Belépés
kohlinka.blog.xfree.hu
Lehet, hogy fentről többet látni, de a jajszó már nem hallatszik olyan élesen. Szendrei Klaudia
1958.03.07
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 642 
Márai Sándor: Mikor hiányzik valaki...
  2019-11-04 18:13:22, hétfő
 
  "Ez a legnyomorultabb érzés. Mikor hiányzik valaki. Körülnézel, nem érted. Kinyújtod kezed, egy pohár vizet keresel tétova mozdulattal, egy könyvet. Minden a helyén van életedben, a tárgyak, a személyek, a megszokott időbeosztás, a világhoz való viszonyod nem változott. Csak éppen hiányzik valami. ...S ha nagyon pontos és figyelmes leszel, ha idejében kelsz és későn fekszel, ha sokat vagy emberek között, ha elutazol ide vagy oda, ha belépsz bizonyos helyiségekbe, végül találkozol azzal, aki vár. Természetesen tudod, hogy ez a reménykedés egészen gyermekes. Már csak a világ végtelen esélyeiben bízol. Hol keressed? S aztán, ha megtaláltad, mit mondjál neki?... És mégis várod."
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Az igazságtalanságról és a beavatkozásról
  2019-09-17 16:16:35, kedd
 
 

Valahányszor igazságtalansággal vagy kegyetlenséggel találkozunk az életben - egy gyermeket kínoznak, állatot bántalmaznak, egy embert megaláznak, vagy nem adják meg neki azt, ami isteni és emberi jog szerint megilleti -, mindig újra és újra megkísért a kérdés, jogod és kötelességed-e beavatkozni, közbeszólani, idegen sorsok perpatvarában a fogadatlan prókátor hálátlan szerepét vállalni? Vagy menj odább, rossz lelkiismerettel, de sértetlenlül?
Tudjad, hogy idegenek és a világ dolgaiba csak addig van jogod beavatkozni, amíg te, személyesen, idegen emberek vagy hatóságok közbejötte nélkül, csakugyan segíteni is tudsz ott, ahol méltatlanságot, igazságtalanságot vagy kegyetlenséget tapasztalsz. Mert aki, jogos felháborodással, áthárítja ilyenkor a segítséget másokra, ,,felhívja" a hatóság vagy az emberbarátok figyelmét arra, amit látott, már ,,ügyet" csinál az emberi nyomorúságból, már szerepet vállal a szenvedés és a segítség között, már megcsalta önmagát és a világot. Maradj egyedül az emberi szenvedéssel, s iparkodj a magad ereje szerint segíteni. Ha letörölheted egy gyermek arcáról a könnyeket, ha megkönnyítheted egy beteg ló sorsát, ha pénzt adhatsz, ami a tiéd, vagy ruhadarabokat adhatsz a rongyosnak, vagy tanáccsal és cselekedettel segíthetsz valamiben, személyesen - akkor, csak akkor jogod van, beavatkozni. De mindenki gyanús, aki ilyen helyzetekben felhívja telefonon a rendőrséget, vagy levelet ír a lapoknak, vagy gyűjtést rendez a bajbajutottak számára, egyszóval szerepfélét csinál a mások nyomorúságából a maga számára. A te fájdalmad és nyomorúságod is személyes, segíteni is csak személyesen lehet. Minden más hiúság.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz?
  2019-08-01 15:11:26, csütörtök
 
  Ha jó ügyet védesz, mitől is félhetsz? Mi is történhetik veled? Letepernek, megrágalmaznak kirabolnak, meggyaláznak? Vádakkal fordulnak ellened, hamisan ítélnek?
Mindez nem változtat azon, hogy az ügy, melyet védtél, jó volt, és ezért jó volt az is amit csináltál, mikor a jó ügy védelmére szegődtél. Ilyenkor ne törődj senkivel és semmivel, csak az üggyel. Az ügy igazával, mert meg kell védened. Végül is tehetetlenek az igazsággal szemben. Letiporhatnak, de meg nem győzhetnek. Vádolhatnak, de meg nem hazudtolhatnak. Elvehetik életed, de nem vehetik el igazságod. Csak akkor nem vagy magányos az életben, ha jó ügyet szolgálsz. Nincs fizetség és jutalom az ilyen perben. De nincs alku sem. Ezért soha ne félj kimondani azt, amiről egész lelkeddel tudod, hogy igaz

