Regisztráció  Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
Vámos Gábor versek
  2015-09-27 16:03:33, vasárnap
 
  Vámos Gábor versek
Nyújtsd a kezed

Adj jelet,
adj egy szikrát nekem,
hogy utam, mi kérdésekkel tele,
merre vegyem.
Mutass egy helyet,
mert nincs maradásom,
ha a hajnal itt lel,
síromat megásom.

Temetném a múltat,
de a jövő szemfedele borul elősször bele,
a sárban látom a láthatatlan jelet:
nem bukhatok én is vele!

Pedig apró porszeme
vagyok csak a világnak,
de még a világok is
ilyen porszemekből állnak.




Szilánkok

Készülj világ,
mert jövök!
Apró kővel
ablakokat török,
újra ültetek
minden virágot...
összeszedek majd
minden Szilánkot.
A tükör fénye,
ha egyszer megtörik,
az égről minden
szín elszökik.
szenved majd
a gyáva nép,
mert nem segít
az erős gép.

Miféle képzet
az ember,
köpni tud,
de nyelni nem mer,
csak néz ki csukott szemmel
a fejéből
és elefántot csinál
a verébből.

Egyszer, majd
tényleg csönd lesz,
eltûnnek a
szilánkok,
elmegyek majd
én is velük,
elviszem a
világot!




Kéket látok

Kéket látok,
talán tavat,
minden ember
szentet avat.
Én vagyok a kezdet,
te a vég,
nézd a szívem
ahogy ég.

Felgyulladt érted
a szunnyadó láng
és ég még szabad,
míg a földön ember marad.

Neked írom
a szép dalokat,
ami lehet nagy...
írok minaddig,
még ez az agy
ki nem hagy.

U.I.:
Amit hiszek
sokaknak méreg,
de ez véd engem,
mint fát a kéreg
hogy ne rágja belsőm
sorvasztó féreg.


 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Józsa Béla: Zúg az erdő
  2015-09-27 16:03:06, vasárnap
 
  Józsa Béla:
Zúg az erdő

Zúg az erdő, hull a lombja.
Szegénylegény a vadonban,
Testét szúrós tüske vérzi
Szive Erdély jaját érzi.
Mint az ősz az erdők lombját,
Gazdag Erdélyt letarolták.
Bojár után német lopja,
Segit benne labanc csorda.

Édesanyám mosson inget
Elmegyek én még ma innet.
Megyek inkább az erdőkbe,
Mint egy ukrán temetőbe.
Régi világ, kuruc élet
Bércek alján újra éled,
S tábortűztől száll az ének:
Üssed pajtás, ahol éred!

Erdély-szerte szomorú a
Magyar nóta, román dojna.
Porladó őseink sírját,
Idegen csizmák tiporják.
De ha felsír búsan búgva
Tárogató hívó hangja,
Együtt lép két nép legénye,
A fejfáját sem kímélve.

 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Balla D. Károly: Tótágas
  2015-09-27 16:02:26, vasárnap
 
