Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
Dapsy Gizella /Nil/: Dalok az éjszakáról.
  2018-05-19 06:41:15, szombat
 
  Dapsy Gizella /Nil/:

Dalok az éjszakáról.

I.

Még egyre itt ülök, virrasztva, ébren.
A papirosra néha könny pereg,
A szívem, vádol, lázong, kesereg.

S rohan a gép a fehér havas éjben,
Szikrázva szór ezer tüzcsillagot -
S viszi, ragadja, akit siratok.

II.

. . . Valami száll az éj hullámzó szárnyán,
Valami csöndes, régi, halk mese.
S én hallgatom, - kifosztva, koldusárván,-
Én, hazug álmok bús szerelmese . . .

És hallgatom, míg lelkem néma kínja
Vergődő, hangos zokogásba fúl
S hazug álmát a szívem visszasírja
De immár - visszahozhatatlanul . .

Békésmegyei közlöny, 1908. febr. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsi Gizella /Nil/: Tudom . . .
  2018-05-17 07:10:04, csütörtök
 
  Dapsi Gizella /Nil/:

Tudom . . .


Ó hány pillantás simogat végig !
Hány mosoly röppen felém ragyogva -
Hány hizelgésnek szívom be mérgit ! . . .

Mondják a lelkem hattyúfehérnek.
Könnyes mélységnek szememvilágát,
Amelyben titkos, szent lángok égnek.

Az ajakamról mosolygást várnak,
Hívén, hogy akkor nyugodni hagynak
A gyötrő álmok, kisértő árnyak.

S a homlokomra csodálva néznek :
Keresik rajta - szeretve, szánva -
Finom redőit a szenvedésnek.

. . . Csak egy tekintet kerül vigyázva
Egy sápadt szájat összeharapnak
Dühös, vad kínba, emésztő lázba.

S én úgy megértem szótlan beszédit ! . . .
Tudom, hogy a múlt életre támadt
S a szívén most nagy, nyitott seb vérzik.

Békésmegyei közlöny, 1908. okt. 22.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dabsy Gizella: Visszajöttem . . .
  2018-02-10 06:41:33, szombat
 
  Dabsy Gizella:

Visszajöttem . . .


Én ittam a Halál poharábúl,
Egy őszi éjen, csöndesen, magátúl.
Lassú veréssel megállott a szívem.

Szemem tükrén rút, vérvörös, vad árnyék
Szilaj, kavargó haláltáncot járt még.
Aztán megsimult halványan, szeliden.

Aztán sötét lett. jó volt így pihenni,
Érezve, hogy már nem jön semmi, semmi.
A szenvedés hogy elmarad mögöttem . . .

Akkor jajongva, sirva rámborultak,
Halott szívemre könnyek, csókok hulltak
S én kárhozottan, búsan - visszajöttem.

Békésmegyei közlöny, 1908. jul. 5.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: A titkolt dalokból.
  2017-12-30 08:49:14, szombat
 
  Dapsy Gizella:

A titkolt dalokból.

I.

Szíven találtak gyilkos, gonosz váddal,
Hogy megmérgeztem ifjú életed.
Hogy hitegettelek e boldogsággal
S a szenvedésből adtam csak neked.

Hogy kiégettem a lelkedből a lángot
És ott hagytam a pernyét, salakot -
. . . Csak arról nincs szó, hogy én mennyi álmot,
Ah ! mennyi büszke álmot siratok . . .

II.

Az én szerelmem hófehér selyemből
Ezüsttel, gyöngygyei varrott szemfedél.
Föléje apró, csillogó pihéket
Szitál hullongva, szüntelen, a tél.

S alatta, fényes kristátykoporsóban
A lelkem könnybe, kínba fojtva ég
Mig ellepi halálos dermedéssel
A hópihe, a zúzmara, a jég . . .

III.

Ha szivemet kéne helyéből kitépni
S hulló vére árán megváltani téged :
Odaadnám néked.