/Márai Sándor/
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Arról, hogy a műveltséghez sok bátorság kell
  2018-09-11 09:27:23, kedd
 
 

Tudnod kell, hogy az emberek nem ok nélkül ragaszkodnak a középszerűhöz, a zavaroshoz és vajákoshoz, az illúziókhoz, a szobatiszta félismeretekhez, tehát a műveletlenséghez. Mert a műveltség annyi, mint az igazságnak - minden dolgok igaz ismeretének - feltárása és elviselése. S az igazat elviselni mindig nagyon nehéz. A műveltséghez, tehát a valóság és igazság megismeréséhez, rendkívüli bátorság kell. Az ember egész szívével, sorsával, lényével ismeri meg az igazságot. Az ember életre-halálra lehet művelt. Az emberek mindig készségesebben nyugodnak bele valamilyen kellemetlen igazság elkendőzött magyarázatába, tehát a műveletlenségbe, mint a nyers, egyszerű, tőmondatos igazságba, ami a műveltség. Az emberek titokban tudják, hogy minden, ami igaz és emberi, tehát valóságos, vérben, verejtékben és szenvedélyben fogan, de szívesebben pusmogják, lesütött szemmel, hogy a gyermekeket a gólya hozza. Ez így tetszetősebb és kényelmesebb. De a műveltséget nem a gólya hozza.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Olyan világ jön...
  2017-11-12 04:45:01, vasárnap
 
  Márai Sándor: Olyan világ jön...

Olyan világ jön,
amikor mindenki gyanús, aki szép.
És aki tehetséges.
És akinek jelleme van...

A szépség inzultus lesz.
A tehetség provokáció.
És a jellem merénylet!...

Mert most ők jönnek...
A rútak.
A tehetségtelenek.
A jellemtelenek.

És leöntik vitriollal a szépet.
Bemázolják szurokkal és rágalommal a tehetséget.
Szíven döfik azt, akinek jelleme van.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Egy gyermek
  2016-12-18 15:14:43, vasárnap
 
 

A szálloda szobájában, ahol e fárasztó, megalázó és névtelen betegséggel, a lázadásnak és a kétségbeesésnek e heveny, fertőző nyavalya válfajával bajlódom, ágyammal szemközt, tojásdad keretből gyermekarc bámul reám.
A rajz életnagyságban mutatja a gyermeket. Csodálatosan ronda gyermek. Békaszája, pöffedt orcái, szűk homloka, mely mögött ott lappang már kezdeti, miniatűr állapotban, minden emberi gyávaság és aljasság, gyanakvó és sunyin-kék rókaszemei, parókaszerű, felnőttesen oldalt választott, durvaszálú haja, egy kezdetleges emberi arcnak e nyers és bevallottan pimasz önfeledtsége, mindez megígéz és nem engedi el pillantásom. Órákon át fekszem az ágyban, és bámulom az idegen gyermek vacak arcát.
Ez archoz a gyermek kék zubbonykát visel, fehér gombokkal, lehajtott szárnyú gallért, s ronda kacsócskáival, melyek kissé uszonyszerűek, s kissé olyanok, mint az emberek kezei, akik a háborúban önként vállalkoztak kémek akasztására, tapsikálni készül. A gyermek különösen kedves lehetett valaki számára, mert lefestették; de a festő nem tudott mit kezdeni az arccal, a művészet néha tehetetlen a valóság előtt. Arra gondolok, hogy a gyermek időközben már felnőtt, talán itt sétál a szálloda előtt, s ha kimegyek, találkoznom kell vele. Arra gondolok, hogy Isten mindezzel akart valamit. Arra gondolok, hogy sorsom Isten és ilyen gyermekből sarjadt felnőttek kezében van. Didergek. Émelygek. Félek? Azt hiszem, félek.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Köd
  2016-12-18 15:13:07, vasárnap
 
 

