Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/80 oldal   Bejegyzések száma: 799 
Pisch Ferenc: A sors csapdájában
  2017-04-18 14:57:48, kedd
 
 

Pisch Ferenc: A sors csapdájában

Olykor csapdába ejt a sorsunk,
Amivel néha nehezen is,
De valahogy mégis megbirkózunk.
Az élet sokszor új akadályokat
Görget felénk, próbáljuk elhárítani,
Mintha nehéz követ kellene elgörgetni,
És úgy érezzük, hogy az Úr
Szándékosan görgette azt elénk.
Az embert a nehézségek megerősítik,
Kitartóvá tesz minket,
És a sors csapdájában megedzik.
Az akadályok lassan elhárulnak,
És a dolgok a maguk medrében
Az idő haladtával lassan megoldódnak.
Amikor azt hisszük, hogy révbe értünk,
Újra előröl kezdődik minden,
Nincs kiút az ördögi körből, és azt hisszük,
Hogy nem szeret minket az Isten.
Az egész földi létünk fent a nagykönyvben
Meg van írva,
Hogy mennyit kell szenvednünk,
És kinek meddig kell, hogy bírja.
E földi zarándoklat egyszer véget ér,
És mindenki majd lassan révbe ér.
Minden embernek megvan a maga sorsa,
Ami előttünk el van rejtve,
És az élet könyvébe bele van róva.
 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Hiszek a csodában
  2016-05-05 14:53:17, csütörtök
 
 

Hiszek a csodában
egy boldogabb világban
ahol az emberek szívében
csak a szeretet lakik
ahol a félelmet nem ismerik.

Hiszek a csodában
egy őszintébb világban
ahol bízhatunk egymásban.
Nincs hazugság, ócska színjáték
ahol a szeretet létkérdés

Hiszek a csodában
egy élhetőbb világban
ahol mindegy a származás
ki rokon, ki barát
ahol a szeretet valóság.

Hiszek a csodában
egy emberibb világban
ahol a vagyon nem érték
nincs közöny, sem irigység
ahol a szeretet ajándék.

Hiszek a csodában
egy olyan világban
ahol nem "bűn" a szegénység
nincs hírnév, sem kiváltság
ahol a szeretet gazdagság.

Rózsahegyi Anita
 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Máté Rózsika: Köszönet mindenért
  2016-04-28 08:50:43, csütörtök
 
 

Máté Rózsika: Köszönet mindenért

Mindenért, mit kaptál, szívedből mondj hálát,
s ne akard te soha más embernek kárát.
Minden egyes napod köszönd meg az Úrnak,
még akkor is, ha néha hűvös szelek fújnak.

Köszönd meg a házad, s hogy van ahová menned,
s hogy nem kell e világon földönfutó lenned.
Köszönd meg az ételedet, s mindennapi kenyered,
S hogy nem kellett még utcaszélen kéregessen tenyered.

Köszönd meg az örömödet, s köszönd meg a bánatod,
S hogy minden egyes nehézségben van egy igaz támaszod.
Köszönd meg a családodat, s minden egyes szeretted,
Hisz ők azok, kik jóban-rosszban kiállnak majd melletted.

Köszönd meg az egészséged, s hogy elkerül a fájdalom,
S hogy nem ül oly sok gond és teher nap mint nap a válladon.
Köszönd meg, hogy betegeknek kötözheted sebeit,
s hogy minden eges szenvedőnek megfoghatod kezeit.

Köszönd meg a Jóistennek minden egyes percedet,
S hogy Vele együtt elhordozod mindennapi terhedet.
Köszönd meg, hogy megtanított jón és rosszon nevetni,
S minden embert önzetlenül s tiszta szívből szeretni.

Poet.hu
 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Add nékem gyöngeségedet...
  2016-02-23 19:11:37, kedd
 
  Lator László:

Add nékem gyöngeségedet...


A kimondatlan szó kínoz
Ki tudná elviselni?
Hová is fordulhat, ki most
nem tud vigaszra lelni?

Félem és kívánom készülő
gyanútlan-őz-szerelmed.
A hallgatáshoz nincs erőm,
ragyogó homlokú gyermek.

Óvlak magamtól: védekezz!
S szeretném: bár ne tennéd!
Hisz édesebb vagy mint a méz,
kívánság, ölelés, emlék.

Talán csak én teremtelek,
magam képére, társnak,
más csillagon laksz, úgy lehet,
csalás vagy öncsalás vagy.

Vagy segítesz? A semmivel
naponta szembenézek.
Didergő meztelen szívem
nem védi rég igézet.

