Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-11 16:55:00, péntek
 
  Csoóri Sándor
Mennyei lottó



Három nappal ezelőtt még fagy kínozta a földet. Kopár, hideglelős volt a hegyoldal, mint megdermedt elefánt háta. Lábszárcsontunkat tűvel böködte a szél, orrunkat ízléstelenül kipirosította. Utálom az ilyen száraz, gonosz időt! Éjszakánként a hold deszkakemény mezőkre sütött, és szikáran lobogott, mint aszkéta agya. Ha valaki elkiáltotta volna magát, hangja akadály nélkül, egyenesen a csillagokig süvít.

Társaságomban mindenki panaszkodott az időjárásra. Mindnyájan a nyarat emlegették. De csak így: ,,Mégiscsak a nyár az igazi!" Senki se fűzött hozzá semmiféle megjegyzést. Senki se beszélt a lombok bábjátékáról, a vizek puhaságáról. A száraz hideg ellenében csak a nyár elvont erényeit dicsérgették. A szegfűk haragját a jégvirágok ellen. Közbevető megoldásként senkinek se jutott eszébe a hó. Úgy látszik, teljesen elszoktunk már tőle, mint attól, hogy elalvás előtt, andalító gyanánt, bekaptuk hüvelykujjunkat.

Vagy tán sokan úgy gondolkodnak, hogy a hó is a tél tartozéka, s nyugodtan elmaradhat, mert úgyis csak lucsok, szenny, mocsok lesz belőle?
Az emberiség mérhetetlen idők óta egyfolytában a kényelmet keresi. A vér állandó hőmérsékletének légkörét a külső világban is. Attól tartok, hogy manapság ez egyre inkább csak a test kényelmét jelenti. Óvakodni kell tehát minden zavaró körülménytől. Sártól, füsttől, piszoktól, hidegtől - sőt még a hótól is, mert a hó a városokban csak botrányt okoz. Szembeszáll a technikával, az élet száguldó ütemével. Csúsznak, farolnak az autók, gyors kerekeik amúgy is pillanatok alatt széttapossák. Hamar el kell takarítani, mint a hullát, mint valami szerencsétlenség áldozatát.

A hónak lassacskán már csak a hólapátolók örülnek. Azaz, hogy ők sem a hónak, hanem a pénznek, amit mellékesen keresnek. Kezd kiveszni belőlünk a gyerekkor áhítata. Mindenki felnőtt lett; fázékony, puhány. A hóesés is már csak filmen szép igazán - így nem marad utána latyak. Még a gyerekeink se nyaggatnak bennünket: ,,Mondd, apu, mikor lesz már hó?" Szellemes rajzfilmeken elég sok havazást láthatnak a Híradóban.

A hóesés, a téli ég csöndes elégiája, már csak a költőket zaklatja föl. A műkedvelőket ugyanúgy, mint a vérbelieket. A nagy kérdések mellett ők még őriznek valamit az ősember csodálkozásából - vagy szentimentalizmusából?
De kit érdekelnek a költők?

És ma, déltájt, esni kezdett a hó. Előbb csak bizonytalanul, főpróbát tartva, később azonban nekibuzdulva, istenigazából. S azok az emberek, kiket titokban meggyanúsítottam, hogy kényelmük érdekében szívesen száműznék a telet, alaposan rám cáfoltak. Otthagyták meleg szobáikat, ha éppen ráértek, kószálni kezdtek a havasodó utcán. Botladozva lépkedtek a hóesésben, mintha fehér fátyolba bonyolódtak volna. Ügyetlenül futottak át az autók előtt, látszott rajtuk, hogy egyszeribe elfelejtettek közlekedni.

Különös is a hóesés! Ha jég zuhog alá a magasból vagy fényes, komor eső, érezni lehet az egek súlyát, a világ anyagszerűségét. Ha hó szállingózik, kizárólag a játékot érzem, a természet eredeti és ősi mutatványát.

Rám foghatják, hogy együgyűen gondolkodom, de számomra a hóesés nem azonos a téllel - mint ahogy a költészet sem a valósággal.
A hóesés a tél költészete.

Ezt érezhették meg az első percekben azok a tizenhat éves lányok is, akik fekete harisnyás lábukat úgy villogtatták a fehér zűrzavarban, mint pisze orrú, kis démonok, miközben divatos frizurájukat föláldozták a rápilléző hónak. Ó, mert csodálatos érzékenységgel a mai napon is megsejtették, hogy Budapesten, a Váci úton és a Váci utcán egyaránt a havas haj a divat.

Ezt érezték meg a fiatal apák, akik aprócska, karonülő gyerekeikkel kifutottak a kavargásba; ezt a közértes lányok, akik megszökve vevőik elől, hóban mosták meg arcukat, s kitüzesedett tenyerükkel úgy nyújtották át az olaszországi narancsot, mint sárga parazsat.

Ezt érezte meg a költő, aki hazabotozott verset írni, arcán tündérekkel dőzsölő mosollyal, egy kisfiú titoktudó izgalmával; ezt az ipari tanuló, aki nagyobb élvezettel habzsolta a havat, mint más a tejszínhabot; ezt érezték meg a szeneslegények, kik egész éven át a szén koromsötét kupacait nézik, s most végre ott kóvályog köröttük a megváltó fehérség; ezt a taxisofőrök s a csinibabáknak nevezett nagylányok, akik az álombeli autó helyett megelégedtek a dombról lefutó szánkók gyorsaságával; ezt érezték meg a srácok is, akik - homlokukon a múzsa csókjával - estére már megalkották a fagy múzeumában kiállítható remekművüket, az Emberről mintázott hószobrot...

Mennyi derű, erőfölösleg, teremtés, szabadság a havazásban! A megtagadott és elfelejtett játék ébredt fel sejtjeinkben.
Az utolsó előtti gondolatom az volt, hogy ha a tél költőisége ilyen hatást gyakorol az emberekre, az emberi költészet hatása se lehet egészen reménytelen. S végül ezt gondoltam: olyanok ma az emberek, mintha a mennyei lottóhúzáson mindnyájan megnyerték volna a főnyereményt.
 
 
0 komment , kategória:  Csoóri Sándor Mennyei lottó  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4039
  • e Hét: 28700
  • e Hónap: 73772
  • e Év: 2015052
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.