Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
Amikor majd a fák levelei
  2015-06-29 20:35:20, hétfő
 
  Amikor majd a fák levelei közül langy szellő ereszkedik a mezőre és csintalan
mosollyal vesz virágillatot magához, hogy méltó ajándékot hintsen karcsú alakod
köré. Akkor majd a szemedben emlékek csillannak fel és látni vélsz majd egy rég
volt kedves arcot, egy szelíd mosolyt, két derűs, csillogó szemet. Akkor majd
felderül tekinteted egy felhőtlen pillanatra és halvány, diaszerű képek futnak át
előtted s míg könnyed mozdulattal hajad igazítod, hajszálaid között megcsillan
a messziről, hozzád hódolni érkezett napsugár. Akkor majd szíved mélyén
megmozdul valami régi szép érzés, valami meleg, simogató, szelíd szeretet.
Olyan, mint a teremtő erő, mint a lágyan hullámzó óceán-bölcső, mint a levegő
kék végtelenje, mint a gondolat áradó mélysége, mint a szerelem. Akkor majd én
is ott leszek Veled. Leülök melléd és homlokom kezed bársonyára hajtom. Bódító
csókok emlékét ébresztem régi érzésektől égő ajkadon. Simogatás leszek múltat
idéző már csak néha vágy-piros arcodon. Akkor majd tested megremeg, mint
amikor finoman érintettem bőröd és boldog voltam, ahogyan boldog a forró sivatag
homokján haldokló vándor, amikor hűs víz érinti ajkait. Mint amikor kívántalak
magamba olvasztani, valami élő elegyet alkotni testeddel és lelked részévé válva
élni tovább, benned... Akkor majd érzel újra, érzed, amint testedbe bújva létezem,
és amikor majd csendben leszáll az árnyakat idéző alkony és elmossa képzeletben
melletted ülő alakom és felállva lámpát gyújtasz, még lelkedben utánam nézel és
csókot küldesz, ahogy rég és csókod akkor is elér hozzám, akkor is megtalál bár
örök lesz már a létből font határ ami közted és köztem áll



 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A természetnek körforgása van
  2015-06-29 20:34:45, hétfő
 
  A természetben körforgás van:
nappalok és éjszakák, tél és nyár
napsütés és eső váltják egymást.

A természet okos. A változás mozgatja,
az állandóság hiánya teszi oly csodássá.
A természet esélyt ad önmagának a megújulásra.

Miért ne tenné ezt az ember is, miért ne tennéd,
hiszen te is része vagy ennek a világnak,
egységben élsz, élhetnél minden élőlénnyel!

Aki szereti a természetet,
csodálatos erőt meríthet belőle.


 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Amikor az erdőre kimégy
  2015-06-29 20:34:16, hétfő
 
