Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
Várnai Zseni: Szeretni
  2016-08-15 10:52:30, hétfő
 
 

Várnai Zseni: Szeretni

Anya tanítsd szeretni gyermeked!
Első fogalma legyen
a szeretet
Mikor még bölcsőjét
Ringatod,
erről szóljon meséd
és dalod.

Hogy együtt nőjön ez az
érzelem
minden gyerekkel, minden
téreken,
s hogy mint tavasszal
a virágos ág,
úgy boruljon virágba
a világ,
közel és távol,
ahol ember él!

E szót röpítse szárnyain
a szél,
szálljon a széles tengerek felett....
Anya tanítsd szeretni
Gyermeked!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Csodálatos
  2016-08-06 09:16:29, szombat
 
 

Várnai Zseni: Csodálatos

Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!





 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem
  2016-07-15 14:28:45, péntek
 
 

Várnai Zseni: Nem volt hiába semmi sem

Nem volt hiába semmi sem.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
acélkerék is megkopik,
hogyha szüntelen csak forog.
Kopik, kopik, de fényesül,
nem fogja be a rozsda sem,
csiszolja minden mozdulat,
s forog, forog ezüstösen.
Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nem adnak ingyen semmit ám,
voltak keserves napjaim
és rengeteg dúlt éjszakám.
Amíg egy gyermek nagyra nő,
bizony, egyet-mást tenni kell,
legalább így az életem
nem múlt el csip-csup semmivel.

Ránézek nagy fiamra és
egyszerre oly üde vagyok,
hogy a szemem harmatgyöngyös
hajnali rét gyanánt ragyog,
s leánykám, mint a Március,
rügyekbe zárt kölyöktavasz...
őt nézem és bimbókorom
újra fölöttem sugaraz.
Nem siratom tűnt éveim,
hiszen az idő úgysem áll,
csak aki meddőségben élt,
azé a vénség, rút halál.
Szánom az ínyenc élvezőt,
csömörnél mása nem marad,
koldus, ki mit sem áldozott
s nem gyűjtött mást, csak aranyat.

Igaz, kicsit fáradt vagyok,
nehéz a toll is néhanap,
de a lehalkult szívverés
fiam szívén erőre kap,
szépségem múlik, - nem sírok,
leánykám arcán tündököl,
szinte sok is, e két gyerek,
mily roppant kincset örököl.
Nem volt hiába semmi sem,
bár néhanap békétlenül
lázongtam, hisz nem tudtam én,
hogy ürmöm mézzé édesül.
Sokat fizettem? Nem tudom,
hiszen mindennek ára van...
ezerszer újra kezdeném.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni : Csak kis kitartás
  2016-06-12 18:07:48, vasárnap
 
 

Várnai Zseni : Csak kis kitartás
Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.
Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kipp-kopp... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kipp-kopp... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.
Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok!
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Ím itt az írás!
  2016-05-25 14:06:03, szerda
 
 

Várnai Zseni: Ím itt az írás!

Ím itt az írás!
Fehér mezőn fekete madár,
furcsa jelek csodája,
különös megegyezés köztem és mindenki között,
hogy tollam, ha kicsiny szeszélyes
vonalakat karcol,
Te megismered, melyik az Á, a B,
és a többi betű,
a betűket szavakká formálod,
a szavak testet öltenek,
színek, képek, ízek és illatok
virágzanak ki a a fehérből és a feketéből,
a legélőbb képek,
a legtüzesebb színek,
és az élet valamennyi színe és illata.

Ím itt az Írás!
Csak bírjam a tollat,
ezt a kis éles, kegyetlen acélcsákányt
mind mélyebbre vágni szívem közepébe!
Csak bírjam a csákányt,
mintha idegen bányában ásnék,
megforgatni a hús elevenjében
jajdulás nélkül, magamhoz kegyetlenül,
és mindent felszínre hozni
a bánya rejtélyes zugaiból,
mindent föltárni, mindent elárulni,
mindent megfejteni
az Én titokzatosságából:
hogy megmutatkozhassam:

Íme, én ez vagyok!
Szépségem, csúfságom, jóságom, rosszaságom,
erényeim, vétkeim sokasága és összessége:
Íme, ez Én vagyok!
Íme, az Ember!

Ó, nézzétek e fájdalmas viviszekciót!
Ó, nézzétek a Költőt, amint föltépett mellében
élőn vonaglanak az atomok és a sejtek,
hogy ágaznak szét a bíborfolyamok,
hogy reszketnek az idegek azon véresen és érzőn,
hogy bogozódnak az agy szövevényei
a homlok mögött a rejtélyes gondolattal,
s hogy lüktet a szív benne a fájdalommal,
a jósággal és a nagy világszerelemmel!
Jaj, elfogni hamar az elillanó valamit!
Jaj, elmondani hamar az elmondhatatlant!
Jelekbe, papírra a vért, a szívet,
az érzést, a gondolatot,
s az idegek vonaglását betűkbe rögzíteni hamar!
hamar!

Mert múlik a perc, és minden változó a pillanatban,
elmúlok én is, és bennem elmúlik a Világ,
és nem tudjátok meg, hogy ki voltam:

Ím itt az Írás!

(1928.)