  Balla D. Károly: Tótágas

A bohóc sírógörcsöt kapott.
Könnye tompán kopogott a deszkán,
a deszka feketére volt festve,
festve volt, álarcban volt,
kényszerű részvét-álarc mögé rejtette
gyalultfa-közönyét,
dehogy akart ő fekete lenni,
pácolt, meleg fényű,
berakásos, tükrös diófa-szekrény
lett volna legszívesebben,
de egyszerű asztal is inkább lett volna,
viaszosvászonnal borított konyhaasztal,
mint fekete, fekete deszka,
melynek vaslakk-részvétét
nem hatották meg a bohóc könnyei,
a sírógörcsbe menekült bohócéi,
aki most nem volt álarcban,
lemosta magáról a púdert, a rúzst,
lemosta a hahotát,
a vigyort, a röhejt,
lemosta, és most sírt, zokogott,
vörössé pöffedő szemhéja mögött
látta az artistát, látta a kötélen,
amint ott lépked délceg-magabiztosan,
s látta, látta a porond porában,
szájából iramló vér-kígyóval,
látta, amint tört testét kiviszik,
s ő, a bohóc, már ott volt,
hogy elvonja a nagyérdemű figyelmét,
vigyorgott, hahotázott,
hasra esett ezerszer,
aztán rosszul lett az öltözőben,
percekig öklendezett a mosdó fölött -
- mindezt látta most
vörössé pöffedő szemhéja mögött,
mindezt látta a bohóc,
a sírógörcsbe menekült,
aki mögött gyászhuszárok álltak,
fekete álarcba merevült gyászhuszárok,
dehogy akartak ők feketék lenni,
parádés huszárok, nyalka testőrök
lettek volna legszívesebben,
vagy ha nem, hát inkább kardforgatók,
káromkodó lovasok,
mintsem feketébe kényszerült gyászhuszárok,
akikből most feltartóztathatatlanul,
ellenállhatatlanul kibuggyant a nevetés,
nem tudni, miért,
talán mert felismerték a bohócot
és eszükbe jutott a sok hasraesés,
talán ezért bukott fel belőlük a hahota,
remegett a válluk, elakadt a lélegzetük,
még a könnyük is megeredt.
A gyászhuszárok röhögőgörcsöt kaptak.
Egy pillanat múlva,
a maguk-feledés csúcsán
már semmi sem különböztette meg őket,
a röhögőgörcsös gyászhuszárokat
a sírógörcsös bohóctól,
egy kívülálló
talán észre sem vette volna,
hogy ön-fejükön taposnak mindahányan.
Pár pillanatig tartott csak,
aztán lecsitultak,
halk hüppögésbe fúlt az indulat,
s lassan megindult a menet
a komor koporsó mögött.
A bohóc a távolba nézett.
Tudta,
a vándorcirkusz lampionos sátra alatt
friss fűrészporral
most szórják fel a porondot.

 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
A hegyi házban
  2015-09-27 16:02:03, vasárnap
 
  Ismeretlen
A hegyi házban

éjfélkor ha az óra kondul
elindul a fekete kandúr

a ház ura csak ő legyen
a széljárta hegyen

ismeri macska-ősök titkát
nyitogatni madár-kalitkát

nesztelenül végigoson
a hosszú folyosón

pincétől padlásig kutat
bújja a sötét zugokat

virágvázák közt elmotoz
elsárgult könyveket lapoz

nézeget egy-egy régi ábrát
felkattintja az állólámpát

hunyorog a kései fényben
ringatózik a hintaszékben

el nem alszik: régvolt nyarakra
emlékezik rigó-hadakra

az ablakban elüldögél
és kinn a kertben trombitál a szél.

 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Kegyelem
  2015-09-27 16:01:41, vasárnap
 
  Hollósy Tóth Klára
Kegyelem
szonettkoszorú

1./
Érkezés

A pillanatnak sokszor célja van,
magába zár, ringat, mint a tenger,
furcsa érzés ez, elmondhatatlan,
nem fél, pedig maga van az ember.

Érkezik, és nem tudom, hogy honnan,
csendesek, de élesek a jelek,
érzem, hogy megjött, hogy végre itt van,
oly gyengéd, hogy meg sem ijedhetek.

Meghitt érzés ez, édes oltalom,
elillan tőle minden fájdalom,
mintha lennék születésem előtt.

Nem érzem véges, parányi voltom,
némán is megért, nem is kell szólnom,
átlép mindenen, téren és időn.


2./

Látomás

Átlép mindenen, téren és időn,
áldott, szent, oly tiszta ez a sugár,
és csakis én láthatom, amidőn
egyszer csak váratlan ragyog le rám..

Érzem a létét mindenek fölött,
színe óarany, meleg, mint a láng,
érkezik némán, fényesen, s köszön,
nincsen semmi, ami útjába áll.

Hihetetlen, tudom ez az egész,
de igaz, nem áll, és nem tévedés,
akarja, hogy fogadjam boldogan.

Közben tudom, látomás világa,
mely lelkemet álmodón bejárja,
lehet, a többi perc sem céltalan.


3./


Kontaktus


Lehet, a többi perc sem céltalan,
ismétlődik már egy idő óta,
leragyog rám az égi mennyarany,
s egyre bátorodva jő azóta.

Megérint, mint valami én tudat,
a gondolatom ráirányítja,
mint egy délibáb; látom, s elsuhan,
érzéseim maga fele nyitja.

