Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
Mares Ödön: Magam vagyok.
  2018-08-10 08:20:54, péntek
 
  Mares Ödön:

Magam vagyok.


Magam vagyok csöndes szobámban,
Körültem kétes esthomály van.
Szemem merőn tekint egy pontra,
Szárnyát a képzelet kibontja
S gonosz játékot üz velem :
Ugy rémlik bájos otthonom van.
Szép asszonykáin az otthonomban.
Kicsiny családom s tűzhelyem.

Szeretteim meleg körében
A szívem most enged föl épen.
Ölembe' nőm, a drága jószág,
Előttem két vidám apróság;
Mosolygó két kis magzatunk,
S szerény, szegényes bár a hajlék,
Nem lakta bú, nem lakta baj még
Istennek hálát adhatunk.

Szép asszonykám szemébe nézek
Hallgatva bűbájos beszédet.
Oh, méze van minden szavadnak.
Mit hű szived súg hű ajaknak.
Beszélj beszédes angyalom !
> Én érted élek és te értem<
Beszédedből ez egyet értem
S úgy boldogít ezt hallanom !

Nem kell a játék, már reá unt
Pajkos fiunk s szeles leányunk.
Hozzánk simul a két kis angyal
És esdve mondja drága hanggal:
>Szeressetek már minket is !<
Mi boldogan rájuk tekintünk,
Egy pillanat - s megosztva kincsünk
S oly gazdag mégis mindenik.

Engem fiacskám tartva szóval
Lágyan czirógat kis kacsóval,
A míg a lányka nőm ölében
Kezeit összetéve szépen
Derült mosolylyal szendereg.
Mi bájos kép ! Jóságos Isten
Te nékünk mennyet adtál itt lenn.
Áldassék érte szent neved !

Magam vagyok, körültem éjjel,
Ijedten nézek szerte-széjjel.
Mi volt ez ? megriadva kérdem.
Csak álom ! nagy sokára értem.
Enyelgő álom ég veled !
Nehéz könycsepp tolul szemembe.
Oh mért vivél, miért e mennybe
Kegyetlen, csalfa képzelet ?


Vasárnapi Ujság 1892. junius 26.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: Sárga levelek.
  2018-08-09 07:49:50, csütörtök
 
  Mares Ödön:

Sárga levelek.


A vadszőló'-lugas piroslik
- Nem hajnal pir ez, alkonyat:
De árnyat ád a lombja most is,
S elüldögélek benn' sokat.

Csend ! Néma csend ! A lombnyiláson
Itt-ott tekint az ég le rám,
Oly édesen s olyan vidámon,
Mint kék szemű, szép szőke lány.

Előttem elsárgult irások,
Rég múlt időkből, nagy halom.
Közűlök egyet most kiások
S kitárom itt az asztalon.

Te irtad; s bárha múltak évek
- Elmúlt belőlük oh, de hány ! -
Virulni látlak újra téged :
Bogár-szemű, szép szőke lány.

Csodát tesz elsárgult Íírásod:
Habár fejem már ősz, havas,
Kinyílnak elhervadt virágok
S szívembe' lopva kél tavasz.

>Szeretni foglak mind a sírig;
Nincs boldogságom, csak veled . . . <
De hány szerelmes lányka ír így !
S a vége mégis, hogy feled.

Te sem valál különb: Feledtél,
Bogárszemű, szép szőke lány !
Árván hagyál; más párja lettél,
És most az ősz borúl le rám.

Sárgult levélke, búsan hangzó
- Most értem - mindenik szavad:
Azt mondja: minden elmúlandó,
S a szívben kétszer nincs tavasz.

Merengek hosszan, elmélázva,
Egy árva, sárga levelén . . .
Gyors elmulástokat példázza,
Tündér ifjúság, szerelem ! . . . .

Zörren a hervadt lomb felettem :
Lágy őszi szellő enyeleg,
S hullnak le halkan, önfeledten
Elhervadt, sárga levelek.


