Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
Eretnek táviratok Pán Cogitónak odaátra
  2015-10-23 16:10:53, péntek
 
  Eretnek táviratok
Pán Cogitónak odaátra

(Első sürgöny)
igaz-e hogy a mi államalkotó népünket stop még maga szent andrás keresztelte volna meg stop a szentatya ezredvégi ittjártakor nem cáfolta az itteni elöljárók határozott állítását stop az államalkotók ezen felbuzdulva stop előbb csak a honi igények kielégítésére stop de nagy exportkilátások reményében stop de megkezdték gyermekkoromban csak a vasúti átjárók veszélyességére figyelmeztető stop de most eredeti hivatásuk stop gyakorlására szánt andráskeresztek sorozatgyártását stop

(Második sürgöny)
van-e tudomás odaát arról stop hogy Jézus Krisztus anyanyelvét stop azt a nyelvet melyen így kiáltott föl a keresztfán stop éli éli lama sabaktani stop állítólag még hatvan-hetvenezren beszélték de stop két arám kolostorban őrizgették ápolgatták miséztek rajta de stop tovább idegenforgalmi megélhetési okokból sem tolerálják stop hitturizmus címén sem stop miből fog megélni a két-kolostornyi apáca és szerzetes stop valamint a szent hajlékok körül tevékenykedők buzgó kis seregei stop sürgős intézkedést várunk odaátról stop

( Harmadik sürgető sürgöny)
sürgős intézkedést várunk odaátról stop mert itt javunkra semmi sem mozdul stop hiába folyamodunk szóban és írásban stop hiába tették írásba többévszázados óhajukat-sirámukat a csángók stop hiába kérték kérik a földi helytartót-tókat stop hadd imádhatnák tisztelhetnék anyanyelvükön az Urat stop hiába tették legutóbb is őszentsége ,,szeme alá" panaszos írásukat stop pedig ha valaki stop akkor ő tudhatná mondhatná stop hogy a csángók olyan magyarok mint amilyen lengyelek lesznek stop a litvániában panaszkodó lengyelek stop mint amilyen németek lesznek stop a lengyelországban lengyelesedő németek stop mint amilyen finnek a norvégiai finnamrkban jólétükben is senyvedő finnek stop mint amilyen hiába folytatnám stop

(Negyedik sürgöny)
mégis mégis reménykedünk hogy a gyöngék és gyámoltalanok kérdései nem maradnak válaszolatlanul stop kéréseik sirámaik meghallgatásra találnak stop sebeikre gyógyír érkezik stop hinni szeretnők hogy Krisztus őértük is föltámadott s hogy a pünkösd nem borostyánba tokosult nyakláncon hordható búcsúfia stop

(Ötödik, egyben utolsó sürgöny)
az előbbieket für alle falle megpróbálom fölcsempészni a világhálóra ha módjában állna tisztelt pán Cogitó megkérném járna közbe vagy próbálja meg ha egyenes úton nem sikerül stop akkor némi mennyei borravaló fejében valahogy az égi internetre is fölférkőztetni stop legjobb volna persze ha meg tudná szerezni az Örökkévaló égi e-mail címet s egyenest Neki továbbítaná hogy legalább a készülődő borzalmak nagycsütörtökén idővészfékét ha volna Isten húzná meg stop




 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
KÁNYADI SÁNDOR Apokrif sirató
  2015-10-23 16:10:15, péntek
 
  KÁNYADI SÁNDOR
Apokrif sirató

miért kellett meghalnod
én édes gyermekem
miért adtad magad kínhalálra
olyan fiatalon
én édes jézusom
miért kellett a kereszten kiszenvedned
miért kellett drága vérednek kiomolnia
én szüvem gyökere miért
ha még a bűnnek a nagyját se tudta
elmosni a te kiomló véred
ha a vétek legkisebb magjából is azóta
terebélyes fa növekedett
szaporodnak a keresztek erdői
nem szűnnek a kínoztatások
érdemes volt-e édes jézusom
a világ vétkeiért váltságul
magadat odaadnod
szép fiatal életed föláldoznod
hitted volna-e hogy csak ösvényt versz
csak utat taposol nekünk a golgotára
érdes volt-e a te szép fiatal életednél
többre tartanod a példamutatást érdemes-e
jaj édes gyermekem mégse kellett volna
annyi nyomorúságot a fejedre gyűjtened
nem kellett volna
mindenegy ember minden vétkét
minden nyomorúságát
magadra venned
hogy még a magamval hozott vétkemet is
magadra vedd
nem kellett volna nem
de ha nem vetted volna magadra
ha nem vagy a szenvedésben példa
mi értelme lett volna
az én kicsid életemnek
mi ételme jaj
Lészped-Kolozsvár, 1987