Pontosan jön, el sohasem téved,
rokona a lelkem erejének,
nem érzékelek ilyenkor időt.

Van az életben egy-két pillanat,
mely számunkra valamit tartogat,
ám, mely néha van, teljesen kitölt.


4./


Csend magam


Ám, mely néha van, teljesen kitölt,
csodálom léte gazdag csodáit,
mint mikor ember párnájára dőlt,
elmereng még éberen sokáig.

Egy érintés ébreszti a csendből,
hová még annyira visszavágyik,
de egy óra valahol csörömpöl,
s nem dajkálhatja tovább csodáit.

Gyengéden ébreszt, lenni lelkesít,
súlytalan, könnyed, fénylő és szelíd,
mint moll- akkordú hegedűszólam.

Lehet, csak pillanatnyi hangulat,
de biztos, hogy azonnal elragad,
ha elidőzöm szépen csend-magam.


5./


Írt ad


Ha elidőzöm szépen csend-magam
tudatja velem, mi itt a célom,
hogy mi, vagy ki, pontosan nem tudom,
lehet lidérc is, vagy könnyű démon.

Nincs nagyobb jó, mint amit ő adhat,
ha érkezik e száguldó foton,
s helye sincs itt egyéb gondolatnak,
csak hogy itt van, s hogy jó, csak ezt tudom.

Kellemes és kedves ez a vendég,
ha akarná, rögtön vele mennék,
tán tudja rólam mennyit küszködöm.

Sejtelmem sincs ki, mi, de tiszta fény,
nincs benne szeszély, nem emberi lény,
jön váratlan az ég és föld között.


6./


Bűvöli a rögöt


Jön váratlan az ég és föld között,
fájdalmakat űz, tiszta és szelíd,
azt hihetném, a menny leköltözött,
és végleg nálam telepszik meg, itt.

Mintha lennék végleg elköltözött,
oly jó ez érzés, csak ne múlna el!
égi kinccsé bűvöli a rögöt,
ha percig is nyújtja a végtelent.

Nem gyéren ossza, mint lámpa fényét
önmagát, mert hisz ő maga a fény,
és fogadója meglepve hallgat.

Átölel könnyeden simogatva,
minthogyha csak velem lenne dolga,
különös békét, halk nyugalmat ad.


7./


Erőt ad


Különös békét, halk nyugalmat ad,
mint diafilm, vagy árnyék a falon,
lehet az is, csak én vagyok magam,
és látomásomat csak álmodom.

Valónak tűnik, minden rendben van,
lehet az is, magam is álmodom,
elmereng a léten a gondolat,
s uralkodik a hangulatomon.

De mért e fény, ez az álomangyal,
mely mintha bevonna mennyarannyal,
hangtalan szavával szinte bűvöl.

Csak az a baj, pillanatra marad,
mégis tudni kéne, hogy mit akar,
az összekötő, sosem volt öröm.


8./


Akár a gyermek


Az összekötő, sosem volt öröm
szeretetteljes, akár a gyermek,
fénnyel táplál, míg gondokat töröl,
mint váratlan érkező szerelmek.

Nem mondja, de tudatja, szeretlek,
míg szűzi csendjét megőrzi lágyan,
ha szólna szám, kérné; semmisíts meg!
vele a lelkem van úri házban.

Minta Isten maga lenne velem,
csak a fénye szelídül hirtelen,
hogy ne rettenjek, ne legyen panasz.

Én emberparány, semmi lény vagyok,
míg Ő a minden, Ő a nagyobb,
egyszerű, fénylő, tiszta és igaz.


9./


A végtelen


Egyszerű, fénylő, tiszta és igaz,
boldogságot ad és könnyűséget,
érzem erejét, mennyei vigasz,
s vele a végtelen mindenséget.

Ismer engem, nem kérdezi, ki vagy,
érzem a teremtő melegséget,
fényében a távoli titkokat,
hihetetlen, de a teljességet.

Hozzám sem ér, mégis körülölel,
érezteti, ő az, aki szeret,
s magamban arról faggatom, ki vagy?

Némaság a válasz, más semmi se,
szertartásos, mint egy latin mise,
mert isteni, a legszentebb vigasz.


