Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
Dömény József: Tavasz után megjön a nyár . . .
  2018-04-21 07:16:16, szombat
 
  Dömény József:

Tavasz után megjön a nyár . . .


Tavasz uíán megjön a nyár,
Megbánod még, hogy elhagytál . . .
Ha most nem is, majd idővel
Szemedbe könny sűrűn jő fel.

Majd ha téged is elhagynak,
S süt sugára nyári napnak,
Sírva gondolsz a tavaszra . . .
Későn lesz már ! semmi haszna !

Majd ha lelkeden vád zörget,
Hogy szivemet összetörted,
Sziveden az emlékezet
Vág örökké fájó sebet.

Ez a mély seb nem heged be,
Sokszor jutok az eszedbe . . .
Nappal úgy, mint álmaidban
Felsóhajtasz: már meg itt. van !

Megátkozod azt a napot,
Mikor szived úgy elhagyott . . .
S mig könnyed hull, s zug az átkod
Én sóhajtva nézek rád ott.

Tolnavármegye, 1891. május 3.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Télen.
  2018-02-17 07:15:56, szombat
 
  Dömény József:

Télen.


Szerettem egykor künn a sikmezön
Bolyongni téli zord időben . . .
Esett a hó, szállongva pelyhezőn,
S kavarta fel a szél erősen. . .
Fehér a föld, a meddig láthatok,
S nem lel szemem nyugpontra rajta . . .
Fejem fölött kavargó oszlopok
Vihartól fenn űzetve hajtva . . .
Mi jól esik: megírni most e verset
A kályha mellett !

Szemközt a széllel hófúváson át
Törtetni folyvást esve, kelve . . .
El-elveszitve en-lábam nyomát,
Havat szórt rá a szél, s befedte . . .
Borult egén ki tudja merre jár
A nap ? s az ég határa hol van ?
- A hóesés nagyon szűk körbe zár,
S vezérlő csillag nem mosolyg sehonnan . . .
Mi jól esik megírni most e verset
A kályha mellett !

Süvölt a szél, rám szórja a havat . . .
- Kezemmel arczomat befödtem -
Mellettem egy ordas farkas szalad,
S fogát mutatva áll előttem . . .
Egymásra néztünk, s kullogott tovább;
Én is menék utat keresve . . .
Szél fútta be mindkettőnknek nyomát,
S közéig reánk a rémes este . . .
Mi jól esik megírni most e verset
A kályha mellett !

Szembe szúr élével a hideg,
Fáradtan állok egy helyen ki,
Irányt kitűzni, s nem találni meg . . .
Közelbe nincs élő de senki . . .
A farkas is már messze elhagyott,
Pedig nyomán talán vezetne . . .
Jó társ az is annak, ki elhagyott
S jár szerte utlan tévedezve . . .
Mi jól esik megírni most e verset
A kályha mellett !

Előre mentem, törtetek tovább
A süppedő havon keresztül . . .
Nagy hófúvás feküdt az utón át
És benn nyakig egy jó kereszt ül . . .
Hogy megörültem e keresztnek én !
Falut találtam ott közelbe,
S meleg szobát, hol nyugtom' lelhetem,
Jó emberek közt, bajt feledve . . .
Mi jól esik megírni most e verset
A kályha mellett !

Vasárnapi Ujság. 1878. február 17.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Drága lelkek . . .
  2017-11-28 08:29:37, kedd
 
  Dömény József:

Drága lelkek . . .


Drága lelkek, jó barátok
Tán még most is itt volnátok
Szívem, s tűzhelyem körül . . .
Ha sötéten erre nem jő
Barna szárnyán az a felhő.
Mely derült egemre ült.

Napsugárnál, verőfényen
Megülétek nálam szépen,
Nyájasan mosolygva rám . . .
Lég megtelve illatárral,
Zenge bokrán kis madárdal . . .
S én örömmel hallgatám . . .

Zord vihar jött, zúgó szárnya
- Nem is sejtve, nem is várva -
Hajt egemre, felleget . . .
Dörgve csattog fenn a villám,
Lenn rohanva zúg a hullám,
S tátott szájjal fenyeget . . .

Nagy sötétben jobbra balra
Keresem, hol mentő karja
Jó barátnak, hadd fogom . . .
Hasztalan ! - Nincs senki, senki . . .
Csak a jó Isten ha ment ki,
Úr ő felhőn, és habon . . .