Várnai Zseni (Nagyvázsony, 1890. május 25. - Budapest, 1981. október 16.) József Attila-díjas költő.
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Száguldó idő
  2016-05-25 12:35:14, szerda
 
 

Várnai Zseni: Száguldó idő

Azt mondják, hogy a szív égő
sebére
legjobb gyógyszer
a száguldó idő!
Én elhiszem,
de egyre
inkább érzem,
hogy az a sebhely
mind nagyobbra nő.
Talán azért,
mert nem tudok feledni,
nem is akarok,
hadd fájjon, ami fáj!
Csak
hulljon könnyem
a könnyek tengerébe,
s fölötte én
mint sikongó
sirály
keringjek, míg majd utolér a sorsom:
nyílvessző,
ólom,
bármi, ami öl...
s nem lesz többé,
mi fájni tudna bennem:
se
szív, sem emlék,
ami meggyötör,
ami összetör!
1890. 05. 25. - 126 éve született Várnai Zseni, József Attila-díjas költő
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Virágos ág...
  2016-05-24 13:46:28, kedd
 
 

Várnai Zseni: Virágos ág...

Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyűl
pillék és méhek zsongják őt körül
szellő ringatja, eső öntözi
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik
reszket, amikor tépázza a szél
de nedvei forrók, akár a vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó
s belengi őt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslő virága van
őbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő.
kikél a földből, húzza őt a fény
újjászüli az örök televény.

S ha teste, már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Az én kicsi lányom
  2016-05-24 13:45:32, kedd
 
 

Várnai Zseni: Az én kicsi lányom

Van egy kicsi lányom,
violavirágom,
fehérarcú kedves,
hollófürtű édes,
csevegő, csacsogó,
síró, és daloló,
csókos és beszédes.

Van egy kicsi lányom,
életemben másom,
régi szép díszeim
ékes hordozója,
szemem csillogása,
ajkam danolása
s arcomról a rózsa.

Az én kicsi lányom,
mint egy varázsálom,
új életre kelti
rég elmerült énem,
valamikor zengő,
a múltból derengő
édes nevetésem.

Az én kicsi lányom,
csengő kacagásom,
jaj, csak bánatomnak
ne legyen tudója,
sorsom viselője
ne legyen belőle
s könnyeim sírója.

Az én kicsi lányom
sok asszonysírásom
viadalos útját
ne tudja, ne lássa:
jégverés a nyárban,
kárt tesz a virágban,
kora sírját ássa.

Maradjon meg szépnek,
tisztaságnak, fénynek,
mint egy távol éden
virága e földön,
s ha viharok tépnek;
szivárvány ívének -
s fölragyog e börtön.

(1925.)

Kép: Vladimir Volegov festménye
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Mi legyek még?
  2016-05-01 12:51:59, vasárnap
 
 


Míg kicsinyek voltak a gyerekeim,
tejjé változtam, az kellett nekik,
ültem kis ágyuk mellett reggelekig,
ha betegek voltak s úgy fonnyadtam ott,
hogy arcom egész kicsinyre sorvadott,
s mikor szemükbe visszatért a fény,
napként sütötte őket az enyém,
s piros lett arcuk, alma gömbölyű,
attól lettem én akkor gyönyörű.

Kalács is voltam, meg vajas kenyér,
és játékszer, hogy meg ne unjanak,
és képeskönyv, hogy megtanuljanak
belőlem mindent amit álmodom,
később az egyszeregyet számolom,
növök velük, már iskolás leszek,
s a nagy katedra előtt reszketek:
felelnem kell, vizsgáznom, - ó, tudom,
borzalmas, hogyha bennük elbukom!

Most széllé kell változnom, hogy elérjem
az egyiket, a messzeségbe kint,
de aki volt, örökre tovatűnt,
s ha elfogom, ha átölelhetem,
lelke páncélját át nem törhetem,
s mindkettő bár belőlem sarjadott,
többé már nékik mit sem adhatok,
a földön nincs több oly bús szerelem,
mint az anyáé, oly reménytelen.

Mi legyek még? Érettük mit tehetnék?
Legyen belőlem sűrű rengeteg,
majd jól elbújhat ott a két gyerek
ha menekülni kell a rossz világból,
és kunyhó leszek friss mézeskalácsból,
és tejjel-mézzel folyó kis patak,
isznak belőlem, hogyha szomjasak,
és dalolok majd nékik estelen:
- Aludjatok el itt a keblemen.

Fényes Adolf festménye
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
Várnai Zseni: Virágos ág...
  2016-04-22 13:35:30, péntek
 
 


Várnai Zseni:
Virágos ág...

Virágos ág az asszony élete
tavasszal könnyű szirmokkal tele,
s mikor lehullnak róla díszei
virág helyett gyümölcse terheli.

Termése érik, pirul, gömbölyűt
pillék és méhek zsongják őt körül
szellő ringatja, eső öntözi
s a nap tüzén csillognak könnyei.

Ha jön az ősz, gyümölcsét megszedik,
csupasz testét vad esők verdesik
reszket, amikor tépázza a szél
de nedvei forrók, akár vér.

S mikor csillogó fátylat sző a hó
s belengi őt e puha takaró
már újra szép, és arról álmodik
hogy tavaszra tündérré változik.

S az lesz belőle, tündér csakugyan
ezernyi szép, feslő virága van
őbennük éli újra tavaszát
s nyáron a nap deleje hatja át.

Így ringatja a változó idő,
a mag, ha pattan, az is újra ő.
kikél a földből, húzza őt a fény
újjászüli az örök televény.

S ha teste, már csak tűzre lenne jó,
olyan öreg, száraz és korhadó...
ifjú fákban tovább él lényege...
gyümölcsös ág az asszony élete...
 
 
0 komment , kategória:  Várnai Zseni versei  
     1/10 oldal   Bejegyzések száma: 98 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1302
  • e Hét: 4115
  • e Hónap: 61473
  • e Év: 61473
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.