Vasárnapi Ujság 1903. november 22.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: Alkonyatkor.
  2018-07-14 07:37:52, szombat
 
  Mares Ödön:

Alkonyatkor.


Árnyas erdő, enyhe sátor,
Összehajló lombozat,
Köztünk bár a messze távol,
Hozzád visz a gondolat.

Azt hiszem, hogy pázsitodra
Dűlök szép nap alkonyán,
S hallom bokrán mint zokogja
Bús dalát a csalogány.

Szellő szárnyán száll felém a
Faluból az estharang,
Messze tájról néha-néha
Megtér egy-egy vadgalamb.

Lenn a róna zöld vetése
Rajta hullám fut tova
És elmondja sziszegése
Mit a szellő suttoga.

Kél a hold is túl a bérczen,
S kigyúlnak a csillagok ;
Nagy mindenség, érzem-érzem,
Hogy milyen kicsiny vagyok !

Fönn a dombon erdő szélén
Hosszan elmerengek én,
Pillantásom végig mérvén
A csillagok tengerén.

Majd meg le a rónaságra
A természet égi bája
Téged dicsér Istenem !

Árnyas erdőm enyhe sátra,
Szép falucska, kis hazám,
így is boldog vagyok s hátha,
Láthatnálak igazán !


Vasárnapi Ujság, 1891. julius 26.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: Új évre.
  2018-01-01 08:52:57, hétfő
 
  Mares Ödön:

Új évre.


Újra itt az új év, eljött a nap megint,
A mikor a lélek a jövőbe tekint
S ott a hol összeér a vég meg a kezdet
Kétes sejtelmében vagy örül, vagy reszket.
Tépelődik mit rejt a jövőnek méhe ?
Az örömnek jön-é, vagy a búnak éve ?
Multak tanúságán csüggedjek-ó ? Nem én.
Küszöbödön új év, erőt ád a remény.

Szálljatok reményim, szép fehér galambok,
Véletek a lelkem örömest kalandoz,
Közületek - tudom - sok lehull megölve,
Le-lecsapván rátok a csalódás ölyve,
Ám megsegít, hiszem, a mennyei jóság,
S úgy tér meg egynéhány, mint drága valóság.
Az én szivem szerény, vágya soh'se volt sok,
Szeretteim között, ott vagyok én boldog.

Éltem rögös utján virágokat termeszt,
Szép, szerető nőcském, meg egy bájos gyermek.
Az arczomról borút mosolygásuk üz el
S kárpótol a gondért nyájas, enyhe tűzhely,
Olykor jő a múzsa észrevétlen, halkan
S kiárad a lelkem szivreható dalban.
Maradjon meg nékem ez a kedves család.
És zenghessem lantom igénytelen dalát.

Ölelhessem drága, aranyos kis nőmet
S büszkén lássam, fiam lelke miként nő meg.
Dolgozhassam értük, mint dolgoztam előbb,
Adjon hozzá az ég jó kedvet és erőt.
És az úr áldása legyen rajta főleg!
íme új esztendő, ezt kérem én tőled.
És ha nékem ennyit valósággá tennél,
Istenemre mondom, boldog új év lennél.

Vasárnapi Ujság 1893. január 1.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: A diófa.
  2017-02-06 08:29:47, hétfő
 
  Mares Ödön:

A diófa.


Állsz még nagy, árnyas, agg diófa.
Ki mondhatná meg, hogy mióta ?
Hisz én már mint gyerek
Lombod beszédét eltanultam,
Veled van összeforrva multam,
Beszélj ! megértelek.

Tavasz szállt völgybe és hegyekre
S hozott lombkoszorut fejedre,
S eljött a kis madár,
Lombod közt lelte hűs tanyáját,
Zúgásod készté dalra párját,
S eljött a kis tatár.

Föl izmos törzsöködre kúszott
És oktalan gyönyörben úszott,
Ha fészkeket talált.
Prédája volt egy-két fióka,
S elrablá tőled, agg diófa,
A csalogány dalát.

