Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Drozdy Győző: Ámorról . . . ki nékem a lantot adta
  2018-08-23 08:31:40, csütörtök
 
  Drozdy Győző:

Ámorról . . . ki nékem a lantot adta


Sokat hallottam Ámorról beszélni,
Anélkül, hogy ismertem volna őt.
Azt mondták róla: szeme kék,
Selymes haja meg szőke
S ki rátekint: menedék
Egy pillanatra sincs eló'le.

Elindultam hát felkeresni őt.

De fiatal valék; a lábam gyönge volt;
Minden sarkon tartottam pihenőt
És már fenn tündökölt a Hold,
Amikor az utolsó házhoz értem.
Tovább nem birtam menni . . .
Hogy miért ? - még most sem értem.

Megálltam ott.

S amint ráhullott fénye fűre, fára, rögre:
A távol hegyek szirtkeblükbe zárták
S a ringó-rengő vén diófa-lombról
Elhallgattam a fül'milék dallását.
Kinyujtá messze lombját a királydiófa
A kerti árnyas mirtuszok közül
És incselegve
Egy kedves lányka kacsingatott alóla.
Szivem, e szomorú sziv eddig
Csak búbánatát sirta,
De most felujongott, mint rózsás fellegek közt
A mámoros pacsirta . . .

Ott állt a lány merően, álmodozva . . .
Sötét hajának selymes fürtje
Fején volt koszorúba fonva . . .
Babonás orcáján tűzrózsák égtek;
Gyújtó volt pillantása csillagos szemének ;
Édes kacajának vidám csengése:
Aranyos kis csengők vig csilingelése;
Rózsás ajakának mámoros szava:
A kis csalogány altató dala . . .

E millió bűbájtól elkábitva
Merően álltam ott . . .
Érzésem álmok tengerében ringatott . . .
- Nem . . . nem . . . ez Ámor nem lehet . . . !
Hisz' Ámornak szemei, kék szemek . . .
Hisz' Ámor fürtje szőke . . .
Nem Ámor ez . . . Megyek . . . futok előle . . . !

Felém tekintett újra
És bájától rám szállt a mámor . . .
Az Isten tudja, hogy mikép volt,
De e lányban volt az Ámor . . .

És én tovább maradtam ott;
Ereimben a vér szilajul vágtatott;
Nem nyilt beszédre lázas ajkam
S a szivem verte: baj van . . . baj van . . . !

Mert áthatott e lányka tiszta telje
S lelkem egy titkos érzés kéjétől remegve,
Szent meghatottság és gyönyör között,
Tündöklő álmok ellen küzködött . . .

A lányka látta kínomat
És hitte, hogy szava tán nyugtot ad:
Felhangzott ajkáról a lágy beszéd,
- Minthogyha balzsam ömlött volna szerteszét
S remélni kezdtem én: óh, jó Egek!
Tán nem hiába szenvedek . . . !

- Ifjú, látom, sajog szived sebe,
Mit én ütöttem rajta,
lm itt e lant, menj, menj vele,
Felajztam húrját dalra.
E lantot, bánatod ha jő,
Sietve vedd elő,
Feledj el engem ! s menj tovább! Adieu !

E pillanatban

A galyak megrezdültek halkan
És Ámor eltűnt reszkető homályba,
Mint hulló-csillag csöndes éjtszakába . . .
És én . . . óh, szerencsétlen üldözött,
Magam maradtam gyilkos tűz között . . .
Magam maradtam ott,
S a lantot, amit Ámor rám hagyott
Kezembe véve,
Ballagtam el a néma éjbe . . .
Bús sejtelemmel telve volt a lég . . .
És nemsokára honn valék . . .

Honn fogtam a hárfát,
Rég tudtam az árját,
Rótta a húrt hát, rótta kezem
S mig szava bongott:
Hordta a gondot,
Hordta nekem . . .
S húrját kezem bármint is rótta,
Csak Róla sirt bűbájos éneket . . . csak Róla !
Ámorról . . . ki szivem tőrbe csalta . . .
Ámorról . . . ki nékem a lantot adta . . .


Esztergom, 1905. julius 9.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Búcsú-szó
  2018-08-12 07:39:14, vasárnap
 
  Drozdy Győző:

Búcsú-szó

volt tanáromhoz.


Gondoltam már Rád máskor is zokogva ;
Írtam Hozzád már dalt is szomorút;
De annyi köny, mint most, sosem követte
Lelkem egén a fájdalom-borút.

Kezemben van a lant, - de nem vigasztal.
A búcsú kínja elvévé szavam.
Próbálgatok könnyen, vígan dalolni,
Próbálgatok . . . de érzem: hasztalan . . . !

Fájó a válás a testvér-sziveknek,
Fájó a válás jó Atyám, nekünk,
Kik megosztozunk egymás örömében
S egymás baján is együtt szenvedünk.

Ha szertefoszló álmok közt merengtem:
Irányt adott jóságos két szemed,
Mely bátorító, szelíd mosolyával
Kisérte fénybe, árnyba léptemet.