Ember vagyok. Szem és tudat,
ki lát, hall, érez, eszmél.
Tudom, hogy sokkal boldogabb,
ha együgyűbb lehetnék.

Légy ölelő part, menedék
veszendő életemben,
kevés ha nem lehetsz elég,
de mégse hagyj el engem.

Ó micsoda fény! Mit tegyek?
Sugarak kévéi vernek.
Add nekem gyöngeségedet,
ragyogó homlokú gyermek.

 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Váci Mihaly Hüség
  2016-02-23 05:50:36, kedd
 
 

Váci Mihaly Hüség

Ha szereted magad azért,
mert az enyém vagy,
becsülöd tisztaságodért,
mely nekem fényt ad:

ha akarod, hogy büszke légy
magadra s joggal,
s magadig naponként felérj
tiszta homlokoddal:

Ha akarod, hogy az maradj,
ki vagy - szemedben,
s nyitott szemmel nézhess - magad
magaddal szembe:

ha önmagadhoz hű maradsz:
- hű énhozzám is:
maradj mindég az, aki vagy,
s a szívem már hisz.



 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Marcus Aurelius: Egymás kedvéért születtünk...
  2016-02-22 21:32:02, hétfő
 
 

Marcus Aurelius:

Egymás kedvéért születtünk...

Légy szerény és megfontolt, életed le-
gyen a biztosíték ehhez. Ha már rájöttél,
mi az élet célja, aszerint élj, hogy ben-
sődnek megfelelj; lényegtelen, mit
gondolnak felőled. Érd be azzal, hogy
hátralévő napjaidat - bármennyi van
még hátra - éned belső parancsának
megfelelően morzsolod le...
Annyi tévelygés után végre rájöttél,
hogy a boldogságot meg nem lelheted a
gazdagságban, a hírnévben, az élvezet-
ben, de a képmutató szeretetben sem.
Hol lakik hát? Az emberi természet
megkívánta tevékenységben, a rossz
dolgok megváltoztatásában, a szív meg-
elégedettségében, az értelmes és ér-
zelmes kapcsolatokban...
Ha sorsod valakivel összekötöd,
tudd, bogy mit vall az az ember a jóról és
rosszról. Amint nem veheted rossz né-
ven, hogy a fügefa fügét terem, így azon
sem szörnyülködhetsz, ha az emelkedett
lélek a jóra, a romlott pedig a gonosz-
ságra hajlik... Mégse vádolj senkit! Ha
teheted, igazitsd helyre mások hibáját; ha
nem teheted, fogadd el öket olyannak,
amilyenek. Míg tőled függ, amit teszel,
magad felelsz érte. Ha mástól függene,
kit vádolnál? Az atomokat vagy az is-
teneket?
Minden lény valamire született: az
ember, az ökör, a szőlőés a kő is tudja a
maga szerepét. Emberrel semmi nem
eshet meg, ami nem emberi; ökörrel,
ami ökörhöz, szőlővel, ami szőlőhöz,
kőhöz, ami kőhöz nem illik...
Aki nem tudja, mi a világ, az nem
tudja, hol van ő maga. Aki nem tudja,
mire született, az nem tudja, kicsoda ő
tulajdonképpen, és mi a vilag.
Másokkal együtt lelegezzük be a
körülöttünk szétáradó levegőt. Az em-
berek egymásért születtek. Vagy formáld
őket, vagy tűrd el valamennyit, ha a
boldog élet után sóvárogsz.
 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Tanitsalak
  2016-02-22 05:59:52, hétfő
 
 

Endrődi Sándor
(1850-1920)

Tanitsalak?

Tanitsalak? Te tudni akarod
A számtant és a geológiát?
Elmondjam, hogy a nap mint száll rohan
S vele az egész csillagmiriád?

Felfödjem a teremtés titkait
S kutassam a föld néma rejtekét?
Nézd: ez itt szén, ez gránit, víz, arany -
Különvált sokság, összes - semmiség?!

Forr, mozdul, árad, aztán szétesik,
Alakot vált, de mindörökre egy:
Saját képüknek szolgatükréül
Teremtették a dölyfös istenek.

Elemezzem a villanyt és delejt,
Aztán a hosszú, véres harcokat,
Hódító Sándor nagy csatáit és
Egy marok földet - Waterloo alatt?!

Regéljem el a költők életét,
Hanem a bölcsekről is szóljak ám:
Mint építette fel nagy rendszerét
Hegel s mint ment a falnak azután!?

