Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
Dalmady Győző: "Hervad az a rózsa"…
  2018-02-19 07:34:17, hétfő
 
  Dalmady Győző:

"Hervad az a rózsa"...


A harang csengése
Bezengi a tájat,
Az öröm, a hála
Odafenn megárad.
Panaszos, bús dallam
Sirva zokog itt lenn:
"Hervad az a rózsa,
Mellynek töve nincsen" . . .

Fölébred a kis lány,
Hallja a dalt távol,
Odahagyja ágyát,
Kisiet a házból.
Körüle ugy sugnak
Az akáczok, nyárfák;
Fakadó virági
Mind könyezve várják.

Olly beteg, olly halvány,
Szemei kisirva . . .
A mi pir van arczán,
Az a hajnal pirja.
Fekete szemének
Oda régi fénye!
Nem hiába sirnak
A virágok érte...

Fenn pacsirta dalol,
De nem figyel most rá;
Lankadt, fáradt szárnyon
Csak a dal jut hozzá.
Hallja mikor elhal,
Hallja mikor támad,
Mintha lelke volna
Az a fajó bánat.

Előtte a földön
Egy letörött rózsa,
A zománcz, a bibor
Odavan már róla.
Nézi, nézi hosszan,
Fölemeli végre;
Illenek egymáshoz:
Hervad az is véle.

"Hervad az a rózsa" . . .
Zokog a dal messze,
A szerelem búja
Szivekig hat benne.
Oh az élet ugy fáj!
Sir a lányka itten:
"Elhervadok én is,
Mert szeretőm nincsen!"

Vasárnapi Ujság. 1858. julius 11.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Ismerős táj.
  2018-01-13 08:56:24, szombat
 
  Dalmady Győző:

Ismerős táj.


Arra van, arra van, túl ama hegyeken,
Az a völgy, az a völgy, mely oly kedves nekem !
Ottan töltöttem el életem legjavát . . .
A táján tölthetném a többit legalább.

Szép hegyek, láttok-e ? és megismertek-e ?
Sebesen visz el a gőzkocsi kereke.
Annyit se' mondhatok : megjöttem, itt vagyok !
Annyit se' feleltek : vártunk ! Isten hozott!

Más határon robog a kerék csakhamar,
Sietős utja van, megállni nem akar.
Hajh, a ki kergeti az is embertelen,
Sohasem lobogott szivében szerelem.

Ott lakott, ott lakott egykor, rég az a lány,
A kiért először hevültem igazán.
Magányos fák alatt hányszor várt engemet!
Viszonszerelemmel hányszor hitegetett!

Oh boldog ifjúság, szerelem álmai!
Fogok-e rólatok oly hévvel dallani!
Mint egykor daloltam, ama hegyek alatt ?
Lantom egyik húrja : ez a húr elszakadt.

Eltűnnek a hegyek, a lég lágyan repes.
Távoli szellőcske utolér, fölkeres,
Zengzetes hangjára figyelek csöndesen . . .
Azt az elpattant húrt benne fölismerem.

Budapesti Szemle. 1883.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: A magyar lobogó.
  2018-01-07 12:44:46, vasárnap
 
  Dalmady Győző:

A magyar lobogó.


Ha rongyos is a lobogónk,
Mégis dicsőségünk jele;
Száz csatában ott járt elöl.
Vész, vihar nem téphette le.
Annál fölebb emelkedett,
Minél kétesb volt a csata . . .
Rajt a szűz anya képe állt,
Melynek sugárt s fényt ó ada.

Ha rongyos is a lobogónk,
Nekünk mégis ereklye, kincs,
Hozzátapad szárnyak gyanánt
Hőseinek emléke is:
Szétrongyollott szárnyak helyett
Ujakat nyert: emléküket!
Sokkal szebb mint volt azelőtt . . .
Szent képe most a becsület.

Ha rongyos is a lobogónk,
Mienk mégis, mienk, igen !
Nem adjuk az idegenért,
Akár bársony, akár selyem.
Hadd legyen rongy! Hát mit tesz az ?
Hírnevének vájjon mit árt ?
Csak mi legyünk a régiek . . .
Hozzá méltó hős daliák.