Délelőtt, mikor az erdőből jöttem, utolért a köd. Milyen jó a köd! A fák, a lombtalan, meztelen testű fák, melyek az elébb még mint pucér, néger birkózók álltak körülöttem, sima, fekete testükkel, acsarkodó karjaikkal, egyszerre eltűntek a színről, s nem maradt más, csak ez a vattába csomagolt, törékeny világ, melynek nincs alakja és súlya többé, amelyben minden, ami az elébb még csaknem elviselhetetlenül utálatos és fájdalmas volt, súlyát veszti, mintha oldatba mártották volna, puha oldatba, mely puhítja és erjeszti a fájdalom magvait. S lenn a város, mint egy fertőző telep, melyre tisztító gőzt bocsátottak. Csak a harangszó él a ködben.
Így mentem a ködben, láthatatlanul és mit sem látva, anyagszerűen, s már feloldva egy mélyebb és általánosabb anyagban, céltalanul, de ez az céltalanság nem fájt, mert a ködben minden út és irány értelmetlen. Így mentem, mint a Föld halad abban a másik ködben, céltalanul és szigorú törvények szerint.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Férfikor
  2016-12-15 18:11:56, csütörtök
 
 

Ezek a férfikor évei. Néha észreveszem az időt, melyben élek, bólogatok és szemügyre veszem.
Milyen ez a férfikor? Meglepetéssel látom, hogy mindenestől mégis elviselhető. Az életet különös valóságérzés világítja át. Az üvegről tudom, hogy üvegből van, és ablakot lehet vágni belőle. Az emberről tudom, hogy vízből, mézből, foszforból és halhatatlan lélekből van, nem lehet eléggé megvetni, nem lehet eléggé megbecsülni. Az életről tudom, hogy véges. De akadnak pillanatai, melyek felérnek az örökkévalósággal. Vágyaim természetét, hajlamaimat ismerem. Mi kellene még? Új szerelem? Új gépkocsi? Utazás Afrikába? Már minden megvolt. De tudok örülni még eg fürt szőlőnek, egy új versnek, a nyári napnak, az értelem világosságának. A férfikor legnagyobb meglepetése, hogy a valóság sokkal érdekesebb, mint az ifjúság lázálmainak ködében képzeltük.
Ez a valóságérzés mindent pótol. Sugara ráesik egy emberre, egy tárgyra, s minden érdekes lesz. Minden valószerű és összetartozik. A mítosz felszáll, mint a köd. Tűrhető epika marad helyette.
Ez a kor, mikor barátaink és ellenségeink kezdenek kihalni. Magam is cihelődöm. Még nem sürgős; ülök a napban, s elszívok néhány cigarettát.
Tájak jutnak eszembe. Egy rét. Egy ember hangja. Ez az az idő, mikor mindennap eszünkbe jut a múltból valami.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Gide
  2016-12-07 21:30:45, szerda
 
 

Gide-nek elhiszem, hogy személyes ügye van az ördöggel; vitatkozik és verekedik vele, s mikor enged és elhull e párharcban, ég mindig lázad és tiltakozik ellene. Egy író erkölcsi értékét csak a szenvedélyen lehet mérni, mellel a bűn ellen fordul; akkor is, mikor a bukást és a bűnt szomjasan keresi, mint a vadász a zsákmányt. Az írónak nem az a dolga, hogy győzzön és ítéletet hirdessen; ez csak az erénycsősz dolga. Az író dolga, hogy holtáig viaskodjék azzal, ami esendő és romlandó lelkében, a győzelem reménye nélkül. Ez a viaskodás létének igazi értelme.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
Márai Sándor: Dobogókő
  2016-12-07 21:29:36, szerda
 
 

Egy lépés még, s a kerítésen túl a táj egyszerre színpadias lesz, súlyos és egyensúlytalan. Mintha az erdő lezuhant volna a mélybe.
A tragikus táj fölött összefont karokkal áll egy ember és hallgat. A táj felemelte a magasba, köznapja és végzete fölé. Komoran áll, mint aki gondolatban egy kiáltvány harsány mondatait szövegezi.
A Duna a mélyben, közönyösen; mintha nem is tudná, hogy nevéhez politikai tervek tapadnak.
Egy borjú szalad a kerítéshez, lenéz a mélybe, elbődül. Mint aki váratlanul megértette végzetét a világban.
Az erdőt belepi az őszesti köd. A rozsdás lomb parazsa csillogni kezd a ködön át; mintha a mélyben az őzek tüzet raktak volna.
 
 
0 komment , kategória:  Emberi bölcsesség és ami marad  
     1/65 oldal   Bejegyzések száma: 642 
2020.06 2020. Július 2020.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 1 db bejegyzés
e év: 12 db bejegyzés
Összes: 6942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 534
  • e Hét: 1051
  • e Hónap: 7824
  • e Év: 108644
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.