Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-14 08:27:42, hétfő
 
  JeepCKing
A kristályszobor



Nincs túl sok mindenem, amivel büszkélkedhetem mások előtt, és ez régebben sem volt másként. A sors viszont nemrégiben volt oly kegyes hozzám, hogy egy véletlen folytán hozzájutottam egy gyönyörű kristályszoborhoz. Eleinte nem is voltam képes elhinni, hogy kristály. Gyanakodtam, talán üveg, vagy művészien csiszolt, majd polírozott plexi, de nem. Az idő múlásával rá kellett jönnöm, hogy igazi kincs birtokába jutottam, mert a csodás szobrocska valóban kristályból van, még hozzá a legjobb fajtából. Nagyon megszerettem tisztasága, és csodálatos valódisága miatt. Büszkén mondogattam mindenkinek, hogy micsoda nagy értékkel lettem gazdagabb, és szintén büszkén mutattam meg bárkinek, ki látni kívánta. Nagyon hálás voltam a sorsnak, hogy íly áldással ajándékozott meg, és én igyekeztem vigyázni rá, és megmutatni a sorsnak, hogy megérdemeltem ezt az ajándékot, és érdemes vagyok arra, hogy ezt megtartsa nekem. Leporoltam életem egyik poros polcát, és feltettem rá, majd szép lassan az életem részévé vált a kristályszobor, és már nem tudtam elképzelni egyetlen napot sem anélkül, hogy különös varázsának ne adózzak őszinte, mély tisztelettel. A kristály egyik sajátos adottsága viszont, hogy nagyon érzékeny mindenféle külső hatásra, így igyekeztem vigyázni rá, nehogy megsérüljön, mert akkor vége a varázsnak. Rendszeresen levettem a polcról, és a hétköznapok alatt rárakódott szürke port letisztítottam róla, hogy aki megnézi, mindig makulátlanul tisztának láthassa, mert nem hagyhattam, hogy emberi szem ne káprázzon tőle...
De mint azt már az életben megszokhattam, ez így túl szép, hogy igaz legyen. Egy nap, mikor épp le akartam venni a polcról, hogy leporoljam, meglepetten láttam hűlt helyét. Szomorúan hajtottam le fejem, s ekkor vettem észre, hogy ott hever a hideg kövön. Egy óvatlan pillanatban leshetett a polcról...
Szívembe belehasított a fájdalom, s aggódva hajoltam le érte. Azonnal elkezdtem átvizsgálni, hogy nem-e esett baja, s egy vékony kis hajszálrepedést vettem észre rajta. Ekkor elöntött a méreg, s hirtelen visszahajítottam a porba - nem lehet igaz! Így már nem ér semmit! - gondoltam először ezt...
De miközben mérgemben visszalöktem a porba, agy apró, alig látható kis szilánk levált a repedés széléről, s hiába kerestem, hiába kutattam, nem találtam sehol sem, hogy visszaragasszam helyére - Oh, én ostoba - átkoztam forró fejem, amiért ilyet tettem egy ilyen tiszta ajándékkal, ahelyett, hogy gyorsan leporoltam volna, és visszatettem volna helyére. De mostmár minden igyekezetem hiába, a csorba már megmarad. Szomorúan, önmagam hiányosságának tudatában próbáltam letisztínai róla port, és visszatettem helyére. Aztán leültem, és mélyen magamba néztem, s arra is rá kellett jönnöm, hogy ez a szobor nem tett semmit, csak állt ott a polcon, s mégis... s mégis ennek köszönhetően oly sokat tett értem. Hiszen mióta ő van, azóta érzem, hogy van mire büszkének lennem, s azóta van, hogy az emberek elismerik; olyan dolog birtokában vagyok, aminek sokan mások soha nem is lesznek, s ahelyett, hogy ezért hálát zengenék az égnek, még ezért az apró kis hajszálrepedésért is egyből a porba taszítottam...
Azt hiszem, ezt nevezik önzésnek, s megint... most - hogy papírra vetem soraimat - kell rájönnöm, azt is neki köszönhetem, hogy erre ráébredtem... S még másra is rá kellet jönöm...
Rá kellett jönnöm arra is, hogy ettől még nem veszített értékéből semmit sem, sőt! Hány, és hány egyforma kristályszobor létezhet a világban tucatszám... De az enyém... az enyém mostmár különbözik, most már egyedi darab, mert biztos, hogy senkinek sincs olyan szobrocskája, melyen pont ott, pont olyan repedés van, mint az enyémen. Rájöttem, hogy ettől lett igazán az enyém. Csak az az átkozott csorba ne lenne, melyet én okoztam...
 
 
0 komment , kategória:  JeepCKing A kristályszobor   
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5322
  • e Hét: 12202
  • e Hónap: 57274
  • e Év: 1998554
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.