Vasárnapi Ujság - 1881. január 9.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Megbocsátás.
  2018-01-05 08:35:20, péntek
 
  Dalmady Győző:

Megbocsátás.

(April. 1862.)


Az erdő fái közt
Jöttem össze vele,
Kigyuladt orczája
Könyekkel volt tele,
Lángolt és könyezett,
Szivem feldobogott,
Abban is, ebben is
Szerelme ragyogott.

Isten a szerelem
Áld, tipor, megbocsát,
Világot rombol szét
És uj világot ád ;
őrült, ki ellene
Kezét fölemeli,
Az ajk megtagadja,
A szív hódol neki.

Újra együtt vagyunk,
Ujonan szeretünk;
Milyen lesz a jövő,
Nem kutatja szemünk.
Bár sokat szenvedtünk,
Egymást látnunk elég,
Hogy erőt érezzünk
Többet szenvedni még.

A végső felhő is
Elhagyta az eget,
Tiszta kék boltozat
Látszik fejem felett.
Homlokom felhői
Mind elszéledtenek,
Szerelem kék ege
Fogadd be lelkemet!

Koszorú 1863.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Emlékezés egy zivatarról.
  2017-12-10 09:00:26, vasárnap
 
  Dalmady Győző:

Emlékezés egy zivatarról.


Gyermek voltam, de jól emlékezem
A viharra, melly akkor dühöngött.
Most is látom az iszonyu tusát,
Melly megrázá az egész földgömböt.

Apám, anyám gyakran mondogatták,
Hogy ők illyen zivatart nem értek,
Mintha minden összebeszélt volna,
Föllázadott az egész természet.

Egy szellővel kezdődött a nagy harcz,
Bár fellegnek nem látszott még nyoma;
A fuvalom enyhületet hozott,
Fü, fa éledt, a merre vonula.

Hüvös csókját jól esett éreznünk,
A fojtó lég meggyilkolt volna már;
De mielőtt felüdültünk tőle,
Egyszerre csak beborult a határ.

Tiz felől is tódultak a felhők,
Örömünknek vége szakadt hamar;
Félelmesen, feketén közelgett
A világot megrenditő vihar!

A természet komor arczot öltött,
De nem rettent jövetelére meg:
A fák bátran fölütötték fejök,
Ők a harcztól sohasem féltenek.

Szokatlan láz terjedt el mindenütt
Még a fü is daczolni készüle,
A folyamból kiléptek a habok,
Zugott a szél ébresztő éneke.

A jelenet előttem lesz soká,
A szobából nem eresztett anyám;
Ő reszketett, én az ablak mellől
Az egészet meredten bámulám.

Egy hirtelen tovatünő sugár,
Utána egy rettentő dördület,
A lehelet visszaszorult belénk ...
A vészes harcz körülünk kezdve lett!

A dördülést uj dörej követte,
Az itélet napja jött el, hivők;
Élet, halál viadala volt ez,
A minőt még nem láttak az idők.

A mennykövek jobbra balra hulltak,
De a harcz csak daczosabban zajgott;
A fa, mellyet kicsavart a roham,
Ott a földön folytatá a harczot.

Rettentő volt a bőszült küzdelem,
A pokol is fölijedett rája,
A sötétség valamennyi réme
Megjelent ez iszonyu csatára.

Azt hinném, hogy álom volt az egész,
De szememben nehéz könyü ragyog;
Nyomor, inség, kétségbeesés volt,
Mit e vihar maga után hagyott;

Mikor elmult, mint egyébkor szokott,
Nem tünt se nap se szivárvány elő;
Komor, sötét maradott a látkör,
Esett, esett sokáig az eső!

Vasárnapi Ujság. 1859. julius 24.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Út az éjszakában.
  2017-12-01 07:45:50, péntek
 
  Dalmady Győző:

Út az éjszakában.


Oh, ne higyük, hogy megválva
Az utolsó sugártól:
Szerelmünk szép láthatára
Körülöttünk bezárul!

