Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-10 10:02:12, csütörtök
 
  Álmodtam egy titokzatos helyről...



,,Sosem hagylak el, Veled leszek, ne feledd el Kérlek, kövess a szemeddel, ölelj a kezeddel Vigyázok Rád szívemből jövő szeretettel Te vigyázz rám, ha búsulok tündér seregeddel"
Napsugár szomorú volt. Nincs annál rosszabb, mit élőlény szeme megpillanthat, mint mikor Napsugár búsan, egyedül ücsörög a nagy fa tövében, és a tündérszárnyak szorgos zümmögése sem rejti el a csilingelő, mégis oly szívhasító pityergésének fájdalmasan dallamos hangját.
Ahogy tökéletesen gyönyörű arcán végigpereg egy könnycsepp, az öreg fáról egy sárga levél hullik a földre. Komótosan, engedve a lágy szellő bohókás játékba illő fogócskájának. Ez szomorú. Az öreg fa még egy levelet sem hullajtott le életében... pedig már egy ideje komoran őrzi a tájat, figyeli az eseményeket, mindent hall mindent lát, ami ebben az álommal teli világban zajlik. Bölcsessége még a szakállas törpék vagy kentaurok tudását is felülmúlja.
Most mégis lerázza koronáját. Belefáradt a sok fájdalomba, amit Napsugár hordoz a szíve alatt, hiába a bölcsesség, nem találja a megfelelő gyógyírt. Táncolhatnak az erdő lakói kézen fogva, vidám dalokat énekelve körülöttük, pillangók szállhatnak Napsugár vállára, messze szárnyalhatnak pegazusok a világ bajaitól a lánnyal hátukon, ő mégis szomorú.
Egyedül van... a szíve van egyedül...
Esőcsepp gyönyörű álmot látott. Minden olyan tökéletesen mesébe illő volt. Az öreg fa, a szárnyaló lovak, tündérek, pillangók, törpék... mégis volt valami, valami egészen sötét jelenlét. Valami, ami beárnyékolta a fényesen ragyogó tájat. Egy lány... a neve lágy harangszóként csilingelt Esőcsepp fülében: ,,Napsugár"
A lány, aki szebb volt a csillagoknál, tündökletesebb a szivárványnál, ami hátán egy kettőre ott teremhetett a fiú, ahol szeretett volna, mégis oly szürke volt a millió szín között.
Valami rabként tolta a szomorúság felé. Bánat... keserű... magány...
,,Napsugár"
Egész nap nem bírta kiverni a fejéből az éjszaka képeit Esőcsepp. Akárhogy dörgölte a szemét, a meseszép mégis végletekig szomorú arc lebegett előtte. Nem hagyta nyugodni a lány jelenléte. Ott érezte maga mellette, mégsem tudott vigaszt nyújtani. Egy könnycsepp... a poros föld hamar felszívja... ugyanakkor a lélek megtelik...
,,Napsugár"
Esőcsepp újra álmot látott. Napsugár sétált egy virágszálat tartva a kezében. A szirmait simogatta. Nem tépte le! Azt nem szabad! Fáj neki. Úgy, mint a lánynak a magány. A fiú megpróbálta kinyújtani a kezét. ,,Nem hagyhatom, hogy csak úgy tovaszálljon ez az álomkép" gondolta, és ahogy azt már sokszor, most is egy szivárványig nyújtózkodott. Nem esett nehezére. A szivárványok szerették őt. Tiszta volt. Szelíd. Épp, mint egy esőcsepp... ,,Esőcsepp" magányosan ártalmatlan, szelíd, és szeretetreméltó. Csak tömegben válik olykor ádáz ellenségé... Esőcsepp ezért hagyta el otthonát. Ő nem volt olyan. Nem volt sem átlagos, sem átlagosan egyéni. Ő egyszerűen Esőcsepp volt.
A szivárvány úgy simult a kezéhez, mit egy doromboló kiscica. Körbekúszott a cseppnyi testen, át a lábak közt, az ujjak között, a nyak köré tekeredett, mit egy télen finoman melegítő sál. A fiú suttogott valamit. ,,Vigyél a lányhoz, kérlek! Napsugár a neve... és szomorú szegény"
Napsugár az eget nézte. Volt ott valami szokatlan. Valami oda nem illő szépség a rengeteg szép között. Látott már szivárványt. De ilyet... ilyet még sohasem. Meseszép... Egy pillanatra félénk mosoly terült szét Napsugár arcán. A madarak csiripelni kezdtek, érezték, hogy valami különlegesben lesz részük ma.
A lány észre sem vette, de már tátott szájjal bámulta az egyre nagyobb színcsodát. Egyre nagyobb... és egyre közelebb jön... mintha mozogna... élne?
,,Szivárvány! Kedves szivárvány! Mi járatban erre?
Nem láttalak még, mért nem jársz többet erre a helyre?
Látod Kedves szivárvány, itt szép és jó minden
Csak... csak... egy dolog... a szerelem... fáj... hiába kincsem"
Esőcsepp kerek szemmel nézte, a lányt. Innen még a gyönyörűnél is gyönyörűbb volt. A hangja, ó a hangja! Elvarázsol! A bánata... ó a bánata... megmérgez...
Szivárvány! Kedves szivárvány! Mond meg, engem mért nem lát? Talán messze vagyunk még? Talán álom ez, semmi más? Tegyél le mellé kedves szivárvány! Szomorú szegény. Nagyon szomorú.
Napsugár a szokásos helyen aludt. Összekuporodva, egyenletesen szuszogott. A csillagok ezer szemmel vigyázták álmát. Ébren oly szomorú, álmában boldognak kell lennie szegénynek.
