Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Bartók Lajos: Szeretnék ajkaidról írni
  2018-08-29 07:15:30, szerda
 
  Bartók Lajos:

Szeretnék ajkaidról írni


Szeretnék ajkaidról írni
Oly vígan, oly negédesen,
A mily vidáman tud mosolyogni
Szerelmes ajkad, édesem !
E vig mosoly ! hajh, ez hozott
Szivemre súlyos bánatot !

Szeretnék szemeidről írni,
Míly ragyogón, oly fényesen,
A mily verőfényt pillantásod
Sugároz rám, szép kedvesem !
E szemsugár ! hajh; ez szövé
Gyászéjjelét szivem fölé.

Te vig ajk, én szomorúságom,
Te fényes szem, én éjjelem !
Ti vettétek el, ti adjátok
Vig lantomat vissza nekem.
Ajkad, szemed ha csókolom
Ez legszebb csengésű dalom.


Esztergom és Vidéke, 1891. jan. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Kárpáti emlék.
  2018-08-08 07:01:08, szerda
 
  Bartók Lajos:

Kárpáti emlék.


Te völgy, hol hőbb nap, olvadóbb a hó,
Tél hamarább fut, nyár tovább pihen,
És szebb virány közt lüktet a folyó,
Te völgy, e szóra oktatsz: szerelem !

S te bércz, vihar korbácsát megvető,
És visszavágó villámok haragját,
Te elhagyott sújtott kopár tető,
Fenséges bércz, ezt menydörgöd: szabadság !


Eger - hetilap, 1867. junius 5.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: A halott, kinek sírja nincs.
  2018-05-09 06:52:42, szerda
 
  Bartók Lajos:

A halott, kinek sírja nincs.


Költő ! égtél mint csillag, s leestél.
Ily lángnak, ha kialszik, sincs hamva.
Sem fagyasztó éjszak, sem kies dél
Sirja nem lesz, ha lehull rohanva.
Mindazt, a mi benne elmulékony,
Fölcsókolja enyelgő játékon
Égi szellő s a menny tiszta harmata !

Két eged volt, egyik látta kelted,
Látta másik hunytod tüneményét;
Az első sugárt azon lövelted,
S itt ontád ki lelked végső fényét.
Magyarország, hol bölcsőben fekvél,
Sírodat hát követelte Erdély;
Boldog az : bírt élve, - holtan légy ezé !

Eljegyzett, s mint féltékeny menyasszony,
Bejt a sírva kereső anyától.
De, mit nincs erő, mely fogva tartson :
Hol van lelked, költő ! e szent láng hol ?
Oh, ha sírod s benn koporsód volna,
Föltépném, hogy fölkeltsem alóla,
S kebleinkbe gyújtsam ezt a szent tüzet !

Kikeletkor, a virágok szirmán
Illatként repülj föl, költő lelke !
Majd az ifjú virágot szakítván,
Illatával szerelmet lehel be.
Szállj sugárként lányaink szemébe,
Szitván hűség szelíded hevére,
Mint tanítják édes, édes dalaid.

Ihletképen szállj le a homlokra,
A mely izzik szent őrület lázán ;
Jöjj, mint tűznyelv az apostolokra,
Honszerelmet égve magyarázván.
Jöjj galambként, s mert te nem felejted :
Olajággal annyi vér s verejték
Gyöngyét jöjj törülni néped arczain !

Vagy, költőnek nyughatatlan lelke,
Látogass meg szörnyű zivatarban,
Mikor az ég fulánkot lövelve
Sziszeg és öl irgalmatlan harczban.
Poklon rést üt villámmal a mennyég,
Bele söpri a föld felgyűlt szennyét,
S a tisztult világra kék szeme mosolyg . . .

Vasárnapi Ujság - 1879. augusztus 3.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Halál.
  2018-01-13 08:49:20, szombat
 
  Bartók Lajos:

Halál.


Nagy dolgot a halálból ne csinálj,
Mert igy is, úgy is meghal pór s király.
Én nem búsulok távozásomon,
Mit itt kell hagyni, csak azt fájlalom.
Ah, mert hat láb föld az ember szemén
A láthatárt elzárja feketén!
S áztassa bár köny sírom rögit,
Le nem szivárog porló szivemig.
És a virágnak, mely rajtam fakadt,
Nem érzem illatát a hant alatt;
Sem gondolat egekbe nem tör onnan,
Sötéten ül a pusztulás agyamban.
Ott éji csendben, puszta szemgödörrel,
Természet! arcod nem tölt el gyönyörrel.
Zugó erdőn, mezők szépségein
Nem andalognak dúlt érzékeim.
Ott csillagot szemem ragyogni nem lát,
Dalolni nem hallom a kis pacsirtát,
Sem kedvesem mosolygó ajkait -
Hajh! sírba az ő mosolygása vitt,
Csak várom némán, türelmetlenül,
Hogy vissza hozzám ő mikor kerül ?

Tolnavármegye, 1903. febr. 8.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: tél dühöng . . .
  2018-01-10 08:35:32, szerda
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Ősszerl a Tátrában.
  2017-11-18 08:22:27, szombat
 
  Bartók Lajos:

Ősszerl a Tátrában.