Ne hagyj, ne hagyj el, mert mi lesz belőlem
Kormányt tartani gyenge még e kéz,
S a zúgó-zajgó életforgatagban
A jó útat meglelni oly nehéz !

Ne hagyj, ne hagyj el ! Vigy tovább magaddal !
Édes Atyám, óh hadd megyek Veled !
Jobb sírni nálad, mint másból kacagni,
Mert ráborulni nyitva kebeled . . .

Be is nagyon szeretnék küzdeni Véled,
Hisz' Te vagy álmom igérethona,
Kihez hasonló jó atyát s barátot
Itt lenn, e földön nem lelek soha . . . !


Esztergom, 1905. szept. 10.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Csak most tudom, hogy . . .
  2018-08-10 08:14:09, péntek
 
  Drozdy Győző:

Csak most tudom, hogy . . .


Csak most tudom, hogy esztelen valék.

. . . Szép, csendes nyári éj . . .
És sejtelemmel telve volt a lég;
Fehér felhő sötét felhőt takart . . .
A ködbe szálló holdsugár
Fehér lepelbe vonta
A száradó avart . . .

S én szenvedő lélekkel,
Mit őrület gyötört:
Követtem sejtelmes azúrba
Reményemet, mely messzeségbe tört.
Halk szélsóbaj lengett a réteken
Fényük az égen szertefolyva . . .
Mintha az Isten szeméből
A könyű pergett volna . . .

Tovább mentem .
És nemsokára észrevettem
Egy csillagot,
Amint az ég tépett palástja alól
Ki-ki kacsingatott.
Álomként tűnt elém
És üdvbe bűvölt engem . . .
Csodás arany-mosolyától
Mámorba ringott szivem, lelkem . . . !
Mily kín volt büszke ragyogását nézni . . . !

Remélni . . . hasztalan remélni . . . !

E csillagot, az azúr ég alján,
Kemény nyilával célba vettem balgán,
Mert azt hittem, hogy az ölembe hull,
S hogy igy szivem álmot feledni megtanul . . .
Nyilamat alighogy kilőttem -:
A csillag elfutott előlem . . .
A csillag elfutott . . . !
Nem is lesz többé párja . . .
Boldog csak addig voltam én, -
Amig céloztam rája . . .

Csak most tudom, hogy esztelen valék.

. . . A csillagot már akkor célba vettem,
Amikor az még észre sem vett engem . . .


Esztergom, 1905. jan. 29.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző /Hesperus: Dalok V. VII.
  2018-06-27 08:32:53, szerda
 
  Drozdy Győző /Hesperus:

Dalok V. VII.

- Egy barna lányhoz. -


V.
Ebhen a világban szerelem a lélek . . .
Kinek nincs szerelme, abban nincsen élet !...

Éltem szerelem volt, - szerelmem meg élet ...
Bogárszemü barna, de szeretlek Téged!

VI.

Messze tőled, csókoló ajak,
Könyeim húrt dalra ajzanak,
S a dal rezg, mint széltől az avar . . .
Barna kis lány tégedet zavar! . . .
A békének száll feléd dala . . .
Bocsáss meg óh, lelkem angyala!

VII.

Búbánatos éltem vig örömmel telne,
Ha szivünkben Ámor egy refrainje zengne,

Egyszer tán igy is volt . . . hej, de most már nincsen . . .
Szegedi kis lányka, - áldjon meg az Isten!

Esztergom és Vidéke, 1904. márc. 24.

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző /Hesperus: Dalok III. IV.
  2018-06-26 06:31:46, kedd
 
  Drozdy Győző /Hesperus:

Dalok III. IV.

- Egy barna lányhoz. -


III.

Hogyha néha eszembe jutsz
Kökényszemű barna lány,
Ajkam fájó dalra csendül,
S sóhaj kel a dal nyomán.

Méla hangon zeng a nóta,
Nem is hallod, - azt hiszem
De a dalnál hangosabban
Dobog az én bús szivem !

IV.

Te voltál eszembe
Mikor elszunnyadtam,
Álmaimban is csak

Most, hogy felébredtem
Ismét Téged látlak . . .
Gyönyörű kis barna,
Tégedet imádlak !

Esztergom és Vidéke, 1904. márc. 13.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző /Hesperus: Dalok I. II.
  2018-06-25 06:46:00, hétfő
 
  Drozdy Győző /Hesperus:

Dalok I. II.

- Egy barna lányhoz. -

I.
Mi a virág pici méhnek,
Mi a nap a fényes égnek,
Mi a harmat a virágnak,
Mi a csermely száraz tájnak,
A menyország a léleknek :
Az vagy nekem, - mert szeretlek !

II.

Ha az izzó napban szemed párja égne :
Beggeltől napestig szemem abba nézne.

Ha rózsa-kelyhében üde ajkad látnám :
Örökké-örökké, folyton csókolgatnám.

