Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
In memoriam... ROBERT BURNS
  2016-07-21 10:13:46, csütörtök
 
 

In memoriam... ROBERT BURNS

SHELAH O'NEIL

Míg érte epedtem, s láng gyúlt szivemben,
bókoltam is, édes volt az idill,
ám végre, kinomban, vesztemre kimondtam:
"Légy a feleségem, Shelah O'Neil!"
Megvolt a lakodalmunk, vágyam hamar elhunyt,
s húztam az igát, mit a marha se bír.
A nyelve! Az ökle! Elmentem örökre.
Ír-whisky, agyő! Agyő, Shelah O'Neil.

Éljek nyomorultan? Inkább bevonultam
Frigyes seregébe, hol élte vidám
a közkatonának; már nem macerálhat,
csak bomba-alakban, drága Shelah-m.
Ott jártam a harcban, golyózivatarban,
hol egy napon ezreket elnyel a sír,
de nincs e veszélyes mezőn olyan éles
kard, mint a te nyelved, Shelah O'Neil.
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Elisabeth von Wittelsbac (Sisi): A Tenger
  2016-06-14 16:22:40, kedd
 
 

Elisabeth von Wittelsbac (Sisi): A Tenger

Mint színes porcelán a kirakatban fekve,
egy izzó tűztömeget tükrözik a teste,
ahogy a nap fényes sugarát felváltja az este.

Szélben és viharban, mint egy ijedt gyerek,
az ég sötétje alatt dermedten megremeg,
s széttárva karjait, sietve futni kezd.

És ha rásüt a nap meleg fénye,
mosolyát tükrözi annak lágy szívébe,
egy cseppnyi örömet a természet lelkébe.

Hisz sugárzó ereje, örök és végtelen.
Bódító illata, az eszményi értelem:
a Tengeri képzelet!

Magába fogadva a megfáradt, öreg vizeket,
s a bágyadt hajóhadat ringatni csendesen...
Míg felkel, és úgy kiáltja el:
"Min szem nem láthat át ember,
az a hatalmas, csodálatos tenger."
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Charles Baudelaire: Himnusz
  2016-05-04 15:08:43, szerda
 
 

Charles Baudelaire: Himnusz

Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek;
üdvözlet, örökkévaló!

Úgy árad szét az életemben,
mint sóval átjárt levegő,
ő az öröklét vágya bennem,
kiolthatatlan vágyam ő.

Örökfriss illatpárna, melytől
édesül egy drága szoba,
felejtett tömjénkupa, melyből
fűszer száll egész éjszaka:

hogy fejezzelek ki szavakban,
romolhatatlan szerelem,
öröklétemben láthatatlan
pihenő, gazdag ámbra-szem?!

Aki a legdrágább, aki a legszebb,
aki fény bennem, ragyogó,
az örök bálványnak, a szentnek,
üdvözlet, örökkévaló!

(Szabó Lőrinc fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő
  2016-05-04 15:07:28, szerda
 
 

Jevgenyij Jevtusenko: Bűvölő

Tavaszi éjszakán gondolj reám
és nyári éjszakán gondolj reám.
És őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.
Ha lennék tőled oly távol talán,
mintha más ország volna a hazám,
ágyad hűs lepedőjén, vánkosán,
hanyatt feküdve, mintha óceán
habja himbálna, lágyan és puhán,
add át magad ott is nekem csupán.

Nappal ne is gondolj rám, úgy becsülj.
Nappal minden fonákjára kerül,
imádjanak, lengjen tömjén körül,
gondolj nappal - búdul vagy élvedül -
mire elméd gondolni kényszerül,
de éjszaka rám gondolj egyedül.

Halld meg mozdonyfüttyökön is át,
a szélben, mely felhőkkel vív csatát,
hogy vasfogóban vagyok, s csak az ád
megenyhülést, ha miattam reád
oly öröm árad, oly szomorúság,
fájásig nyomod homlokod falát.

A csönd csendjével susogja a szám,
az esővel esengem szaporán,
a hóval, mely szűk szobád ablakán
bedereng s álmomban s álmom után,
tavaszi éjszakán gondolj reám,
és nyári éjszakán gondolj reám,
és őszi éjszakán gondolj reám,
és téli éjszakán gondolj reám.

(Illyés Gyula fordítása)
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Federico García Lorca: Zorongo
  2016-05-04 15:05:20, szerda
 
 

Federico García Lorca: Zorongo

Gyöngéd két kezemmel, édes,
gyöngyszín köpenyt varrtam néked,
violát hímeztem rája,
sujtást kék vizekből éknek.
Éj volt, kedvesemmé lettél,
hold járt tavaszi fehéren,
lovad négy lábán a patkó
ezüst könnyet sírt az éjben.
Nem kell nékem szegfü, rózsa,
kicsi kút a hold az égen,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel,
nekem csak a két karod kell,
mikor megölelget éjjel!