(Kárpáti emlékeimből.)


Midőn elhagynak, fölkereslek téged,
Mások búcsúznak : üdvözöllek én
Haldoklásodban, elhagyott természet,
Hervadt vidék, őszöd bús éjjelén.

Megvénülének a kárpáti ormok,
Shó van a Lomnicz mély redőiben,
Fehér redős a barna sziklahomlok,
Mely fergeteg tüzétől lőn ilyen.

Ah, vénülél, de nem görbült gerinczed,
Százszor száz éved nem roskaszthatott;
Dísz nélkül is te büszkeségre inted,
S úrkodni az embert parancsolod !

Nem vága szikrát Sándor harczi méne
Patkóival, tiporva homlokon ;
Kárpát, hódítva rajtad át nem lépe
Sem Hannibál, sem nagy Napóleon.

Trónjokká ormod' istenek se tették,
Mint az Olympot, elhagyatva nagy !
Te a mulandóság, vagy tán öröklét
Ledönthetlen királyi széke vagy.

S midőn mindenki elhagy, fölkereslek,
Kővadonodba szívem' rejteni.
Szivem, meglelvén elhagyatott kebled,
Elhagyottságát már nem érezi!

Ah, puszta és rideg valóság honja,
Ez ingó föld kemény alapköve, -
A gyönge érzés zordon gyilkolója,
S mennynek, merésznek vagy oszlopja te!

S erőtlen szó is, nagyszerű Kárpátok,
Mennydörgésként zeng vissza tőletek:
Kik lenn, a lágy síkságon elromlátok,
Korcs ivadékok, ide jöjjetek,

Becsűletet tanulni, félni istent,
Szabadságot szeretni, s a halállal
Újjá születni, jobb s erősbbé itt fent, -
Általatok, hatalmasságtok által !

Vasárnapi Ujság 1889. deczember 29.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Mi lesz velünk, ha meghalunk?
  2017-11-16 07:53:35, csütörtök
 
  Bartók Lajos:

Mi lesz velünk, ha meghalunk?


Mi lesz velünk,
Ha meghalunk ?
Porrá leszünk ?
Feltámadunk?
A légbe fúl lelkünk, ha szabadul
A zsarnok test rabszolga-jármibul ?
A sírnál mindennek örökre vége ?
Fényt, szennyet, mindent elmosand a Léthe ?

Mi lesz velünk,
Ha meghalunk?
Lesz örömünk,
Vagy bánatunk ?
A fátyolt csak emlékünkre vetik,
A holtat az öröklők nevetik ?
A kőpyrámis azért nyomja sírunk',
Alóla holtak fölkelni ne bírjunk?

Mi lesz velünk,
Ha meghalunk ?
Üdvözülünk?
Elkárhozunk ?
Az eszközzel, mely egyszer már törött,
Megsemmisül az is, min működött ?
S nemesb felünk, mely harczban állt a bűnnel,
Mig él a rossz, enyészni sírba tűn el ?

Mi lesz velünk,
Ha meghalunk ?
Nincs szellemünk,
Csak anyagunk . . .
Míg a gyönyört érzékled, addig élsz.
Szebb kort ne higyj, mely hantodon tenyész !
Ki sírjába veté reménység magját,
S gyümölcsöt vár : életbölcsek kaczagják !

Mi lesz velünk,
Ha meghalunk ?
Se nem eszünk,
Se nem iszunk!
Hát, ember, fald egymást, a míg birod,
Ontsd egymás vérét, ez legyen borod!
Most kell meghíznod, míg benned a pára,
Hogy jó falat légy férgek asztalára !

Vasárnapi Ujság - 1885. julius 19.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Őszi vándorok.
  2017-10-26 08:27:04, csütörtök
 
  Bartók Lajos:

Őszi vándorok.


Repülnek hárman őszi szélben :
Felhő, madár és falevél,
Hetedhét ország ellenében,
Hová nem ér jégszívü tél.

>Rossz mostohánk, kergess, üvöltözz,
- Sóhajt a felhő s könyje hull, -
Előbb jutunk a drága földhöz,
Tengerek álján messze túl!<

>Én fáradok, - hervadt levél így, -
Nekem nincs szárnyam, kis madár !
Oh, végy szárnyadra s dél felé vigy,
Hol uj virúlást nyújt a nyár !<

<Csak ülj vállamra, - a madár szól,
Sokszor pihentem árnyadon,
Mig benn a szív, fönn a nap lángolt . . .
Most betegek vagyunk nagyon !<

És szállnak uj erővel hárman,
S tengerhez ők elértenek.
Madár köszönti nagy vidáman,
De felhő sír, levél remeg.

Könnyekben a felhő felolvad,
Nem bírva súlyos bánatát,
Mélyére hull a kék haboknak,
Mosolygóbb égre nem jut át.

S reszketve a levél leszédül
A sírba, mely nyugvástalan,
Elesve délszak ligetétül,
Hová remény vonz csábosan.

Boldog madár! emelve szárnyak,
Túlszáll a sors kietlenén,
Dalol virányin örök nyárnak,
S pihen virágok lágy ölén.

