Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Fekete Lajos: Tavaszi séta a kertben
  2018-05-15 07:54:19, kedd
 
  Fekete Lajos:

Tavaszi séta a kertben


A kertbe most, kisfiam, halkan lépjünk,
hogy rózsaszín álma a barackfáknak
fel ne riadjon, amint belépünk.

Intsd a kezedet, jaj, le ne tépjen
egy gyümölcsígérő pici virágot;
mohó kacsódra majd én is vigyázok.

Hallgasd csak, - mily édesen döngicsélnek
mézgyüjtő kedvvel a karcsú kis méhek;
lám ők is itt vannak, ők is élnek . . .

Amott egy ágon egész elámult
füttyös jókedvében egy kicsi cinke:
- barna a kabátja, sárga az inge.-

De nézd csak? ! . . . szalag van egyik lábán;
ez a mi cinkénk, - amelyik a télen
bekocogtatott az ablaktáblán . . .

Napkelet 1928. július 15.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: A harcos Trójára visszanéz
  2018-05-08 06:11:40, kedd
 
  Fekete Lajos:

A harcos Trójára visszanéz


Bizony különös is, ha elgondolom,
hogy a kulcs csikorog, fordul,
én meg csak számolok: egy . . . kettő . . . három . . .
s mögöttem a léces kiskapu csöndben bezárul.
Egyszer ha elcsitul nyugtalan életem,
két idegen ember jön majd hozzám
s számol: egy . . . kettő . . . három . . . és rámborítanak
egy fekete födelet
és részemre minden volt-, múlt-világ bejárul.
De most, - egy forróvérű, zajgó életet
zárok le magam mögött, amikor este
két lábamat ingató roggyanással
a kapuban megállók s magam mögött
a vén parázna város fiatal életemre vágyó
minden falánkságát szótalan kizárom . . .
Aztán a kültelki udvar csöndes sötétjéből
a városra,
az égalját pirító kábult lázbetegre
mint az égő Trójára csak úgy nézek vissza.
Kis békességem itt, szinte mese, álom,
(kerekes kútból húzzuk a vizet,)
és erős a hitem, erős az én váram,
kis szobakonyhás, jó nyomorúságom . . .
Mert szobakonyhás, jó nyomorúságom elrejt,
betakar s jajszókkal teli hideg éjtszakákon
lecsukja halkan szemérmes, mély ablak-szemeit
és el nem árulná egy egész világért,
hogy előttem e rejtett kicsi zúgban,
a szobakonyhás, jó nyomorúságban
egy derék, öreg börtönőr lakott . . .
Csak éjtszaka, ha kioltom a lámpám
és a szobában mozdulnak a holtnak hitt falak,
hallom, hogy a volt-lakónak dübörög a lába,
jár-kel a szobában a börtönőr és számol:
egy . . . kettő . . . három . . .
Aztán rámhajol, megnéz, - alszom-e,
mert hajnalodik, virrad
s künn nagyobb rabtartó leskel rám: a város ! . . .

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Mint porszem a szélfuvásban
  2018-03-05 06:46:42, hétfő
 
  Fekete Lajos:

Mint porszem a szélfuvásban


Nyújtózkodó napos mezők,
lányoskarcsú falútornyok
kihágások rívó szélben,
zöld fák alatt kicsi házak,
mélycsapású országutak,
vén bácskai országutak
s bolyongó, bús magyarok, kik
csillagtalan éjben járnak,
nélkülem most mit csinálnak?
. . . Itt állok a pesti utcán,
mint porszem a szélfúvásban
s komor házak sötét sátra
betakar. . .
Kövek alól, kő alatti
súlyos, nehéz ájulásból
hallom, hogy vágtat az élet.
Lassan kúszó, forró láva
hömpölyög a kövezeten;
ezercélú ember árad
ezerszinű vitorlával,
feketével, bús-lilával,
víg-pirossal, boldog-kékkel,
míg én barna reménységgel
s bányászatlan terveimmel,
mint a gyémánt
itt alszom a kő alatt . . .
Kő alatti nehéz földben
felcsírázó tegnapokkal
hallgatok és álmodom.
A fáklyátlan tegnapokból
nehéz emlék ver, kisérget
s álmaimban riasztanak
cseles tőrü, déli népek.
Mert feketén emlékezem
tüzes, messzi szláv zenére,
nagyon sújtott magyarokra,
kiknek mezei dalában
fáradt est harang borong.
. . . Egy űzött nép fájdalmával
itt állok a pesti utcán;
tüzes, nyári szél ölelget
s szivszoritó ölelésben
felcsiráznak tegnapok:
nyújtózkodó, napos mezők,
lanyoskarcsú falútornyok,
kútágasok rívó szélben,
zöld fák alatt kicsi házak,
mélycsapású országutak,
vén, bácskai országutak
s bolyongó, bús magyarok, kik
csillagtalan éjben járnak,
nélkülem most mit csinálnak?

