Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Miranda: Túl sok a szó
  2017-04-25 07:10:05, kedd
 
  Miranda:

Túl sok a szó


Volt egy idő mikor a lantot leraktam,
Volt hogy próbáltam kezembe venni pennámat,
De csak az üres lapok árválkodtak.

Azt hittem elmondtam mindent,
Mást már nem rejthet szívem.
Elmondtam néktek, mily kegyetlen a pokol,
Leírtam milyen a szerelem mi izzón forrong.

Még nem elég a szóból!

Mondanom kell még, hisz annyi minden van még,
Ragyog még a napnak fénye,
Süti még könnyes arcom a Hold világ,
Érzem még a rétek édes illatát.

De elég a szóból!

Úgy sem olvassa más a verseket,
Fölöslegesen telnek a papírok,
Fölöslegesen koptatom a tollat,
A világ köröttem némán hallgat...
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Könnycsepp
  2016-09-10 04:59:39, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: A halál halála
  2016-08-11 08:28:07, csütörtök
 
  Miranda:

A halál halála


- Hé, te! Gyere csak ide!
Itt egy kis hely ülj le!
- Itt vagyok! Nem kell hívnod!
utam úgyis hozzád tartott!

- Értem jöttél?! Te idegen
add csak ide fegyvered!
- Nem fegyver ez, te Halandó
De egy pillanatra oda adhatom.

- Nini, egy "játékszer", mivel
Mindig életeket veszel el!
De most fordult a kocka
Én kezembe került a kasza.

Úgy sincs más halandó már,
Utolsó élőként lesújtok rád!
Annyit dolgoztál már, Halál,
Ideje hogy te is sírba szállj!

Kiadtad kezedből a kaszát,
S nézd lesújtok vele rád!
Pusztulj most te is!Véget ért munkád!
Oh! Haldoklik a Halál!!!

Teste már darabokra törve
Kihűlt már a Földdel
Kaszája kezembe pihen.
S most magamra sújtok vele!

Ha már kihűlt a Föld is,
Meghalt a halál is
Mi értelme az életnek?
Akkor vége van mindennek!

Én is nyugodtan pihenhetek...


2005.január 18.
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Nyughatatlan lelkek násza folytatódik
  2016-02-14 10:32:48, vasárnap
 
  Miranda:

Nyughatatlan lelkek násza folytatódik


Nyughatatlan lelkek násza folytatódik
Minden este, minden megcsalt ágyban,
Minden el nem mondott csókban,
Minden el nem árult szeretőben.

Nyughatatlan lelkek násza folytatódik,
Míg a halál velük nem szárnyal
Együtt lesznek kihalt éjben,
Fényes nappal, ha eljön a világvége.

Együtt írják a jövőt,
Együtt a sötét erőt,
Együtt lesznek gyilkosok,
Együtt lesznek hallhatatlanok.

Kijárták a tudás iskoláját,
Megtanulták a sötétség hatalmát,
Meglátták azt mi történni fog,
Megtudták mi lesz a sorsuk.

Mindennél többet jelent
Nekik egy pentagramm,
Szívük egymás iránt nem más
Csak egy "heartagramm"

Térdre hulltak, mert küzdeni
Oly felesleges lenne,
Mert végzetük egyszer
Úgy is övék lenne.

Nem számítanak már a napok, hónapok,
Csak az elmúlt percek,
Mindent elmondó
Elmúlt évek.

Együtt élnek, együtt halnak,
Ez a fordított kereszt hatalma,
Ez számukra a jövő,
Ez a nyughatatlan lelkek hatalma.

2003. december 21
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Nyughatatlan lelkek násza
  2016-02-14 10:23:57, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: A préda
  2015-09-11 06:17:15, péntek
 
  Miranda:

A préda


Valami megváltozott körülöttem,
Most minden olyan hideg és rideg.

Nap-nap után az utcákat járom,
Talán a megváltást várom?

Az emberek riadtan néznek rám,
Mint hollóra, ha bebámul szobájuk ablakán.