10./


Titokzatos varázs


Mert isteni, a legszentebb vigasz,
öle fénye, mint rózsaarcú nap,
lehet angyal, vagy mágneses vihar,
csenddé csitult, de meleg és arany.

Kíváncsin figyelnem talán szabad,
tiszta malaszt, titokzatos erő,
magához ölel, melenget, maraszt,
ő az üzenet, a csodatevő.

A telet mintha váltaná a tavasz,
lebeg le rám a mennyei vigasz,
mely nem már, mint maga a Kegyelem...

Nem tudom, csak azt, hogy jó, hogy itt van,
oly szabad vagyok, míg el nem illan,
érkezik, s kontaktust teremt velem.


11./


Fény-teli érzés


Érkezik, s kontaktust teremt velem,
mint a nap maga, fény-teli érzés,
még hasonló sincs hozzá semmi sem,
szűzi, tiszta, nincs benne kísértés.

Reális való, látható elem,
oly makulátlan, nagyszerű érzés,
mintha meleg szárny verdesne bennem,
olyasmi, mint az emberi hűség.

Nem tudom ki ő és honnan jöhet,
nem lehet más, mint égi nagykövet,
látogatóm titokzatos varázs.

Érzés, mely mindig magával ragad,
oly különös, furcsa egy hangulat,
ő a titok, az elragadtatás.


12./


Isteni fény


Ő a titok, az Elragadtatás,
ajándék, kölcsön a Mindenségtől,
meg-meglátogat, fel-felsziporkáz,
tán belőlem, az emberi mélyből.

Valami csodás, néma suttogás,
mely nem áll másból, isteni fényből,
lehet, hogy folyton körülöttem áll,
alig érezhető tüneményből.

Méltó vagyok hozzá, hiszen átfog,
érzékelem, már-már szinte látom,
mintha leszállt volna a mennyország.

Sejtelmes Ő, s az is amit akar,
körülölel meleg karjaival
a mindentől Elvonatkoztatás.



13./


A sejtelem


A mindentől Elvonatkoztatás
jött először tíz éves koromba,
sejtelmesen suttogott, mint a fák,
az utamra csendesen hajolva.

Nappal volt, tán alig csak délután,
furcsa, akkor sem jöttem zavarba,
kicsit lehet meglepődtem talán,
fény volt és csend, semmi, semmi hangja.

Jött, biztatott, hogy erővel töltsön,
s azóta visszajáróm e földön,
tán őrangyal ő, vigaszt nyújt nekem.

Még azóta sem tud senki róla,
hogy lelkem titkos látogatója
maga az üdv, maga a Kegyelem.


14.


Mennyei postás


Maga az üdv, maga a Kegyelem,
a létemet szikráztató varázs,
végtelen szeretet, mely lényegem,
arra késztet, ne csak érezz, de láss!

Ekkor mintha az Erő lenne velem,
ő a küldönc, a mennyei postás,
olyan, mint szó, mely itt van nyelvemen,
s illan hirtelen, és nincs megoldás.

Oly melengető ez a kegyelem,
könnyű leszek, szárnyakat ad nekem,
mintha tudatná, valamit akar.

Köszönet érte a Teremtőnek,
és hogy soraim megteremtődtek,
a pillanatnak sokszor célja van.


15./

Kegyelem


A pillanatnak sokszor célja van,
átlép mindenen, téren és időn,
lehet, a többi perc sem céltalan,
ám mely néha van, teljesen kitölt.

Ha elidőzöm szépen csend-magam,
jön, váratlan az ég és föld között,
különös békét, halk nyugalmat ad,
az összekötő, sosem volt öröm.

Egyszerű, fénylő, tiszta és igaz,
mert isteni, a legszentebb vigasz,
érkezik, s kontaktust teremt velem.

Ő a titok, az elragadtatás,
a mindentől elvonatkoztatás,
maga az üdv, maga a Kegyelem.

