Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-13 10:19:36, vasárnap
 
  MUSZTAFA LUTFI AL-MANFALÚTÍ
Szabadság



Macskám nyávogására, ébredtem hajnalban. Ott állt az ágyam mellett, és ahogy hozzám dörgölőzött, valami sürgető kérést éreztem a mozdulataiban. Vajon mi lehet a baja? Talán éhes - felkeltem, és ételt készítettem neki, de elfordult tőle. Szomjas lenne? Odavittem a vizéhez, de nem örült neki. Továbbra is engem nézett, olyan fájdalmas és szomorú pillantással, ami lelkem mélyéig hatolt. Látványa olyannyira felkavart, hogy azt kívántam, bárcsak Salamon lehetnék, hogy érthessem nyelvét és enyhíthessem fájdalmát. A szoba ajtaja zárva volt. Feltűnt, hogy macskám szorosan a nyomomban van, akárhányszor csak az ajtóhoz lépek. Hirtelen megértettem, mit akar. Kinyitottam hát neki az ajtót. Amint megpillantotta a nyílt teret és a szabad eget, bánata és nyugtalansága örömre változott. Futva eredt útjára, én pedig visszafeküdtem és fejemet a kezem alá téve elgondolkodtam a jelenségen. Vajon érti ez a macska a szabadság jelentését? Hiszen szomorú elvesztésekor, és boldog, ha újra megleli. Úgy tűnik, igen. A szabadság jelentését annak igazi valójában felfogja... Hiszen ezért bánkódott és sírt, tartózkodott ételtől és italtól. Ezért hízelkedett, könyörgött, törleszkedett, és követelődzött.
Különös, gondoltam. Sok rabságba került emberfia nem érez úgy, mint ez a szobába zárt cica, vagy a ketrecbe zárt fenevad. A madár szárnyaszegetté válik a rabság gyötrelmeiben. Nem így az ember. Talán akad köztük olyan, aki keresi a szabadulás útját, de sokan inkább maradnának börtönükben, önsajnálattól eltelve, sebeiket nyalogatva.
Az egyik legbonyolultabb kérdés, amely hosszú ideje foglalkoztatja az embert: vajon a néma állatnak hogy lehet nagyobb igénye a szabadságra, mint a beszélni tudó embernek? Lehet, hogy a beszéd csapás volt az emberre és boldogságára nézve? Vajon a némaság és együgyűség a feltétele annak, hogy örülni tudjunk a szabadságnak?
Milyen szabadok az állatok, égen, vízben, hegyekben és erdőkben! S az ember két börtön foglyaként éli le életét: saját maga és társadalma rabja a bölcsőtől a koporsóig.
Vallási előírásnak és törvénynek nevezett láncokat és bilincseket rakott az erős a gyengére, hogy így elnyomja a társadalmi rend és igazság nevében, megfosztva őt legdrágább kincsétől, a szabadságától. Ezután magára hagyta aggódva, riadt szívvel, félelemtől dermedten e rettenetes szabályokkal, mígnem az ember önnön börtönének őrévé vált... Minden kézmozdulata, minden lépése, szava, lelkének minden rezdülése felett őrködik, hogy megtartsa eme szabályokat. Elhitte, amit hazudtak neki, hogy ezáltal megszabadulhat zsarnokaitól és szenvedéseitől. Észre sem veszi, hogy milyen ostoba, hiszen nincs a világon nagyobb börtön, mint amiben már benne él.
A zsarnok legnagyobb bűne a rabbal szemben nem az, hogy elragadja szabadságát, hanem az, hogy megfosztja öntudatától, tönkreteszi éberségét, míg már nem is bánkódik miatta, s egy könnycseppet sem ejt érte.
Ha tudná az ember, hogy mennyit ér, amit elloptak tőle, s milyen veszedelmesek a testét és lelkét behálózó kötelékek, akkor önkezével vetne véget életének. Hiszen jobb lenne ez is az olyan életnél, amelyet nem világít be a szabadság egyetlen sugara sem.
Kezdetben meztelenül járt az ember, vagy olyan kényelmes ruhákat viselt, melyek védelmet nyújtottak a természet csapásai ellen. Aztán öltöztetni kezdték, mint a csecsemőt vagy a halottakat, mint a tehetetlen bábokat, s elhitették vele, hogy ennek így kell lennie. Csak annyit evett és ivott, amennyi elegendő táplálékul szolgált neki, és amennyit a természete követelt. De közé és természetes szükségletei közé álltak, megtöltötték szívét félelemmel a betegségtől és haláltól... s ezáltal előírhatták számára, hogy azt egyen és igyon, amit az orvos rendel el. És nem beszélhet és nem írhat másról, csak amit a vallási elöljárók és politikai vezetők engedélyeznek neki. Hogy akkor és úgy álljon, üljön, menjen vagy várakozzon, mozogjon vagy pihenjen, ahogy a hagyományok, szabályok és törvények előírják.
Az ember nem lehet máshogy boldog az életben, csak úgy, ha teljes szabadságban élhet. Ha testén, szellemén, lelkén és öntudatán nem zsarnokoskodik senki és semmi. Ha cselekedeteink és gondolataink egyetlen mércéje saját lelkiismerete.
A szabadság olyan nap, amelynek minden lélekben fel kell virradnia, és aki ettől megfosztva él, az örökös sötétségbe taszíttatott, ennek kezdete az anyaméh, vége pedig a síri sötét.
A szabadság maga az élet, nélküle az ember nem különb, mint tehetetlen játékszer a gyermek kezében. Nem új dolog ez az ember történetében. Veleszületett joga és természete, ősidőktől sajátja. Éppen ezért nem kell könyörögve nyújtania érte a kezét. Övé ez a jog, csak megfosztották tőle törtető embertársai. Senki nem adhatja ezt ajándékba neki, és senki sem veheti el tőle.
Fordította: Ghoneim Emeni
 
 
0 komment , kategória:  MUSZTAFA LUTFI AL-MANFALÚTÍ Sz  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2679
  • e Hét: 2679
  • e Hónap: 82237
  • e Év: 2023517
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.