Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-12 08:05:10, szombat
 
  Boda Magdolna
A világoskék füzet



Néha az igaz történetek egészen hihetetlenek, a mesék pedig olyan rémisztően igazak, hogy az ember megcsipkedi önmagát a történet hallatán. Sokszor pedig képtelenség kideríteni, mi is az igazság és mi is a mese...
Azt hiszem, a kék füzet története ilyen történet.
*
A kék füzet nem volt egy elegáns darab, úgy értem, nem volt bársonyszövésû csudaszép borítója, nem volt rajta aranyozott monogram és nem voltak szûziesen tiszták a lapjai sem, sőt, telis-tele volt előre meghúzott, szamárvezető vonallal. Egyszerû kék fedelû füzet volt, valami elkezdett idézettel a halványkék fedő-lapján.
Mondom, egyszerû, közönséges füzetke volt, és minthogy üres, arra várt csábítón, hogy egy napon valaki föléje hajol és gondosan kerekített betûkkel majd teleírja szép és okos gondolatok sokaságával.
Azt, hogy a világoskék füzet miként került könyvárushoz, nem lehet kideríteni. Nem mintha rossz helyre került volna, hiszen Darusa, a kereskedő becsülte a papírt, az írást és mindent, ami a könyvekhez, betûkhöz és betûvetéshez kapcsolódott. Kirakatában szebbnél szebb könyvek kínálták magukat és szinte minden kapható volt nála: lúdtollak, füzetek, itatósok és persze tinták változatos színekben. Még kistáblát és színes krétákat is tartott, a környékbeli gyerekek nagy örömére.
A szomszéd zöldségesinas, Alucino ugyan nem tudott írni és olvasni, de mindennap megállt a kirakat előtt és vágyódó szemmel nézegette a kirakatban levő könyveket. Minthogy nem ismerte a betûket, nem értette ugyan még a címüket sem, de valami ismeretlen, új világ varázsigéjének sejtette. És minél inkább csodálta a könyveket, annál jobban vágyott a bennük levő titkokra és rejtelmekre.
A könyvárus észrevette a kölyök sûrû bámészkodását, és egy napon magához vette a fiút. Neki ugyanis még nem volt inasa, munkája viszont akadt bőven. A kis inas pár nap múlva egészen jól felismerte már a könyveket, először csak színükről, formájukból, de ahogy később a könyvárus taníttatta, egyre inkább különbséget tudott köztük tenni tartalmuk szerint is. Tudta, hogy melyek a természettudományos könyvek, és melyek a bölcseleti könyvek. Megismerte a verseket és a prózákat, később a versek formáit, sőt az azokat felépítő sorok verslábait is. Megtanulta a matematikát, geometriát és a fizikát is. Tanulmányozta az orvoslástant és a csillagászatot is.
Alucino rendkívül éles eszû volt, minden megragadt az elméjében. Csodájára jártak a környékbeli emberek, de híre messze vidékekre eljutott és özönlöttek a tudósok is a világ minden tájáról, hogy megbizonyosodjanak a szóbeszéd igazságáról, és persze tudni akarták éles elméjûségének titkát.
Mire ifjúvá serdült a fiú, már mindent megtanult, ami megtanulható, mindent tudott, amit tudhatott, és bármit kérdeztek tőle, szinte gondolkodás nélkül tudott rá felelni. Alucino olyan híressé vált, hogy az uralkodói udvar ki is nevezte könyvtárossá. Amikor elhagyta a könyvárust, semmit sem vitt magával, csak a kék füzetet.
A világoskék, puha fedelû vonalas füzetet, az idézettel a fedelén. Darusa kicsit csodálkozott is, de a fiút annyira különcnek tartotta, hogy nem firtatta döntését.
Noha Alucino hálás volt a könyvárusnak mindazért, amit érte tett, mégsem ígérte meg, hogy egy napon visszatér.
Miután a fiú elhagyta Darusát, naphosszat olvasott és elhatározta, hogy egyszer maga is írni is fog mindenképpen, mielőtt meghal.
Olvasott és olvasott. Egyre többet. Főként a bölcsességről szóló könyveket szerette. Gyakran idézgetett a könyvekből, amelyeket olvasott. Szinte minden helyzetre volt egy bámulatos története vagy anekdotája. Az emberek ezért aztán bölcsnek tekintették és tisztelték nagy tudása miatt, és tulajdonképpen soha nem is gondolták végig, hogy mindazok a gondolatok, amiket lépten-nyomon előcitál, és amiket ők csillogó szemmel hallgatnak, azok nem is az ő gondolatai.
