Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-10 16:19:14, csütörtök
 
  Apáti Kovács Béla
Kicsi szentjánosbogár



Panka a szüleivel kirándulni ment az erdőbe. A sűrű fák és bokrok között nem vették észre, hogy a kislány lemaradt, és eltévedt. Amikor keresni kezdték, akkor már sötét volt. Semmit nem lehetett látni. Hiába szólongatták, a kislány nem hallotta meg a hangjukat. Szegényke éppen ellenkező irányba indult el.

Panka nagyon megijedt, és szipogva lerogyott egy nagy fa tövébe. Nem tudta mitévő legyen. Olyan félelmetes volt a sötét erdő. Mindenhonnan titokzatos hangok hallatszottak. Egyre hűsösebb lett, s fázósan összehúzta mellén a kabátkáját. Talán kicsit el is aludt, amikor váratlanul a bokrok között különös, apró fényekre lett figyelmes. Ide - oda cikáztak a fűben. Olyan volt, mintha manók szaladgáltak volna apró lámpákkal az erdőben.

Panka érdeklődéssel nézte a kicsi lámpásokat. Még sohasem látott ilyet. Az egyik egészen közel jött hozzá. Valósággal súrolta az orrát. Alig telt el néhány másodperc, a kicsi lámpás visszajött, és rászállt az egyik Panka előtti fűszálra.

- Szerbusz, kislány! - köszöntötte Pankát.

Panka először nem értette, ki szólította meg.

- Ki szólt hozzám? - kérdezte csodálkozva.

- Én vagyok az a kicsi szentjánosbogár.

- Hol vagy? Nem látlak.

- Itt vagyok előtted, csak nyisd ki a szemed!

Panka az előtte álló fűszálra nézett, és megpillantott rajta egy ide - oda himbálódzó fénypontot, hol balra, hol jobbra dőlt, mint egy pöttöm lámpás.

- Jé, milyen parányi lámpa! - kiáltott fel csodálkozva Panka - Még sohasem láttam ilyet.

- Valójában én nem is vagyok lámpa, hanem egy világító kicsi bogár. A népnyelvben minket szentjánosbogárnak hívnak. Meleg nyári estéken villódzva röpködünk erdőkben, mezőkön, de sokszor a kertekbe is bemerészkedünk keresve a párunkat. Már régóta figyeltelek, és nagyon megsajnáltalak. Tudom milyen rossz, ha nem találjuk a hazavezető utat.

- Eltévedtem - sírta el magát Panka - sehol nem lelem édesapám és édesanyám. Nem tudom, hol lehetnek most. Olyan jó lenne meglelni őket, és újból otthon lenni velük. Kérlek kicsi szentjánosbogár, segíts!

- Hogyan tudnék segíteni neked? - kezdett töprengeni a kicsi szentjánosbogár - Én olyan kicsi vagyok. Még sohasem segítettem embereknek. Várj egy pillanatig, mindjárt megkérdezem a bátyámat, aki okosabb nálam. Hátha ő kitalál valamit.

A kicsi szentjánosbogár elröpült, és Panka megint egyedül maradt az erdőben. Szemei majdnem leragadtak olyan álmos volt. Hiányzott a jó, puha ágyacskája.

Az újdonsült kis barátja csak néhány percig volt távol, mégis Pankának úgy tűnt, mintha órákig hagyta volna magára. De egyszer csak a sűrű bokrok között sok - sok apró fénypont jelent meg, és a környező ágakra telepedtek.

- Visszajöttem - mondta a kicsi szentjánosbogár. Velem jött bátyám is és rengeteg barátja. Ő tudja az utat a faludba. Azt találtuk ki, hogy kivilágítjuk az utat, amely oda vezet. Mi most előre repülünk, te pedig kövesd a fénycsíkot. Vigyázz el ne térj tőle. Ha a fénycsíkot követed, akkor egy kis erdei séta után hazatalálsz.

Pankának nagyon tetszett a kicsi szentjánosbogár javaslata, és boldogan elfogadta.

-Nos, akkor mi most elrepülünk. Ne feledd, öt perc múlva te is indulj el!

A kicsi szentjánosbogár bátyjával és barátaival elrepült. Alig telt el néhány másodperc a nagyfától a sötét éjszakában egy hosszú fénycsík volt látható.

Ahogyan megbeszélték, öt perc elteltével Panka elindult, és követte a fénycsíkot. Amint elhaladt a sok szentjánosbogár mellett mindenhol ezt hallotta: - Mindjárt hazaérsz, Panka. Ne félj kislány, mi segítünk neked.

Olyan jó volt ezeket hallani. A biztató szavak bátorságot adtak a csöppnyi lánynak. Már nem félt a sötét erdőben, mert tudta, hogy kicsi barátai vele vannak és megmutatják neki az utat. A kis fénypontok mellett hamar hazatalált. Otthon szülei és testvérei boldogan szaladtak elébe, és mindenki kíváncsian kérdezgette, hogyan sikerült megtalálni a sűrű, sötét erdőben az utat. Panka megért válaszolni a sok kérdésre. Természetesen senki nem akart hinni neki. Akkor a kislány a szüleit és testvéreit az ablakhoz hívta.

- Nézzétek! - tárta szélesre a szoba ajtaját - Ott vannak az én kicsi barátaim, akik segítettek hazatalálni.

Valóban a ház melletti kertben sok - sok kicsi fényes, világító pontocska imbolygott üdvözölve Panka szüleit és testvéreit.
 
 
0 komment , kategória:  Apáti Kovács Béla Kicsi szentj  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1003
  • e Hét: 1003
  • e Hónap: 80561
  • e Év: 2021841
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.