Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-10 08:18:30, csütörtök
 
  Medex: Krisztike



Szomorú őszi vasárnap volt, én mégis vidáman, boldogan ébredtem. A felhők keservesen sirattak valakit, sötét felleget képezve a kék ég láthatárán. Végre felvirradt ez a nap is, melyet már oly régóta áhítozva vártam, megküzdve minden akadállyal, kellemetlenséggel, mi utamba állt volna. Jó kedvvel keltem ki, meleg ágyamból, ki az éjszaka megóvta embertestem a hidegtől, s ki boldog álommal ringatott mindvégig. Hogy is lehetett volna más milyen álmom.
Felöltöztem. Szüleim, kik valószínű nem rég érhettek haza, még vígan, mélyen durmoltak az álmok szárnyán, igyekeztem nem zavarni őket.
Kinéztem az ablakon, minden vizes, a felhők könnygyöngyei sűrűn hullottak alá, a sötét fellegből. Mivel tegnap egésznap áztam, úgy döntöttem autóval hajtok ki a busz pályaudvarra, hogy onnan tovább utazhassak a lány felé, ki tegnap csupán magasztos lényének segítségével melegített engemet, hogy átvészeljem a szabadban töltött, hűvös, esős időket. Hamarosan megérkezett a busz, azt hittem többen lesznek, bár lehet mindenkit elüldözött a szomorú időjárás, és inkább otthon töltötték a meleg lakásban eme napot. Én nem. Nem is vágytam haza, inkább oda, a kedves lány közelébe, kit majd csak most fogok először látni. Csak néhány fénykép mit láttam róla, mégis nagyon közel éreztem magamhoz lényét. Már több mint 8 hónapja ismerem.
Az Internet, és a telefon segítségével tartottuk mindezidáig a kapcsolatot, mégis sokkal közelebb éreztem magamhoz, mint bárki mást ekkor. Szerencsésen érkeztem meg Budapestre. Ugyan a lány kicsit késett, de még talán örültem is neki picit, igyekeztem összeszedni magam, igyekeztem lenyugtatni lelkemet.
Megérkezett. Kicsit féltem is talán, de inkább az izgalommal teli boldogság mi ekkor lelkemben tombolt. Hiába nyugtatás, hiába minden furfang, zavarban voltam.
Mikor megláttam, elcsodálkoztam. A legszebb álmaim szüleménye volt Ő, a volán mögött ült. Puszit kaptam tőle, hatalmas dobbant szívem. Mint egy kis gyerek, úgy örültem: megérinthettem... Végre!
Aztán Hozzájuk mentünk, éhesek, és szomjasak voltunk. Készített kakaót, meg vajas lekváros kalácsot. Beszélgettünk, és közben majszoltuk az ételt, kortyoltuk az italt.
- Csodálatos! - villant elmémben. Áhítozva figyeltem minden mozdulatát, minden szavát. Zavarban voltam. Ritkán fordul elő, most mégis. Hallgattam kellemes hangját, mely ugyan máshogy csengett mint a telefonban, de így is nagyon kellemes volt.
Megérintettem volna, megöleltem volna, hozzábújtam volna, de féltem. Féltem, hogy véget ér az álom, amit Ő jelent a számomra. Nem tehettem, Őt semmiképp nem veszíthetem el, meggondolatlanságom, türelmetlenségem miatt. Fegyelmeztem magam, és csak figyeltem. Tekintetét fürkésztem, daloló hangját hallgattam. Félelem. Ehhh! Örök béklyó. Szerelem-félelem. Számomra elválaszthatatlanok, mint hűséges pár járnak. A félelem nem ereszti a Szerelmet, mint ha féltékeny lenne rá, talán irigy.
Igaz ez nem az a félelem volt, egyenlőre, mégis zavaró volt, és kellemetlen. Nem eresztett, bilincsbe verte végtagjaimat, még a nyelvem is megkötözte. Mintha óvott volna, nehogy butaságot csináljak, mintha vigyázott volna rám.
De miért pont a félelem?
Nem értem. Sok mindent nem értek ugyan, de ez valahogy mindenen túltett. Nem tudtam hálás legyek neki, vagy inkább gyűlöljem. Még mindig nem tudom. Idővel biztos megtudom. Vágyom rá, de mégsem. Vágyom, hisz akkor kétségeim eloszolhatnának, mik szívemet ostromolják azóta is kisebb-nagyobb sikerrel. Nem vágyom, mert félek, félek, hogy egy újabb álom véget ér.
És hamarosan egyenlőre véget ért. Haza kellett jönnöm, az aznapi időnk lejárt. Egyenlőre ennyit szánt nekünk a sors, ennyi együtt töltött időt. Itthon szüleim már vártak. Édesanyám a tv-t nézte. Épp beléptem a szobába, mikor valami repülőgép szerencsétlenséget mutattak. Újabb felismerés mart fagyos kezével belém.
A lány, kinél voltam, ki egy álom számomra, repülőgépen dolgozik. Mi van ha egyszer az Ő gépe jár hasonlóan? Megriadtam a gondolattól, magamban sikoltva menekültem el a képernyő elől. Bármit, csak ezt ne.
 
 
0 komment , kategória:  Medex: Krisztike   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 125
  • e Hét: 18748
  • e Hónap: 63820
  • e Év: 2005100
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.