Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
Vincze Erika-A hídon át
  2015-04-23 17:43:16, csütörtök
 
  Vincze Erika:
A hidon át

Vezess csak át a hídon,
én követlek majd szótlanul,
s hallgatom szépen csendben,
ahogy egy madár bús dala szól.

Mókus játszik a fák közt,
halkan osonunk, csak úgy
ropog az avar lépteink alatt,
s egyre beljebb visz az utunk.

Búcsút int a nyár a tájnak,
az esőtől könnyező fa ága
ringatózik lágyan, ahogy
játszadozik vele a szél.

Mint festményen a színek,
úgy kavarog a tájon a
múló idő,utolsó csókot lehel
a fákra, s aztán tovatűn.

Álomra hajtja fejét lassan
a természet,szíve nyugodni tér,
zúzmara száll a mohára,
s földre hull az őszi falevél.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Vincze Erika-Oly szép.....
  2015-04-23 17:42:45, csütörtök
 
  Vincze Erika-Oly szép.....

Oly szép minden perc, amit Veled töltök el,
hangod selymesen lágyan száll a széllel,
ahogy bókolsz kedvesen az esti csendben.
Megyünk együtt kéz a kézben a fák alatt
s néha szorosan magadhoz húzol, hogy
érezhessem a csókod,amint érinti ajkamat.

Rójuk csendben a régi macskaköves utcát,
s időnként ránk hull egy-egy sárga falevél,
szitál az őszi eső, de még sem bánom, hisz
itt vagy Nekem és most csak ez számít.
Hallgatjuk a madarak nyarat sirató bús énekét,
nézzük,ahogy sötét ruháját magára ölti az ég.

Órák múlnak így el,sok szép pillanat,
egy fotó örökíti majd meg és az emlékezés.
Milyen jó volt ott ketten andalogni
boldogságban, szerelemben, érezni, ahogy
hozzád bújva egymásért dobban a szívünk,
szerelmesen ölelünk, mert mi csak így élhetünk.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Üzentem a széllel
  2015-04-23 17:42:14, csütörtök
 
  Vincze Erika:
Üzentem a széllel
Üzentem a széllel,de nem jött válasz,
hiába vártam a tölgyfa árnyékában.
Hallgattam a madarak bús énekét,
s néztem,ahogy zizzen a falevél.

Annyi mindent kellene mondanom,
de mindhiába, ha bent rekedt a szó,
s nem láthatom már a két szemed,
csak, ahogy búcsút int felém kezed.

Nem akartam látni többé a napot,
kérdeztem is tőle, miért ragyog?
Azt felelte, Te már odafent vagy,
ég bársonyán az angyalokkal.

Csillag leszel fényes éjszakán,
aranyló napsugár itt a párnán,
s ha majd magamhoz húzom,
megint érezhetem az illatod.

Könnycsepp leszel szememben,
halk sóhaja bánatos lelkemnek.
Csillogó ékkő a szivem rejtekén,
mely néha-néha emlékezni hiv.

Repülők hozzád álmok tengerén,
hajamat csak úgy borzolja a szél.
Látod, mosoly az ajkam szegletén,
csend van, már hallom lépteid!

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Bánatvirág
  2015-04-23 17:41:40, csütörtök
 
  Vincze Erika:
Bánatvirág

Hideg hajnalon itt fekszem
egyedül égő vággyal az ágyamon.
Odakint búcsút int a sötét éj,
idebent dermesztő csend honol.

Nézek a messzeségbe az üvegen át,
sóhajom száll, egyre csak száll.
Lelkemben feljajdul a magány,
szívemen nyílik a bánatvirág.

Elképzelem, ahogy alszol csendesen,
bújnál hozzám, de nincs kihez.
Elválaszt Tőled a távolság, de
összeköt e híd ott belül, a szíveden át.

Álmatlan éjszakák, sötét fellegek
úgy várom már, hogy messze menjetek,
s az ég kéklő vásznára arany sugarat
fessetek, fényes szikrái tündököljenek.

Csukódik már szemem, a könnyem is hull,
érzem, ahogy lágyan csorog le az arcomon.
Gyengéden öntözi szívemen a bánatvirágot,
vigyázva, hogy annak bimbója ki ne nyíljon.
Álmomban bíborkertben járok, körülöttem
ezer színben pompázó csodás virágok.
Lelkem itt nyugalmat talál, érzem, ahogy
távolodik tőlem a fájdalom s a magány.

Keresek egy helyet a titkos kert zugában,
itt talál majd otthonra a bánat virága.
Helyette nyílik majd szívemen a boldogság
rózsája, ahogy omlok majd kedvesem karjába.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Vincze Erika: Tudnál-e....
  2015-04-23 17:41:04, csütörtök
 
  Vincze Erika:
Tudnál-e....

Tudnál-e szeretni akkor is,
ha takarónk lenne a csillagos ég,
s a telihold lenne, ki vigyázná álmunk,
s bújnék hozzád fázva, dideregve?

Tudnál-e szeretni akkor is, ha már
kezem nem érinthetné testedet,
csak szívem kalimpálna egyre csak
vágyakozva, epekedve utánad kedvesem.

Tudnál-e szeretni akkor is szerelmem,
ha mosoly nem hagyná el már ajkamat,
s csak a sírás lenne,mi szememben
szépen lassan elfojtaná a csillogást.