 
Amikor az erdőre ki mégy, figyelve lépj, és lábujjhegyen. Mihelyt a fák alá belépsz, és felrebben
előtted az első rigó: akkor már tudnod kell, hogy az erdő észrevett.
Ha megállsz egy pillanatra, hallani fogod a szellőt, ahogy a fák között tovaoson. Te már tudod,
hogy ezt a szellőt az angyal rázta elő, köpenye ráncaiból. Ha jól figyelsz, a manókat is hallhatod: surrannak, matatnak itt-ott a sűrűben. Sok dolguk van, igyekezniük kell.
A virágokat is láthatod majd, és minden virág kelyhéből egy tündérke les rád.
Figyelik, hogy rontó-ember vagy-e? Azoktól félnek.
De te látó-ember leszel, és a tündérek ezt hamar felismerik. Kiülnek a virágok szirmaira, és
kedvesen reád kacagnak. De akkor már a patakot is meghallod, ahogy neked mesél, csodálatos
meséket az erdőről.
Csönd bácsi, az öreg, ő csak a fák közül, vagy egy szikla mögül les reád, és a sánta vén
boszorkányt se láthatod, mert ő mindig a legsötétebb sűrűség mélyén rejtőzködik.
Csak a mérges bogyókról tudhatod, hogy ott van valahol.
Kacagsz vagy énekelsz? A napsütötte sziklacsúcson egy kék ruhás leányka ül, lábait lógatja,
és hangodra vidáman visszakacag. Te már ismered őt is ebből a meséből.
Csönd bácsi nagyobbik leánya, Visszhang a neve.
Haladj bátran, egyre mélyebben az erdők közé. A fák alatt itt-ott még láthatod a harmatot, ahogy megcsillan a fűszálak hegyén. Jusson eszedbe, hogy angyalok könnye az. Angyaloké, akik sokat
sírnak még ma is, mert annyi sok embernek marad zárva a szíve a szép előtt.
De miattad nem sírnak már. Mosolyognak, amikor jönni látnak. Mosolyognak a fák is. A virágok legszebb ruháikat öltik magukra, és megdobálnak láthatatlan puha-illat-labdáikkal. Minden, olyan szép, puha és illatos körülötted, minden olyan tiszta és barátságos. Csak haladsz az erdőn át, és arra gondolsz, hogy szép. A virágok, ahogy nyílnak. A fák, ahogy egymás közt suttogva beszélgetnek. A forrás, ahogy csobog, csillog, mesél. A madarak, ahogy dalolva, fütyörészve, csivitelve szökdösnek ágról ágra. A mókusok, a nyulacskák, minden. Csak haladsz csöndesen, gyönyörködve, céltalanul, s egyszerre csak kilépsz az Angyalok Tisztására.
Nem is tudod, hogy ez az, mivel az angyalokat nem láthatja a szemed. Csak annyit látsz, csak annyit érzel, hogy csodálatosan szép. És megállasz. És abban a pillanatban megnyílik a szíved, és az angyalok észrevétlenül melléd lépnek, egyenként, lábujjhegyen, és belerakják kincseiket a szívedbe.
A legnagyobb kincseket, amiket az ember számára megteremtett az Isten. A jóságot, a szeretetet és a békességet.
Te minderről semmit sem tudsz akkor. Csak annyit hallasz, hogy a madarak nagyon szépen énekelnek körülötted, és a patak nagyon szépen mesél. Csak annyit látsz, hogy nagyon szép az erdő. A fák, a virágok, a fű, a moha, a magas kék ég és rajta az a nagy csillogóan fehér felhő, amelyiken a Jóisten ül, bárányfelhőket pöfékel nagy kék pipájából, és jóságosan alámosolyog.
Csak amikor visszatérsz újra az emberek közé, a rontó-emberek és a gyűjtő-emberek közé, és hiába gonoszak hozzád, te mégis jóval viszonozod gonoszságukat, szeretettel vagy mindenki iránt, és az élet legsúlyosabb perceiben is derű és békesség van a homlokodon: csak akkor látják meg rajtad, hogy az Angyalok Tisztásán jártál, kedvesem.






 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Hallgatag a táj
  2015-06-29 20:33:37, hétfő
 
  Hallgatag a táj, és csak csendesen, az erdő zenél kedvemre,
Mikor gondolatokat kergetek rólad, szüntelen, a fejembe,
Merre suhan a sok szép ecset, és mit rejt a titkos vászon,
Van e rajtuk táj, és szíveknek, elrejtett titkolt egy álom?

Egy madár ül mellém a padra, és ő is a múltra gondol,
A nagy élet, mint mindig, most is egy furcsát kortyol,
S míg gondolatokkal, mondatokat idézek a mának,
Azon tűnődőm, hogy az egyedül lévő szívek, nem fáznak?

Szinek kék tengerén utazom, szüntelen egy álom,
Azt, hogy végre meg fesd, azt már nagyon várom,
Szinek kék tengerén, a művészet alkonya véges,
Nem mondható meg, mi az eredmény, de édes...

Maradt hát az emlék, és a madár is tovább reppen,
A végtelenség tengerében, ismételten csak elvesztem,
Még egyet járok, érted, és a színek sokasága véget,
A szél fúj, és hip-hop, engem meg elkerget az élet...

Fúj a szél, és menedék csak a nap kevés melege, előle,
Fázom, kívül-belül, nincs e történetnek semmi előnye,
Maradt hát a gondolat, és az ábránd egy-két képből,
A megoldás előttem, a tudattalanságból, és a félszből...

Szinek kék tengerén utazom, szüntelen egy álom,
Azt, hogy végre meg fesd, azt már nagyon várom,
Szinek kék tengerén, a művészet alkonya véges,
Nem mondható meg, mi az eredmény, de édes...





 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Úton lenni
  2015-06-29 20:32:48, hétfő
 
  Horváth Attila

Úton lenni - semmi. Útnak kéne lenni legalább

El kell indulni minden útra,
az embert minden úton várják.
Nincs halálos érv a maradásra,
csak a találkozásra s a kalandra.

