Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Pásztói-Platthy Adorján: Szerelmem sírján.
  2017-08-13 08:37:25, vasárnap
 
  Pásztói-Platthy Adorján:

Szerelmem sírján.


Én azt gondoltam : nem szeretsz ;
Te azt gondoltad : nem szeretlek -
És meg nem hallgatok szavát
A frigyünk őrző szellemeknek.

Hogy hol lett volna, nem tudom,
Nagyobb boldogság e világon ? -
Ha mink meg birjuk érteni
Egymást elhervadt, szép virágom.

Ha mink álbüszkeség helyett
Egymás hő keblére borulunk -
És elrebegjük a valót
És fölfedezzük tiszta multunk'!

De mink az üdvöt eldobók,
Hogy meg ne leljük soha többé -
Nyugodjál békén angyalom,
Szenvedjek én bár mindörökké !

Tudom régen meghűlt a kín
Mely drága szivedet gyötörte -
Oh! Meg ne tudd soha: hogy én
Sírodnál állok összetörve!

Vasárnapi Ujság 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói-Platthy Adorján: Hulló levelek..
  2017-07-12 07:32:36, szerda
 
  Pásztói-Platthy Adorján:

Hulló levelek.

1.

Körűlhálóztál csábjaiddal
S alvó szerelmem lángra gyúlt, -
Fényes, káprázatos szép álmok
Ködében múltad elfakult.

Édes daloddal, édes csókkal
Nagy, mély álomban ringatál, -
Hivém : megjött az örök élet
S a földön többé nincs halál . . .

Álom volt, hosszú, édes álom
A melyben nyitva állt az ég, -
És a pokolnak rémes torka
Meredt rám, hogy fölébredék.

2.

Künn a dalos erdőn
Iszalag fonódik
Sugár, deli tölgyre;
Illattal itatja,
Öleli - és mégis
Sárgul annak zöldje.

S hogy viharos szélvész
Bájos szeretőjét
Kitépi mellőle:
Sugár deli tölgynek
Koronája éled
És üde lesz zöldje.

3.

Dallikáznak víg lyányok a
Falun végig -
Össze-vissza zengenek dalt
Ujat, régit.

Harsány, szilaj dallamaik
Szivem tépik, -
Én csak egy dalt hallok mindig :
Azt a régit.

4.

Ha sok mindent reá fogunk egymásra,
Nem jó lehet ebből, bárki meglássa ;
Átkozgatjuk a napot és az órát,
Mely szívünkre verte súlyos békóját.

Hej, pedig volt abban elég boldogság !
Elég, hogy az irigyeink megrontsák;
Mért hallgattunk mindenféle beszédre ?
Szívünk csak úgy hasadozik beléje.

Ha én szólnék: tudom hogy megbocsátnál,
Ha te szólnál: még hű keblet találnál;
Tudja Isten, hogy miért is hallgatunk?
A míg némán szenvedünk és meghalunk.

5.

Vándorolj el annak a sírjához
Ki enyém volt szive szerelmével,
Kiért, mondtad, te fogsz kárpótolni
Tested-lelked összes melegével.

Vándorolj el annak a sírjához -
És meséld el mindazt, a mi történt;
Hogy nem bírtam hiú vágyaiddal
S elhagytalak könnyelműen, önként.

Vádolj, a hogy jön a vád ajkidra -
És meséld el önzetlen szerelmed' !
Magasztald föl magadat az égig -
És mondd : vélem elkárhoznod kellett !

És meséld el: nem pazarolhattad
Érzelmeid haszontalanabbra;
Könnyeidet hogy kiapasztottam
És széttéptem szíved száz darabba . . .

Bizonyosan megmozdul az a sír,
Sóhaj lebben a halálos csendben -
S feleletül néked elsuttogja :
Mily nagyon és mért szerettek engem ? !


Vasárnapi Ujság 1903. november 29.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói-Platthy Adorján: Hulló levelek.
  2017-07-10 09:56:06, hétfő
 
  Pásztói-Platthy Adorján:

Hulló levelek.


1.

Síró patak mellett
Fehér gyapjas juhnyáj,
Barna legény őrzi,
Szomorún furulyál.

Csengő és kolomphang
A homályos légben
A furulyaszóval
Összeolvad szépen.

