Belépés
klementinagidro.blog.xfree.hu
Embernek lenni! Csak embernek lenni, semmi egyébnek, De annak egésznek, épnek, Föld-szülte földnek És Isten-lehelte szépnek. Gidró Klementina
1975.11.01
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
Pósa Lajos: Dal a dalról
  2016-01-21 13:42:48, csütörtök
 
 

Pósa Lajos: Dal a dalról

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Lágyan susog, mint a levél.
Mint esti szél a levelen,
Dalban sóhajt a szerelem.
Édes gyönyör lágy sóhaja,
Az égre száll minden szava,
Fölcsókolják a csillagok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Zúgó vihar hangján beszél.
Mint a villám a bércfokot,
Csapkodja fenn a zsarnokot.
Harsogva zeng, lángolva szól
Szabadság szent oltáriról.
S ledőlnek a kevély nagyok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
A csüggedő újul, remél.
Mint égi hang vigasztaló,
Fájdalmakat elringató.
Mi szép a dal vak éjszakán
A tömlöcök bús ablakán!
Vidulnak a szegény rabok -
Daloljatok! Daloljatok!

Mi szép a dal, ha szárnyra kél!
Bilincse nincs, senkit se fél.
Csapongva tör a nap felé,
Repül az Úr trónja elé.
Örök szabad, szeplőtelen
Világa a nagy végtelen.
Oh, szép dalok! Dicső dalok!
Daloljatok! Daloljatok!

 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos: Anyám intése
  2016-01-21 13:42:13, csütörtök
 
 

Pósa Lajos: Anyám intése

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni,
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni!

Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma;
Gyermek leszel újra, fiam,
S belefogsz egy régi dalba.

Szántófölded kenyeret ád,
Az a föld a kalásztermő!
Friss vizet a csörgő patak
Tüzelőnek fát az erdő.

El-elsétálsz a mosolygó
Virágok közt andalogva...
Ugy-e, fiam, hozol majd ki
Egy-egy szálat a síromra?

Gyümölcsfáid oltogatod,
Tisztogatod, nyesegeted,
Ablak alatt a kis kertben
Az utakat rendezgeted.

El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget!

 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos-A tanitók hálája
  2016-01-21 13:41:42, csütörtök
 
 

Pósa Lajos-A tanitók hálája

Jó Péterfy Sándor, légy üdvöz, légy áldott!
Nem hoztunk borostyánt, nem hoztunk virágot.
Kertek rózsáit is leszedhettük volna,
Ékes koszorúnak fenkölt homlokodra;
Hej, de az a virág oly hamar mulandó,
Mint a verőfényen illanó pillangó!
Örökre beírtad szivünkbe nevedet
Örök nyíló virág borítsa fejedet!
Keblünk mélyén fakad koszorúd virága,
Soha le nem hervad: a szeretet, hála.
Szívünkből köszöntünk, lelkünkből hódolunk,
Hófehér szakállú, kedves apostolunk!

Jó Péterfy Sándor, tanítóknak atyja!
Arany a te lelkednek minden gondolatja.
Kibontod szívedből a köny letörlőjét:
Áldott jóságodnak lágy selyem kendőjét.
Bontod, bontogatod, egyre göngyölgeted,
Könnyet, verejtéket egyre törölgeted.
Törölgesd, törölgesd! Áld az özvegy, árva,
Lábad nyomába' jár mindég az imája.
Törölgesd, törölgesd! Arcuk hadd viduljon,
Hogy tövises utjok virágba boruljon.
Lágy selyem kendődnek gyöngyökkel áldozunk,
Hófehér szakállú, kedves apostolunk!

Jó Péterfy Sándor, mi voltál te nekünk!
Sötét éjszakában égő szövétnekünk.
Csillagunk, vezérünk a haladás útján,
Frissítő forrásunk a sivatag pusztán,
Nemzeti érzésnek ős tárogatója,
Nemzeti eszmének lobogó zászlója.
Te vagy a mi derűs, ébresztő hajnalunk,
A mi küzdő karunk, a mi diadalunk!
Villogj, te arany kard! Lobogj, te lobogó!
Harsogj a jövőnek, te ős tárogató!
Mi utánad megyünk, mi veled harcolunk,
Hófehér szakállú, kedves apostolunk!


In: A Magyarországi Néptanítók Ötödik Egyetemes Gyűlésének Naplója, II. kötet.
Kiadja a Kongresszus Végrehajtó Bizottsága, Budapest, 1898. (141-142 p)
- Kun Miklós Jenő gyűjtése.