S ha tépett szivemmel nem tudnád beérni
Én beérném tőled egyetlenegy szóval,
Egyetlenegy csókkal . . .

Békésmegyei közlöny, 1906. dec 25.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: Dalok az éjszakáról.
  2017-12-29 07:34:44, péntek
 
  Dapsy Gizella:

Dalok az éjszakáról.

I.

Még egyre itt ülök, virrasztva, ébren.
A papirosra néha könny pereg,
A szívem, vádol, lázong, kesereg.

S rohan a gép a fehér havas éjben,
Szikrázva szór ezer tüzcsillagot -
S viszi, ragadja, akit siratok.

II.

. . . Valami száll az éj hullámzó szárnyán,
Valami csöndes, régi, halk mese.
S én hallgatom, - kifosztva, koldusárván,-
Én, hazug álmok bús szerelmese . . .

És hallgatom, míg lelkem néma kínja
Vergődő, hangos zokogásba fúl
S hazug álmát a szívem visszasírja
De immár - visszahozhatatlanul . . .

Békésmegyei közlöny, 1908.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: A legjobb angyal
  2017-12-26 09:38:44, kedd
 
  Dapsy Gizella:

A legjobb angyal


Rakosgat a kis Jézuska
Egy nagy tarisznyába,
Leküldi a gyerekeknek
Szép Magyarországba.
Rak is arany almát,
Cukrot, diót bőven,
Játék is lesz, más is akad
Az általvetőben.

Odaszól egy angyalkának:
,,Hamar, szolgám, fogjad!
Térj be vele minden házba
S két marokkal osszad.
Ne maradjon sehol gyermek
Angyalfia nélkül,
A Jézuska gondol rájuk
Csillagfényes égből."

A kis angyal a tarisznyát
Veszi a szárnyára:
,, Hallgass, Uram, én Jézusom,
Hű szolgád szavára.
Kis ház mellett van egy nagy ház
Szép Magyarországon,
Ahol engem megelőznek
Mindig csak azt látom.
Leghamarább ott ragyog ki
Karácsonyest fénye...
Aki gyújtja, gyújtogatja:
Vásárhelyi gyerekeknek
Kedves Vilma nénje.

Kis Jézuska mosolyogva
Int az angyalkának:
,, Tudom, szolgám; Vásárhelyen
Téged nem is várnak.
Vásárhelyi kis árvákról
Gondoskodtam régen,
Angyalt nekik nemcsak egyszer
Küldök egy-egy évben...
Aki könnyes orcájukat
Megtörüli lágyan,
Soha, soha ki nem fárad
A gondoskodásban
És lelkében ott világít
A mennyország fénye:
Az övék a legjobb angyal,
Vásárhelyi gyerekeknek
Áldott Vilma nénje!"

Forrás: Az Én Ujságom, 1906. december 23., XVII. évfolyam, 52. szám
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: Jön! . . .
  2017-12-25 07:43:56, hétfő
 
  Dapsy Gizella:

Jön! . . .


Jön ! . . . Lelkem sötét borúját
E röpke szó hozta derűre, fényre.
Bús, zivataros nagy felhők,
Simuljatok sugaras, tiszta kékre !
Álomba ringatón, halkan
Susogion a fenyők örökös zöldje.
Jön . . . Hullongó, könnyű pelyhek,
Lágy szőnyeget borítsatok a földre!

Jön . . . Megváltás égi üdvét
Lelkem e röpke szóban érti, érzi.
Mondjanak rossznak, szegénynek :
Gyönyörbe fojtja, mámorba igézi . . .
Dalt fakaszt, hangosat, édeset,
Mélységeiből könny termő szivemnek.
Jön . , . S árnyékai a ködnek
Jöttére elillanak, elpihennek.
Jön . . . O hát lehet-e ennél
Hirt, ujjongóbbat, szebbet kitalálni ?
Jó . . . Csak ez a hosszú éjjel
Ne volna még virasztani, kivárni!
Jön . . . Csak az a holnap reggel
S minden mosolygó üdve, könnye, csókja
Ne röpke, tünő karácsonyálom,
De örökös, fényes karácsony volna ! . . .

