Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
.kaktusz: Tudod, arra gondoltam, . . .
  2018-04-28 07:50:25, szombat
 
  .kaktusz:

Tudod, arra gondoltam, . . .


Tudod, arra gondoltam, az ember azt hiszi,
a világból csak annyi az övé, amennyit megmarkol,
az egész élet harc, megszerezni a megszerezhetőt,
nem csak pénz, lakás, kocsi, a Földből egy darabnyi kell,
az egészhez kell egy másik ember,
aki csak az övé, akit egy életen keresztül fogva tart,
azt gondolja, a szeretet csak addig él,
míg látható a szemnek,
hogy a távolság csorbít a szereteten,
ha letörik a szárnyát, ha kalitkába zárják,
amit nem birtoklunk, az már nem is a mienk,
mindenfélét maga köré gyűjt az ember, legyen mit félteni,
félt, pedig mindent bebiztosít,
hiszi, mert mondták neki, önmagában nem teljes az élet,
muszáj összekötni, valamit, valakit mindig meg kell szerezni,
igen, egyedül kevésnek érzi magát az ember,
pedig társat lehet keresés nélkül is találni,
ki társtalan, olyan, mint ki a levegőt nem leli,
olyan társ, akihez nem az ész, hanem a szív vonz,
olyanok vannak sokan,
kik hívás nélkül is kínálják magukat,
társak, akiket messziről lehet szeretni,
kiket meg se kell szerezni,
kiknek elég, ha elhúzzuk az ablakról a sötétítőt,
máris ott tolongnak,
kiket nem kell megszerezni,
önként, önzetlen adják magukat,
csak ablakot kell feléjük nyitni,
máris beárad a szeretet szerenádja,
a szeretet mindent betöltő melege,
a szeretet mennyei illata mind bizonyíték arra,
hogy messziről is lehet nagyon szeretni,
csak az ablakot kell szélesre kitárni.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: . . . vénül minden az idővel
  2018-04-14 07:19:56, szombat
 
  .kaktusz:

. . . vénül minden az idővel


Tudod arra gondoltam,
az ember tapasztalatból jól tudja,
vénül minden az idővel,
a szűz tiszta hó, hogy örökre fiatal
és makulátlanul fehér marad,
csak az egészen kicsinyke
tapasztalatlan gyermek gondolhatja,
a tapasztalat azt súgja,
ami ma új, megkopik holnapra,
esetleg holnap utánra,
ha van valami,
amit az idő nem kezd ki,
az égi-földi viharokat
rezzenés nélkül kiállja,
az felettébb gyanússá válik,
hogy valami egészen különleges
ismeretlen anyagból készült,
azt az ember nagy becsben tartja,
figyeli nap, mint nap,
megvan-e még a régi fénye,
nem került-e az elmúlás közelébe,
ha így van,
titkon a csodák közé sorolja,
ahhoz, hogy valami ne kopjon,
annak legalább gyémántnak kell lennie,
az ember, aki nem gyerek,
tapasztalatból tudja,
hogy az idővel az érzés is kopik,
veszít a kezdeti fényéből,
de ha egyszer nem árt neki az idő,
nem árt neki a vihar, és a távolság,
akkor gyanakodni kezd,
hogy más anyagból van ez,
mint amit a sok éves tapasztalatból ismer,
legalább gyémántnak kell lennie,
ha nem is a föld,
de a lélek fogyhatatlan kincsének.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Társad szeretnék lenni, menedéked…
  2018-03-25 07:53:06, vasárnap
 
  .kaktusz:

Társad szeretnék lenni, menedéked...