A költeményt elszavalta Pósa Lajos - a kongresszus tagja -, a Péterfy Sándor nyugalomba vonulása
alkalmából rendezett ünnepélyen, 1896. július 5.-én.



 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos- Orgonavirág
  2016-01-21 13:41:05, csütörtök
 
 


Pósa Lajos Orgonavirág

Legszebb virág az én
Orgonavirágom,
Anyám jut eszembe,
Valahányszor látom.

Édes jó anyámnak
A kedves virága,
Ezzel jár tavaszkor
Az Isten házába

Szép orgonavirág,
Nyílj csak egyre szebben,
Ott a balogvölgyi,
Balogparti kertben!

Töltsd be illatoddal
Az udvart, a házat!
Köszöntsd bólintgatva
Édes jó anyámat!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos - Amíg élek mindig bánom
  2016-01-21 13:40:37, csütörtök
 
 

Pósa Lajos Amíg élek mindig bánom

Amíg élek, mindig bánom,
Hogy elhagytam kis világom:
Falumat a bérc tövében,
Csendes enyhe völgy ölében.

Boldogabb volnék én ottan
Egy alacsony kis kunyhóban,
Mint e zajos nagyvilágban
Cifra, fényes palotában.

Idegen itt nekem minden,
Más emberek vannak itten,
Más erkölcsök, más szokások...
Csillogások, csalfaságok.

A teremtés koronája
Itt a földnek rabszolgája.
Levetette égi arcát,
Úgy harcolja a lét harcát.

Hogy nyüzsögnek, hogy zajognak!
Egymásra hogy agyarkodnak!
Mindeniket űzi, hajtja:
Saját önző gondolata.

Homlokukra, zászlajukra
A kedves "Én" van felírva.
Ezért készek csalni, lopni,
Mást, ha lehet, eltiporni.

Összetörik a szívedet,
Meggyilkolják a lelkedet.
Életedet kirabolják...
Az istent is megtagadják!

Amíg élek, mindig bánom,
Hogy elhagytam kis világom:
Falumat a bérc tövében,
Csendes enyhe völgy ölében.

Ott az élet, a szép élet!
Egyszerű, mint a természet.
Ott fehérlik, ott honol a
A tiszta erkölcs lilioma.

Az istenben bízva, híve,
Nyugodt minden ember szíve.
Szeretetben, békességben
Foly le minden óra szépen.

Több öröm van ott egy házban,
Több boldogság, mint itt százban.
Istenem, ha köztük élnék:
A királlyal sem cserélnék!

Szívesebben őrzenék én
Nyájat ott az erdő szélén
A felhőkön elmélázva,
Fütyörészve, furulyázva!

Más világ van ott egészen,
Ragyogóbb a nap az égen.
Illatosabb a virág is,
Szebben dalol a madár is.

Ej, ha a sor engem innét
Valamikor hazavisz még:
De kisírom majd magamat,
Ha meglátom kis falumat!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Falu végén fehér kis ház,
  2016-01-21 13:40:04, csütörtök
 
 

Falu végén fehér kis ház,
Fecske madár, gyer oda!
Százszorta szebb, majd meglátod,
Mint a legszebb palota.
Ott lakik az édesanyám,
De szeretném már látni!
Ablakába' három cserép,
Három bokor muskátli.

Én Istenem, áldó kezed
Tartsd azon a kis házon!
Eresz alatt villás farkú
Vidám fecske tanyázzon!
Csókolgassa a födelét
Zöld leveles akácfa,
Ablakába' nyiladozzék
A muskátli virága!
Pósa Lajos


 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos -MAGYAR VAGYOK
  2016-01-21 13:39:11, csütörtök
 
 

Pósa Lajos - MAGYAR VAGYOK

Magyar vagyok, magyar; magyarnak születtem,
Magyar nótát dalolt a dajka felettem,
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám!

Lerajzolta képed szívem közepébe;
Beírta nevedet a lelkem mélyébe,
Áldja meg az Isten a keze vonását!
Áldja meg, áldja meg magyarok hazáját!

Széles e világnak fénye, gazdagsága
El nem csábít innen idegen országba.
Aki magyar, nem tud sehol boldog lenni!
Szép Magyarországot nem pótolja semmi!

Magyarnak születtem, magyar is maradok,
A hazáért élek, ha kell meg is halok!
Ringó bölcsőm fáját magyar föld termette,
Koporsóm fáját is magyar föld növelje!

 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos - SZERESD A GYERMEKET!
  2016-01-21 13:38:45, csütörtök
 
 

Pósa Lajos - SZERESD A GYERMEKET!