Régen ordítva dühöngtem,
Patakokban hullt a könnyem.

De elfogytak már a könnyek,
Csak néha-néha csillan meg egy-egy.

Helyettük íródnak e bomlott versek,
Őrült agyam őrült szavai ezek.

Vagy talán a világ őrült
És én vagyok normális?

Nem hiszem. Ha így lenne,
Nem lennék számkivetve.

Könnyű prédája, e nehéz világnak,
Kiszolgáltatva itt és túlvilágnak.

2004. március 18.
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Halott lélek
  2015-08-06 08:13:58, csütörtök
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Az élet árnyai
  2014-07-18 06:56:28, péntek
 
  Miranda:

Az élet árnyai


Dühösen keltem reggel,
Az értetlenség felhergel,
Hiányod megőrjít,
Magányod megrémít.

Pohár repült a falhoz,
A sok szilánk robbanva pattogott,
Körmöm tenyerembe mélyedt,
Szememben a düh fénylett.

Könnyek folynak arcomon,
Összegyűrt papírlapok a sarokban,
Elkezdett versek maradványai,
Kitépett emlékek árnyai.

Sikítva rohanok az őrület felé,
Árnyak kísérnek a végzet felé,
Minden mozog, minden él,
Bokámon a kereszt vörösen ég.

Holnap jössz haza!
Magányom enyhül egy pár órára,
Karodban elvisz a vad szenvedély,
Karjaidban pár órára megnyugszom én.

Hallgatom szíved minden dobbanását,
Érzem tested minden apró mozdulatát.
Odahajolok, megcsókollak utoljára,
Mellkasodon elrepülök az örökké tartó álomba.


2003. október 9.
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Világvége
  2009-11-25 09:52:15, szerda
 
  Miranda:

Világvége


Legyen végre sötét,
Bukjon le a nap,
Aludjanak ki a csillagok,
Vegyék körbe sötét felhők a holdat.

Feketén égjen az éjszaka,
Nem hallatszik más csak a gyermekek sikolya,
Síró anyák karjai fonják körül őket,
Dühös apák tépik széjjel őket.

Az egész világ ordít és sikít,
A teremtő is csak sírva néz.
A világa mint omlik szét,
A sötétség röhögve veszi át helyét.

Így lesz vége a világnak,
Így születik újjá egy más hatalom,
Így veszti erejét a kereszt,
Így veszi át helyét az örök éj.

2003. november 24.
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
Miranda: Csak csitt
  2007-09-19 18:39:38, szerda
 
  Miranda:

Csak csitt


Csak csitt, csak egy kis csend,
Minden néma mint a fellegek.

Az űr mint puha takaró,
Körülfon minden alvó halandót.

Csak mi, hallhatatlanok vagyunk ébren,
Nyughatatlan lelkünk szárnyal az éjben.

Nézzük a kihalt utcát,
Hallgatjuk a fák susogását.

Halkan eső koppan a járdán,
S mi csak bolyongunk árván.

Nincsen fedél, mi befogadna,
Nincsen ágy, hol fejünk álomra hajolna.

Csitt, csak csitt, kedvesem,
Hajtsd ide kicsi fejedet.

Hallgasd szívem vad ritmusát,
Érezd testem minden moccanását.

Nem kell fedél, nem kell ágy,
Ha együtt vagyunk, a csoda vár.

Nyughatatlan lelkünk szárnyal az éjben,
Csak mi hallhatatlanok vagyunk ébren.

Az eső lassan hóra vált,
S mi ketten, megtaláljuk egymást.

Együtt otthonra lelünk,
Az űrben kettesbe repülünk.

Csak csitt, csak csitt, kedvesem, itt vagyunk,
Mert együtt élünk, s halunk.


2004. január 27.
 
 
0 komment , kategória:  Miranda  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 204 db bejegyzés
e év: 2746 db bejegyzés
Összes: 29175 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1854
  • e Hét: 37636
  • e Hónap: 118129
  • e Év: 1510346
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.