vizet, földindulást,
jókon hatalmát gonoszaknak.
Időtlen borzadályban ég
s szeretetben gyönyörü arca,
de kiált igaz jósigét
alvadt vértől cserepes ajka.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Még látom olykor
  2017-06-29 16:15:12, csütörtök
 
  Alexander Blok

Még látom olykor

Még látom olykor,néma éjjel,
csodás sugaras arcodat.
Rég tűnt dalok igézetével
szíven érint a pillanat.

Csak mendegélsz tűnődve,lassan,
halványkék ösvényeden,
fejed felett két mozdulatlan,
nagy csillag pihen szelíden
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Tölgyből
  2017-06-29 16:12:37, csütörtök
 
  Alelszandr Blok

Tölgyből

Tölgyből botomat kifaragtam,
vihar simogatta a tájat.
Darócban árva maradtam
a barátnők, jaj, de silányak.

Föl az égre, föl, te fagyos nap,
botorgok utam ma keresve,
de szegény lábom ha leroskad,
ablakon kocogtatok este.

Kapuzárnak zörren a titka,
halovány kezével kinyitja,
arany hajfonatát igazítja
lelkének fénye de ritka!

Hajában hold meg a csillag...
Királyfim, te végre maradj ma. . .
S a koldusbot ami csillog,
mert könnynek pereg le smaragdja.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Költők
  2017-06-29 16:09:08, csütörtök
 
  Alekszandr Blok

Költők

Ködlött vad telep a városperemen,
a mocsaras, ingatag vidéken.
Költők éltek ott — egymásra gőgösen
mosolyogtak, nyílt rá mód éppen.

A napkelte hiába sugarazott
e gyászos, lappadt, fertőnyi tájra:
ki bevodkázhatott, beborozhatott
nappal megbújva a munkát kívánta.

Ha berúgtak, nagy volt a kedveskedés,
locsogtak gúnyos-borsosan éjjel.
Reggel okádtak. Majd befogva az ész
meg a szív, költöttek szenvedéllyel.

S előjőve odúikból, mint a kutyák,
nézték, a tenger fölszíne lángol.
Minden arra szálló varkocs aranyát
szakértőleg követték a homályból.

Aranykorról álmodtak érzékenyen
s közösen szidták a kiadókat.
Gyöngyszínű felhőn sírtak, ha idelenn
egy virág fejecskéje lekókadt.

Így éltek a költők. Olvasó, barát!
Lehet, mindennapodban úgy érzed,
nemesebb szép kispolgári pocsolyád
s tehetetlen erőfeszítésed.

Nem, nyájas olvasó, vak kritikusom!
Költőnek haj meg felhőcske lebben,
s eltöpreng végül is az aranykoron,
neked ez megközelíthetetlen.

Te nejeddel s magaddal elégedett
s alkotmányod pántolt körével,
ím, a költő — szomja világra-vetett,
alkotmányokkal semmit sem ér el.

Haljak palánk tövében, mint a kutya,
taposson le á rögbe az élet,
hiszem: most csókol Isten hófúvata,
paplannak száll le, nem szemfödélnek.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
Szerettem én, megtudtam én is
  2017-06-29 16:08:12, csütörtök
 
  Alekszandr Blok

Szerettem én, megtudtam én is

Szerettem én, megtudtam én is
szerelmi kínok tébolyát,
diadal és bukás izét is,
s hogy mi az: ellenség, barát.

Mennyien voltak... S mi maradt meg?
Emlékek, álmok árnyai...
Nevüket, a drágát, a fényest
milyen furcsa kimondani.

Mennyien voltak. Összefogta
őket egy jel, egy esztelen
szépség, amelynek neve-bokra:
szenvedélyem és életem.

S a szenvedély titkát betöltve,
szárnyalva az egek alatt,
láttam végzetes szenvedélye
ágyában őt, a másikat...

S ugyanazok a gyöngédségek,
s a mohó ajkak meggyülölt
remegése, unt ölelések...
Nem! Hideg és üres a föld!

Fagyos sziklák csúcsán a mellem
vidámság szele járja át,
s a szurdokokba, hol szerettem,
havat zúdítok, lavinát.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
A létünk gyûrüje olyan szûk:
  2017-06-29 15:57:34, csütörtök
 
  ALEKSZANDR BLOK

A LÉTÜNK GYŰRÜJE OLYAN SZŰK

A létünk gyűrüje olyan szűk:
Lásd, minden út Rómába visz,
Szolgaian, előre sejtjük,
Mindent ismételünk mi is.

Bús végzetem jövőm ködében
Dereng, úgy mint akárkinek:
Ismét szeretni Őt az égben
S megcsalni újra idelent.
 
 
0 komment , kategória:  Alekszandr Blok versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 11 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 104 db bejegyzés
e év: 1543 db bejegyzés
Összes: 10633 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 134
  • e Hét: 134
  • e Hónap: 31890
  • e Év: 619859
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.