Belépés
koszegimarika.blog.xfree.hu
"Az ember értékét nem az esze,a műveltsége,nem a hatalma vagy a tehetsége, hanem a lényéből áradó melegség minősíti."--- "Nem az a fontos,a kül... Kőszegi Marika
1955.09.22
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
Miről szól a december?
  2019-12-27 11:59:37, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  December  
Igaz történet
  2019-12-27 11:52:37, péntek
 
  Igaz történet!

Időutazásom

- Drága, édes kisfiam, szeretnék neked mutatni valamit, ami számomra nagyon értékes.
Így hívott be magához 2010 karácsonyán kedves édesanyám, mikor megérkeztem szüleimhez.
- Hiába! Az ember mindig gyerek marad a szülei szemében. Erre gondoltam, miközben lassan haladtunk a szobája felé!
Annak ellenére, hogy persze mi is sietve éljük kényszerű életünket, mindennapjainkat, azért néha egy-egy fontosabb pillanatban megállítjuk az időt azért, hogy valóban megélhessük azt! Éreztem, hogy most ez is egy ilyen pillanat, úgyhogy nagy érdeklődéssel fordultam édesanyám felé, aki időnként meg szokta velem osztani a számára oly fontos, érdekes, kissé titkos emlékeit, gondolatait.

Leültetett az ágya szélére és vártam. Ő lehajolt az ágy mellé és nyöszörögve kihúzott alóla egy régi barna,
csatos, repedezett bőröndöt, s közben mosolygó szeretettel nézett rám. Együttes erővel feltettük az ágyra, aztán kicsit nehezen ugyan, de sikerült kinyitni! Ahogy felnyílt a fedele, szinte azonnal megcsapta az orromat a múlt illata és valóban újra gyermeknek kezdtem érezni magam. Egymás után nézegetni kezdtük a soron következő szép vagy éppen szívfacsaró emlékeket, s ámuldoztunk felettük. Édesanyám elég sok mindent megőrzött gondosan, ügyesen. Papírok, képek, tárgyak, mind arra vártak, hogy újra felfedezzük őket!

Aztán egyszer csak egy kis fekete fémdobozkát vett elő a bőrönd mélyéről.
- Ez az! - mondta, s az ágyra tette éppen közénk.
Összenéztünk. Én meglepetten, kissé zavarba esve néztem rá, Ő pedig örömmel és izgatottan énrám. Kicsit várt, majd kinyitotta.
Kivett belőle három, nagyon réginek tűnő, furcsa papirost, és ezt kérdezte:
- Emlékszel még ezekre kicsi fiam? Csönd lett, mert hirtelen nem tudtam mit válaszolni, csak bólogattam össze vissza, de közben hamar megnéztem őket jobban és akkor már rögtön tudtam mik azok és igenlően bólogattam.
- Hát persze, hogy tudom. - feleltem miközben a könnyeimet nyeltem és akkor kezdetét vette az én időutazásom!

1991 decembere volt.
Családunk kritikus időszakát élte, a szétesés szélén állt, szó szerint haldokolt. Minden romokban hevert. Nem részletezem miért.
Már nagyon megviselt mindenkit az akkor egyre csak romló helyzet! Felnőttet, gyereket egyaránt!
Én ekkor 14 éves érző szívű fiúcska voltam, aki érezte a nagy baj közeledtét, s elkeseredettségében minden lelki erejét összeszedve próbálta menteni a talán még menthetőt, hátha helyre lehetne hozni mindazt, ami elromlott és írt három verset. Olyanokat, amilyenek tőle csak teltek.
Azokat adta át szenteste ajándékba szüleinek és nővérének, melyek egyben az első versei is voltak.
Tudom, hogy ezek nem a világ legjobb, legszebb költeményei, de az biztos, hogy szívből születtek és lélekből szóltak.

Te vagy (Testvéremnek)

Te vagy az életem
egyik fontos része,
mely nélkül az élet
nagyon nehéz lenne.

Szükségem van rád,
a szeretetedre,
jó lenne e világon,
ha mindenkit így lehetne
szeretni, mint téged
édes testvérkémet.

Vigaszom (Édesanyámnak)

A szenvedés tengerén
te vagy a vigaszom.
Oly fontos e támasz,
hogy veszni nem hagyom.

Megvédem őt mindentől,
ha kell az Istentől,
mert többet ér ő nekem,
mint maga az Isten.

E-világnak kincse
a legfontosabb nekem,
múltam, s reményem
a világmindenségben.

Van Hely (Édesapámnak)

A lelkemnek mélyében
maradt egy kis hely,
még nem töltötted be
sosem teljesen.

