Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-12 15:58:45, szombat
 
  Gubcsi Lajos
EGYETLEN PILLANAT - DERENGÉSBEN



Soha nem gondolták, hogy véget ér. Hogy a gyerekeiknek csonka szülei lesznek. Hogy idegen testeken kódorognak, s ügyes-bajosan keresik azt, amit játszi könnyelműséggel eldobtak, mikor elvetették egymást. Hogy a sok fenyegetőzés egyszer csak valóság lett: nem fogják többé egymás kezét, mint negyedszázadon keresztül minden este, lefekvés előtt. Vége, rájuk szakadtak az idegen testek és a lelkek. Majd azok kisöpörnek mindent, az új erősebb.

Dereng néhány szó és mozdulat. A férfi tudja már, hogy most szívesebben hallgatná ő a kedves szót, amelyet egykorija mással beszél meg. Kár, hogy hazudott a végén, a végén már egyre inkább. A szó értelmét veszítette köztük, a kézfogások némák lettek, míg el nem maradtak teljesen.

A férfi kinézett az erkélyen - ez kicsi volt, lakótelepi, s nem akkora, mint a régi teraszok a családi fellegvárban -, s csendesen belesuttogta barátja, a szél fülébe azt a bizonyos szót, amelyet csak ketten használtak. Keserűen visszament a kis szobába, ezredszerre sugdosott már a szél fülébe, mégse jött semmilyen válasz.
Az asszony - odébb egy kerülettel - átnézett új barátján, ez egyre könnyebben ment, s neki is derengett valami: egy tekintet, amelyet egykorija most másra vet. Az a bizonyos mélyre néző, meleg tekintet, ami összeláncolta őket, s amelyet beleoltottak mindhárom gyermekükbe. S amellyel a férj egyre gyakrabban igézett meg ifjú hölgyeket. Mégis: fáj, hogy most is másra veti. A keze gyengéden mozdult a levegőbe, régi, jól ismert formát tapintott.

A férfi komolyan irigyelni kezdte a jövőt, amelyet most - legjobb magyar tanítványaként - a volt feleség másnak teremt, amelyben mással futnak sikerköröket. Ezért mutatta az utat? Irigyelte a mozdulatot, amely most már soha nem éri el - még amúgy rendkívül élénk képzeletében sem láthatta az amott, a levegőben régi formát tapintó női kezet.

Irigység futott át a nőn is, türelmetlen borzongás, hogy ki simogatja még egyszer tükörré az összegyűrt ezer ráncot, a redőket, amelyeket közösen gyártottak a kettősen elvesztett életben - s amelyeket csak ugyanaz a kéz simíthat vissza, amely teremtette őket. Átnézett megint az új barátján, aki éppen body-building mestermunkát végzett kitartóan. Egy kis utcai erkélyt keresett a képzeletben, de a ködben sehogy se látta.

A férfi irigyelte volt nejét minden józan percéért múltban és jövőben - a jövővel meglesz majd valahogy e téren, csak a jelen kapaszkodik még nagyon a múlt összes poharába.

Tudta, hogy veszítenie kellett. Mégis nagyon fáj most, hogy a józan percek nélküle szaladnak, el is repültek messze már. Most kéz helyett poharat szorongat minden este, s tudja, hogy ez így van jól. Vesztett, az ő kezéből már nem kér enni a béke.
A nő előtt a köd nagyon gyorsan kezdett felszállni. Derengett, hogy soha se próbálta megismerni a férje sajátos logikáját, aminek az a lényege, hogy nincs határ, hogy a végtelen felé kell mennünk, s soha se szabad álldogálni, mert köszvényt kap a lusta láb. Derengett a határtalan, a végtelen - s tudta, hogy későn. A kis apró női praktikák és a földön járó pragmatizmus, a nagyra dagadt anyaság felfalta a férfi távlatait, s ezért ő új perspektívákat nyitott a kábulat gazdag árnyvilágában. Felfedezte a határtalan lezüllést.

A férfi megkapaszkodott. Érezte, hogy valaki, egy ismerős, aggódó szempár néz be a hatodik emeleti erkélyen. Szégyenlősen visszanézett, a szeme magyarázkodni kezdett, nem jött ki hang a torkán. Elvágódott, mint mindig ebben a stádiumban. A pohár nem okozott zavart, már rég üres volt. Megpróbált közelebb kerülni a telefonhoz, de csak ide-oda billegett erőtlenül - koncepciótlanul - a saját fenékegyensúlya körül. Majd holnap.

A nő az ablakhoz sietett, a teraszra lépett. A body-s észre sem vette, hogy kiment. Megpróbálta szétfújni lelki ködét, a harag és a méltatlanság, az elválás több éves válaszfalát, megpróbálta azt, amit mindig, régen: nagyon erősen kívánt valami jót egy szerencsétlennek, akitől nagyon is sajnálja a másra vetett tekintetet. Lelke átszállt a kerület utcáin, köd már sehol sem volt, esti fény vitte óhaját, a titkos lelket...

...Egy szomszéd erős koppanást és hörgést hallott a magányos férfi szobájából. Nem ismerte ugyan, de azt hitte, hogy segít a mentő.
 
 
0 komment , kategória:  Gubcsi Lajos EGYETLEN PILLANAT  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 4674
  • e Hét: 29335
  • e Hónap: 74407
  • e Év: 2015687
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.