Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-13 08:03:21, vasárnap
 
  A NEVETŐ EMBER



Egy ember nevetett a körúton.

Az ember a Ferenc körúti aluljáró kijáratánál, a lépcsőkön állt, az utolsó előtti fokon; ott végezte ezt a tevékenységet, amit az értelmező szótár szerint úgy valósítunk meg, hogy a száj széthúzásával, gyors, szaggatott hangadással jókedvet vagy gúnyt fejezünk ki. Nos, az ember ezt tökéletesen meg is valósította, száját széthúzta, gyors, szaggatott hangokat adott, de nem gúnyt fejezett ki, hanem jókedvet, ez napnál világosabb volt, mindenki hallhatta, ki arra járt ezen a délutáni órán, és egyáltalán volt fülhallása; hacsak nem arckifejezés és gondolatok nélkül ment el mellette, mint egy katatón beteg, de a nevető ember mellett nem is lehetett így elmenni, nem lehetett nem észrevenni, mert a nevető ember jókedve világraszóló volt. Nem is csak szaggatott, hanem direkt gurgulázó hangokat adott ki, ezzel hozva embertársai tudomására mérhetetlen vígságát; hátravetette a fejét is, úgy adott újabb és újabb gyors, szaggatott hangokat a derű kifejezésére, mit nem is egyszerűen ki akart fejezni, hanem egyenesen rá akart testálni másokra. Legalábbis a fej hátravetése előtt mérhetetlenül vidám tekintettel mélyedt mindazok szemébe, kiknek egyáltalán a szemébe lehetett mélyedni földrajzilag, csak ezután lendült hátra megint; néha úgy tűnt, hátra is esik, akkora lendüléssel indult neki, aztán mégse, minden egyes alkalommal talpon maradt, békésen, vígan nevetett tovább.

De a szembejövők nem nevettek.

Noha a nevető ember önmagukra nézve, sőt, társadalmilag is hasznos tevékenység folytatására akarta őket rábírni, hiszen ez az ember a fönt részletezett nevetéssel nem csupán féktelen jókedvét fogalmazta meg, juttatta kifejezésre, de egyben immunrendszerét is tornáztatta: a gyors, szaggatott hangok szakadatlan hallatása közben önkéntelen (ha nem direkt) belső masszázst alkalmazott mindösszes zsigeri szervein, finoman masszíroztatta őket egymással, tüdejébe a vígsággal összefüggésben egyre több levegőt áramoltatott, tornáztatta szívét, gyomrát, hasnyálmirigyét, mája azonnal méregteleníteni kezdett, lépe a szokásosnál jóval több vörösvértestet termelt, szervezetében endorfinok kezdtek rohangászni, sejtjeiből kioldódtak a szorongást provokáló kémiai anyagok, ott, az aluljáró tetején egy sor pszichoszomatikus betegség nem tudott a nevető emberre normálisan rátámadni, még (tudományos kutatások igazolják) az A immunglobulin szint is megemelkedett a szájában, a feldobott antitestek röhögve torlaszolták el a kapukat a felső légúti fertőzések előtt, lényegesen csökkentve a nevető ember gyógyszerszámláját, tehermentesítve a háziorvosi szolgálatot, tébét, az egész költségvetést; szervezetébe több oxigén jutott, erei tornázni kezdtek, pulzusa, vérnyomása, bőrének hőmérséklete kellemesen megemelkedett.

Ha az ember otthon nevet, automatikusan lezuhan a fűtésszámlája.

A szembejövők mégsem nevettek; társadalmi, mentálhigiénés felelősségük teljes híján bámultak csak, megütköztek, csudálkoztak, hökkenten közeledtek a nevető ember felé. Néztek körbe, villamosokra, járókelőkre, kutatták a nevetés okát, de nem találták. Ez nem föltétlen azt jelenti, hogy emberünk ok nélkül nevetett; mégis, így utcán nem lehet nevetni, csak bele a világba, pláne aluljáróba, szembejövo arcába, ilyen felhotlenül, derusen, gondtalan; ha lehetne, bármelyik pillanatban megtörténhet, hogy mi is ugyanígy elkezdünk nevetni, hahotázva és végeérhetetlenül, és akkor miránk néznek majd ilyen megütközve, furcsán, hogy mit nevetünk mi itt az utca közepén, vagy úttest közepén akár, az ember soha nem tudhatja, hol fogja el a nevetés, s ha egyszer elfogta, már nincs menekvés, akkor az ember már tornáztatja az immunrendszerét és kész, mulat boldogan, bele a körútba, vagy ahová a nevetés kívánja, száját széthúzza, gyors, szaggatott hangokat ad újra és újra, valósággal bugyborékol kifelé belőle a nevetés netovábbja; bár az ilyen nevetésnek mindig van továbbja, elkezdődik, s aztán létezik végeérhetetlenül, mint ahogy léteznek a fák, a bolygók, a napok egymás után; és mi nem akarunk így nevetni, nem akarunk ilyen féktelenül vigadni, gurgulázni, az egészen hahotázni, nem akarunk több vörösvértestet, endorfint.

Nem akarjuk az országos A immunglobulin szintet emelni, kész.

Csak kikerülni a nevető embert; ennyi az egész.

Molnár Erzsébet
 
 
0 komment , kategória:  Molnár ErzsébetA NEVETŐ EMBER  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1130
  • e Hét: 25791
  • e Hónap: 70863
  • e Év: 2012143
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.