Azóta, hogy sok fájdalomban
Vigaszt találtam hű dalomban,
Megbántam tettemet;
De hogy megöl a néma bánat,
- Hisz ő kisírja, hogyha támad, -
Nem tudja a gyerek.

Örültem a gyümölcsös ősznek
S mindenkor én álltam ki csősznek,
Diót ha vertenek.
S ha már a pózna el nem érte,
Nosza fürgén mászott föl érte
A pajkos kis gyerek.

Tar ágadon ugrált a czinke.
Télen gyönyört nyujtál te szinte,
Diófám édesem.
S a mit nyaranta terme ágad,
Vesztet hozott a kis madárnak,
S győzelmet énnekem . . .

Alattad este hányszor ültem
Oly önfeledten, elmerülten,
Szép holdas volt az ég.
Nem kellett akkor a felejtés,
Élt bennem titkos, drága sejtés,
Oh még ifjú valék !

Szerelmünk szentegyháza voltál,
Alattad állt a titkos oltár,
A hol megesküvénk,
Hol véle annyit andalogtam,
És hittem földi angyalokban, -
Hihetnék bár ma még.

Tűnődöm : most volt, szinte nem rég.
Vagy mintha újra ifjú lennék I
Ne rázd öreg fejed !
Tudom, csak szendergő sziv álma,
A mely hogy még valóra válna,
Immár soh'sem lehet.

Állsz még nagy, árnyas, agg diófa!
Ki mondhatná meg, hogy mióta,
S állj még soká ... de nem !
Oh teljesülne bár e vágyam :
Legyen te benned vetve ágyam
S a sirba jöjj velem.

Vasárnapi Ujság 1890.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: Őszi délután..
  2016-06-20 05:17:46, hétfő
 
  Mares Ödön:

Őszi délután..


Mosolyg a természet oly szelíden, szépen,
Szinte nem hihetem, hogy haldoklik épen.
Szép őszi délután, napsugaras halál,
Szomorú szívemhez hangulatod talál.
Szabadba ki vágyom, kis fiacskám jöszte,
Falunk bérczét-völgyét barangoljuk össze!
Jer! Bánatos arczom mosolygóba átcsap,
Ha közelben tudlak, ha rám néz'sz, ha látlak.

Kifáradtál, úgy-e, fiacskám, kis szívem ?
Nosza pihenjünk meg itt, hol annyi pihen 1
Akárhol kezdem is, itt végződik az ut,
Itt, hol illat, árnyék, virág és lomb hazud.
E bánatos helyre nem a szándék hidd el,
Szomorít, szívemnek sugallata vitt el.
Ó neki is itt van viráglakta halma
S az én nyugtom árán örökös nyugalma.
Alig egy fél éve, hogy a sírba tettem
S azt hiszem, száz éve vagyunk árvák ketten.
Sírjára borulok s szívemben megkondul:
> Szeresd helyettem is, reád hagyom gondul!<

Szeretlek ! Szeretlek! Aranyos kis lepkém,
Te romot díszítő szép, üde zöld repkény!
Hiszen rajtad kívül mi más maradt enyém ?
Csupa fájó emlék, csak te vagy még remény,
Te zsenge bimbója korán kimúlt tőnek.
Angyali magzatja angyallá lett nőnek!
Az én boldogságom elhunyt, alig támadt,
Nagy, nehéz sírköve szívemben a bánat.
Onnét az a nagy kő nem mozdul el soha,
Fiam mosolygása, rajt' üdítő moha.
Mert mosolygó arczczal tekintesz még széjjel,
Napod örömteli s szép álmú az éjjel.
Féltő szeretettel csügg a szemem rajtad,
Lesve nem ejti-e az ő nevét ajkad ?
Hisz az gyöngédségem legédesebb díjja,
Ha nincs az anyának szívecskédben híjja.
Rideg özvegységem akkor nem oly zordon,
Akkor a nagy csapást megadással hordom.
Ám ha évek múltán öntudatod ébred,
S a tudás gyönyörét és kínjait érzed ;
Ha majdan az élet rögös útját járva,
Szívedbe nyilallik egy rideg szó : árva ;
És a kit nem lehet megváltani kincsen,
Érzed, hogy szerető édes anyád nincsen :
Belé szőhetem-e akkor is imámba :
>Elhunyt drága lelkem nem kértél hiába ?<
Szomorúan rázza az akáczfa lombját:
>Nem pótolja semmi édes anyja gondját!<