Magyar Minerva 2. 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Tíz év mögöttem
  2018-02-17 07:22:37, szombat
 
  Fekete Lajos:

Tíz év mögöttem


Hamar felejtek:
egy táj maradt el és tíz év mögöttem.
Még egy kicsit dideregnek bennem:
a fölkarcolt napok,
a lebírkózott évek,
a leskődve osonó őszi esték,
a négy fehér fal és nagy fehér havak,
mik a roskadó télbe elkísértek . . .
Még egy kicsit felpezsdülnek bennem:
a tavaszok színes szirmai,
a bogárdöngés a nyári alkonyaiban,
a vén eperfa meseszövő csöndje,
a küszöbre lankadt csendes esti béke
s egy imádkozó gyermek: a fiam
s egy dúdoló asszony: a feleségem,
akik egy életen által elkísértek.
Hamar felejtek:
egy táj maradt el és tíz év mögöttem.
Ha felhő szállt föl, - a szél messze vitte,
ha szellő támadt, - elnyelte a puszta;
(ki időz ma az emlékek során?)
ha emlék támadt: évek letaposták! . . .
Hamar felejtek:
egy táj maradt el és tíz év mögöttem.
Az elmosódó napok arca sápadt,
mint ég alja, ha porfelhő befödte;
csak az utak kisértenek egyre,
mik velem jöttek a hegyeken által,
mik el nem hagytak vad vizeken által
a Krasznától a zavaros Dunáig . . .
Csak az utak kisértenek egyre:
tölgyfa-bölcsőmtől messzi kanyarodtak,
Rodostóba vittek, Rodostóba hoztak
s az ölelkező utakra borultan
itt élek most holtan . . .

Magyar Minerva 1931.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Vad fájás, egy kis szédület
  2018-01-22 07:56:05, hétfő
 
  Fekete Lajos:

Vad fájás, egy kis szédület


Valaki szólt: nézd azt a cselédet
az ablak félfáján, szinte lóg;
és úgy nótázik, mint egy vörösbegy,
piros ruhában, fenn, fenn, kevélyen,
magasan, a kék ég és a füstös
tető alatt, a legmagasabb emeleten.

Fölvetem fejem; szinte szédít
a magasság, s gondolkozom:
ki lát ott be az üvegen,
az ablakon, s miért kell ragyogni
a tető és kormos szarufák
alatt annak a vaksi üvegnek.

A cseléd dolgozik. . . Egyre leng
a piros ruhácska odafent,
s ahogy mélyebben kihajol
az utca fölé (mint égő házból
a piros láng kicsap), akkor látom,
hogy várandós, terhes a szegény.

Jaj, vörösbegy, nótás cselédem,
zárd be az ablakot, igyekezz!
Egy vad fájás, egy kis szédület,
s a füstös tető meg az a kék ég
olyan árva, olyan szomorú volna,
piros ruhás kis cseléd - nélküled.

Kalangya - 1934.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Sem fű – sem fa
  2017-12-06 07:54:40, szerda
 
  Fekete Lajos:

Sem fű - sem fa


Sem fű, sem fa, cserje csak,
megalkuvás bokra,
hajlik, amerre a szél
dönti háborogva.

Engedelmes vesszei
a földig hajolnak
veréb-súlynyi terhétől
veréb-hatalomnak.

Vézna bokra hajladoz,
nehogy ága törjön,
s veréb-bosszú vagy vihar
rajta átsöpörjön.

Sem fű-sem fa foghíjas
alázat sövénye,
eleje ott kezdődik,
ahol van a vége.

Sem fű-sem fa-kerités
ínség-tanyát óva,
mintha a szegény ember
helyett is hajolna.

Pedig a szegény régen
sem fű-sem fa-ember,
lépten-nyomon hajlong a
hatalommal szemben.

Hajh, a tölgyfa szembeszáll
villámmal, viharral,
s felhők üstökébe kap
izmos fölgyfa-karral.

Istenem, csak hagyj tovább
tölgyfa-gőgöt bennem,
inkább szembeszállok száz
vad veszedelemmel,

s ha villám sújt, ropogva
hamvadjak a tűzben,
de a megaláztatást
soha el ne tűrjem!...

Kalangya 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Számadásom
  2017-12-01 07:48:59, péntek
 
  Fekete Lajos:

Számadásom


Most már látom, hogy hegyi rabló
sötét lelkével le-lecsaptam
az éveimre, s eléltem őket
ragadozó, vad indulattal.