( András László fordítása )
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Stein Mehren: Karomba kulcsolom
  2016-04-23 08:40:04, szombat
 
 

Stein Mehren: Karomba kulcsolom

Karomba kulcsolom
a fejedet, ahogy te
gyöngédségbe a szívemet
ahogy minden karjába kulcsol valamit
és mindent karjába kulcsol valami más
Ahogy egy követ vet ki a partra
a tenger, ahogy a fák emelik
az ősz érett gyümölcseit, ahogy
az égitestek űrje emeli a földet
Így kulcsol kettőnket karjába valami így emel
odáig ahol a titok a titokba kulcsolja karját

Fordította: Orbán Ottó
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Edward Estlin Cummings: Szeretem a testem, ha a tied
  2016-04-23 08:39:17, szombat
 
 

Edward Estlin Cummings: Szeretem a testem, ha a tied

Szeretem a testem, ha a tied
vele van. Új élmény merőben.
Erősebb minden izom és ideg.
Szeretem tested, amit tesz velem,
s ahogy teszi, és szeretem a tested
gerincét, csontjait s a reszketően
tömör simaságot, amit a szám
újra és újra csókolgat, szeretlek
csókolni itt-ott, simogatni lassan
elektromos szőrzeted képtelen
göndörségét s azt az izét, ahol
szétválik a hús... Szemed mézcukor,

s szeretem az izgalmat is talán,

hogy olyan új leszel alattam

Fordította: Kálnoky László
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
William Wordsworth: Tünemény
  2016-04-22 13:39:03, péntek
 
 

William Wordsworth:
Tünemény

Mikor először tűnt elém,
drága volt, mint egy tünemény,
kit azért küldött életem,
hogy egy perc dísze ő legyen.
Szeme mint alkony csillaga;
s az alkony hozzá a haja:
csak ennyi benne az, ami
nem májusi és hajnali.
Vidám kép, édes könnyűség:
meglep, megállít és kísért.
De többször látva: látomány
volt ő, és mégis földi lány.
Lépése szűzi és szabad.
Házias minden mozdulat.
Alakja nyájas, tiszta fény.
Nyomában emlék és remény
kelt: mivel ő sem állt a szív
mindennapi és primitív
éhei, kis búk, örömök,
csók, könny, mosoly, vágy, gáncs fölött.
Azóta híven nézem őt,
s lesem élete ütemét.
lelket lélegző drága lény:
útitárs a Halál felé.
Szilárd ész, gyengéd akarat,
szívós erő halk báj alatt.
Valódi asszony, jó s igaz,
intés, parancs, derű, vigasz.
Asszony, és mégis valami
fényt érzek, ami angyali...

Fotó: Jung Zseni
 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
A legszebb virág
  2016-02-27 15:27:19, szombat
 
  A legszebb virág


Egyedül ültem le, olvasni a parkban,
Szomorú fűzfának védő árnyékában.
A csalódottságra volt elég, jó okom.

Megbántott a világ, s ezt vettem én zokon...

Ha ettől nem lett volna még, elég rossz a napom,
Elém állt egy kisfiú, s izgatott volt nagyon.
Kipirult, s kifulladt a játék hevében;
Felhevülten így szólt: " Néni ide nézzen !"

Kezében elhervadt virág kornyadozott,
Lankadt szirmai tán, nem látták a napot.
Halott virágával, küldtem volna tova,
Mosolyt színleltem hát, s bámultam máshova.

Nem ment el, sőt inkább mellém ült a padra,
Virágját szaglászta, s mondta kisvártatva:
" Az illata csodás, s bizony szép is nagyon,
Itt szedtem magának, s bizony tiszta szívvel adom!"

Haldokló virág volt, mit átadott,
Ragyogó színe, már rég megkopott.
Tudtam azonban, el kell fogadnom,
A fiú különben tán, sosem hagy nyugton.

Nyúltam a növényért, hogy elvegyem tőle,
De ő csak tartotta....fel a levegőbe.
Eladdig nem tűnt fel....ekkor vettem észre,
A fiúcska nem lát, merthogy vak szegényke.

Hangom megremegett, szememben könny égett,
Megköszöntem neki, hogy talált ilyen szépet.
" Szívesen " - mondta, s vidáman elfutott,
Nem tudta, hogy bennem milyen mély nyomott hagyott.

Eltűnődtem rajta, vajon mint láthatta,
Hogy egy nő a fűzfa alatt, önmagát siratta.
Honnan vette észre borús keservemet?
Talán a szívével lát jól ez a gyerek?

A vak gyermek szemével, végre megértettem,
A világgal nincs baj, itt a hiba bennem.
Nem láttam meg eddig, milyen szép az élet,
Megfogadtam, hogy ezután élvezem a szépet.

A hervatag kórót orromhoz emeltem,
Gyönyörű rózsának illatát éreztem.
Közben a fiúcska új gazzal kezében,
Egy gyanútlan öregembert, készült felvidítani éppen.
/ Cherry L Costello- Forshey /

 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
Dante Aligééri: Volt egyszer egy szerelem...
  2016-02-23 21:13:54, kedd
 
  Dante Aligééri:

Volt egyszer egy szerelem...


Elmentél tőlem kedvesem,
S én hagytam, menj csak el.
Hiába lett volna minden
Ki menni akar hagyni kell.

Mosolygott hozzá két szemem
De mögé már senki nem néz.
Játszani a közömbös embert
Most látom milyen nehéz.

Ha most valaki megkérdezné
tőlem, mit jelentesz nekem,
Büszkeségemben azt felelném
Semmit, csak egy elmúlt szerelem.

Elmegyünk egymás mellett
A két szemed rám nevet
Kacagva köszönök én is
De a hangom egy kicsit megremeg.

Mosolygok az utca sarkáig
De aztán ahogy befordulok
Fáradtan szememhez nyúlok
És egy könnycseppet szétmorzsolok.





 
 
0 komment , kategória:  Vers-külföldi írók művei   
     1/14 oldal   Bejegyzések száma: 137 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3611
  • e Hét: 17774
  • e Hónap: 49755
  • e Év: 49755
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.