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
Hagyaték Mikecs László emlékére
  2015-10-23 16:09:41, péntek
 
  Hagyaték
Mikecs László emlékére

Eltűnt a háború vérözönével;
bizonyosra vettük, hogy visszajön;
de vártában szürkén múlt hétre hét el,
s szemünkből rendre elfogyott a könny.

Tépett madárkák jöttek, kósza lelkek,
- Él! - szólt az egyik, - Meghalt! - szólt a más,
lelkünkben egymással így feleseltek
pogány valóság s hívő látomás.

Megkezdett, sárgálló üvegcse mézét
inségemben én nyalogattam el -
suttyomba, lopva, hogy mások ne nézzék,
mert jel lett volna ez, iszonyú jel!

Nem jött... A sálja így került nyakamra:
sebaj, ha megjön, szebbel tisztelem!
Aztán megnyílt a pince és a kamra,
s minden feléltünk rendre, dicstelen,

Befogtuk fekhelyét, aztán a székét,
már évek múltak el, míg jött a hír:
keresztútjának rég elérte végét,
poklába zárta már a messzi sír...

Élőhalottnak hittük eddig. Most, hogy
holt híre jött: megelevenedett!
Láttuk az utcán, álmunkban fogadtuk
mézzel, kenyérrel - a Kísértetet.

Bezzeg most már tiszteltük hagyatékát!
Noli tangere!... Féltőn és hiún
zártuk el dolgait, könyvét, a tékát,
mely lőn tilalmas, titkos múzeum.

S én bújni kezdtem sok-sok irományát,
könnyezve bámulván a kései
éjszakában, jégábrás ablakán át
fehér arcát!... Tán egy új Széchenyi

tűnt Benne el, tudásával, hitével,
és minden tette ott is áldozat:
sírban is égő, buzdító szívével
istápolja a holt magyarokat.

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
ÉKELY ZOLTÁN Az ember ott a legfájóbb magyar
  2015-10-23 16:09:09, péntek
 
 
JÉKELY ZOLTÁN
Az ember ott a legfájóbb magyar

Az ember ott a legfájóbb magyar,
hol a magyarságnak már nyoma sincs.
Egy messzi csillagon, hol nincs múlt, csak jelen;
Bethlen Gábor talán s Szent István lesz velem,
s első ősöm, kinek nevét sem ismerem.
Cinfalva, 1977. november 21.

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
JÁSZ VIKTOR „Az ördög nyelve”
  2015-10-23 16:08:38, péntek
 
  JÁSZ VIKTOR
,,Az ördög nyelve"

Domokos Pál Péter egykor Moldvában
fazekakat árult, székely álruhában.
Ekhós-szekér előtt keszeg lovat hajtott, -
s megnyíltak előtte titokban az ajtók.
Megnyíltak az ajtók, szívek és az ajkak,
nagy szürete lett a mesének, a dalnak!
Csángó magyarok közt legendája támadt
vándor fazekasnak, bűvös meszénának.

Egyszer Lészpeden járt s megállott egy háznál,
megcsörrent a kocsin a köcsög, a száz tál.
Kért egy pohár vizet, - kettő lett belőle;
adott érte egy szép, aranyozott könyvet.
Kérdi kicsinyi gyermek töltésen az apját:
- Ki vult az az ember s micsidát adott át?
Micsissza kend, tátám, ne dugja a zingbe!
Felelé Züld János: - Fazokakot vinne
Bákóba eladni, s igen megszomjaza.
Ez meg itten dzsermek, az Úr Isten szava.
Ha bötüket üsmérsz, meghallhatod te es, -
De most még kicsiny vagy. Nálam lesz, itt keresd!

