|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2018-09-03 08:33:38, hétfő
|
|
|
Andor Gyula:
Az újak.
Bágyadt szemű, megfonnyadt arczukon
Átzüllött éjek sápadtsága.
Reggel feküsznek és olyankor kelnek,
Ha elmerül az est az éjszakába.
Abszintméreg a mámoritaluk,
Hangulatért örömtanyákra mennek,
És tobzódva önkényes uj szavakban,
Egy érthetetlen káoszt énekelnek.
Kicsinylő gúnynyal megtagadják mind,
Ami nagyot emeltek ezredévek.
Az örök Szépnek egy oltára van:
És az az övék; s csak övék az Ének.
Feltúrják a Hortobágy televényét
S idegen magot ültetnek beléje.
Aztán jajongnak: szent álmoknak itt
Nincs aratása, csak meddő vetése !
S beteges vágyak glóriáját fonva,
Mint bomlott hárfán zavaros zene,
Úgy sir, kaczag nagy összevisszaságban
A téboly beteg, bús költészete !
a_het_1907. máj. 19.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2018-04-21 07:15:10, szombat
|
|
|
Andor Gyula:
Intérieur.
Az asztal körül olvas a család.
A szőnyegen egy vén czirmos dorombol.
A nagyobb lány - behallik a szalonból -
Elzongorázza Grieg esti dalát.
Künn zúzmarás tél, itt nyugodt derű,
Amelynek nincs se sóhaja, se szója,
Lomhán ketyeg a rokkant falióra
S asztalközépen áll az ő-nedü.
Ezüstkupakos nagy tajtékpipából
Füstkarikákat ereget a gazda.
A diványon szunnyad egy kis mihaszna.
A kályhában a tüz pattogva lángol
S a kályha mellett tréfálkozva zsémbel
A kisebbik lány hü szerelmesével.
a_het_1918. máj. 5..
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2018-04-20 07:48:05, péntek
|
|
|
Andor Gyula:
Szonett.
Miként e kis szonettben itt a rimek:
Szeretnék ölelkezni én veled.
S ó jaj, magános árva éjjelek
Boruja fon födőt reményeimnek.
S miként minden sor itten összecsendül,
Ó, mint szeretném kicsi angyalom,
Ha ugy csendülne csókom ajkadon.
S mint e szonettet mondom a szivembül:
Ha ugy mondaná ajkad is hiven,
Az én remegő vágyamra: igen.
Mily gyönyörűség lakná szivemet !
S nem látnának még egy ily boldogot,
Ha, mint e kis szonettben a sorok:
Aztán páros is lehetnék veled.
a_het_1918. jan. 6.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2018-03-09 07:11:55, péntek
|
|
|
Andor Gyula:
Szeretném . . .
Szeretném átölelni a világot
Örök megváltó szerelemmel,
Szeretném, hogyha idelenn a földön
Nemes, jó volna minden ember.
Szeretném, hogyha a gyűlölség lángja
Már kilobogna egyszer végkép.
Szeretném, ha a lelkeket nem érné
Az elfogultság, a sötétség.
Szeretném, hogyha felednék a multat,
Fátyolt boritva könnyre, vérre.
Szeretném, ha az összetört szivekbe
A hit vigaszul visszatérne.
Szeretném, ha mi szép, jó a világon
Azért mindenki lelkesülne -
S ember az embert testvérként ölelné:
Egymást szeretve, megbecsülve !
a_het_1904. október 2.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2017-11-19 08:42:27, vasárnap
|
|
|
Andor Gyula:
Melancholia.
Bús alkonyatok árnyát szeretem.
A valóságot, amig sejtelem,
A nem teljesült, az epedő vágyat,
Illatcsókját a hervadó virágnak.
Éjszinü haját sápadt asszonyoknak ,
Szemeket, melyek köny nélkül zokognak,
A bánatos dalt, a mélán kesergőt,
A halált váró novemberi erdőt,
Utolsó lángját kialvó nagy tűznek.
Temetők csendjét, a szomorufüzet,
S ha tépett, ázott felhőrongy alatt
Haldokló hősként elbukik a nap.
a_het_1908.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2017-11-18 08:21:38, szombat
|
|
|
Andor Gyula:
Betelt a bűn . . .
Betelt a bűn, betelt az átok:
Nem tud hinni a föld fia.
Zord kétkedésből, tagadásból
Készül egy újabb biblia.
Erőtelen, kopott az Eszme,
Nincs tüze ami lelkesítsen,
Van ki mártir-keresztre vágyik:
De álpróféta, hamis isten.
A szentek már nem szentek többé,
És nem születnek Messiások,
Pedig elkelne újra Egy itt,
Aki megváltsa a világot.
Meguntuk rég a gyermekkorból
Ránk testált altatóméséket,
Valóságot sző könnyből, gondból
A könyörtelen, durva élet.
Nem hiszszük többé a csodákat.
S az istenek meséje ódon,
Hitelvesztetten, tehetetlen,
Ülnek a rozzant égi trónon.
S gyűlölködésben hull a vérünk,
S terjed köröttünk a sötétség.
Hogy új Golgothán haljon értünk,
Várjuk egy Krisztus születését!
a_het_1907.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
2016-05-17 07:30:05, kedd
|
|
|
Andor Gyula:
Könnyek.
Kinek szemében könny gyöngye ragyog.
Fájdalmában nem árva, elhagyott,
Győz a gondok fekete seregén,
- Aki sirni tud, ó az nem szegény!
De jaj annak, ki könny enyhére vár,
S ami könnye volt, mind kisirta már,
S száraz szemekkel könnytelen mered,
Ki sirni nem tud, ó az elveszett!
új egyetem 1911.
|
|
|
0 komment
, kategória: Andor Gyula |
|
|
|
|
|
1/2 oldal
|
Bejegyzések száma: 13
|
|
|
|
2019. Február
| | Hét | Ked | Sze | Csü | Pén | Szo | Vas | |
| 1 | 2 | 3 | |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | |
25 | 26 | 27 | 28 | |
| |
|
|
ma: |
0 db bejegyzés |
e hónap: |
0 db bejegyzés |
e év: |
0 db bejegyzés |
Összes: |
32366 db bejegyzés |
|
|
|
|
- Ma: 1247
- e Hét: 4007
- e Hónap: 16196
- e Év: 40738
|
|
|