Azt gondolod, hogy a kínok kínját állom, hogy mennék feléd, hogy
bilincsek kötnek, hogy rabja vagyok valaminek, amin csak túl kell
lépnem, hogy meg kéne ráznom magam, és mint a mesében,
lerázni mindent, mi akadályoz. Igen láncaim vannak, sokáig
selyemből voltak, de az eperfát én ápoltam, a hernyót én tápláltam,
mert vágytam erre a kötelékre. Bilinccsé akkor vált, mikor
megszerettelek, de ez a bilincs mégiscsak a szeretet bilincse. Hogy,
hogyan képzelem, hogy, hogy szeretnék élni veled, és, megmaradni
az általam választott kötelékben? Úgy, hogy titkolni a szerelmet,
egymás előtt titkolni, hogy azt játszani ez csak szeretet, szeretet,
beszélgetéseket, hosszú hallgatásokat, amiben benne van a tilos
szerelem némasága, ha fáradt vagy, hogy nálam megpihenhess, ha
szomjas vagy szomjadat vízzel oltsam, ha lázas vagy hideg
kezemmel homlokod hűsítsem. Ha fázol betakarjalak, ha eltévedsz
az élet sűrűjében. Társad szeretnék lenni, menedéked...
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Szeretett táj, - szeretett társ
  2017-08-31 07:20:23, csütörtök
 
  .kaktusz:

Szeretett táj, - szeretett társ


Tudod arra gondoltam,
hogy az ember
útján a boldogságnak
sokszor indul el,
de meg kevésszer érkezik,
talán, mert az ismeretlenről
vannak elképzelései jó előre,
amihez ragaszkodik,
és a váratlan különbözőséggel
nem tud mit kezdeni, tehetetlenül,
kezét tördelve álldogál,
úgy érzi, rútul becsapták,
pedig amit elérni szeretett volna,
csak a képzeletében élt,
először még örül,
amikor egy virágzó, illatozó rétre ér,
ahol még boldog is,
mégse azt mondja, jó nekünk itt,
lesz, ami lesz,
építsünk három sátrat,
maradjon minden így,
ilyen tökéletesen,
hanem,
mint ki örökre maradni akar,
lakóparkot épít, kivág sok fát,
megváltoztatja boldogsága színterét,
csalódik, mikor kiderül,
fáradságos munkája révén
a környezet teljesen átalakul,
rá se ismerni az eredetire,
a mókus már nem szaladgál,
a rigó messze kerüli a tájat,
a kilátás se olyan,
mint abban az első pillanatban,
szeretett táj, szeretett társ,
az ember mindkettővel azt teszi,
megváltoztatja,
saját elképzelésére formálja,
talán,
mert valójában nem arra vágyik,
ami a táj, ami a másik ember
szeretetre méltó,
természetes természete,
hanem, amit az út elején,
biztonságra vágyva
önmagának elképzelt.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: . . . mint minden ajándékot. . .
  2017-04-21 09:32:15, péntek
 
  .kaktusz:

. . . mint minden ajándékot. . .


Tudod arra gondoltam,
hogy az életet,
mint minden ajándékot,
nem örök időre kapja a lélek,
ha nem is kap belőle
mindenki egyformát,
de az ajándékozó azért
mégis csak jó szívvel adja...
nem ígérte azt se,
hogy egy életen keresztül marad
minőségben ugyan annak,
az ember mégis,
amikor elromlik,
az egészet szidja,
mintha benne soha
semmi jó nem lett volna...
pedig, ha felidézné
a tőle kapott örömöket,
ha átlagolná a jót és a rosszat,
az eredmény sokkal jobb volna,
mintha az utolsó negatívum
rakatná rá a pecsétet:
ez selejtes bizony...
talán, ha az ajándékozott
az élete vonalán
végig menne újra,
és pontozná közben,
több lenne a jó dolog,
ami miatt az ajándékozó
piros pontot kaphat
többet, mint szidást,
az ilyen eredmény,
ha nem is mindig ragyogó,
de biztos, hogy sokkal jobb,
mint amikor az ember értékeli
csak a tönkrement ajándékot...
kaphatna piros pontot
többet is
a szép kezdet,
a jó szülők érdeméül,
és minden örömteli játék,
minden napsütötte óra,
minden nyiladozó szerelem,
minden jó szó az átlagon javítana,
ha nem is szép a vég,
az eredmény
akkor lehetne szebb...
de talán már nem is
az elromlott ajándék a fontos,
ha az ember megtalálja
másféle örömét a léleknek.