Habár a nap alászállott,
Mely utunkat mutatta,
Mienk még a mérhetlen ég,
S milliónyi csillagja.

Az úttalan éjszakában
Nem lehet eltévednünk,
Marad egy út, és ez utat
Fölfelé kell keresnünk.

Óh, csak áldom istenemet,
Hogy ez útra térhettem !
Szerelmemnek fölfelé is
Megnyílik a végetlen.

A ragyogó csillagokban
Mintha nyitva állana
Az örökkévalóságnak
Valamennyi ajtaja!

Koszorú, 1863. február22.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Az első táncz.
  2017-11-08 09:40:00, szerda
 
  Dalmady Győző:

Az első táncz.


Egy kis falun mentem végig,
Az ut mellett fehér házak.
Vasárnap volt. A kapuban
Pirosarczu lánykák álltak.

A kis falu közepében
Vigan zengett a muzsika;
Hordta a bort a korcsmáros,
Hangzott a dal: ,,icza ricza!"

Estefelé lehetett már,
Hosszu árnyat vetett a fa;
Hanem a táncz nem lankadott,
Ezután jött még a java.

Egy kis leány állt a körben,
Piros kendő volt a nyakán;
Nyalka legény jött feléje:
,,Három a táncz, ne állj babám!"

És bugott az öreg bőgő,
Lobogott az ümög ujja;
Csengett, pengett a sarkantyu,
Rakta, járta kiki ujra.

,,Ez az élet a gyöngyélet...
Ne húzódozz . . . hadd ölellek!"
Izmos volt a legény karja,
Irult, pirult a szép gyermek.

Kedves, vonzó leányka volt,
Ki-kipattant a középre;
Ingó bimbó. Mikor fordult,
A földet is alig érte.

Majd sebesen aprózgatták,
Egyik hátrált, másik futott;
Tombolt a sziv. ,,Hej, huzd czigány,
Szakadjon el minden hurod!"

Fény reszketett minden arczon!
A szemekben láng csilloga:
Mintha mind itt maradt volna,
A leszállott nap sugara...

Egyszerre a kicsi harang
Megszólalt a falu felett:
,,Bocsásson kend . . . harangoznak,
Nem is tudtam, hogy este lett."

Nem is tudta, hogy este lett...
Olly szép volt igy szemlesütve!
Ránézett a deli legény,
S piros hajnal gyult fölötte.

Vasárnapi Ujság 1858. november 7. 
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: A hazához.
  2017-10-30 07:53:16, hétfő
 
  Dalmady Győző:

A hazához.


Itt állok a hegy tetején.
Hol a hazátlan szél zokog,
Innen kiáltom, oh hazám:
Itt az idő, ébredj, mozogj !

Szegény vagy. Nincsen kenyered,
Egész világnak tartozol.
Maholnap a föld sem tied,
Melyért annyi köny s vér omolt.

S te mégis költesz, vesztegetsz,
Játszod könnyelműn az urat,
Még megvan a becsületed,
Vigyázz, mert majd az sem marad.

Elmaradtál. A nagy világ
Sebes léptekkel tör elő,
A kik vele nem tartanak,
Azokkal nem törődik ő.

S előre menni még se tudsz . . .
Csak egyet lépsz kettő helyett,
Megbánod azt az egyet is,
S visszafelé fordul szemed.

És gyönge vagy. Elleneid
Kigúnyolnak szemtelenül;
Nem messze lehet az idő.
Hogy ők kerülnek majd felül.

S te össze nem szeded magad,
Tűröd a gúny csipéseit;
Hiába rázod karodat,
Karod is lankadt . . . leesik.

Meddig lesz igy? Hol van, hazám,
Büszkeséged, önérzeted?
A nép, mely életjelt nem ad,
Nem érdemli az életet.

Leigázzák előbb-utóbb,
Ajtót mutatnak neki majd,
Aztán mehet . . . szerencse, ha
Szánakozik valaki rajt'

Szél, mely itt jársz, s elborítod
Panasziddal a hegytetőt,
A völgyekbe rohanj alá,
Nőj orkánná minélelőbb,

Ordítsd a nép füleibe,
Mely nem ébred és nem tanul:
Mily rettenetes átok az,
Bolyongani hazátlanul!