Ha kell a tiéd lehet,
én csak örülnék neked,
te is lennél támaszom,
szívemből úgy kívánom

S ha kell, ígérem kivárom!

Bár azt mondhatnám, hogy ezek a versek oly nagy hatással voltak akkor, amitől minden rendbe jött, de sajnos nem így történt.
Pár hónappal később, egy kora tavaszi napon jött egy teherautó. Édesanyám és én felpakoltuk rá mindazt, amiről úgy gondoltuk, hogy számunkra szükséges lehet, majd hátrahagytuk örömeink és szenvedéseink helyszínét. Nem tarthatott már vissza minket semmi és senki!
Nagyon fájó volt mindezt megélni, de egyben felszabadító érzés is, mert így megnyugodhattunk.
Aztán persze csakhamar hiányozni kezdett nekem több mindenki, akik ott maradtak.
A legtöbbet a már felnőtt testvéremre gondoltam, aki úgy döntött. hogy ottmarad és persze a kiskutyánkra, akit szintén nagyon szerettem!
Kis idő múlva el is látogattam hozzájuk, aztán ez rendszeresebbé is vált, de már nem volt ugyan az az érzés, mint korábban! Teljesen más volt ott lenni! Minden megváltozott. Valószínűleg bennem!
Az igazság az, hogy rövid időn belül kiderült, rám ez a környezetváltozás akkor nagyon jó hatást tett.
Javult a kedvem és egyre jobban kezdtem tanulni!
Aztán jött a nyár, s édesapám odaköltözött hozzánk az albérletbe! A nagy házat elcseréltük egy másikra, kisebbre, távolabbira.
Ezek után még azért sok évig eltartott, s több hullámvölgyön át vezetett az út odáig, hogy már csak a rendes és jó állapotok uralkodhassanak.
A többszöri környezetváltozás, költözés és az idő múlása is meghozta végül a régóta várt nyugalmat, amelyet kiérdemelt a család minden tagja!
Most már hosszú évek óta nagyon jó a viszonyom édesapámmal is. Sokat nevetünk, beszélgetünk, emlékezünk vissza a régi időkre egy-egy sör mellett. De csak a jókra és ez így helyes!

Vége

Veniam

A próza forrása: http://www.veniam.hu/proza1



 
 
0 komment , kategória:  December  
Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának
  2019-12-01 08:16:37, vasárnap
 
  "Ez a hónap az ünnep. Mintha mindig harangoznának, nagyon messze, a köd és a hó fátylai mögött. Gyermekkorunkban e hónap első napján árkus papírra, kék és zöld ceruzával, karácsonyfát rajzoltunk, karácsonyfát, harmincegy ággal. Minden reggel, dobogó szívvel, megjelöltük, mintegy letörtük e jelképes fa egyik ágát. Így közeledtünk az ünnep felé. E módszerrel sikerült a várakozás izgalmát csaknem elviselhetetlenné fokozni.
A hónap közepe felé, amint közeledett az ünnep, már állandóan lázas voltam, esténként félrebeszéltem, hideglelős dadogással meséltem dajkámnak vágyaimról. Mit is akartam? Gőzvasutat és jegylyukasztót, igazi színházat, páholyokkal, színésznőkkel, rivaldafénnyel, sőt valószínűleg kritikusokkal és azokkal a szabónőkkel is, akik megjelennek a főpróbákon, és rosszakat mondanak a darabról. Ezenfelül lengyel kabátkát akartam, továbbá Indiát, Amerikát, Ausztráliát és a Marsot. Mindezt persze selyempapírban, angyalhajjal tetézve. Egyáltalán, gyermekkoromban mindig a világegyetemet akartam, az életet, amely egyszerre volt bicikli, kirándulás a Tátrába, anyám zongorázása a sötét társalgóban, bécsi szelet, almásrétes és diadal összes ellenségeim fölött.
Most, hogy az ünnep közeledik, meglepetéssel észlelem, mintha még mindig várnék valamire. E napokban megesik, hogy elindulok az utcákon, megállok a kirakatok előtt, nézelődöm. Öngyújtó nem kell. Fényképezőgép, Victor Hugo összes művei, bőrben, zsebkés, melynek gyöngyház tokjában ötféle penge van, továbbá dugóhúzó, körömtisztító és pipaszurkáló is, nem kell. Semmiféle tárgy nem kell már, s ha jól meggondolom, lemondok Indiáról, Ausztráliáról és a Marsról is, ellenségeim cikkeit érdeklődéssel olvasom, s színházba lehetőleg egyáltalában nem járok. Mégis, valamit várok még. Annyi karácsony múlt el, egészen sötétek, s aztán mások, csillogók, melegek és szagosak,
annyi ünnep, s még mindig itt állok, a férfikor delén, őszülő fejjel, tele kötelezettséggel és ígérettel, melyeket az Angyal sem tudna már beváltani; s még mindig várok valamire.
Néha azt hiszem, a szeretetre várok. Valószínűleg csillapíthatatlan ez az éhség: aki egyszer belekóstolt, holtáig ízlelni szeretné. Közben már megtudtam, hogy szeretetet kapni nem lehet; mindig csak adni kell, ez a módja. Megtudtam azt is, hogy semmi nem nehezebb, mint a szeretetet kifejezni. A költőknek nem sikerült, soha, a költőknek, akik az érzelmek és indulatok minden árnyalatát rögzíteni tudják szavaikban. A szeretetnek nincs színfoka, mint a gyöngédségnek, nincs hőfoka, mint a szerelemnek. Tartalmát nem lehet szavakban közölni; ha kimondják, már hazugság. A szeretetben csak élni lehet, mint a fényben vagy a levegőben. Szerves lény talán nem is élhet másképp, csak a hőben, a fényben, a levegőben és a szeretetben.
Mindezt tudva, ez egyre zavartabb és bizonyosabb tudásban, nem tehetek mást, mint sorra járni az üzleteket, s vásárolni öngyújtót, illatszert, nyakkendőt és jegylyukasztót, gőzvasutat és Victor Hugo összes műveit. Tudom, hogy mindez reménytelen. Mit csináljak? Az ember azt adja, amit tud."
MÁRAI SÁNDOR