S ím felém nyúl Isten karja,
Villám-fénynél megmutatja
Útam', - s gúnyos arczotok . . .
Ekkor láttam, hogy az Isten
Jósága mint fénylik itt lenn . . .
S a pokol mint vigyorog.

Istenem! légy áldva érte
Fényed útam' hogy kisérte,
És karod hogy felfogott . . .
Drága lelkek, jó barátok,
Köszönöm hogy elhagyatok . . .
Ám legyetek boldogok.

Vasárnapi Ujság 1885. márczius 1.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Tünődés
  2017-11-07 06:51:54, kedd
 
  Dömény József:

Tünődés


Ha meghalok, mi lesz belőlem ?
Porrá leszek ott lenn a földben ?
És szívemet emészti, falja
Undok férgek falánk csapatja ?
Mit százat eltapos ma lábam,
Apró bogár futkos vidáman
Majd orromon, s fejemre ülve
Kevélyen néz a néma űrbe.
S kifúrva főm, agyamba fészkel,
S lakmározik velővel, észszel ?

Ez lenne sorsom ? ez valóban ?
Megsemmisülni lenn a porban ?
Ész, szív s a lélek ott örökre
Megférne lenn egy szűk gödörbe?
A lélek, mely most hegyet vet fel,
Nem birna meg kis porszemekkel ?
Mi bérczeket szór szét homokká,
Azt egy göröngy végkép lenyomná ?
Mi meggyőz itt, bár legnagyobbat,
Kis féreg ott azon tapodhat ?

Ám higyje bárki, nem hiszem én,
Lelkemnek hogy kifog erején
Egy porszem, egy parányi rög, mit
Kezem nyomása összetört itt!
Eget, földet - mi most bejárja,
Apróra szét hogy törne szárnya
Lelkemnek ? - Az marad örökre!
Egy toll se' hullhat el belőle.
A port - mi rá tapadt - lerázza;
S repülni fog egy szebb hazába.

E szép hazát ha majd elérem,
Magasba' fenn az égi téren.
Közelb leszek jó Istenemhez,
S áldó kegyelme ott velem lesz.
S megadja azt, mit csak reméltem
Itt vágyva lenn, a földi létben.
S kiket szerettem itt, azoknak
Jó szíveik értem dobognak.
És nem fogunk elválni többé ;
De boldogul élünk örökké.

Vasárnapi Ujság 1886. november 7.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Névnapom.
  2017-11-05 08:09:44, vasárnap
 
  Dömény József:

Névnapom.


Megértem újra névnapom.
S magamnak én elmondhatom:
Sokáig élj ! az Isten áldjon! .
A hogy csak tudsz e rongy világon . . .
Végy egy pohart kezedbe,
S a multakat feledve,
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Zúg rád az élet zord szele,
Szived sebekkel van tele.
Be sem hegedt jól még az egyik,
A másik már sajogni kezd itt.
Ne bánd, ha fáj is az ma,
Sebnek van itt tapaszsza.
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Szívben fakadt reményidet
Egy durva kéz ha tépi meg,
S szétszórja tépett rongyait, s te
Hitet, reményt, mindent veszítve,
Búsan hajtod fejed le,
És könny szökik szemedbe:
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Csalódsz a szívben ? mely feléd
Kínálva szórta mindenét . . .
S egyszer csak ott hagyott magadra,
S mint puszta tájon lombtalan fa
Ugy állsz villámra várva,
Sötét bánatba', gyászba'. . .
Igyál, igyál!
Szivedből így a bú kiszáll!

A bornak habzó nedviben
Sok zaklatott szív - megpihen . . .
S oda lent a kancsó fenéken
Sok tört remény hajt újra szépen . . .
Bú-bánat összetörve
Ott lenn marad örökre . . .
Igyál, igyál . . .
Szivedből így a bú kiszáll!

Vasárnapi Ujság 1890. márczius 16.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Halottak napján
  2017-11-02 08:50:08, csütörtök
 
  Dömény József:

Halottak napján

Lányom sírjánál.


Tudsz-e rólunk fenn az égben ?
Látsz-e minket itt alant ?
Vagy örökre nagy sötéten
Eltakar tőlünk a hant?