Békésmegyei közlöny, 1906. dec 25.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: Valami . . .
  2017-12-10 09:02:20, vasárnap
 
  Dapsy Gizella:

Valami . . .


Valami rontás üz tova engem
Bús szerelemben
Gyötör a szivem haragos váddal
Halálos vágygyal.
Egyetlen csókját esdi az ajkam
Remegve, halkan.
Mérgező gunynyal, nevet a szája
Nincs szava rája.
Hideg lángjában sötét szemének
Mégis elégek.
S megvetett szivem hamvadó üszkén,
Tipor majd büszkén !

Te nem tudsz róla, hogy homlokomra
Tüzlángos mámort szikrázott az ajkad.
És csókod láza az erembe lüktet,
Sorvasztó, titkos lélekkárhozással . . .
Te nem tudsz róla, hogy acélkezednek
Hüs szorítását a szivemig érzem
S míg a szemed rám gőgös gunynyal villant . . .
Én, fáradt, boldog sejtéssel hajtom
Kevély válladra fiatal fejem !
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: Este a fellegvárban.
  2017-12-07 07:06:52, csütörtök
 
  Dapsy Gizella:

Este a fellegvárban.


A Cenktetőig zug az áldomás
Mikor tort isznak holt hazánk felett.
A sétatéren húzza a cigány,
Sarkantyút penget parfümös zsivány . . .
Magyar fa hullajt lombot, levelet . . .

A Cenktetőig sir fel jajszavunk :
Te magyar Isten, hol késik kezed ?
A szivünk és a szájunk keserű -
Az arcokon hazugság a derü.
Mind gyászolunk, mert minden elveszett . . .

A Cenktetőre száll egy holdsugár
Szüzen, fehéren, félőn, reszketeg . . .
Túlnan idegen puskatüz ropog -
Rabvackok álma ég felé lobog :
Nem ölhetnek meg igy egy nemzetet !

Brassó, 1919. szept. 15.

Békésmegyei közlöny, 1924. június 6.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
Dapsy Gizella: Ki hitte?
  2017-12-05 08:27:02, kedd
 
  Dapsy Gizella:

Ki hitte?


Mint a Szeptember forró sugara,
Mely nyarat hazudott: én úgy elmultam . . .
A szivéből színtelenre fakultam -
Ki hitte, hogy már tél lesz ? . . .

Játéknak indult, alamizsnának,
Egy csókolatlan szájra álomméznek.
Ki hitte, hogy majd egyszer visszanézek
Kifosztott szivvel, fájva ?

Ki hitte, hogy bennem Tüzek égnek,
Hamu alatt, lefojtva, öntudatlan ?
(Maradt volna bár inkább csókolatlan
Örökárván a szája . . .)

Ki hitte, hogy papirláng is éget
És megperzsel a szivem gyökeréig ?
Ki hitte, hogy nem játszhatom majd végig
Szép szordinósan, halkan ?

Ki hitte, hogy sirni fogok érte
Álomtalan, süket, vak éjszakákon ?
Hogy az emléke itt marad és átfon
És megsápad az ajkam ?

Ki hitte, hogy a nyárnak vége van
Aranyporos Szeptember mosolyában ?
(Már csak deres avarba lép a lábam
S azután mindig tél lesz . . .)

Békésmegyei közlöny, 1920. december 23.
 
 
0 komment , kategória:  Dapsy Gizella Nil  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 37 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 230 db bejegyzés
e év: 1433 db bejegyzés
Összes: 31330 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2095
  • e Hét: 34994
  • e Hónap: 203681
  • e Év: 1038602
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.