 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Mellékutcában
  2015-09-27 16:01:14, vasárnap
 
  Erich Kästner
MELLÉKUTCÁBAN
.
Itt jó sötét van. Átölelhetnélek.
Olyan ez, mint egy erdőrengeteg.
Mi mást tehetnénk itt,mi kultúrlények.
A város nagy, s kicsi a kereset.
.
Bizarr regényekben olvasni furcsa
szigetekről, hol ember alig él.
Nincs villamos, de villan pálma csúcsa,
s kis majmokat hintáztat ott a szél.
.
A hullám néha hordót hord a partra.
Tartalmuk cornedbeef és pilseni.
Szerelmespároknak ott jobb a sorsa!
Csakhogy mi itt vagyunk s nem ott - szivi.
.
Zavarnak folyton, mintha tréfa lenne.
Köröttünk minden nyüzsgő, tomboló.
Állunk egy mellékutcán szemtől-szembe,
s szerelmünk "csak elszámolásra" jó.
.
Lapítunk, mintha gyilkos terve főznénk.
Pedig éppen nem rossz szándék vezet.
Csak csókolóznánk... És ölelgetőznénk...
Berlin szerelmeseknek - őrület.
.
Hát mit tegyünk? Szép nap volt, kedves este.
Otthon megint muriznak majd veled.
Itt nem laknak talán már emberek se.
Az ám, de holnap hajnalban kelek.
.
A megállóig elkisérlek szépen.
Egy perc. Már jön az autobusz eléd.
Szeretsz? Gyerünk, egy csókot addsza még...
Szerdán találkozunk majd. Mindenképpen.
De most elég!
.
(Békés István)
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Juhász Gyula - Anyóka...
  2015-09-27 16:00:51, vasárnap
 
  Juhász Gyula
- Anyóka...... ...... ...... ...... .........


..
.
Hideg, rideg a nagy váróterem,
meg az a lusta lámpa égne jobban!
A vonat messze vágtat még a hóban,
szorong és vár, vár a sok idegen.
.
A végzet őket percig összehozta,
nyugatra tart ez, az keletre tér,
vár mindegyikre egy táj, egy fedél.
Vagy egy sírdomb, kinek mit szán a sorsa.
.
Egyik sarokban feketében áll
egy bús anyóka - ugyan mire vár?
A könnye barázdáin leszivárog
.
s míg lassan betakarja a homály,
az ablakon - tán könnyei nyomán?
Kinyílnak a nagy, csodás jégvirágok.


 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Darvas Szilárd - A Nő Teremtése. .
  2015-09-27 16:00:22, vasárnap
 