Egykor tündérlányok
Vigadó zenéje
Zendült bele itten
A világos éjbe'.

Rét ezer virága
Illatozott akkor,
Édes fülmile dal
Költött fel virradtkor.

Most keserves dana
Szivemet átjárja,
Indulj meg, omoljál,
Könnyeimnek árja.

Hullnak a levelek,
Hullnak a virágok!
Sirasd, sirasd szívem
Romba dőlt világod!

2.

Itt lobbant a szerelemnek
Bennem első lángja fel,
Itt mondtam meg kedvesemnek,
Hogy miatta égek el.

Itt tudtam meg, hogy a lányka
Szeretni nem fog viszont,
Itt kínzott a pokol lángja. |
Itt futkostam, mint bolond.

Itt mondtam le aztán róla!
Itt fogott el új remény, -
Itt ütött a döntő óra -
S boldogtalan lettem én.

3.

Hejh, azóta, a mióta
Elillant egy hosszú élet;
De sok virág csábítgatott
De sok tüske meg-megtépett.

Elillant egy hosszú élet
És sebeim meggyógyultak,
S mégis fáj, hogy a virágok
Elvirultak s mind lehulltak.

4.

Szép őszi éjszakák,
Ragyogó holdvilág
Tündöklő csillagokkal,
Tündéri álmatokkal
Örökre végetek?
Mi történt véletek ?


Balzsammal tele lég
Mámort lehel-e még?
Mitől a szív túlárad,
Mitől fut gyász és bánat -
És szárnyán megjelen
Új vágy, új szerelem.

Vagy nem múló a köd
Már a vidék fölött?
És mindenütt borúlat
Föd bé jövőt és múltat ?
És észrevétlenül
A szív megáll, kihűl ?

5.

Barangolok a hűs éjben, -
Már egy lélek sincsen ébren ;
Mély nyugalom, -
Völgy és halom
Pihen, hallgat, alszik mélyen.

Előttem a vak sötétbe'
Láng lobban föl, itt-ott égve
Bólingatva,
Hívogatva, -
Nem állhatok ellent végre.

És vezetnek tüskön, bokron, -
Nem soká kell imbolyognom ;
Oh ! már itt van
Karjaimban
A két fejfa s le kell rogynom.

És hallgatom, hogy felettem
Mint vitáz két árny, két szellem.
Kik volnának
E halványak ?
Mint rég elhunyt két szerelmem.

Egyik erre, másik arra
Húzna fényes ravatalra.
És mindegyik
Kereskedik -
És csak szívemet akarja.

Nesztek balgák, hát vigyetek !
Hiszen már oly rég kiégett !
Ettől ugyan
Mind hasztalan -
Nem kaphattok melegséget.

És ha szét is szaggatjátok :
Benne semmit sem találtok -
Vágyat csupán
A csönd után
S hogy költözzem ti hozzátok.


6.

Nem igaz egy szó sem abból,
Hogy ez a szív már üres,
S űzve ritka gondolattól,
Nem igaz, hogy sirt keres !

Sőt inkább a késő vágyak,
Czélt nem érő szerelem,
Bübájai a világnak:
Bontják, gyötrik szüntelen.

S egy kis virág, egy levélke,
Egy pillantás, egy sóhaj:
Túlárasztja s örömébe'
Azt gondolja : bele hal.



7.

Míg dalos, virágos
Tavaszom felettem
Gazdátlanul eltűnt:
Észre alig vettem.

És ragyogott a nyár
Sugár özönével -
Pazarolva kegyét
Rám mindkét kezével.

Most megjött az ősz is,
Édes mézzel kínál, -
De megborzong lelkem
Hűvös sugárinál.

S messziről úgy rémlik
Hogy a szél süvöltve
Hozza már a fehér
Szemfedőt a földre . . .

8.

Ha jő a kikelet:
Oly nehezen birja,
Elűzni a telet!
A zengő pacsirta,
Dalával versengve
Süvítnek a szelek.

De ha eljő az ősz :
Egyetlen fuvalma
Megpörköl, összefőz
Perez alatt suhanva
Lombot és virágot -
Mi könnyen, játszva győz !


Vasárnapi Ujság 1901. szeptember 22.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói-Platthy Adorján: Az én tanyám
  2017-06-26 08:48:44, hétfő
 
  Pásztói-Platthy Adorján:

Az én tanyám


Kicsinké város
Az én tanyám, -
Bérezek körítik
S völgyi virány.