Nagy lett kicsi János, iskolába vitték -
oláh nyelvbe törték zsenge magyar lelkét:
még az ábécét is csak oláhul fújta, -
de már az a szép könyv az oldalát fúrta.
Elmondta a papnak, mintegy dicsekedve.
- Magyar könyv? De hiszen az az ördög nyelve!
Dobd a tűzbe, Jancu, avagy hozd el nékem!
Nem tűrhetek román földön ilyen szégyent! -
Nem szól kicsi János csak egy árva szót es,
Nem érti a dolgot, de csak nem is kérdez.

Történt aztán egyszer: vendég jött a házhoz,
s elővett egy könyvet: No Jancsi, imádkozz!
Nézi azt a könyvet, hanem - csak nem látja!
Ismeretlen bötűk állnak ott sorjába.
Észbe veszi, amit a pap monda néki, -
de bárhogy forgatja, sehogyan se érti.
Megkérdezi végül, jó nagyokat nyelvén:
hogyan imádkozzak én az ördög nyelvén.
Felelé a vendég, Domokos Pál Péter:
s magyarul mondd, Jancsi, - azt Isten is érti!
Magyarul lehet őt legszebben dicsérni.
Dicsérni - de szidni is - legjobban lehet, -
ezért kapta nyelvünk az ,,ördögnyelv" nevet...

Így volt-é, nem így volt? - Isten aki tudja.
A régi vándornak nincs már arra útja.
Züld Jancsi János lett, sőt már János bátyja. -
Nem tud már ,,ördögül" öt kis unokája...

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
ILLYÉS GYULA Csángók
  2015-10-23 16:08:06, péntek
 
 
ILLYÉS GYULA
Csángók

Kivánkoztam a csángókhoz,
a künnrekedt pusztázókhoz,
Bukovinát sose láttam,
bele mégis visszavágytam.

Vissza, mint a gyerekkorba,
abba az őskori honba.
Istensegíts, Hadikfalva
volt álmaim birodalma.

Megindulván Napkeletnek,
ott pihentem volna egyet,
onnan léptem volna beljebb,
oda, hol a mese erjed.

Keletre, még keletebbre,
a sűrű nyelv-rengetegbe,
őseim Atlantiszába,
Kőrösi Csoma nyomába.

Mentem volna, sose mentem.
Ők indultak meg helyettem.
Nyikorgó nagy szekértábor
nesze kél az éjszakából -

Nyúlik messze a sík éjbe
kocsisereg lámpafénye;
sorban, hosszan, mintha házak,
utcasorok vonulnának.

Tejútnyi csillaggal mintha
Csaba népe térne vissza.
Zárkóznak be a parasztok:
ez a székely mindent ellop...

Gomolyagként kibomolva
tekerül le Hadikfalva.
Futó fonál az orsóról:
Istensegíts egy szekér-sor.

Hazátlan a hontalanhoz,
lemegyek a népfolyamhoz,
mint valami folyam-szélen
álldogálok az útfélen.

Maguk húzzák a szekeret,
Rínak rajta a gyerekek.
Ver az eső, sehol egy ház;
ilyen volt a népvándorlás.

Törik a tej-kukoricát,
a szilvát a palánkon át;
zendül rájuk ebugatás -
ilyen volt a honfoglalás. - -

Nézi a nép a menőket,
követi majd holnap őket.
Ez keltre, az nyugatra,
nyüzsög a nép, mint a hangya. - -

Szól az ágyú kelet felől,
feldörög rá nyugat felől;
ide-oda a csapdában
fut a magyar a honában. - -

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
HUNYADI MÁTYÁS Csángó templom
  2015-10-23 16:07:34, péntek
 
  HUNYADI MÁTYÁS
Csángó templom

I.

Harangok nyelve alól
a némaság pehely-puha csomói kiszakadnak.
Vér és hang
kondul elő,
árad át a tájon,
s mint nehéz tüzek
könnyű pernyéje reátelepszik
a házra, arcra,
beleég a tenyerek redőzetébe.

