Belépés
evavicus.blog.xfree.hu
,,Jőjj pihenni, szabad perceidben, gépek, számok fáradt embere! A barátság meghitt otthonába hív a költő, - beszélgess vele." /Veress Ferenc/ Szuhanicsné Bencsik Éva
2001.01.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Vas és virág
  2018-08-14 12:12:03, kedd
 
  Lászlóffy Aladár

Vas és virág

Egy szerszámot fogok, a hűvössége átjár.
Roppant köveket tört s az iszapban is járt már,
az őszi vízben járt, hideg most olyan mélyen,
amennyire lehűl a fém egy ilyen éjen.

Teleholdkor az ősz virággal van tele.
Halvány, virágszerű a bokrok levele,
a szőlő és a vas s a kő s minden mi máskor
elüt ezer színnel e csendes ragyogástól.

A virág és a vas e kékben összesütnek.
Nagy, ősi rangokat vitatnak, vetnek, ütnek.
Ellenkezésük mély s az éjből messze vitt:
a vas kiválni tör, a vas hivatkozik, -

ő izzó volt s piros, a hevítő kovácsok
nagy kemencéiben nevelték szikra-rácsok, -
ő forró csillagok s az ember gyermeke,
formája elmemű és gonddal van tele.

A virág visszavág: az ember benne él,
s elvont köreiből is folyton visszatér
s lehajlik érte, hordja vagy kedvesének dobja.
Az öröm kardja ő, nagy tüzeit lobogja.

Végül is - ez a szerszám rokon a virággal:
kis liliomalak, két vékony, kemény ággal
s a holdfényből homály, a virágszín halványkéke
lepi el teljesen, mint régi fegyver éke.

Virágok, fegyverek, szerszámok élnek értem.
Akármim volt előbb, szüntelen újra kértem,
kutattam, kalapáltam, cseréltem - gyűjtöm őket.
Örökké hajszolom a hallgatag erőket.

Fegyver! Villogtatom s felmutatom a várnak.
Szerszám! Villogtatom s felmutatom a gyárnak.
A küzdő századok nagyapja, ős Hunyad
ezer kardot letört s ezer szerszámot ad.

Ezer kardomat törte, ezer szerszámom adja,
így terelt s alakít, mint öntudatom atyja.
Nehéz bennem a vas, s maradandó is ő,
dús érzékem virág és tisztasága nő.

A buzogányokon mozdonyok zakatolnak
s dörmögve, dolgosan a salakhegyre tolnak
egy-egy évszázadot. A múlt lassan lehül.
Mint vér, elfolyt a vas, csak kő marad belül.

Mi érc és gondolat, mi élőnek való,
kiadja mind a föld, arcán kiül a jó.
Kinn összefog az érték a lelkes elevennel.
Vas is, virág is ő: a győzedelmes ember.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Erdélyi templomok fehére
  2018-07-09 15:02:33, hétfő
 
  Lászlóffy Aladár

Erdélyi templomok fehére

Erdélyi templomok fehére
vigyáz az idő türelmére.

A templom mindig ünneplőben
állott a mivesnap-időben.

Vándor, ki bárhova is mennél,
úgyis nagy szeme előtt lennél.

A tornyok mind utánad szólnak:
nélküled mi lesz velünk holnap,

mikor a közel és a távol
egymással rólunk is elszámol?

Keresd magadban azt a sarkot,
amely szívednek otthont alkot,

a legcsendesebb csendességet,
melyben már csak a lélek éghet,

amely nem bontatott le, nem rom,
még ép és tiszta, mint a templom.

Kavics vagy roppant kőfalából;
hát számolj, számolj, számolj!...

Ahogy tova a sorsunk foszlik,
a száz út millióvá oszlik;

századok számolták meg rendre:
hány zsák s mennyi a búza benne

s ezer év számolta meg itten,
hogy egy az Isten! egy az Isten!

Vándor, ha átvonulsz e tájon,
a harangszó csak akkor fájjon,

ha Istent s földjét - ezt az egyet,
valami folytán elfelejted.

 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Legbelső tájkép
  2018-04-16 23:36:02, hétfő
 
  Lászlóffy Aladár

Legbelső tájkép

És itt a kép az új tavasszal,
bogárnyi bimbók, láthatár,
felhőnyi füst, tűzfalnyi béke,
gólyát a fészek visszavár.

De ami többlet, ami mindig
ujjongó újság, ami szép,
arra mint szemet, minden ember
egyenként nyitja életét.

Ne menekülj csak örök dolgok
oly elmés vigasza mögé,
a maradandóság találmány,
sajnos csupán az emberé.

A végtelenbe ész kirándul,
a nyári földre emberek,
én egyszer vagyok ott a képen,
még nem vagyok s már nem leszek.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Gesztenyevirágok
  2018-04-16 23:34:38, hétfő
 
  Lászlóffy Aladár

Gesztenyevirágok

Fehér gyertyák, láng nélkül, zengő éjben,
a gesztenyefa kész a kivilágításra,
csak egy szavába kerül a tavasznak
s megtörténik a csoda: Babilon
vizeitől távol, a helybeli parkban
az ősi égés lángra is lobban, a
virágzásban is csendesen égő szerelem.
Ó, mennyi édes komédiára képes még a
kakas is, a kígyó, a béka, a szarvasbogár,
a forróégövi halak, a paradicsommadár,
a nevetséges kecskebak s a
félelmetes elefántpár is a maga
szerelmében, hát még az ember.
Csak a virágok nyújtják, kérik, tűrik
szótlanul ezt a gyönyörű szenvedést:
a meggyfa-menyasszony talpig fehérben,
a suttogó jázminbokor, a fiatal-özvegy
orgona, az illatában kacér akác, a
szemét-lesütve beleegyező rózsaszín őszibarackfa,
a közben folyton sírdogáló kökény,
a csüngő mogyoróbarka s ezek az
epedve égő, most biztosan meztelen
vadgesztenyék itt. Lehet, hogy
nevet is adnának a másiknak,
miközben megérintenék egymáson
gyöngéden azt, és mi lenne, ha egy éjszakán boldog
sikoltozással jelentkeznének a
kertek is a világot ilyenkor amúgy is
elborító szerelemben!
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Eminescu erdőiben
  2017-12-15 13:52:24, péntek
 
  Lászlóffy Aladár

Eminescu erdőiben

Tengerszem. Titkos. Tükör zárja.
A felület, mint örök ég
a százszor csillagos világra
csukja világos nagy szemét.

