Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-09 18:23:20, szerda
 
  Csávás Viktória
Angyaltoll



Hófehér toll hullott lágyan a vértől áztatott földre. Egy kéz nyúlt érte. Felemelte, nézegette. Majd egy hanyag mozdulattal elengedte, s a pihe újra szállt. A szél belekapott, s tovarepítette. A fiú már nem is törődött vele, baktatott tovább a szürke, füstbe burkolódzott utcán. Furcsán érezte magát. Mintha nem tudná hová, merre tart. Hirtelen gyanakodni kezdett, nem követi-e valaki. Hátra tekintett, ám a kihalt utcán a szél morajlásán kívül, ahogy a megszáradt faleveleket hordta, mást nem lehetett hallani. De egy újabb tollpihét pillantott meg a földön. Lehajolt érte. Felettébb érdekesnek találta most már a dolgot. A toll melyet a kezében tartott nem hasonlított egyetlen madár tollára se. Kérdőn nézegette a pihét.
- Angyaltoll - hangzott a fel nem tett kérdésre a válasz a háta mögül.
A fiú hirtelen hátrakapta a fejét. Egy öregember állt mögötte. A hangja olyan ismerős volt, de az arcát nem látta. Hatalmas szürke ballonkabátot viselt, melyet végig begombolt. A decemberi szelek ilyenkor már nagyon csípősek.
- Nagyapa! Hogy kerülsz Te ide? És...
- Nem az a fontos, hanem az, hogy sajnos találkoznunk kell.
- Nem értem. Nem értem hol vagyok, és nem értem, hogy Te mit keresel itt. És nem értem miféle angyalokról beszélsz.
- Angyaltollról. Arról, ami a kezedben tartasz.
- Nagyapa, angyalok nem léteznek! Csak a mesében, az emberek fantáziájában.
- Az angyalok nemcsak a mesék és a fantázia szülöttei. Az angyalok ott élnek fenn - mutatott az ég felé.
Keze meglepően fiatal volt, mintha nem is 78 éves lenne. Mert már nem 78 éves volt. Két évvel ezelőtt meghalt. Nyár volt. Rekkenő hőség. Szívroham.
- Mind angyalok leszünk, mikor meghalunk.
- Nem, ha meghalunk, nem leszünk Semmik. Eltemetnek minket, és egy idő után testünk lebomlik, és újra a föld része lesz, hogy aztán újjászülethessen.
- Testünk lehet, hogy elenyészik, de lelkünk angyallá változik, és felköltözik a Mennyek Országába - szinte mosolygott, ahogy ezeket a szavakat mondta. Hangja ugyanolyan megnyugtató volt, mint annak idején. - Én is angyal vagyok, és... - folytatta.
- Te nem lehetsz angyal, hisz látlak. Még ha léteznének is angyalok, akkor sem látnánk őket. S ez nem angyaltoll. Valószínű egy elhagyott madárfészekből kihullott pihe - szállt szembe a nagyapjával a fiú.
Még mindig nem hitte, amit lát. És még mindig nem tudta mivel magyarázni a körülötte zajló eseményeket. De kamaszos dac villant a szemében. Ragaszkodott hitéhez. Pontosabban ,,nemhitéhez". Hite régen elhagyta már, s ésszerű magyarázatra lelt helyette a könyvekben, az élet örök körforgására. Nem hitt se istent, se eszmét. Viszont annál erősebb volt hite a tizenhét éves fiúnak saját magában.
- Egyébiránt sokkal fontosabb dolgon kell gondolkoznom: hogy kerültem ide. Az ésszerű magyarázat, hogy valószínű csak álmodok... Hisz az imént még a városba tartottunk. Valószínű elaludtam a hátsó ülésen, s most csupán álmodok.
- Ahogy gondolod... - hagyta rá a nagyapja. Azzal sarkon fordult, és beleveszett a szél által kavart porfelhőbe.
- Hé, várj! Mit akar ez jelenteni?
De csak a levegőbe kiáltott szavak voltak. Válasz nem érkezett. Hirtelen a sötét fellegekből elkezdett esni a hó. Sűrű pelyhekben hullott, és lassan mindent hó-fehér réteg lepett el. A fiú csak állt. Kezében a tollal. Nézte, nézte a hó-táncot, s nem értett semmit. Majd lerázta magáról a havat, és bizonytalan léptekkel elindult az egyik irányba. De mivel maga sem tudta, hogy miért, és mi végett, így megállt, és visszafordult. Ekkor érte a legnagyobb meglepetés. A földön nem egy hanem tucatnyi tollpihe hevert. ,,Angyaltoll" - hallotta nagyapja válaszát a fejében. ,,Nem lehet angyaltoll. Angyalok nem léteznek..."
- Mit keresel fiú? - hallatszott egy éles hang a szürke-hóhomályból.
