Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-11 07:34:32, péntek
 
  Móra Ferenc Virgonc



Virgonc szamárcsikó volt abban az időben, mikor még magam is olyan csikó-forma voltam. Ő volt egész vagyona a szomszédunknak, az öreg Csacsadér Andrásnak.
De jobban irigyeltem én Csacsadér Andrást ezért az egy szamárért, mintha hat falunak a gazdája lett volna. Egyik falu olyan, mint a másik, de olyan takaros szamár nincs több a világon, mint amilyen Virgonc volt abban az időben.
Mióta Virgonccal összebarátkoztam, egyéb kívánságom sem volt, csak hogy én egyszer végignyargalhatnék szamárháton az utcánkon. Álmomban sokszor huszárkodtam már Virgoncon, de igazán csak egyszer mertem megpróbálni, akkor is megbántam. Bár akkor se próbáltam volna! A Virgonc rúgott magán egyet, fölágaskodott s úgy puffantam a jászolba, hogy még tán ma is benne volnék, ha Csacsadér bácsi ki nem szabadít.
- Hej, hej, te gyerek - veregette le rólam a szalmatöreket -, csak nem nyugodhatsz te ettől a szamártól addig, míg egyszer csúffá nem tesz.
Ettől fogva nagyon haragudtam Virgoncra. Ha szerit ejthettem, megvendégeltem piszkafanyéllel. Nem volt nyugta tőlem szegény jámbornak.
Pedig ennek a szamárnak több esze volt, mint nekem. Ha tehette kitért az utamból: ha ki nem térhetett, békességesen tűrte kötözködésemet. Mintha csak nem is ő lett volna a szilaj Virgonc!
Apránkint aztán én is megfeledkeztem haragomról. Nevekedtem, okosodtam, sokat kellett tanulnom. Nem is esett hiába a tanulás: úgy feleltem a vizsgán, mit a vízfolyás. Kaptam is ennek örömére édesapámtól olyan sarkantyús csizmát, hogy némelyik herceg vasárnap se jár olyanban. Az új kalapomon akkora darutoll volt, mint egy lobogó. Hát még ami a kalap és a csizma közé esett! Több volt az új gúnyámon a zsinór, mint a posztó. Még Bodri kutyánk is megugatott, mikor az udvarra kiálltam.
Megismert Virgonc is, amint alamuszi ábrázatát átdugta a kerítésen. Rám pislantott sunyi szemével, átbújt az orgonabokrok közt s odaállt elejbém. De nem csak odaállt, oldalba is bökött a fejével, de olyan barátságosan, mint mikor a cica hozzádörgölődzik az emberhez.
- Ejnye, mi lelte ezt az állatot!- tűnődtem magamban s odább húzódtam, hogy Virgonc föl ne lökjön azzal a nagy buksi fejével csupa szeretetből. De akármerre mentem, Virgonc mindenütt a sarkamban járt s egyszerre csak leheveredett előttem.
- Hopp! - kiáltottam föl nevetve - mégse hiába jártam én iskolába! Ez a szamár bizonyosan azt akarja, hogy ráüljek. Megtetszettem neki az új ruhában.
Egyszerre föltámadt régi kívánságom, elfelejtettem a régi haragomat, fölkaptam Virgoncra s huszárosan az oldalába vágtam a sarkantyúmat:
- Gyí te, Virgonc!
Virgonc pedig fölugrott és ment, mint a szél, szállt, mint a madár, végig a hosszú, görbe utcán. Ha meg nem kapaszkodom a sörényében, leszédülök róla. Így csak darutollas kalapom pottyant le a kocsiútra, ott, ahol legnagyobb volt a por.
- Megállj, Virgonc, Megállj!
Dehogy állt meg, dehogy! Úgy nekiiramodott, hogy házak, kazlak, fák, kútágasok mind összefolytak a szemem előtt.
- Állj meg , Virgonc, állj meg!
Most lódult neki még csak igazában.Kiértünk a falu végére, ahol a Szúnyogos-tó terpeszkedik. Ennek a partján hirtelen megtorpant Virgonc, lekapta a nyakát s én úgy bukfenceztem bele a mocskos pocsolyába, mintha én lettem volna a kecskebékák királya.
S mikor új gúnyámban az iszapban vergődtem, hogy szemem-szám tele lett vele, akkor Virgonc szétvetette négy lábát a parton, fölmeresztette két lapát fülét és elnyihogta magát:
- I-á, a-há, i-ha-há!
Nevetett az öreg, hogy régi haragját kitölthette rajtam a sok mérgesítésért. Fölhúzta a felső szája szélét, hogy nagy fogai mind kisárgállottak s diadalmasan nyargalt vissza a jászol mellé.
Akkor láttam szamarat először nevetni, de nem utoljára. Mert Virgonc még ma is megvan, nagyon jámbor vén csacsi lett belőle, nem tudja már a legyeket sem elhajtani magáról. De valahányszor én elmegyek mellette, mindig nevet a maga módján, vicsorgatja a fogát és elnyöszörgi magát:
- I-á, a-há, i-ha-há!
 
 
0 komment , kategória:  Móra Ferenc Virgonc   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2206
  • e Hét: 20829
  • e Hónap: 65901
  • e Év: 2007181
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.