Körül az erdő: belefáradt,
maguk-megadó hercegek
(vagy költők) — akik ezerévnek
élik a földi perceket.

A tengerszemhez jöttek hajdan.
egyenként s türelmetlenül.
A tengerszem rájuk se nézett,
s most mindenik már nyugton ül.

Valaki jön... Új fának — lélek...
Így terjed hát a rengeteg?
Elődeim suhognak halkan
vagy hangosabban... — Én megyek.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Jött az ősz
  2017-11-16 19:58:00, csütörtök
 
  Lászlóffy Aladár

Jött az ősz

Szél szakít, eső virágzik,
itt az ősz, elért a házig,
ez a különös tenyészet
megpróbálja az egészet,

megkínozza kevés kedvem,
kifosztaná hétfőm, keddem,
mégis marad napról napra
visszanézni önmagamra,

aki annyi évszak óta
tudom mit művel e torna,
kiismertem ritmusát is:
hol ismétel, hol csak másít,

hol ijeszt, hol csak nevettet,
csak bohóckodik és tettet,
jött az ősz s itt járok benne,
mintha az életem lenne.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Az ige és a test
  2017-11-08 16:43:33, szerda
 
  Lászlóffy Aladár

Az ige és a test

Hallom az erek árvizét, sötétben,
a falon túl egy Amazonnyi vérben
még körbejár az elôdök hatalma.
Hogy körforog! Le sosem áll a malma.

Rodin. A mélyült mozdulat is rávall:
Mózes, térdén a kôtáblák súlyával,
s bár meztelen, mint szerkezet, mint lényeg -
nagy gesztusában üzennek a népek.

Nem jelképes nem szemérmes itt semmi.
Mindig a testország fog ölremenni,
hogy birkózva és elégve és gyôzve
az igét bölcsen, óvón megelôzze.

Hogy Isten akart valamit e lénnyel?
Nem volt ideje közölni szegénnyel,
mert teremtése végre megszakadva,
pihenni ült az ismert mozdulatba.

Kis szobormásolata pedig szépen
utánozza mit lát a példaképen.
Csak hallom azért: benn a vaksötétben
az élet önállósult már a vérben.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
A bodzabokor reggel hétkor
  2017-11-08 16:40:34, szerda
 
  Lászlóffy Aladár

A bodzabokor reggel hétkor

A bodzabokor reggel hétkor,
ahogy megfújja már a fény
mint koraszél, mint éles, vékony,
de mégis borzongó remény -

már csillagait számolgatja,
a hófehérjét rengeti,
minthogy cigány volt anyja-apja
így tanította ezt neki:

a bodza hajnalonta táncol,
szoknyája zöld melódia,
ezerirányba rezdül, ráncol
mint messzevágyó India,

illata rokonait űzi,
mert atlanti és portugál,
miközben dús hajába tűzi
kertünk delét s csak áll, csak áll -

megvárja míg megöregedvén
elhagyják órák és legyek,
nem változtatnak már a kedvén
a sorra elvesztett kegyek,

s ha este lett, a csillám égről
titkos hullámokat fon a
sötét is rá, mert szegről-végről
s már reggel héttől rokona.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Az élet csendes ars poetikája
  2017-11-08 16:38:50, szerda
 
  Lászlóffy Aladár

Az élet csendes ars poetikája

A jóvilág idején jobbak voltunk.
Nagyapó fákat ültetett nekünk,
bár árnyékából idejében szóltunk,
a diójából mi sem ehetünk.

Egyetlen csöndes Arany János kéne
s egy Margit, aki mindössze sziget.
De hát Villon óta az utcalányok
másnak mutatják meg a mellüket.

Ma aznap lesz és lehet még akármi:
az operettbe való lágykenyér,
s sültgalamb, hogy legyen mire várni,
egy érmelléki tenyerén az ér.

Az egyetemes kenyérpirítótól
a szégyenlősebb kenyér elpirul.
Húzz csatornát, vezess vizet a tóból -
s ha minden ilyen ügy kudarcba ful,

s az iskolába már magadban járhatsz
s lábad nyomában senki nem üget,
végre kizárva: Szigetvár nem párharc,
és Gettysburg, és Koszovó liget.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
Jelképek
  2017-11-08 16:37:48, szerda
 
  Lászlóffy Aladár

JELKÉPEK

Kimerevedő filmkockákon
röptében megálló madár.
A kitárt fehér szárny-paláston
a béke monogramja áll.

Higgadtan baktató szamáron
egy málha szenvedés, halál.
Ki ne tudná, azon a háton
barna sörénykereszt is áll.

Felírva minden a világon,
nyilván ezen nem múlik már,
hanem csupán az olvasáson...
Ki mit talál, mit nem talál.
 
 
0 komment , kategória:  Lászlóffy Aladár versei  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.11 2018. December 2019.01
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
31 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 1760 db bejegyzés
Összes: 10839 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 521
  • e Hét: 3346
  • e Hónap: 28098
  • e Év: 894246
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.