Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-12 16:02:49, szombat
 
  Dobrosi Andrea



Ha angyal

Lógok a szeren, az én szeremen. Alattam elfoglalt törpék rohangálnak, de nem látom őket. Az arc, amely rám tekint, mindig ugyanaz, ugyanaz a figura az Óperencián túli Monotóniából. Határozott mozdulatokkal sikálom fel-le az irodaablakokat nap mint nap; az egyetlen élvezet számomra csupán az elém terülő látvány - mintha egy három csatornás televízió nézője lennék: fogni tudom az utca porát, a belvilágadót és tükörképmagam. Művelődök. A magam módján.
Az asztalon egy, a régidőket idéző ákombákom díszítette füstszínű boríték arany szegéllyel. Két hónapja jártam itt, azóta fekszik sértetlenül a zöld ernyős lámpa tövénél, melynek fénye gyakran tapogathatta. Mögötte három rendezett mappatömeg osztozik a maradék helyen.
Egy sötétkék öltönyös, ápolt férfi magaslik hirtelen, úgy megrántja a kilincset, hogy szinte én is beleremegek. Ujjai már-már megszégyenítően fehér ingének zsebe felé nyúlnak, melyben egy nemesfémragyogású toll rejtezik. Nyakkendőtű díszíti az egyébként sem elhanyagolt testet, látszik rajta, hogy megedzette a konditerem. Borotvált fizimiskája úgy fest, mintha a ráncokat is leöblítette volna a reggeli kávé - kifogástalan főnök-menedzseri megjelenése imponáló a sok tucatlény között. Tárgyalások sora várhatja, állandóan az óráját nézegeti, laptopját lesi-püföli, egymás után váltogatja a telefonokat, látom a mobilját töltődni az ablakpárkányon - a legújabb modellek egyike. A hamutartó mellett szinte tisztelegnek frissen nyomtatott névjegyei, fax is érkezik, amely, mint egy kobra táncol a padló és a mennyezet között. Úgy kígyózik, akár csak az emlékeim. Mintha szemezne velem az idő. Meredten bámulom a látómezőmbe tévedt körvonalakat, megdermed velem a pillanat.