Az egyetlen helyes út: elfogadni az emberekben,
ami jó, és türelmesen elviselni, ami rossz.



 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Ne kérdezd
  2015-06-29 20:32:12, hétfő
 
 
.Ne kérdezd, merre visz az út,
A válasz biztonságot úgysem nyújt,
Nem tudja senki, hogy hová érkezel,
Magadtól indulj egyszer el!

Ne kérdezd, honnan fúj a szél,
Figyeld meg jól, miről beszél,
S ha érted már az
összegyűjtött hangokat,
Találd meg köztük önmagad!

Ne kérdezd, hol kel fel a Nap,
Gondold, hogy ott, ahol te vagy,
És hogyha úgy érzed,
hogy elborult az ég,
A szíved őrizze a fényt!

Ne kérdezd, hány napod van még,
Nyugodj meg, lesz még épp elég.
De addig is, míg egyszer minden véget ér,
Magadhoz hűséges legyél!

 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Erdő mélyén
  2015-06-29 20:31:40, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Mi elfelejtettük
  2015-06-29 20:31:17, hétfő
 
 
Mi elfelejtettük, hogyan kell várakozni; és ez szinte tragédia.
Az egyik legértékesebb kincsünk a várakozás képessége;
kivárni a megfelelő pillanatot.

Az egész természet mindig a megfelelő pillanatra vár. Még a fák is:
tudják, mikor van itt a virágzás ideje, és tudják, mikor kell elbúcsúzni
a levelektől és csupaszon állni az ég alatt. Ők csupaszságukban is
gyönyörűek, amint mély bizalommal várják az új levelek növekedését,
az újraszülető lombkoronájukat. Mi azonban elfelejtettük, hogyan kell
várni, mi mindent azonnal akarunk. Ez óriási veszteség az emberiség
számára. Ha csendben várakozol, észre fogod venni, hogy valami
mélyen legbelül ott növekszik benned a te valódi lényed. Egy nap
akkorára nő majd, hogy lángra lobban, és akkor az egész személyiséged
elhamvad: új ember lesz belőled. És csak ez az új ember tudja, hogy mi
az az ünneplés, csak ez az új ember ismeri az élet örök nektárját.

Osho

 
 
0 komment , kategória:  Természet  
Vízparti erdő
  2015-06-29 20:30:45, hétfő
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Természet  
A víz érték
  2015-06-29 20:30:04, hétfő
 
  Becsüld meg a vizet!

Jóllehet a bolygónk kétharmadát víz borítja, ennek csaknem 97 százaléka sós, 2 százaléka hóvá-jéggé fagyott édesvíz, míg ivásra, locsolásra, egyebekre alig 1 százaléknyit használhatunk. Bár mi a Föld szerencsésebb felén élünk, így kevésbé szembesülünk a világ más tájain élők sorsával, mégis érdemes legalább egy percre elmélázni azon, hogy míg a világ ezen fele esztelenül pocsékol, addig mások csak álmodoznak az éltető nedűről.

Mi természetesnek vesszük, hogy folyik a csapból a víz, hogy úszhatunk a medencében, hogy a nyári melegben is kedvünkre hűsölhetünk a közterületeken csobogó kutaknál, de a világ más tájain még ivásra alkalmas víz sincs.

Ölre mennek a vízért!

Indiában gyerekek milliói töltik vízhordással napjaikat, ahelyett, hogy iskolába járnának.
Eső alig esik, a kutak kiszáradnak, a jószágok elpusztulnak. A magazinban megjelent
Választóvíz című cikk szerint vannak országok, ahol véres harcok folynak víz
birtoklásáért, és a folyók hovatartozása kapcsán is bármikor véres harcok törhetnek ki.
Vigyázz a vízre!

Mit tehetünk?


Ne pazaroljunk!
És ez nem csak egy elcsépelt felszólítás.
Eljön az idő, amikor nekünk sem lesz,
mert ennek a pazarlásnak lesz még böjtje.
Szakemberek szerint nincs is olyan messze,
és igazi aszály sújtotta területen fogunk élni.
Hogy mikor? Csak rajtunk múlik!




 
 
0 komment , kategória:  Természet  
     1/5 oldal   Bejegyzések száma: 46 
2017.08 2017. Szeptember 2017.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 12 db bejegyzés
e hónap: 221 db bejegyzés
e év: 1210 db bejegyzés
Összes: 77197 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4509
  • e Hét: 11684
  • e Hónap: 187090
  • e Év: 2164401
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.