Nézünk innen, fényt keresve,
Föl a magas ég felé . . .
S ránk borul a rémes este,
Az ég fényét befedé.

Éjhomályból rémes árnyak
Bontakozva intenek:
Oh, ne keress a halálnak
Utain te életet !

Lenn a síri bús homályban
Nincsen érzés, nincsen ész.
A mi csak volt, a mi tán van,
Minden, minden elenyész.

Fénysugár szökken szemembe,
Ég lövelte azt alá . . .
És a mint leszállt rezegve,
Lelkem megvigasztalá.

Sírokon túl van, van élet
Kutató ész rátalál . . .
S megnyugodva szól a lélek :
Nincs enyészet, nincs halál!

Vasárnapi Ujság 1902. november 2.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Vidám baráti körben
  2017-10-22 07:18:24, vasárnap
 
  Dömény József:

Vidám baráti körben


Lejár az élet úgy a hogy,
A nóta napról-napra, fogy.
Öreg czigány már nem tanul,
Csak húzza öntudatlanul
A régi dalt. - Ki érti meg ?
A lég körülte oly hideg.
Nincs kedv sehol, nem kell a nóta már,
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Csak húzza folyvást, csendesen,
Nem rándul arcza, lelke sem
Hevül ma már, ereszkedő
Húron jár újjá reszketőn.
Összhangzanak még a húrok,
A nóta sír, keserg, zokog . . .
Hej! hogy elmúl minden, miként a nyár,
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Csak húzza még a régi dalt,
A nemzedék régen kihalt,
Mely hallgatá; - az asztal áll,
De kéz pohárt rajt' nem talál,
Baráti kör lett szegletes,
Hálóra pók ott hely't keres . . .
Kedély kihalt, nincs bujdosó pohár!
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Kuplé, keringő járja most,
Virágot part iszapja mos.
Hitvány pehely magasba száll,
- Szelek viszik - s helyet talál.
Magasba, hol egykor sasok
Nézték a felkelő napot . . .
Hunyó nap hint ma halovány sugárt!
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Hasznot keresnek, - osztalék
Ma már a fő ! - A puszta lég
Nincsen kiadva még, pedig
Azt is részekre szelhetik !
Nagy lenne cursusa - hiszem,
Nem is drágálná senki sem . . .
Részvényt a légre, venne sok kufár !
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Részvény az Isten! Ég s pokol
Ma akcziás börzén honol.
Vehetsz amabból, ebből is;
S ha lelkedet szúrná tövis,
Ragaszsz reája flastromul
Arany-papirt, s megnyughatol . . .
Szállhatsz föl égig, az út nyitva vár!
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Csak húzd nekem, - én az vagyok
Ma is, ki voltam. Angyalok
Szállnak le hozzám, s intenek
Maradj te csak, ne légy beteg!
Szeress te hőn embert, s hazát.
A jó Isten annyit csak ád,
Mitől megtel kezedben a pohár!
> Cserebogár, sárga cserebogár!<

Vasárnapi Ujság 1891. szeptember 13.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Úton.
  2016-08-07 08:32:03, vasárnap
 
  Dömény József:

Úton.


Úton vagyok, távol vidéken
Robog velem a gyors-vonat.
Sík róna föld jön szembe vélem,
Kicsiny madár dallal fogad.
Rét szőnyeget terít előmbe,
Virág hajol reám köszöntve ...
S mégis szívem oh, mintha fájna,
Távolból is csak visszavágyna
Kéklő hegyed aljába, kis falum,
Csöndes kicsiny falum! . . .

Nagy városok fényárban úszva
Hivalkodón néznek reám.
Szép házsorok hívnak magukba :
Jer! itt találsz mindenre ám,
Mi csak tetszik szádnak, szemednek . ..
Forrásai itt csörgedeznek
Kéjnek, gyönyörnek . . . Ám hiába!
Szívem mintha csak visszavágyna
Sáros, poros útczádba, kis falum,
Csöndes kicsiny falum !

Jó emberek nyájas szavakkal
Köszöntenek : hozzánk betérj !
Sok van, ki jó szívből marasztal,
S megoszt velem lakást, kenyért.
Egy-egy lenéz nagy büszke gőggel, -
Ilyennek csak hízelkedő kell, -
Tovább megyek, de mintha fájna
Szívem, s sóhajtva visszavágyna
Jó s egyszerű néped közé, falum,
Csöndes kicsiny falum ! . . .