Minek ezt tudni! Hagyd a tudományt:
Előbbre nem visz, szebbé úgyse' tesz!
Te csak gyönyörködjél, játsszál, dalolj,
Nem kérdve: honnan s mért van ez, meg ez?!

Sok milljó év után kihül a nap -
Egy perc! s a lobogó szív por lehet:
Te csak azt tudd a napról, hogy ragyog
S a szívről azt, hogy - dobog és szeret!

 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Ábrányi Emil: Oly szép, mikor...
  2016-02-21 17:23:10, vasárnap
 
 
Ábrányi Emil:

Oly szép, mikor...


Oly szép, mikor bús, hosszú éjszakára
A láthatárt új hajnal fonja át.
Pirul az ég s az ébred, sötét föld
Boldog sejtésben sírja harmatát.

Mikor rám néztél, mélyen elpirultál,
Míg szép fejed szelíden meghajolt.
Ó Kedvesem! E bűbájos pirosság
Kezdődő üdvöm hajnalpírja volt.

Ha gondolok rá, nedves lesz az arcom.
Halk permetegként hull a könny oda.
Ne félj! E könny itt hajnalodni kezdő
Boldogságomnak csendes harmata.


 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Vilhelem Margareta: Úgy várlak...
  2016-02-21 16:39:35, vasárnap
 
 


Vilhelem Margareta:

Úgy várlak...


Tavaszi harmatos reggel,
határtalan sugarak táncán
kicsordul varázsos vágyam
megpihenve kék hegyek ormán.


Sápadt arcom tűzpiros lesz
testem mámort lánggal éget,
mint párolgó illatos kehelyben
szívem megtelik izzó kéjjel.


Ma téged várlak, jöttőd ígérted
minden sóhajom illatos lehelet,
meztelen vággyal szerelemben
fürdik minden reggel szívem .

Úgy várlak ,úgy várlak téged
sápadt forrósággal égve,
légy szerelmesem,este végre
karjaidba öleld forró testem.

Majd karjaim remegve ölelnek,
csókod számra igézetet lehel,
sebzett szívem dobol erősen
mert testem fájdalmából élek.


 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek
  2016-02-21 16:16:41, vasárnap
 
  Hajnal Anna: Tegnap anyám előtt dicsértelek

Bocsáss meg érte, nem bírtam tovább,
Hogy ne mondjam el egyszer legalább,
Hogy néma nevetésed mily varázs,
Mint tüzes pipacs, virágzó varázs,
Hogy arcod izzik tőle, mint az ég,
Ha a szürke, tompa napból már elég,
S az alkony minden tündérit ígér,
Mi emberszívbe, s éjszakába fér.

Leírtam homlokod, melyet a gond
-sötét - uszályával bevont,
mely alól örökké borult szemek
mint messze felhőkből tekintenek,
elérhetetlen, bármily közel,
a lélek lelket, jaj mikor ölel?
És elfordultam, ne lássa anyám,
Hogy könny pereg szememből könny után.

Elmondtam, milyen magas termeted,
Lábujjra állva vállig érhetek,
S emlékeztem, hogy mily édes gyönyör,
Hogy mindig új vagy, idegen és más,
Elporzó hullám, örök változás...
Nyugtalan vággyal ég felé lehelsz,
Ahogy borulsz, elomlasz, felemelsz,
Az ölelés vagy, élő és örök,
Az első mozgás, melyből a körök
Indulnak, s visszatérnek szüntelen,
Lelkünk egymásban sohasem pihen...

És felriadtam-, régen hallgatok,
Anyám mit gondol, jaj, kérdezni fog...
S zavartan mondtam: anyám, a kezét
Ha látnád, milyen gyöngéd, barna, szép,
-és hirtelen elállt lélegzetem,
kezed éreztem hűlő szívemen,
és elfutottam, hadd legyek magam,
egyedül tiéd és zavartalan...

...most tudom, oly nagyon tiéd vagyok,
szivárványosak mind a nappalok,
hársillatúak mind az éjszakák,
s téged virágzanak künn a fák,
ezüstpárában, álmodó hegyek,
tündéri folyók feléd lejtenek,
melyek fölé az ámult ifju hold
aranyló arca szomjasan hajolt,
s úgy csókolja a vizeket a fény,
ahogy emlékeimben téged én.

 
 
0 komment , kategória:  Versek I.  
     1/80 oldal   Bejegyzések száma: 799 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3137
  • e Hét: 21220
  • e Hónap: 53201
  • e Év: 53201
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.