II.

A néma harangok újra felhörögnek,
rekedtes búgásuk lassan csiszolul
csengő érccé.
Önts harangot ágyúidból!
Konduljon végig Európán a sirám,
verje fel álmából,
a szendergő hazugságból a hang a népét!
Millió harangot, harangot önts,
hogy konokul kongassa szét
a nyelv magányát,
mert nem szólhat senkihez
maga-maradtságában.

III.

Olvaszd ágyúid,
önts harangot!
Emeld arcod a lélek-kondulás
zúgásába!
Halld meg,
halld meg
az érc bongása mögül kisíró
alázatot.
Rommá tiport templom fölött
az égen,
csak a harang inog némán,
hófehéren.

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
GELLÉR SÁNDOR A csöbörcsöki csángó
  2015-10-23 16:07:05, péntek
 
  GELLÉR SÁNDOR
A csöbörcsöki csángó

Vizet újszülöttre,
könnyet a halottra.
Most hát indulok a
felsőbb csillagokra.

Mit bámultok?! Fogadni kell
Rákóczi úr papját.
Felültetem a falu
száz derék lovasát.
Megannyi leányka
jóború-magdolna,
kitükrözi magát a
kékszínű folyóba.

Eperfátok alól
csődöröm elbolygott.
Vérrel írom be a
fekete mennyboltot.

Kivágták a nyelvemet a számból.
Én vagyok a csöbörcsöki csángó
Mikola, 1943

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
Moldvai
  2015-10-23 16:06:34, péntek
 
  Moldvai

Riu itt edzs luzafa
a künüit hullattya
Mért hullatod künüid?
Dzsenge lián elel itt

Dzsenge ifi liánka
libeg rajta karinca
szinte parázs szeme
buodog aki kegyesze

Fuvadoz a zeszti szél
hülepedik aki él
csak én szüvem rizget ég
mátkecskámnak mellyeért

Sirangoznak sillagok
hejsze temlecben vadzsok
Ne rijjatok sillagok
mátkám völdében vadzsok
1975. március 14.


 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
Moldvai elégia
  2015-10-23 16:06:01, péntek
 
  Moldvai elégia

Lakatos Demeter, fia Moldovának,
leverte a halál kucsmakoronádat.
Borús luzafákról nem írhatsz már többé -
lezárták a szemed, pihensz mindörökké.

Játszom szavaiddal, s mintha három század
előtti időkből szólni hallanának:
szinte az Ómagyar Mária-siralom
zengzete hangzik fel valamely hajnalon.

Írta, énekeltél - mondtad volt, hogy belső
nagy kényszerűségből lett belőled költő.
Húzódván szobádba megszálltan csak róttad
a mézédességű, ős sámáni szókat.

Csángók szép községe: ékes Szabófalva
ott van, hol a Szeret s Moldva összefoly ma.
Ahhoz ragaszkodtál, ott zengett az ének -
elmenni se vágytál, csak ha ,,kergetnének".

Magányos pacsirta? Merész ívű sólyom?
Ilyen kérdésekkel már nem is kínlódom.
Balatonhoz híred elhozta az éter,
noha köztünk a táv nyolcszáz kilométer.

Nem vagyok zarándok, nem foghattunk kezet
rövid életünkben - nem is ismertelek,
de oly ága vagy te a magyari fának,
hogy hiányod miatt elszorít a bánat.

Mint értékes lelet, olyan a te nyelved:
Szóvégi ú-k, nd-ek és sziszegő sz-ek.
Könyvedért kiáltok, Erdélyt kérem számon -
mohó vagyok: több szín legyen palettámon!

Lakatos Demeter, fia Moldovának,
leverte a halál kucsmakoronádat.
Éltedben vigasztalt a Szeret múzsája -
holtodban a Dúnántúl egy rózsaszála -
1975. március 20.

 
 
0 komment , kategória:  Versek a csángó magyarokról  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 22 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2864
  • e Hét: 20947
  • e Hónap: 52928
  • e Év: 52928
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.