Vasárnapi Ujság 1888. február 26.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Keresztfa a hegytetőn
  2017-10-24 08:30:58, kedd
 
  Bartók Lajos:

Keresztfa a hegytetőn

(A kárpáti emlékekből.)


Egy vén fenyőt róttak keresztbe,
Ez Üdvözítőnk feszületje.
Kezdetleges pór-kéz faragta,
Urunk, a Jézus, nincs is rajta.

De bárha készült durva fából.
És nem művész, ki ilyet tákol:
Bizonynyal Ő ezt vitte vállán.
Bűnből az embert visszaváltván.

Ez Üdvözítőnk keresztfája,
Ezt vonszolá a Golgothára.
Terhe alatt a kőbe mélyedt
Nyomát csókolják jámbor népek.

Verejtékét ivá a szikla,
Most forrásban bugyogja vissza.
Vércsöppjei a piros eprek
Lába előtt a szent keresztnek.

Hol illatát a fenyves ontja,
Itt áll az ég útmutatója,
Szűk ösvényén a hegytetőnek,
Enyhül a roskadt csüggedőnek.

Itt hullanak az ég könnyűi,
Bús terhit a felhő kiönti,
S itt könnyül a sújtott, a jámbor
Siralomvölgyi, földi vándor.

Mindegyikének meg van terhe,
Inség alatt vallok megtörve.
Oh Jézus! s mint te a hegy ormán,
Felfohászkodnak, roskadozván.

De hol vagy, oh Úr, oh Megváltó ?
Rád hol talál hozzád kiáltó ?
Ez árva nép meg sem szerezhet,
Hogy jelképben ékítsd kereszted'!

>Följebb tekints!< szól a magasban.
>Keresztem' én rég odahagytam,
Dicsőség várt rám, szenvedőre,
Mert a kereszt az ég lépcsője !

>De lát a nyomorú, ha porbul
Hozzám segélyért esdve fordul.
Nem puszta már e kínok fája :
Ismét szenvedni szállok rája !

>S fejemnek tövis-koronáját,
S vérző szivem' átverve látják,
S föl van kezem megint szögezve
- Üdvökre nékik - e keresztre.

>Örök dicsőség fenségében
Szánandó sorsuk' jobban érzem.
Jajokra ismét vérzenem kell:
Ne hagyj elveszni, istenember!

> Mint isten : ülök égi trónon,
Mint ember: szenvedni vágyódom
Az emberért, keresztre újra,
Tanítva tűrni s vigaszt nyújtva!

>S ha koldus, béna,megtört lelkek,
Nyomoruak itt összeesnek,
Vérző kezem' segélyre nyújtom :
Följebb, fiam, az égi úton !<

Vasárnapi Ujság 1887. márczius 27
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
Bartók Lajos: Isten veled!
  2017-09-30 06:33:35, szombat
 
  Bartók Lajos:

Isten veled!


A tenger már nyugodni készül,
Az alkony ég hullámain,
Rózsát hint rá emlékezésül,
Sóhaj leng szellők szárnyain.
Szivednek édes tengerében
Csak ily hullám az én emlékem,
Az est rá búcsufényt vetett, -
Szived megnyugszik elsimulva,
S a hullám eltűnik percz múlva
Álom gyanánt . . . Isten veled!

Oh, mert szived, miként a tenger,
Oly mély és oly határtalan,
S múlékony, játszi érzelemmel,
Mint hullámmal borítva van ;
De kebled legmélyére rejted
Igaz gyöngyöd, szived szerelmét,
Mely bírni készté szivemet.
S szivem hiába szállt a mélyre :
Mint kavicsot, a part-fövényre
Kiszórtad őt . . . Isten veled !

A csillagok már föltünének,
A tenger, nézd, tőlük ragyog,
Mikéntha tükre vón' az égnek, -
S én nem találok csillagot!
Enyim nem ég ott, mely vezérljen
Hogy viharok közt bár, elérjem
Üdvöm a távol part felett.
Még halni sincs reményem érted,
Itt ássa sírom az enyészet,
A feledés ! . . . Isten veled !

Keletről majd fölkél a hajnal,
S a szerelem égő szinét
A kék habokon bibor arczczal,
Győzelmesen árasztja szét.
De rám nem virrad már ez éden,
A fájdalom egy könnycseppjében
Az üdv napja elsülyedett . . .
A tenger elmerült homályba, -
Éj szállt rám, melynek nincsen álma :
Nem látlak már ! . . . Isten veled !

Isten veled! És hogyha válunk :
Örökre jobb elhagyjalak,
Mert egymást újra viszontlátnunk :
Új válás kínforrása csak !
Te csak távol léssz, bár öleljem
Kebled, ha nincs szivedben helyem,
- Csak ki szeret, az nem feled ! -
S én el nem hagylak, bármi távol
Száműzve szemed csillagától . . .
Örökre hát . Isten veled!

Rimini, 1901 szeptember.

Vasárnapi Ujság 1905. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Bartók Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2418
  • e Hét: 28754
  • e Hónap: 76118
  • e Év: 1916762
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.