Vasárnapi Ujság 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
Mares Ödön: Húsz év múltán.
  2016-06-19 08:00:48, vasárnap
 
  Mares Ödön:

Húsz év múltán.


Dombtetőről völgybe nézek,
Hová selymes, zöld vetések
Lágy, hullámos csíkja fut;
Ott kígyózik csöppnyi csermely,
S ah, nem birok a szívemmel,
Látván ott egy kis falut.

Én falum, hát itt vagy, itt vagy !
Beh szép lettél; szinte ifjabb !
Látod, én is itt vagyok,
Ám sok ősz szál van hajában,
Ifjúként ki hajdanában,
Fájó szívvel itt hagyott.

Csak hogy végre itt vagyok hát!
Üdvözöllek, kis lakocskák,
És te karcsú, szép torony !
Nézzetek rám oly szeretve,
Mint a csintalan gyerekre,
Ki itt játszott egykoron.

Hány nagy, új ház, a hol járok;
Ejnye, hisz te szinte város
Lettél immár, kis hazám.
De nem az új, csak a régi
Dobogtatja és igézi
A szívemet igazán.

Tűnődöm egy nagy kapuban :
Ez a ház-e az csakugyan?
Nincs rajt régi semmi se:
Nem az az arcz, sem a forma :
Csak a szívem zakatolja:
Hogy annak kell lennie.

Hej, másként van sok a kertben,
Mint a hogyan én ismertem :
Sok hagy engem hidegen . . .
Hogy az mégis, arra rávall
Egy-egy vén fa, s lágy zajával
A kis patak idelenn.

Sok idő telt: hosszú húsz év,
A mióta elbúcsúzék
Tőled, árnyas kis berek,
Állanak még mind a hársak.
0, egy röpke pillantás csak,
S azonnal rád ismerek.

Benned, holdas, csendes éjen,
Hányszor ültem merengésben,
S mennyi titkos sejtelem,
Ifjúságom mennyi vágya,
Röpke búja, boldogsága,
Rezgett át itt lelkemen.

Te is állsz még, vén almafám,
Hej, a törzsed hatalmas ám !
S ni, a vízszintes nagy ág
Szinte szól, reám kacsintván,
Hányszor ringatott kis hintán ;
S nem bánta, kötél ha vág.

Pedig más is van rováson:
Megszenvedted rossz szokásom,
Mert hisz minden lány nevét,
A kiért a szívem lángolt,
- Megdöbbenve látom, hány volt -
Farigcsáltam én beléd.

Zsonganak, miként a méhek
S hordanak lelkemre mézet
Édes, szép emlékeim . . .
Madár dalolgat csicsergve
S önfeledten egy más kertbe
Elvezetnek lépteim.

Bolyongok a temetőben,
Került új hant bele bőven
Annyi hosszú év alatt ;
Hány fekszik itt már, ki drága
Volt szívemnek s hány virágra
Forró könnyek hullanak.

Nem nézlek már, sír-írások,
Mert, szívemből mit kiástok,
Szörnyen tép a fájdalom.
Itt ülök a fűzfa árnyán
S könnyeimmel búsan, árván
Ezt az egy sírt áztatom.

Csöndesül a szív verése;
Sejti tán, hogy pihenése
Majd e földben lesz alant. ..
Lemegy a nap ; nyugalom van
S leng felém lágy fuvalomban
Falumból az estharang

Vasárnapi Ujság 1904.
 
 
0 komment , kategória:  Mares Ödön  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 7 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3157
  • e Hét: 14932
  • e Hónap: 99513
  • e Év: 1778012
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.