  Darvas Szilárd
- A Nő Teremtése.
.
Szóval az Úr legelőször,
Férfiembert alkotott,
Ezzel teltek hosszú évek,
Nappalok és alkonyok,
Ami szép volt, ami jó volt,
Mindent ebbe fektette,
Ő maga is megcsodálta,
Mire készen lett vele:
Domború mell, magas homlok,
Sziklát görgető karok,
És a többi. Részletezni
Nem is nagyon akarok,
Szeme, füle, lépe, mája,
Lába is, hogy lépne rája,
Hogy így visszagondolok,
Csupa, csupa jó dolog.
.
No, de közben hiba történt:
Elfogyott a nyersanyag,
Míg a férfi ily remek lett,
A szegény nő megfeneklett,
Rá már semmi sem maradt.
Ám az Isten azért Isten,
Véghetetlen bölcsessége,
Mindig jó dolgokra inti,
Tudja, hogy ha segít magán,
Az isten is megsegíti.
Hogy ily nagy volt a probléma,
Csak merészebb lett Ő attól,
És nekiállt nőt csinálni,
- ahogy azt ma mondanátok -
Mindenféle műanyagból.
Volt abban a nőben minden,
Bizony nem lesz könnyű dolgom,
Véges-végig elsorolnom.
.
Az ezüsthold kereksége,
Pálma sudár merevsége,
Őszi felhő mélabúja,
Mélyhegedű néma húrja,
Őzikéknek kecsessége,
Majmok csacsi fecsegése,
Május üde tavaszsága,
Csörgőkígyó ravaszsága,
Fák közt nyögő szél fuvalma,
Bősz oroszlán rémuralma,
Páva tolla, pulyka mérge,
Gyáva nyúlnak rettegése,
Kis verébnek puha pelyhe,
Illatozó rózsa kelyhe,
Mérges fullánk kis darázsba\',
Felparázsló tűz varázsa,
Csorgatott méz édes íze,
Szomjúság a tiszta vízre,
Nyári zápor, rét keserve
Tél dühétől szétseperve,
Bátor tigris vad haragja,
Kis pacsirta trilla-hangja
És a többi, és a többi,
Az is, ami ki lett hagyva.
.
Nem volt már a férfi árva,
Mert az Úr az új teremtményt,
Neki adta illetőleg,
Rásózta az ő nyakára...
.
Nem telt bele alig pár nap,
Hát az Úrhoz mén a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti.
.
Uram! - így szól - kezed mért ver?
Rettenetes egy teremtmény,
Akit adtál, az a némber.
Szája be nem áll, ha fecseg,
Egyszer nyűgös, másszor beteg,
Minden semmiségért zokog,
És veszélyes és szeszélyes,
Hogyha egy kis öleléshez
Néhanapján hozzáfogok.
Máskor - hogy is mondjam - mohó!
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Csak az a baj, hogy sose jókor.
Elpusztulok vele élve,
Így könyörgök: vedd őt vissza!
Nincs szükségem feleségre!
.
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom nincs belőle hasznod,
Nem erőszak a disznótor,
Visszaveszem én az asszonyt!
.
Nem telt bele alig pár nap,
S hát megint csak jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
.
Uram! - így szól - én se értem,
De hiányzik az a némber,
Ettől vagyok én most bajba\',
Hiányzik a dalos ajka,
Milyen kedves, mikor fecseg,
Megható, ha néha beteg,
Hogyha szenved, hogyha zokog,
S milyen hálás, milyen boldog,
Hogyha egy kis öleléshez,
Néhanapján hozzáfogok.
Mámorító, mikor mohó
Izzik, mint a tüzes kohó,
Kábít, bódít, mint az óbor,
Sose rosszkor, mindig jókor,
Nincs öröm, csak vele élve!
Így könyörgök: add őt vissza,
Szükség van a feleségre!
.
Szólt az Úr, ki nagy ravasz volt:
Látom, látod már a hasznod,
Visszaadom hát az asszonyt!
.
Nem telt bele alig pár nap,
S hát csak újra jön a férfi,
S panaszkodik, azt remélve,
Hogy az Isten csak megérti:
.
Uram! - így szól - én se értem,
De csak némber az a némber,
Sok bosszúság, kevés öröm,
És a csóknál több a köröm,
Köröm, karom, fecsej, szitok,
Ha úgy látja jónak, kidob,
Minden bajért engem okol,
Vele élnem tüzes pokol,
Így könyörgök, legyen vége,
Vedd őt vissza, sose lássam,
Nincs szükségem feleségre!
.
Ez már sok volt az Istennek,
Nagyot ütött az asztalra:
Volt időd, hogy kiismerjed,
Nekem is van egy kis eszem,
Többé vissza sose veszem,
Oktalanságodon okulj,
Ahogyan tudsz, úgy boldogulj,
Ezt a mérget hordanod kell,
Akárhogyan éget is,
Vidd az asszonyt, mert különben,
Beszüntetlek téged is!
.
Sok millió éve ennek,
De semmi se változott,
Ma is így vagyunk a nővel,
Hol áldott, hol átkozott,
Nyögünk, hogyha velünk van és,
Hogyha elhagy akkor is,
Ezt csináljuk amíg élünk,
Így jön el az aggkor is,
Amíg ez a világ világ,
Össze sosem békülünk,
Tragédiánk egy mondatban:
Sem velük, sem nélkülük!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Mese az őrangyalról
  2015-09-27 15:59:57, vasárnap
 