Vasárnapi Ujság 1875. október 31.

 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Itt akarok élni, halni.
  2017-10-06 08:12:30, péntek
 
  Dalmady Győző:

Itt akarok élni, halni.


Itt akarok élni, halni,
Itt legyek csak boldog,
Ez a föld az, melyet én is
Magaménak mondok.
Ha kimennék egykor innen,
Nem jöhetnék vissza,
Megölne a semmiségnek
Tébolyitó kinja.

Ide van a gyökér ásva,
Mely életet adott;
Apáimé a por, hamu,
Miben lábam tapod.
A hármas hegy, a négy folyam
Fiának vall engem;
Egy vagyok a milliókban
S a milliók bennem.

Letelepült a zugó raj,
Mely Árpáddal bejött,
S a magyar név most is hangzik
A népeké között.
Szemeimet fény kapja meg,
Megdöbbent a látvány:
A lezugó hadak élén,
Mintha Istent látnám.

És nem álom! Az Isten volt,
Ki előttök lengett,
Egy tekintet a magasba,
S ráismert a nemzet.
Az Isten az, ki a népek
Tetteit intézi;
Csak egy ut vitt a magasba,
Azt kellett megvédni.

Oh nemzetem! kinek karja.
Csodákat művele,
Egy világon hat keresztül
Nagyságodnak hire.
Isten, kinek oltárait
Te jöttél védeni:
Bátrabbat a nemzetek közt
Választhatott-e ki?

És századok enyésztek el,
S az oltárok állnak;
Uj nemzedék jött nyomába
A kihalt apáknak,
És az Isten, kit szándékban
Meg nem köthet senki,
Kik az ügyet megvédettük,
Meg fog védelmezni.

Parányi hant, mely magadhoz,
Mint egy szikla kötsz le,
Nem vegyült-e annyi vérből
Veled egy csepp össze?
Óh, hol a hely, mit honfivér
Még meg nem áztatott!
Van-e szentség, e megszentelt
Határoknál nagyobb!

Itt akarok élni, halni,
Enyim e nép, e föld;
E gondolat boldogsága
Mind a sirig betölt.
Bár szemeim nem láthatják,
Nem sejti a lélek:
Meglelem itt határait
A nagy mindenségnek!

Vasárnapi Ujság 1860. augusztus 5.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
Dalmady Győző: Zengjek-e dalt?
  2017-04-19 08:43:55, szerda
 
  Dalmady Győző:

Zengjek-e dalt?


Zengjek-e dalt szerelemről?
Mi az a szerelem?
Az ifju szól a leányhoz:
Leszesz-e hitvesem?
És a leány hozzámegyen,
Nem kérdi meg szivét;
Van aranyom - szól az ifju -
És a mi van, tiéd?

Zengjek-e dalt barátságról?
Vendégszeretetről?
Hideg szellő éri arczom,
A sziv benne elhül.
Felkerül még egy üveg bor,
De senki nem hevül;
Dohányozik még a gazda,
Hanem csak egyedül.

Zengjek-e dalt őseinkről?
Hires harczaikról?
Hajh, hogy illy nagy tettek felől
Már csupán a hir szól!
Ijesztő a világosság,
Melly az éjben kigyul,
Csak feketébb lenne rája
A sötétség alul.

Zengjek-e dalt a hazáról?
Oh, ne kisérts uram!
Ki értse meg? ki fogja föl,
E nagy szóban mi van?
A borostyán dicső helyén
Tüske, dudva hajtott;
Kedvem volna falhoz vágni
Ezt a hitvány lantot!

Vasárnapi Ujság 1859.
 
 
0 komment , kategória:  Dalmady Győző  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 36 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 200 db bejegyzés
e év: 1403 db bejegyzés
Összes: 31300 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 490
  • e Hét: 4983
  • e Hónap: 173670
  • e Év: 1008591
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.