Itt fut csevegve
Ezüst patak,
Ott meg a Zagyva
Zúgva szalad.

A mi szép, kedves,
Leány, virág:
Mindet megtermi
E kis világ.

Bűbájos dal zeng
Fönt s ide len' -
Mindenütt ott ég
A szerelem!

Csillag sugara,
Leány szeme,
Lelkemnek kínja
És öröme.

S bár sírok halma
Kám gyászt borít
Üdvöm takarva
Az egykorit;

Síron virág hoz
Üzenetet
Hogy kedvesem még
Most is szeret,

S a míg virág, dal
Ábrándba von :
Szunnyad, elalszik
Mély bánatom.

S úgy megvigasztal
A gondolat
Hogy itt ássák meg
Majd síromat.

Vasárnapi Ujság. 1891.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói: Tűnődés.
  2016-07-23 08:00:48, szombat
 
  Pásztói:

Tűnődés.


Kint bolyongok a mezőben
Fent a fényes levegőben
Kicsi madár zeng, örül,
Jaj, de szép a kéklő égbolt!
Oly mosolygó minő rég volt -
S játszi szellő leng körül.

Míg a futó csermelyt nézem,
Megkönnyebbül perczre, érzem,
Lelkemen a fájdalom;
Önámítás! - hisz a régi
Gyötrő lángtól kell elégni
Szívemnek, azt jól tudom.

Mennyi vihart kiállottam!
Mennyi vérem hullt el ottan,
Sorsomat mig kergetém!
S bár szerencsém felmosolygott:
Nem lehettem soha boldog -
lm' ez az én bús regém.

Mind elhervadt, mind elhullott,
- A mi egy kis vigaszt nyújtott -
Reményem zöld levele.
Most már mindegy, nem is bánnám,
Ha magam is vélük látnám
Közelgni a sír fele.

S mégis visszaűzne vágyam
Megtörten is, haloványan
Hozzád, melléd kis leány -
Hisz nem tudnál elfeledni:
Nem tudnál kit hitegetni
És kínozni azután I

Vasárnapi Ujság 1881.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói: Ha meghalok .. .
  2016-07-22 06:46:51, péntek
 
  Pásztói:

Ha meghalok .. .


Ha meghalok, ne tegyetek
Koszorút a koporsómra,
Hogy színének tarka gúnyja
A halottat ne gúnyolja.

Hiszen ott fog sötétleni
Mély gyásztól beárnyazottan,
Szenvedésim tövisből font
Koronája a magasban.

És papot se' hívassatok,
Hogy beszéljen, hogy dicsérjen;
A ki egyszer visszapillant:
Mindent elmond néki éltem.

Lesz a ki majd elénekel:
Madarai az erdőnek.
Lesz, ki sóhajt majd utánam:
Fűszálai a mezőnek.

S a természet szertartása
Tudom föl a mennybe szárnyal.
Emberi hang, sóhaj lent jár, -
Kedves égben a madár-dal!

S ha nem jön el az siratni,
Az az egy, kitől jól esnék, -
Ne rontsátok szemeitek,
Megárt a nagy érzékenység.

Ott vannak az igaz könnyek
Az ég villámos szemében,
Melyektől az új sírhanton
Pázsit fakad s zöldell szépen.

Siratgat a völgy patakja
Ott zokogva minden éjjel,
Görgedező könnycsöppjeit
A kövekre szórván széjjel.

Közületek én miattam
Ne emészsze magát senki!
Hivatástok úgy sem volt több :
Mint temetni, - elfeledni.

Vasárnapi Ujság 1870.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói: Báránykő.
  2016-07-20 08:54:56, szerda
 
  Pásztói:

Báránykő.

Sehogy se jő szememre álom,
Oly gyorsan ver szivem; -
Amott az órjás sziklaszálon
Torzképü köd pihen.

Ezüst hold ragyogó sugárit
Ráhinti pazarul;
Mig a szellő suttogva jár itt
És a völgy elborul.

Tán a háromszáz szűznek lelke
Kóborg ez éjszakán,
A kik, erényöket megmentve
Álltak a szirtfokán.