  Darvas Szilárd
- Mese az őrangyalról
.
Túl a kéklő messzeségen,
odafent a magas égben,
fent a mennyben élt egy angyal,
szőke, fitos, alig kancsal,
csupa bűbáj pici szája,
remekül állt szöszi fején
huncut módon félrecsapott
divatos kis glóriája,
szóval szép volt, nem csak kegyes,
ahol kell, ott hegyes-begyes,
minden kincse csak az erény,
ruházata nagyon szerény:
csak egy kicsi inge, s benne
rejtve az, mi ingerelne,
csak inge volt, no meg szárnya,
és az ing is, meg a szárny is
ahogy illik, mindig zárva.
.
Mimi volt az angyal neve,
buzgalommal szíve tele,
leszolgált már jó pár évet
s egy szép napon előlépett,
nem tudtak csak jót felőle,
így lett őrangyal belőle,
rátermettségét belátva
azonnyomban rá lett bízva
egy kis újszülött leányka,
rá lett bízva egy kis Olga,
nosza, lett Miminek dolga,
vigyázni a kis porontyra,
hogy a gyomrát el ne rontsa,
hogy a cuclit szájba vegye,
hogy a csörgőt meg ne egye,
hogyha sírna-rína szegény,
kéznél legyen minden edény,
most csücsülj le... most meg kelj fel...
őrangyalnak lenni, kérem,
nem mindig fenékig tejfel!
.
No de kérem, mindez hagyján,
ha az Olga fel nem serdül
és nem lesz belőle nagylány,
nemcsak nagylány, hanem szép is,
mit meglát a férfinép is,
most vált Mimi kedve búra,
járni a sok randevúra,
hogy mi illik, azt lemérni,
döntő percben közbelépni...
Ki egy lányra tud vigyázni,
száz szerelmes bókot hallván,
őrangyal legyen a talpán!
Szegény Mimi alig győzte,
Olgát meg egy fiú főzte,
karja izmos, neve Tamás,
a lakása legénylakás,
az ostromot bírta hévvel,
(nem nehéz huszonkét évvel),
ehhez értett, semmi máshoz,
és bizony az lett a vége:
Olga felment e Tamáshoz...
,
Bizony, ezt csinálta Olga,
s ha nincs Mimi, baj lett volna,
ám a döntő pillanatban
Olga kiált: félek nagyon...
segíts, drága őrangyalom!
Csak ennyit szólt s máris, nini,
ott termett mellettük Mimi,
s hogy a vétkét tisztán lássa,
jó nagyot rúgott a Tamásba,
rúgta Tamást hátul, elül,
míg az Olga elmenekül,
így menté meg őrangyala,
olyan tisztán, ahogy vala.
Ám szikrázik Tamás szeme
s nemhogy csökken, nő a heve,
összefut előtte minden,
csak egy nőt lát... azt is ingben...
Ki győzi e csodát aggyal?
És ha angyal? Legyen angyal!
Mit folytassam? Fátyolt rája!
Szegény Mimin nem maradt más,
csak a tépett glóriája.
.
Folytatása fenn az égbe',
Mimi ott áll pírban égve...
Ám megszólal a főangyal:
Érezd magad megdicsérve!
Amit tettél, hősi tett volt,
ha nincs is már, ami megvolt!
Fogyatkoztál bár erényben,
de a jó ügy érdekében!
Nem mondható ez kevésnek,
esküszöm, hogy jutalmat nyer
fájdalmad és szenvedésed!
Bármit kérsz, én teljesítem,
buzgalmadnak mi az ára?
S szólt Mimi, szemét lesütve:
kérem... én csak egyet kérek...
Hadd vigyázzak még egy lányra!
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
Az est harmóniája
  2015-09-27 15:59:33, vasárnap
 
  Ignaz Heinrich von Wessenberg
- Az est harmóniája
.
A tó csöndes tükrében zöld hegyek,
köré kertek s fenyők karéja hajlik.
A csalitból, min átizzik az est,
csalogányok gyöngéd érzete hallik.
.
Pásztor-furulya visszhangjára vár:
citeraszó legényt s lányt hív táncba.
Hegyről vadászkürt zeng. Nyílsebesen
száguld a csapat a szarvas nyomába.
.
A völgyben a pataknál vaspöröly
ünnepi taktust ver tompán dobogva.
Hirtelen elhallgat, s a havason
áldást hint szét egy templom kis harangja.
.
Elhal a hajsza. Csak a csalogány
kíséri a harang-zengést dalával.
Áll a csónak - utasa felemelt
evezővel les a hangok szavára.
.
Fordította - Garai Gábor
 
 
0 komment , kategória:  Életképek  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 57 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 98 db bejegyzés
e év: 1326 db bejegyzés
Összes: 77313 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 7449
  • e Hét: 40210
  • e Hónap: 160375
  • e Év: 2379299
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.