 
 
0 komment , kategória:  December  
December
  2018-12-30 17:01:37, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  December  
Isten veled December!
  2018-12-30 11:05:58, vasárnap
 
 

 
 
0 komment , kategória:  December  
Búcsúzik, lassan Szürke, ködös ez a reggel, így búcsúzik el
  2018-12-30 08:46:38, vasárnap
 
  Búcsúzik, lassan
Szürke, ködös ez a reggel,
így búcsúzik el december.
Pedig, ha szép havas lenne,
az sokkal jobban tetszene.
Na de jön már a szilveszter,
mindent elűzünk jókedvvel.
Zavarjuk a szürkeséget,
búcsúztatjuk az óévet.
Az már dolgát elvégezte,
bánatunkra, örömünkre?
Mindenkinek mást- mást adott,
aztán szép lassan elkopott.
Ijesszük meg, elszaladjon,
soha vissza ne forduljon.
Harsanjon fel a trombita,
tomboljon a zenebona.
Kedvünk legyen derűs, vidám
Újesztendő szép hajnalán.
Ezt harsogja minden torok:
Boldog Újévet kívánok!

 
 
0 komment , kategória:  December  
DECEMBER Itt vagy hát?!
  2018-12-04 14:30:22, kedd
 
 

 
 
0 komment , kategória:  December  
Aranyosi Ervin: December Nézze meg az ember, itt van a dec.
  2018-12-01 20:03:55, szombat
 
 

Aranyosi Ervin: December

Nézze meg az ember,
itt van a december!
Odakint a világ
kihűl a hideggel.
Nekünk kell fűteni,
hogy a szív ne fázzon,
ne a tél legyen úr
az egész világon.

Lelkünk csepp szikrái,
lobbantsanak lángot,
öleljük magunkhoz
a fázós világot!
Lélek melegével
gyújtsuk meg a gyertyánk,
mosolyunk dicsfénye,
melegebb fényt vet ránk.

Ha szeretet fénye
szívünkből sugárzik,
lángra gyúl sok szép szív,
és már nem is fázik,
Átmelegszik, hittel,
ő is adni képes!
Szereteted eljut
mások jó szívéhez.
 
 
0 komment , kategória:  December  
Radnóti Miklós: December Délben ezüst telihold a nap
  2018-12-01 15:56:39, szombat
 
  Radnóti Miklós: December

Délben ezüst telihold
a nap és csak sejlik az égen.
Köd száll, lomha madár.
Éjjel a hó esik és
angyal suhog át a sötéten.
Nesztelenül közelít,
mély havon át a halál.



 
 
0 komment , kategória:  December  
Mit hoztál december?
  2018-12-01 15:41:56, szombat
 
 

 
 
0 komment , kategória:  December  
     1/6 oldal   Bejegyzések száma: 52 
2020.05 2020. Június 2020.07
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
2930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 16 db bejegyzés
e hónap: 53 db bejegyzés
e év: 1784 db bejegyzés
Összes: 57906 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2618
  • e Hét: 13505
  • e Hónap: 10273
  • e Év: 529115
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2020 TVN.HU Kft.