Majd egy pillanattal később a hang tulajdonosa ott állt a fiú előtt. Éles-vörös szempár villant. Szinte szúrta, és megigézte a fiú tekintetét.
- Magamat, az Utamat - hangzott a bizonytalan felelet.
- Ez esetben ne keress tovább. Amott mindenki megtalálja önmagát - mutatott a fátyolos homályba, amerről fény derengett, s hangos muzsika hangját hozta a szél.
,,Ezt eddig mért nem hallottam?" - csodálkozott a fiú.
- Mert túlságosan el voltál foglalva az angyalaiddal - gúnyos csengése volt ezeknek a szavaknak.
Döbbent csend. Erre nem számított. Egyre furcsább dolgok történnek itt. ,,Kezd nem tetszeni ez az álom". Ám az embernek többek között az álmai felett sincs hatalma. Ahogy sok egyéb dolog felett sem. Mint születés és halál. A körforgás részei ezek, melyeket nem befolyásolhatunk. ,,De mi van, ha ez mégsem álom..." - erre az eshetőségre gondolni se mert, hisz akkor reménytelenül elveszett volna. Nem tudta volna megmondani, hogy hol van, mit csinál itt, és mért nem értek már be a városba, mikor annyi ideje elindultak. Inkább úgy döntött nem gondolkozik tovább, és elindult az idegen által mutatott irányba.
A ház hatalmas volt. Vad, orgia-zene szólt, és látni lehetett az ablakban lógó emberek tébolyult arcát.
- Ne menj be oda! - hallotta ismét nagyapja hangját, mely most határozottan szólt.
- Mért ne menjek be??? - dac szólt a fiúból.
- Ha bemész elveszted a lehetőséget, hogy angyal lehess.
- És mi van, ha én nem akarok angyal lenni. Mi van, ha én nem hiszek az angyalokban?
- Megtagadnád az én létezésemet is?
- Te nem vagy angyal. Te az összekuszált elmém fantáziaképe vagy. Hagyj mennem!
- Nem mehetsz be oda! Ez nem kérés. Ez tiltás.
- Nekem senki nem mondhatja meg mit csinálok... - mintha elvesztette volna a fejét, úgy válaszolt. S tett egy lépést előre. Erre az öregember félreállt, és csalódottan megjegyezte:
- Ez esetben csak magadra számíthatsz. Nem hiszem, hogy valaha is találkozunk ezek után. Az angyalok se vigyázhatnak Rád odabenn...
A fiú kezéből kihullott az angyaltoll, és emelt fővel lépett be a házba.
A hangulat pokoli volt. Meztelen és félig meztelen emberek táncoltak önfeledten. A vörös fények mindenhol észbontóan villództak. Nem volt benne biztos, hogy mégiscsak akarja-e. Ám a kíváncsiság erősebb volt benne, mint bármiféle félelem, vagy tiltás. Körbenézett, és egyből az érdekesen kanyargó lépcső felé indult el. Ám ahogy egyre beljebb haladt a házban, égett szag csapta meg az orrát. Mintha a hátát égetnék. Látta, ahogy perzselt angyaltoll hullik a vérvörös padlóra. Meggondolta magát, minél messzebb akart innen kerülni. Elindult a kijárat felé, ám az ajtóban az idegen állt. Szeme szinte lángolt.
- Nem mész innen sehová, Angyal!
A fiú a lépcső felé kezdett futni. Átvágott a tömegen, a meztelen, közösülő párokon, a füstön, az alkoholtól és más bódító szerektől megrészegült, és magukat teljesen elvesztettek sokaságán, és a révületben táncolók hadán. Senki nem akarta megállítani. Senki nem vette észre. Csupán vendéglátója volt a sarkában. Bőrén érezte a veszélyt.
Felérve az emeletre, hirtelen nem tudta mitévő legyen. A folyosó végén meglátott egy ablakot. Hirtelen semmi nem számított, csak menekülni innen. Nekifutásból ugrott. Az ablak szilánkokra tört. S az éles üvegdarabokon ottmaradt egy-egy angyaltoll.

Mezítelen testét két hatalmas, hófehér szárnya takarta. Így feküdt meghitten, melegen, fénytől övezve - megtörten - egy sziklán. Nagyapja állt mellette. Nem ballonkabátot viselt. Szárnyai látszottak csupán. Látta őket, ahogy kinyitotta a szemét. És látta a sajátjait is.
Meghalt.
Angyallá vált.
 
 
0 komment , kategória:  Csávás Viktória Angyaltoll   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4272
  • e Hét: 33839
  • e Hónap: 78911
  • e Év: 2020191
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.