Egy fiút látott. Messze, nagyon messze. Egész más világban. A fiú egy szivárvánnyal játszott a hatalmas mezőn, a felhők hátán, a víz tetején, a csillagok között. Csodásan táncoltak. Mosolya minden árnyat elkergetett. Szemei a csillagokkal tanácskoztak, vajon kinek az álmát ragyogják be ma este. ,,Rám találtak volna?"
Napsugár boldog volt. Szerette volna megszólítani a fiút, de mintha ő nem látta volna meg a sok teendő között Napsugár halovány fényét. Szeretett volna mindig vele lenni. Ha kell, akkor egy álomban, de mindig vele... csak vele!
Neve is volt a fiúnak, Esőcsepp. Visszhangzott a hegyek között, az erdő lombjai között, a széllel szállt... Esőcsepp.
Egyszerre ébredtek fel. Érezték egymás illatát, hallották egymás szuszogását. Mégis oly messze... Napsugár tudta, hogy semmi nem vigasztalhatja meg végtelen bánatát, csakis a titokzatos fiú a szivárvánnyal. Esőcsepp.
Esőcsepp tudta, hogy Napsugár mellett a helye, akármi is történjen. Szerette őt. Pedig még nem is érinthette meg selymes bőrét. Varázsverset dúdolt. Védelmezőt, mely szorosan magához ölel, és mély szeretetet sugároz mindörökké, önzések nélkül.
,,Lágy szellő, messzi szállj, Napsugárig meg se állj
Súgd a fülébe ,,Esőcsepp majd megtalál"
Örökre Te és én
Napsugár, Esőcsepp
SZIVÁRVÁNY"
Miután a verset eldúdolta párszor álombéli hangon, és holdból készült furulyáján is eljátszotta a dallam kedvéért, elkiáltotta magát: ,,elmegyek Hozzád Napsugár és eléneklem Neked szívből jövő dalomat, hogy sose felejtsd el, én itt vagyok Veled... Neked... Érted...
Három apró kavicsot fogok óvatosan a harangvirág szirmához dobni (őszinteség, szerelem, örökre...) ha megszólal hangja, tudni fogod, hogy én vagyok az. Hogy érted jöttem!
Napsugár vállára omló fekete haját meg-megfújta a szél, ahogy a virágszállal sétált. A patakon átvezető hídnál megállt, és a csordogáló vizet figyelte. Aranyhalak lubickoltak, tündérek jártak frissítésért, mely egy-egy cseppben mutatkozott meg... ,,Esőcsepp"
A vízben tükröződött Napsugár arca... a gyönyörű arca... mosolygott, ha a fiúra gondolt. Az ég kiderült, a madarak énekeltek, mindenki táncolt... egészen egy pillanatig. Azután újra szomorúság töltötte el a szíveket. Messze van. Soha nem fog idetalálni.
Egy álom képében talán újra.
Valahogy beszélnem kell vele! De hogyan? Hisz nem is létezik. Vagy ha mégis, messze ettől a vidéktől, hol minden mesebeli, és nem éri el gonoszság... csak a magány...
Ekkor hang ütötte meg Napsugár fülét. Énekszó. Egy ígéret. Egy üzenet, mely érkezését három apró kavics jelez majd (őszinteség, szerelem, örökre...) Esőcsepp... remény a boldogságra!
Napsugár álmodott. Egy szobában aludt pihe-puha ágyikóban. A való világra emlékeztette, de mégis édes volt. A szoba, mely olyan tiszta, mint egy titkos mesebeli hely, ahol egy öreg fa áll, vigyáz ránk, tündérek, pillangók, unikornisok... zajra ébredt
,,Kipp... mi ez a nesz? Kopp... az ablak felől jött? Kipp-kopp... nem egy távoli fiú ígérte meg, hogy...,,
,,Had töröljem le a könnyed
A pillangók csak miattad jöttek"
A lány édeset álmodott tovább. A titkos helyen volt. Napsugárnak hívták. Nem volt sose egyedül, mert a fiú... Esőcsepp... ott volt vele mindig. Játszottak a szivárvánnyal, a csillagokat nézték. Boldog volt. Sose szomorkodott, hogy egyedül van, az csak egy rossz álomban lehetséges, de ilyen itt a titkos helyünkön nem fordulhat elő! A fa koronája sosem hullik a földre. Látjuk egymást. Hisz itt vagyok Veled... Napsugár... messze... de a szivárvány... ez nem csak álom! Itt mindig láthatjuk egymást!
Hogy tudd, igazat mondok Neked, Drága Napsugár, bevések egy verset varázsdallal a bejáratnál fekvő öreg sziklába:
,,Sosem hagylak el, Veled leszek, ne feledd el
Kérlek, kövess a szemeddel, ölelj a kezeddel
Vigyázok Rád szívemből jövő szeretettel
Te vigyázz rám, ha búsulok tündér seregeddel"
Ez a helynek szól! És Neked Napsugár!
A fiú átölelte a lányt. Tudta, hogy itt nem lehet megfázni, de mégis meg akarta óvni szépséges kedvesét az éjszaka hűvös szelétől. Még ha nem is létezett ilyen gonosz, akkor is. A lány álmában súgta a fülébe: ,,Esőcsepp Te vagy az?" a fiú tudta, hogy ő is álmodik, hisz a titkos helyen vannak, ahol minden szép és mesebeli. Halkan válaszolt, hogy fel ne ébressze a lányt: ,,én vagyok... Napsugár... ne félj, csak én vagyok"

 
 
0 komment , kategória:  Álmodtam egy titokzatos helyrő  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2617
  • e Hét: 11406
  • e Hónap: 90964
  • e Év: 2032244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.