2012
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Az igazi szeretet
  2017-04-09 08:09:08, vasárnap
 
  .kaktusz:

Az igazi szeretet


Tudod arra gondoltam,
hogy az a szeretet,
amelyik az igazi,
mint egy ragyogó szivárvány,
az eget a földdel összeköti,
olyan lehet, hogy két érzés
egymással szemben elindul,
mérnöki pontossággal találkozik,
egy egész híd lesz a két félből,
egy múlhatatlan szivárványhíd,
ami biztonságot ad az embernek,
bármerre jár, ott van vele,
akár repülni is megpróbálhat,
megvéd a zuhanástól a szivárvány,
olyan híd,
aminek mindkét végén erős a pillér,
ha egyik is hiányozna,
vagy lenne egy gyenge pontja,
ha azt érezné az ember,
lépése bizonytalan,
akkor kezdene kételkedve,
erősen kapaszkodni mindenbe,
ha a híd nem stabilan áll,
ha az egyik fele a levegőben,
ha viszonzásra nem talál,
ha csak az egyik oldal biztos,
nagyot,
akár halálosat zuhanhat az ember,
aki szeret,
még ha jézusi is az a szeretet,
ha csak egyoldalú,
töviskoszorúval a fején
vért verejtékezik,
az ilyen szeretet a keresztre is felfeszít,
a szívbe ott a lándzsa,
de a világot meg nem váltja,
se azt a másikat,
még önmagát se tudja megmenteni
a szenvedéstől, a kínos haláltól.

2009. szept. 26.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Hogy miért fáj a szerelem
  2017-02-10 06:40:25, péntek
 
  .kaktusz:

Hogy miért fáj a szerelem


Hogy miért fáj a szerelem,
talán, mert idegen a világban,
ő régről maradt itt,
gyedül maradt meg egységnek,
nem lehet felboncolni,
apró részecskékre szedni,
nem lehet vele játszani,
pedig azt szeret,
játszani szeret az ember,
mindent úgy kezelne,
mintha a játékszere lenne,
mint a gyerek a játékával,
azt teszi mindennel,
mindent darabokra szed, és sír,
nincs mivel játszani,
ztán újabb szétszedhetőt keres,
az ember olyan, mint a gyerek,
kíváncsi, és kezelhetetlen,
csak neki élesebb kése van,
ő jobban a dolgok mélyére hatol,
nagyobb kárt tesz a teremtésben,
és büszke,ha azt, ami van,
darabokra szedheti,
a teremtésnek a lényegét elveszi,
a szerelemmel nem tud mit kezdeni,
nem tudja felboncolni,
ezért inkább szorosan fogja,
az fáj neki, a szorítás,
pedig talán Ő, a szerelem,
teremteni tudna, nem rombolna,
teremteni tudna, ha hagynák,
ha engednék,
de ebben a szétszerelt világban nincs helye neki,
az ember nem tud vele mit kezdeni.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: ...az imádkozó ember
  2017-02-03 07:12:58, péntek
 
  .kaktusz:

...az imádkozó ember


Tudod arra gondoltam,
hogy az imádkozó ember
nem feltétlenül imádó ember,
és nem mindig alázatos
az alázatoskodó,
az igazi ima, az igazi alázat
nem egy elhatározás,
hanem maga a megtérés,
amikor az ember önkéntelen borul le,
mint valami csoda előtt,
meglátva a valódi nagyságot,
amikor rádöbben
a világ mérhetetlen csodájára
teremtővel, vagy anélkül,
amikor nem tud betelni a létezéssel,
hogy ő,
az apró pici semmire se jó ember,
ilyen nagy alkotásnak lehet a részese,
talán, ha ezt észreveszi,
az alázat akkor járja át,
a hódolat, az imádat,
a hála,
akkortól minden pillanat,
és minden fűszál, és minden fa
csodálatos ajándék az érdemtelennek,
mint a rossz gyerek,
aki azért tudja magáról,
hogy neki semmi sem jár,
semmit se érdemel ki,
akit a szerető szülei mégis
ajándékokkal halmoznak,
a szerető alázat
az életet teszi szerethetővé,
amire a szeretet nélküli alázkodás,
csak szánalmas kísérlet.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: . . . hogyan lehetséges, hogy két ember
  2016-12-27 14:57:09, kedd
 