És a pogány ott is elérte
És hiszi: mind övé -
De már ekkor a szüzek vére
A völgyet öntözé.

S a mig merengek a nagyságon,
Érzem hogy reszketek;
Félés, vágy, ébrenlét vagy álom
Kínozza lelkemet ?

Eltünt a köd a szirt ormárul
Mint szinpad függönye;
S a mit rejtett, gyorsan kitárul
Tündér-lakott öle.

Soha ily vállat, kezecskéket,
Ilyen fényes hajat!
Szemök lángja ide is éget -
És mind hogy hívogat.

Kik szüzerényökért meghaltak,
Mostan mint szellemek
Csábos gyönyörre maguk csalnak
Egy gyarlót, - engemet?!

Vasárnapi Ujság 1870.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói: Csörgő-völgy.
  2016-06-04 18:27:43, szombat
 
  Pásztói:

Csörgő-völgy.


Zúg a patak Ient a mélyben,
A záportól hogy megáradt;
S a bozót úgy csörg a szélben,
Mint a hol szellemek járnak.

Két elűzött tündér lakja,
Elrejtőzvén, ezt a völgyet.
Őrzőjük a völgy patakja
S a lehajló lombos tölgyek.

Zápor közt és vad viharban
Keresi őket a többi;
Két szerelmes nyomát gyorsan
A megeredt viz elönti.

Az üldözők napsugárrá
Válnak és úgy leskelődnek:
De a sűrű lomb elzárá
Minden fénytől a mély völgyet.

Hallgatózni hát leülnek
Vad virágok hűs kelyhébe;
S meghallják a menekültek
Suttogását: czél elérve.

Harangvirág ekkor csendül
Megszisszen a kigyóhagyma,
Aszott kóró inog, lendül
Csörg és a vészt hirül adja.

Rá kezdik a sűrű lombok,
Sóhajtoznak és remegnek;
Fut a patak mint a bomlott,
Szívébe a rengetegnek.

Milyen zsibaj, zsongás támad!
Bejárja az egész völgyet;
S az üldözők csak ott várnak,
Mit sem halinak, mérgelődnek.

Szép leányok, szép menyecskék,
Ha ilyenkor erre jártok,
Ne hagyjátok el a mesgyét, -
Egy-egy tündér les reátok.

Vasárnapi Ujság 1869.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
Pásztói: Egy elkárhozott dalaiból.
  2016-02-03 05:58:45, szerda
 
  Pásztói:

Egy elkárhozott dalaiból.

I.
Az isten szólt: jövel fiam
Tied lesz üdv-adó kegyem;
Hirdesd az igét és az én
Dicsőségem is t'éd legyen.

Az ördög szólt: megállj fiam !
Itt kéj, gyönyör és hatalom,
S mi földön s pokolban enyém -
Szolgálj - azt mind neked adom.

Aztán te szólottál: ,,szeretlek"
S hogy szivtam édes ajkadat,
Azokkal nem törődtem - és
Vesztemre törtek az alatt.

II.
Együtt röpültünk föl magasra
Szerelmünk biztos szárnyain.
Együtt bukánk, de én gyorsabban
Vágódtam le a porba im.

Kereslek a magasban, fákon,
Az égen, a csillagokon;
Hogy meg-nem látod és hogy nem jösz
Kötözni vérző homlokom!

Mért nem jösz hozzám a nyomorba?
Hiszen azt mondád, hogy szeretsz!
Azt mondád, hogy e szerelem még
Pokolban is üdvöt szerez !

Vagy Delila-kézzel megtépted
E fényes, biztos szárnyakat?
Hogy tőlem itt, ott mindörökre
Elválaszd, elszakitsd magad?

III.
Zilált hajam vihar czibálja,
Sárral vegyül véremnek árja,
Rongyos ruhám szétfoszladoz -
Ekép fetrengni jaj de rossz.

S ugy-e te valahol az égben
Tükör előtt ülsz arany széken?
Lágy szellők hordnak illatot,
Mig magad cziczomázgatod
.
1875.
 
 
0 komment , kategória:  Pásztói-Platthy Adorján  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2017.09 2017. Október 2017.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 164 db bejegyzés
e év: 2706 db bejegyzés
Összes: 29135 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 756
  • e Hét: 12273
  • e Hónap: 92766
  • e Év: 1484983
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.