Ha déli pálmában termetedet lelném :
Ameddig csak élek folyton ölelgetném!

Esztergom és Vidéke, 1904. márc. 10.

 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: A fekete béres halála.
  2017-11-15 08:47:26, szerda
 
  Drozdy Győző:

A fekete béres halála.


Mint kék tóban haldokló hattyúk:
Lelkemben dalolnak a kinok
És vig nótákat vérrel irok.

Uj dal, uj rím, uj arany-koboz,
Aki adta: álmában adta
S mikor felébredt: megsiratja.

Pedig, ha kéri: visszaadom.
Ha szeretnem még most is vétek:
Mit csinálok itt? Minek élek?

Hogy vagyok, csak gúny és nevetség.
Az életet többé nem keresem.
Hisz' kikacag a saját sebem.

Uj dal, uj rím, uj aranykoboz,
Nem bitorollak, nem gyötörlek:
Ha Ő kivánja, összetörlek,

Igy hajnaltájt sok a babona.
Az ég arca zúzott, véres: .
Haldoklik egy fekete béres.

Imádkozik és fütyül egyel,
Pöröl, összeveszik magával,
Aztán utrakél a halállal.

Esztergom és Vidéke, 1908. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Kétszer kettő.
  2017-11-14 07:08:37, kedd
 
  Drozdy Győző:

Kétszer kettő.


Nem tudás az, mit mások is tudnak.
Csak azt tudom, amit magam tudok.
A kétszer kettő kérdésére
Már föl sem buzdulok.

Közvagyonból nekem semmi sem kell.
Futok, futok és kacagva vérzek.
És abból, amit más is érez:
Én semmit sem érzek.

Nekem fáj a fény, gyógyit a homály.
Csak egy szép van : a kérdés, mely meddő.
A legcsunyább a nagy igazság,
Az a kétszer kettő.

Mily kín, ugy tudni mint mások tudják.
Nagy, szent, büszke lenne a halálom,
Ha kisülne, hogy kétszer kettő
Nem négy, hanem három.

Esztergom és Vidéke, 1908. március 22.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Patyolat hegyeken.
  2017-05-11 06:23:27, csütörtök
 
  Drozdy Győző:

Patyolat hegyeken.


Hallottátok az uj imát,
Hajnalleső bús daltitánok,
Szomorú dalják?
Eljövendő isteneknek
Patyolat hegyeken zengem, hogy
Kevesen hallják.

Csak ti értitek meg, büszke,
Sziklaszóró, szent hérosz-fiúk,
Vig dal-bolondok,
Mikor legendás szívemből
Csengő kacagás között könnyet
És imát ontok.

Még a Tegnap bíbor-vérét
Az ég arcáról le sem mosta
Sugárzivatar:
Már itt a Ma lángpallóssal,
Hahotával, könnyel, dallal. Csak
Tudnám; mit akar?

Hacsak azért jött, mert izzón,
Lobogón, merészen szeret, hát
Meg akar Ölni:
Jól tette, hogy jött. Ily büszkén,
Mint én, nem fog soha senki a
Semmibe dőlni.

De hátha azért jött, hogy uj,
Nagy, zengő csodáknak, tűznek,
Dalnak zavarjon ?
Hogy elrabolja a multam
S lelkem mélyen ezer új, merész
Álmot kavarjon ?

Hogy babonákkal gyötörje,
A nótás lelkű, lantimádó
Fakó leventét ?
Hogy ne tudja megcsodálni
A borostyán-hajnalt s az izzó,
Bús naplementét?

Akkor dolgozom örökké
Maja szent homlokára való
Fehér koszorún
És izzó imára gyújtok
Fönn, a Patyolat hegyek csúcsán
Zengőn, szomorún.

Csak ti értitek meg, büszke,
Sziklaszóró, szent hérosz-fiúk,
Vig dal-bolondok,
Ha könny veri szemem
És elfakult, ó imával új
Életnek rontok.

Esztergom és Vidéke, 1908
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
Drozdy Győző: Mégis' mégis . . .
  2016-06-29 06:25:36, szerda
 
  Drozdy Győző:

Mégis' mégis . . .

Még magának égő ajkkal
Tűzszerelmet nem susogtam;
Napsugaras lángszeméről
Dicséretet sose mondtam,
Jolandám !

Gödrös ajka gyöngykelyhéből
Mézes csókot még nem ittam;
Boldogságtól ittasulva
Nem rezgett a karjaimban,
Jolandám !

Ha szemébe néztem néha :
Nem volt sose mosoly rajta ...
Haragosan fordult félre
Csók-kesergő pipacs-ajka,
Jolandám !

... Mégis, mégis, drága gyermek,
Ég a lelkem, hogyha látom !
Álmomban is azt sugdosom :
Be szeretem, be imádom,
Jolandám !

Esztergom és Vidéke 1906.
 
 
0 komment , kategória:  Drozdy Győző  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 708
  • e Hét: 708
  • e Hónap: 87440
  • e Év: 1606200
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.