  .kaktusz:

. . . hogyan lehetséges, hogy két ember

Tudod, arra gondoltam,
hogyan lehetséges, hogy két ember,
aki látni is kevésszer látta egymást,
akik teljesen más irányból érkeztek,
máshol, másmilyen volt a gyökerük,
mégis, mint akik magukat
a Földből kiszakították,
hogy távolról indulva megtalálják egymást,
hogy azután mégis elválassza őket hét határ,
hogyan lehetséges,
hogy nem koptatja a távolság,
hanem még erősíti is az összetartozást,
hogy az idő múlásával sem múlik
a szónak eggyé kovácsoló ereje,
hogy nem fárad ki, nem adja fel,
pedig a távolság akkora,
és egyszer minden megbeszélhető elfogy,
ahogy a távolsággal az már lenni szokott,
hogyan lehet, hogy az érzés,
minden nap új,
friss levegőhöz jutva tovább él,
talán, mert ez a valóság,
csak ez a valóságos összetartozás,
amit az ember sokszor téveszt a mulandóval,
ez nem a szépség,
és a jóság erősítette kapocs,
mert utánpótlás nem lévén
egyszer minden vége tér,
talán csak a valóság örök,
a valóság, mikor az ember önkéntelen
odahúzódik egy idegenhez,
a másiktól akaratlanul is távolodik,
nem, mert az egyik szimpatikus,
a másik meg nem az,
mert talán észre sem veszi,
se a közeledést,
se a távolodást,
hanem, mert a valóság nem a fény,
hanem az elektromosság,
nem a szó, hanem a gondolat,
nem csinálja az ember a valóságot,
hanem az ott van mindenben,
a szélben, a vízben, a levegőben,
a gyertya leég, a tűz megmarad,
a történések felejthetők,
csak az nem, mikor önkéntelenül
közeledik az ember másikhoz,
Közeledni nem felejt el,
az önkéntelent nem,
csak az akaratlagost lehet befolyásolni,
a mulandót,
a valóságos az van,
nem alakíthat rajta se a távolság,
se az ember,
se pedig a múló idő.

 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
.kaktusz: Mint a kártyajáték
  2016-12-14 07:05:59, szerda
 
  .kaktusz:

Mint a kártyajáték


Tudod arra gondoltam,
mint a kártyajáték,
olyan is az élet:
van, akinek már
nincs szerencséje
az első osztásnál,
különösen,
ha emeli sorra
utána is a rosszat,
míg más kap jó lapokat,
ráadásnak
nyerő minden húzása...
(idővel azt is meg lehet szokni,
és ő tán nem szerencsés
a másik nemnél)
léteznek hamiskártyások még,
magukkal elégedettek
ők se lehetnek:
van, aki csak játszik,
más komolyan veszi véresen...
időnként húz egy rossz lapot
a szerencsésebb is,
egyszer-egyszer jót
a siralmasan vesztésre álló:
de, talán valóban szerencsés
ezen a Földön az csak,
aki kezét Isten megfogja,
és segítségével kihúzza azt
a ritkán előforduló kártyát,
amire ráírva
az igaz szeretet van.

2015.
 
 
0 komment , kategória:  .kaktusz  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 35 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 163 db bejegyzés
e év: 1975 db bejegyzés
Összes: 31872 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3849
  • e Hét: 7805
  • e Hónap: 57641
  • e Év: 1282590
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.