Szép rónaföld s nagy városok, ti
Csak álljatok, ragyogjatok I
Hideg fény is szokott ragyogni,
De én sugárt, meleg napot
Tudok szeretni, arra vágyok.
Mit ér nekem ti ragyogástok ...
Kicsiny falum, kéklő hegyeddel, -
Jövök feléd . . . Oh, nem feledt el
Téged szívem, - e csepp legyen tanúm, -
Csöndes kicsiny falum! . . .

Megyek, megyek . . . húz már a vágy, von
Feléd, te csöndes kis lakom.
Jó emberek ! az Isten áldjon,
A hála-szó zeng ajkamon . . .
S te büszke gőg, maradj magadnak,
Reád a jók semmit sem adnak.
Én jók között élek falumba,
Nincs durvaság, ott nincs goromba,
Ezért szeretlek téged, én falum,
Csöndes kicsiny falum !...

Vasárnapi Ujság 1896.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Az élet utjain
  2016-07-23 04:55:57, szombat
 
  Dömény József:

Az élet utjain


Tévelyegve jobbra, balra,
Néztem fényes csillagokra.
S estem sárba, mély gödörbe,
Lelkem félig összetörve;
Szárnyaiból egy-egy tollat
Itt is, ott is szertehullat.
Már alig van tolla néki,
S az idő mindegyre tépi.

Könyveket lapozva, bújva,
Kis gyerekké lettem újra.
Jól kiszabva ment a lecke,
S én tanultam görnyedezve;
Már azt hittem, tudományom
Átsegít sok akadályon,
S feljutok a hegytetőre:
S mit se tudva, lettem dőre.

Kerestem az igazságot,
S a sötétség arcul vágott:
Mit művelsz te balga ésszel?
Oly magasba úgy sem érsz el,
Hol az Isten önmagából
Elvakító fényt sugároz.
Éji lepke nézd, a kába
Fényt keresve hull a lángba!

Pénz után is lótva, futva,
Ült veritek homlokomra,
Az aranynak sárga fénye
Elvakítva vitt le mélyre.
Tolvajok, csalók lesének,
Vége lett aranynak, pénznek.
S ha maradt is, szárnyra kelve
Elrepült az más helyekre.

Szerelemnek szép virága
Kelyhét énfelém is tárta,
Szívem kábult illatától.
Ragyogó fény messze távol
Csalogatva vonta lelkem
S már azt hittem, üdvre leltem.
Ez se volt más, csupa vakhit,
Illat elszáll, fény kialszik.

Vasárnapi Ujság 1889.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
Dömény József: Földi mérleg
  2016-07-22 06:35:25, péntek
 
  Dömény József:

Földi mérleg


Gyarló kézben földi mérleg,
Fontos képpel rajta mérnek
Mindent, ami kedves, drága
Itt alant e föld porába'.
Becsület, ész, jellem, elme,
Szív és lélek mérlegelve;
Rövid ésszel, ahogy mérnek,
Jobbra, balra ing a mérleg.

Sok utolsó lesz itt első,
Érdemet rang, észt üres fő,
Jellemet hitvány üresség,
Hű szívet, hogy kinevessék,
Rút hazugság nyom le könnyen.
S bús szemek, míg úsznak könnyben,
S megtört szívek átkot kérnek.
Jobbra, balra ing a mérleg.

Van, ki fürdött könnybe-vérbe.
Mégis, mikor meg lett mérve
Meg se hallva sokak átkát
Mint kis Istent, úgy imádták.
Piszkos annak minden körme.
Ám a zseb arannyal tömve,
S ül közötte dicsnek-fénynek .
Jobbra, balra ing a mérleg.

Földre felhő vet bús árnyat,
Hirtelen szél zúg, s fény árad,
Reng a föld, az ég haragja
Mennydörög bősz zivatarba'.
S szól az Isten: Törpe lelkek!
Ott alant ti mit műveltek?
Térdre hitvány! Porba féreg!
Itt vagyok én! Majd én mérek.

Vasárnapi Ujság ,1889.
 
 
0 komment , kategória:  Dömény József  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 16 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 233 db bejegyzés
e év: 2045 db bejegyzés
Összes: 31942 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 1059
  • e Hét: 3336
  • e Hónap: 76169
  • e Év: 1301118
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.