Szókratész, Platón, Plótinosz, Arisztotelész, Descartes és a többiek, mind-mind a kisujjában voltak. Ismerte a filozófusok élettörténetét, tanításait, a filozófiai magyarázatokat, és persze azok minden cáfolatát is.
Minél többet tudott, annál többet akart. Tudni akarta nemcsak az összes létezett és létező, de a majdan létező lehetséges gondolatokat is. Szenvedélyes volt, konok, eltökélt, és makacsul kitartott elhatározása mellett.
Nem is törődött önmagával, csak a könyvekkel. Ruhája elpiszkolódott, elszakadozott. Hosszú haja és hosszú szakálla kócosan, bozontosan lógott. Minden időt sajnált, ami elvonta a könyveitől, sajnálta az álmot, az öltözködést, a mosakodást.
Nem ment többé templomba, nem járt vásárban, elmulasztotta megülni az ünnepeket, elhanyagolta régi barátait. Csak olvasott.
Nem törődött szeretteivel, szomszédaival és ismerőseivel, és észre sem vette, hogy azok elhagyták őt, mint egy bolondot.
Háza telis tele volt könyvhalmazokkal, és a halmazok tornyokká nőttek az idők folyamán. Már nem volt hely se ülésre, se járkálásra. Csak olvasott és olvasott, már enni se evett eleget. Egy idő után pedig úgy érezte, eljött az ő ideje és elhatározta, hogy mostantól pedig nem olvas, hanem ír. Elhatározta, hogy semmiképp se hal meg úgy, hogy ő maga ne hagyjon hátra valamit.
Elővette a világoskék fedelû vonalas füzetét, amely már oly régóta porosodott tölgyfa íróasztalának fiókjában, és csak nézte. Nézte, de nem tudott mit beleírni. Valami nagyon fontos és lényeges gondolat után kutatott elméjében. Talált is néhányat, ám egyikben sem volt bizonyos.
Attól félt, hogy butaságot ír, és kinevetik érte. Elhatározta, hogy csak akkor ír a füzetbe, ha olyan dolgot lesz képes beleírni, ami fontos és lényeges, ami miatt bejegyzik majd az ő nevét is a bölcsek vagy a nagy idők könyvébe. Azt gondolta, hogy az a legjobb, ha nem ír még a füzetbe, mert az már megmásíthatatlan, az már nem javítható, az már örökre érvényes marad.
Elővette hát apjától rámaradt egykori palatábláját, elvonult a ház legeldugottabb zugába és írt. Leírta az első mondatot, aztán nézte egy darabig és letörölte. Megint írt és megint letörölte.
Írt és törölt. Ez így ment nap nap után. Egyre jobban bántotta a dolog, hogy szertelen és híres tudománya ellenére eddig még nem alkotott semmit. Egyre múlt az ideje, fogyott életereje. Ahogy múlt az ideje, úgy vált türelmetlenebbé. A sok hiábavaló nap már dühítette is. Egy napon türelmetlensége olyan hőfokra váltott, hogy egyetlen palatábláját a falhoz verte, és az ezer darabra tört.
- De hát képtelenség, hogy nem vagyok képes egyetlen gondolatot se leírni, ami az enyém és csak az enyém - szidta magát zúgolódva. - Még azt sem tudom, milyen a házam mögött hullámzó tenger. Persze, hogy tudom, milyen egy hullámzó tenger, láttam ilyet festményeken, olvastam is róla éppen eleget, egészen pontosan tudom, milyen egy tenger, de fogalmam sincs már, hogy milyen "a" tenger...
A tenger, ahol annyit játszadoztunk Estherrel, a húgommal...
- Igen, igen, a húgom... jól emlékszem például Esther arcára, de már teljesen elfelejtettem a hangját, már nem tudom hallani csilingelő kacagását.
Szomorúan ült és bámult, hol csak valahová a messzeségbe, mintha rég elvesztett távoli dolgok visszatértét remélné, hol meg a kinyitott kék füzet lapjára.
Azon az éjjelen meghalt. Még a hajnal se érkezett meg. Az ég ezer csillagszemmel figyelte, ahogy ott feküdt az öreg Alucino elhagyatva, elfeledve, piszkosan, a szanaszerte könyvei között mozdulatlanul, mellette pedig ott hevert nyitva a kék füzet.
Üresen.
Fehéren fénylettek vonalas lapjai a holdvilágnál, és világított ürességében, sejtelmesen.
 
 
0 komment , kategória:  Boda Magdolna A világoskék füz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4243
  • e Hét: 28904
  • e Hónap: 73976
  • e Év: 2015256
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.