Szeresd a gyermeket! A gyermek fénysugár,
Közöttünk itt alant mindig ragyogva jár.
Mikor szomorkodol: szemed közé nevet,
Ha bűnre bűn nyom is: ő akkor is szeret.
Szívednek mélyiből kicsalja a borút,
Fejedre rózsákból vígan fon koszorút.
Ne érje gond soha, ki rád hajnalt derít:
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek gyenge tő,
Friss fakadó rügyet szelíden rengető.
Ha ápolója nincs: elcsenevész, lehull!
Mindig vigyázz reá! Állj melléje támaszul.
Fogd meg a romboló viharnak ostorát,
Ne csapkodja vadul azt a kis zsönge fát,
Ne bántsad a jövő szendergő képeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! A gyermek tiszta szent,
Ártatlan angyal ő a föld porába' lent.
Lelkén nincs semmi folt, mint a galamb, fehér,
Imája a mennybe leghamarább felér.
Kedves az Úr előtt, kinek rá gondja van,
Ezer veszély között, mikor jár gondtalan:
Elküldi angyalát... megfogja kis kezét...
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly,
Szemének tükriből játsszék örök mosoly.
Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet,
Majd érzi súlyosan ő is az életet.
Hintsen a kikelet tarka virágokat,
Daloljon a madár az árnyas lomb alatt.
Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!

Hadd fusson a gyermek álmok fuvallatán
Csapongva illanó arany lepkék után!
Legyen, mint a tavasz, vidám tekintetű,
Kis ajka zendüljön, mint égi csöngetyű!
Harmatos bokrétát hadd tépjen a mezőn!
Hajolj le, csókold meg, öleld szívedre hőn!
Becéző szeretet övezze fürtjeit -
Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa lajos - HA KÖLTŐ VAGY
  2016-01-21 13:38:17, csütörtök
 
 

Pósa lajos - HA KÖLTŐ VAGY

Ha költő vagy, ne turkálj a szemétben!
Ne légy, ne légy a szemétdomb bajnoka!
Mind szennyes az, mind fürdik a mocsokban,
Mit ott találsz: ha gyöngy, ha korona.
Légy hófehér kócsag, mely fönn repül,
Tollára tündöklő nap csókja hull -
S az emberek csodálják, amikor
Fejük fölött ragyogva elvonul.

Ha költő vagy: kerüld el a mocsárt!
Ne légy a sárba gázoló szekér,
Mely a járó-kelőre csak sarat hány,
Maga is csak sár, mire hazaér.
Légy a magasság Göncöl-szekere
Bedübörögve végtelen terét...
Robogj az ég ezüst, arany mezőin
Csillagokat hullatva szerteszét!

Ha költő vagy: ne tépd, ne tépd le a nő
Becsületének tiszta liljomát!
Harmatba' mosdott kézzel fonj fejére
Arany sugárból tündérkoronát!
Az Isten legmagasztos'b alkotása:
Dicsfény a nő a férfi homlokán;
Szent, amikor ringatja kisdedét
S altatja dallal, mint a csalogány.

Ha költő vagy: oldd meg sarudat a
Családi tűzhely küszöbe előtt!
Mert templom az, ahol le kell borulnod:
Oltár fogadja ott az érkezőt.
Ne fertőztesd meg a csapszék lehével
Szívek mélyén megszentelt lángjait:
Mennybe törő tüzében hadd lobogjon
A szeretet, a boldogság, a hit!

Ha költő vagy: becsüld meg önmagad!
Légy, mint a napsugár, szeplőtelen!
Melynek nyomán, az árokparton is
Csak illatos, tarka virág terem.
A szép, a jó virágos bölcsejébe
Szálljon lelkedből minden gondolat...
Isten daloljon lantod húrjain,
Ha Isten adta zengő lantodat!
 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
Pósa Lajos - CSEND
  2016-01-21 13:37:48, csütörtök
 
 

Pósa Lajos - CSEND

Pázsitos berekben együtt üldögélünk,
Csak a szerelemnek angyala van vélünk.
A virág se suttog, egy fűszál se rezzen,
A bogár se zümmög, egy madár se rebben,
Hallgat a fészekben.

Valami bűvös csend borul a berekre,
Tán behunyta szemét s elaludt örökre!
Csak a mi szívünknek hallik dobogása,
Csak a mi lelkünknek virágsuttogása,
Madárdalolása.

 
 
0 komment , kategória:  Pósa Lajos-versek,idézetek  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 14 
2018.12 2019. Január 2019.02
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 78922 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5409
  • e Hét: 13608
  • e Hónap: 45589
  • e Év: 45589
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2019 TVN.HU Kft.