Mi következzék?... Szánjam-bánjam
Csókszomjamat s a lesben állást?
Dehogy! Megáldom az ösvényeket,
ahol kívülem úgyse járt más.

S ha az évek fehércselédek, (?)
bizony, kegyetlen uruk voltam:
nem cicomáztam szalaggal, gyönggyel,
sokszor járattam őket rongyban.

Lám, most mégis nyugtató nyárban
itt van minden szorgos cselédem;
már harmincnégyszer vetettünk, és
most aratásra készülünk éppen.

Behordjuk az esztendők érett
gabonáját, gyümölcsét rendre,
hogy áldott évek termése ízén
ízleljenek a végtelenbe

azok is, kiket (szegénységben
hagytak a vágyak, és a nyárnak
kerítésein amíg belestek)
az Isten kertjéből kizártak.

Kalangya 1936.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Novemberi költözködés
  2017-11-12 09:09:22, vasárnap
 
  Fekete Lajos:

Novemberi költözködés


Darum, állj meg! Búcsúintő
darvak, fecskék várjatok.
Fészekváltás aggodalma
most énbennem is sajog.

Vándorcsapat, szálljunk együtt
legalább egy darabon,
hadd érezzem, kóbor célunk
találkozik valahol.

Míg ti szálltok ködtakarta
égközön és földközön,
addig a városban én is
új tanyámra költözöm.

Kocsi döcög, baktat a ló
a budai köveken,
fuvarosom a bakon ül,
én meg gyalog követem.

Félszekérnyi szegénységem
rongyai közt szél lobog,
nehéz sorsom húzza a ló,
s alig-alig vánszorog.

Ezt a szegénységet húzni
kevés a ló ereje.
Mindegy! Vágj a lovon végig,
zord november elseje!

Repüljön a koldus-kordé,
hadd recsegjen a bútor,
igaz költő őszidőben
így húz át a városon.

Míg a deres utcát járom,
merre szállhat, hol lehet
a velem oly közös sorsú,
költöző darusereg?

Kalangya 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Vers, halott anyámról
  2017-10-20 08:06:27, péntek
 
  Fekete Lajos:

Vers, halott anyámról


Nehéz bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja:
talán fűzfa zöldül sírja tövében,
talán akácfa nőtt ki a szívéből
s az akácvirágokról tavaszi méhek
hordják a mézet a vlajkováci
szerb gyerekeknek. - Mindegy: életében
anya volt s holtjában az maradt...
Engem csókolt míg élt és most halottan
idegen gyereknek, csóktalan gyerekeknek
mézédes csókot ad...De mielőtt meghalt,
lelkem melegágyát puhán megvetette:
szerelem nől benne, emberség, mese-mag,
roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata...
...Nyolcéves lehettem: fakadt a mese-mag
és lelkemben rajzott százszinü pillanat
s százszinü izgalom furcsa zavarában
hozzá menekültem s ugy sugtam titokban,
hogy a szomszéd házban lány van és titok van.
És magához vonta piruló arcomat,
tüzes arcom lángolt puha selyembluzán
s hogy finom melleit éreztem alatt,
tiszta gyermekszivem forró dobbanással
magyarázatot lelt életre, titokra...
Titokra, halálra, bölcs, nagy megadásra
lelkem melegágyát előkészitette.
Roskadó vállamat, lecsukló fejemet
nyárfelé dúsuló éltem viharában
meg-megsimogatja egy-egy régi szava,
régi mozdulata,
míg nehéz, bánáti fekete földben
porladoz finom asszonyi csontja...
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
Fekete Lajos: Nyárutó.
  2017-09-26 07:55:29, kedd
 
  Fekete Lajos:

Nyárutó.


Ki mondaná meg, hol hamvadnak el
így nyárutón a lankadó tűzek?
Szívem csendes . . . Fel-felujjong mégis,
hogy a szerelem most gyújtotta meg.

Ugye kedves, mi magunkba rejtve
nem kérdezünk a nyári tűz után?
S a nyári mámort mégse felejtve
szívünk tűzes lesz, mint a muskotály.

Piros virágként kinyíló szádra
míg mosolytalan, kemény és komor
győzedelmes számat szorítom. -
csókod tüzel, mint mennyegzői bor,

S így búcsuzva az eliramló nyártól,
piros csókok keszkenője repdes
fejünk fölött, de az elmuláshoz
könnyet ugye nem hullatunk, kedves?

Kalangya 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Fekete Lajos  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 183 db bejegyzés
e év: 1995 db bejegyzés
Összes: 31892 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 0
  • e Hét: 16999
  • e Hónap: 66835
  • e Év: 1291784
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.