* * *

Mondanom se kell, az asszony mindig kihasználja a szabadnapom. Aznap sem volt másképp. Azok az igazán érdekfeszítő napok - gyorsabban is telnek. Nyilvánvaló, hogy magamtól nem mentem volna fel a padlásra, de olyan szépen kért. Emlékszem, előző este későn feküdtünk, meg kellett beszélnünk az élet nagy dolgait. Ezalatt a házirend gyakorlati megvalósítását kell érteni. Ezen túlmenőleg végső elhatározásra jutottunk a padlás beépítésével kapcsolatban is, és hát nem hanyagolhattuk el a részleteket. Alaposan meghánytuk-vetettük a dolgot.
Így kerültem oda, abba az ódon verembe, melynek színei tökéletesen harmonizáltak az arra vetődő rágcsálók bundáival. Néha egy-egy szellőfoszlány zavarta csak meg ezt az idillt, amikor a nyitott ablakon keresztül meglengette a pókhálókon a vékony szálakat. Meg lépteim is felkavarták a port. Restelltem volna országörökségként birtokolni ezt a poshadt lyukat. Nincs mit szépíteni, takarítani kellett, de messze volt még a sikerélmény - a rend. Ugyanolyan volt ez, mint a pénzkereső melóm. Minden pillanat egyformán üres. Reméltem, ez csak a kezdet.
Mit nem látok? Jé, egy boríték! Sohasem találtam volna meg, ha nem húzom el azt a nagy barna medvét, azt a használaton kívüli komódot. Töltőtollal írt gótikus sorok, megfakult háttér, valami arany kriksz-kraksz. Nehezen bírtam elolvasni. Na nem azért, mert nem vittem magammal a szemüvegemet, nem is a szállongó szürke szösz miatt; elszoktam már ezektől a formáktól, mi több lassan a kézírás élvezetéről is le kell mondanom. ,,Csak akkor bontsd föl, ha egy angyal vagy!" - szólt az instrukció.
Ejha! Alaposan elbizonytalanodtam. De komolyan! Ha angyal lennék, lezárva is ismerném a tartalmát, biztos nem lenne szükség ilyenfajta kódolásra. Vajon nekem szólt az üzenet? Ha nekem szólt, honnan tudom, hogy angyal vagyok, és honnan tudom, hogy nem? Ilyeneken én még sosem gondolkoztam. Nem volt rá szükség. A levegő akrobatájának még csak mondhatom magam, de angyalának? Lehet kíváncsi egy angyal egyáltalán? Ha nincs előtte titok és nem kíváncsi, akkor én bizonyos lehetnék benne, hogy az vagyok, mert nekem aztán mindenki elmondja az összes titkát. Úgy hírlik, én vagyok a faluban az egyetlen megbízható személy. Hiába, na - ez még nem minősít angyallá, mégha a nyüzsgő mindennapok forgatagában sem viselkedek másképp, csak mint egy átlagos, középkorú, ingázó ablakpucoló.
Rekkenő meleg volt fent, amit éppenséggel észrevehettem volna, ha nem vesézem ki alaposan ezt az angyalkérdést. De ezt ki kellett vesézni. Itt volt az ideje. Ha most nem, akkor mikor? Rájöttem, angyal akarok lenni...
- Hé ember! - szólt az asszony. Ettől a két szótól letörtek angyalszárnyaim, éreztem, szétfeslik a glóriám. Emberből vagyok, ahogy idáig is hittem. Csak lehet valahol gyakorolni ezt az angyalságot... - ötlött eszembe.
- Tessék? - kiáltottam a tátongó fény felé, ahonnan asszonyom öblös fazék hangja szólt.
- Várnak odalent - válaszolta, miközben a rádió hangereje félve csitult el.
Engem várnak? Ez jelentésszagú. El kell számolnom, mit, mikor, miért... Megrémültem. Aztán megint. Értem jöttek, értem, az én személyemért! Úgy éreztem magam, mint egy tombola fődíjának nyertese, a szerencsés kiválasztott, aki azonban egyedüliként kisebbségben van a többiekkel szemben. Lehet, hogy elvisznek egy angyaltanfolyamra... Manapság már mindennel házalnak.
A bejárati ajtóban egy fiatalember várt. Most láttam először. Elegáns megjelenésével valóban ügynöknek hatott, szárnyait nem láttam, glóriáját is nagyon jól takarhatta; olyan multinacionális angyalügynöknek képzeltem el.
- Üdvözlöm uram! Nem hiányzik önnek valami? - kérdezte, és én leginkább egy pár új gumikesztyűre tudtam gondolni, valamint a porszívó szívóerejét szerettem volna megtoldani néhány wattal. Kissé megriadtam. Túl komolynak tűnt.
- Nem - ingattam fejem; gondolom, egy kicsit átrendezhettem a légkört néhány porcicával.
- Tegnap a buszon felejtette a táskáját. Észre sem vette?
Nem vettem észre. Ez téboly. Teljesen belelovalltam magam a lazításba, amiből aztán nem lett semmi. Uramisten... Mi lett volna, ha... ha valaki magáévá teszi... minden benne volt, személyi, pénz, bankkártya, TAJ-kártya, adókártya... A legjobb esetben is csak fagyott angyal lehetek. Átnyújtotta kopott marhabőrtáskámat.
- Köszönöm.... - még mondani akartam valamit, de nem jött ki hang a torkomon.
- Akkor megyek, máskor jobban vigyázzon az értékeire - lóbálta kezében a slusszkulcsot sietve. - Kérem, ne adjon pénzt!
Ez zavarbaejtően kínos volt. Láttam, már rohanna, én meg csak egy hálátlan kutya vagyok, akinek semmilyen gesztus nem jut az eszébe.
- Várjon! - mint villám, nyilallt belém a felismerés - csak egy percet... kérem! - alig akart maradni.
Eszeveszetten loholtam felfelé a nyikorgó, rozoga lépcsőn, lábaim jól összegabalyodtak a kanyarban; de mégsem estem el. Meglepő gyorsasággal érkeztem vissza a jól szituált fiatalemberhez, és átnyújtottam neki egy aranymintás, füstszínű borítékot.
Bármi is van benne - jut eszembe, miközben az ablaktörlő lapát a maga megszokott sebességével suhan ki kezeim közül, és zuhan a mélybe -, már megfogta egy angyal, egy feledékeny angyal, aki annyira emberből van. Elmosolyodok. A pincét is ki kell már takarítani...
 
 
0 komment , kategória:  Dobrosi Andrea Ha angyal  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 582
  • e Hét: 5874
  • e Hónap: 85432
  • e Év: 2026712
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.