Tudnál-e szeretni betegen, ha egyszer
gyengén, elesetten fekve ágyamon
szomjaznék csókodra, talán egy utolsó
érintésre,még dobban halkan a szívem.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Vincze Erika Talán most még..
  2015-04-23 17:40:28, csütörtök
 
  Vincze Erika

Talán most még....

Kavarognak bennem a gondolatok,
talán most még elmondhatnám,
amit nem mondhattam el Neked,
s itt rekedt a szó, s bennem
kavarog ez az érzés kedvesem.

Papírlapra írt kusza gondolatok,
folytatnám is, de csak hagyom.
Lelkemet nyomja csak szüntelen,
hogy miért, magam sem érthetem,
érzem elemészt ez a szerelem.

Mondhatják mások, mit szabad,
az eszem az, mi nekik szót fogad,
de a szívem egyre csak kalapál,
hisz még mindig utánad kiált,
talán most még elmondhatnám.

Elmondhatnám,de nincs rá szó,
hiába kezdem el újból és újból,
pedig még itt hallom a hangod,
érzem ujjaidnak bársonyát,
vágyakozva magányos éjszakán.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Suttogásom néma kiáltás
  2015-04-23 17:39:54, csütörtök
 
 

Vincze Erika:

Suttogásom néma kiáltás



Lépteim nyoma a porban,
az eső majd elmossa.
Könnyeim csak hullnak,
a napsugár felszárítja.

Suttogásom néma kiáltás,
lehet meg sem hallod.
Sóhaj marad csak csupán,
szívemben csitul a vágy.

Felhő leszek sötét égen,
vihar a hullámzó tengeren.
Emlék egy megfakult képen,
néha csak a lelkem kesereg.

Csendben lehajtom fejem,
keresem lépteid nyomát.
Lelkem tépett húrjain
a dallam sem szól tovább.



 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Vincze Erika: Akartam.......
  2015-04-23 17:39:11, csütörtök
 
  Vincze Erika:

Akartam.......


Gyermekként akartam pillangót fogni,
selymes fűben heveredve álmodozni.
Virágos kertek alján titkokra lelni,
kicsik között is oly naggyá lenni.

Akartam szedni almát tudás fájáról,
fájdalomtól szenvedőt gyógyítani,
esendőt simogatva megvigasztalni,
akartam mindenkor csak jónak lenni.

Akartam,de most már mindhiába,
hogy jó voltam,még rá is fáztam.
Hittem szép szavaknak,hazugságnak,
most már bánom azt is, mindhiába.

Akarnék az emberben újra hinni,
igaz érzésekre rátalálni, arcokra
újra megint mosolyt csalni, bajban
jó szívvel, önzetlenül csak adni.

Akarnék virágos mezőn egyszer
újra megint megpihenni, csak
lecsukni a szemem, s álmomban
vidám, szertelen gyermeknek lenni.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Soha el nem mondott
  2015-04-23 17:38:34, csütörtök
 
  Vincze Erika:
Soha el nem mondott....
.
Hallgattam, ahogy odakint susog a szél,
s a fa ágain, hogy csiripel egy kis veréb.
Néztem szemeid csillogó tekintetét,
tudtam, hogy engem egyre csak hív.

Éreztem vágytól égő közelségedet,
de nem értettem, igazán mit is jelent.
Ostoba voltam és csak egy gyerek,
álmokat kergető bohókás szertelen.

Rád gondoltam éjjel és minden nap,
még sem öleltelek szerelmesen,
mikor szád ajkamra csókot akart,
zavartan fordítottam el arcomat.

Nem fogadtam Tőled a szerelmet,
én az éretlen ábrándozó kicsi lány,
maradtak utánad csak a kérdések,
s, a soha ki nem mondott gondolat.

Álltam és néztem,hogy távolodsz,
indultam volna,de nem vittek lábaim,
csak annyit akartam még mondani,
Szeretlek Téged, ne menj még!

A szó itt maradt ajkam szegletén,
szívemben is csitult a szenvedély.
Elsodort Tőled messzebb a szél,
de Te voltál a legszebb tévedés.

 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
Vincze Erika -----Őrizd.... .
  2015-04-23 17:38:03, csütörtök
 
  Vincze Erika
Őrizd....

Ha ott legbelül minden elveszett,
s úgy érzed Rád nincs szüksége senkinek,
gyújts egy gyertyát ezen a szomorú estén,
nézd a lángját, s érezd ahogy megérint.

Engedd,hogy szívedig érjen a lángja,
lassan olvad majd ott belül lelked jégvirága,
akkor csukd be a szemed,s gondolj valami szépre,
s érezni fogod, van még miért élned.

Őrizd a lángot, ne hagyd kihunyni, benned
a jóság, benned a szépség! Ne törődj a rút,
csúnya világgal! Szeresd önmagad,benned az érték.
Tanulj meg felemelt fejjel járni, tanulj meg hinni!

Ezen a világon nem vagy Te hiába,tudnod kell,
valahol egy másik ember még Rád is várhat.
Nyújtja remegő kezét, hisz szeretetre éhes,
lehet, hogy neki Te leszel az utolsó reménye.

Ha bántott az élet,elfogyott minden esélyed,
tedd össze két kezed, s tekints fel az égre,
mondj el halkan egy imát,s lelked megnyugvást talál,
csak őrizd a lángot,őrizd a fényt, még dobban a szív.


 
 
0 komment , kategória:  Vincze Erika versei   
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 25 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 732
  • e Hét: 18815
  • e Hónap: 50796
  • e Év: 50796
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.