Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Online
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
Berényi János: Régiek őszén.
  2018-05-30 06:42:34, szerda
 
  Berényi János:

Régiek őszén.


Valaki jár itt
csipkés viganóban,
öreg árnyak szekerén,
keserű szerelme
fázik a szívben,
viszket a húr idegén.

Két kicsi térde
fölgurul az égre:
felhőgyepen játszanak,
vörös szeme gyöngyét
boros pohárban
csipkedik a sugarak.

Arca kalácsán
mézes, puha csillag:
ha mosolyt lát: pityereg,
rokolyája ráncán
pille a hímzés:
kergeti a kisgyerek.

Ó, őszi tündér,
aggszüzek farsangja
koporsóra bóbita,
utolsó parázzsal
pislog a vágyunk
most az első lakziba.

Mindig is eljött
kövér nyarak húsán
megcsókolni a magot,
aranyos szelence
égett a mellén,
lelke mégis hallgatott.

Barna egészség
pipacsos örömmel
festette a lángjait,
beteg alkonyokban
álma hajó volt:
este mindig haza vitt.

Nem ígért házat,
nem hozott menyasszonyt:
kisöpörte a szivet,
rossz öröm-kanócok
lángját lecsípte
és szivünk a régi lett.

Bujdosók útján
sugaras tenyérrel
hintette a harmatot
(volt is, aki róla
minden mesénél
gyönyörűbben hallgatott).

Gondoltam akkor:
Balassa vitézzel
begyüröm a kalapom,
utolsó levelem
holnap megírom:
bedobom az ablakon.

Szerte borongó
csupa tornyok gömbjén
csoda gerjedt mindenütt,
lány arc a napocska:
százezer lelkem
szomorúan ráfeküdt.

Szívünkről égő
fonalat sodort a
hold, az égi szent guzsaly,
fekete órákon
szerelmek öble
volt az esti kapu-alj.

Nótában: hűség,
szájon: piros eskü,
kicsi szívén tűz perec,
tagadó kérdéssel
kérleltem mégis:
valld be, úgy-e nem szeretsz?

Azért maradtam;
jó Balassa bátya
nem várta be a telet,
csillagos késével
ki tudja: holnap
hol szegi a kenyeret.

De nyárra úgyis,
hiszem, haza téved,
visszaűzi valami,
várok addig, hátha
némely dologról
többet is tud mondani.

Ha nem: megtörlöm
én is az ősz selymes
kendőjébe szívemet
s magam elé rántom
kökényes útját:
engem, tudom, eltemet.

Magyar Minerva 2. (1931)
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Régiek őszén.
  2018-05-30 06:42:11, szerda
 
  Berényi János: Régiek őszén.


Valaki jár itt
csipkés viganóban,
öreg árnyak szekerén,
keserű szerelme
fázik a szívben,
viszket a húr idegén.

Két kicsi térde
fölgurul az égre:
felhőgyepen játszanak,
vörös szeme gyöngyét
boros pohárban
csipkedik a sugarak.

Arca kalácsán
mézes, puha csillag:
ha mosolyt lát: pityereg,
rokolyája ráncán
pille a hímzés:
kergeti a kisgyerek.

Ó, őszi tündér,
aggszüzek farsangja
koporsóra bóbita,
utolsó parázzsal
pislog a vágyunk
most az első lakziba.

Mindig is eljött
kövér nyarak húsán
megcsókolni a magot,
aranyos szelence
égett a mellén,
lelke mégis hallgatott.

Barna egészség
pipacsos örömmel
festette a lángjait,
beteg alkonyokban
álma hajó volt:
este mindig haza vitt.

Nem ígért házat,
nem hozott menyasszonyt:
kisöpörte a szivet,
rossz öröm-kanócok
lángját lecsípte
és szivünk a régi lett.

Bujdosók útján
sugaras tenyérrel
hintette a harmatot
(volt is, aki róla
minden mesénél
gyönyörűbben hallgatott).

Gondoltam akkor:
Balassa vitézzel
begyüröm a kalapom,
utolsó levelem
holnap megírom:
bedobom az ablakon.

Szerte borongó
csupa tornyok gömbjén
csoda gerjedt mindenütt,
lány arc a napocska:
százezer lelkem
szomorúan ráfeküdt.

Szívünkről égő
fonalat sodort a
hold, az égi szent guzsaly,
fekete órákon
szerelmek öble
volt az esti kapu-alj.

Nótában: hűség,
szájon: piros eskü,
kicsi szívén tűz perec,
tagadó kérdéssel
kérleltem mégis:
valld be, úgy-e nem szeretsz?

Azért maradtam;
jó Balassa bátya
nem várta be a telet,
csillagos késével
ki tudja: holnap
hol szegi a kenyeret.

De nyárra úgyis,
hiszem, haza téved,
visszaűzi valami,
várok addig, hátha
némely dologról
többet is tud mondani.

Ha nem: megtörlöm
én is az ősz selymes
kendőjébe szívemet
s magam elé rántom
kökényes útját:
engem, tudom, eltemet.

Magyar Minerva 2. (1931)
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Vigyázók könyvébe
  2018-04-06 07:55:04, péntek
 
  Berényi János:

Vigyázók könyvébe


Parancsoljátok meg a kiesett könnyeknek,
hogy szívódjanak vissza a fájdalomba
s a goromba
viharnak: hogy lapuljon a föld alá,
az égnek:
hogy fordítsa medencévé a kupolát,
a keréknek:
hogy visszafelé forgassa az árnyékküllőket
a falon,
a rácsnak: hogy ne legyen tilalom,
a rügynek: hogy ne túrja le a sápadt levelet:
kímélet legyen,
s az alkonyainak:
hogy holnap haljon meg keleten!
Parancsoljátok meg a szivárványnak,
hogy hídja ne a napnak legyen csodálat,
a kulcsnak:
hogy felejtse el a zárat,
a bűnnek:
hogy ne ismerje meg a vádat,
a víznek:
hogy gyeplőzze a habokat, ha megárad,
az ütésnek: hogy ne fájjon,
az időnek: hogy álljon,
a vérnek: hogy ne legyen piros,
az örömnek: hogy ne legyen tilos,
s az embernek: hogy lássa:
melyik meggyilkolt vértanújában vár a
föltámadása!

Magyar Minerva 4. 1933.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Csodavárók sorsa
  2017-11-08 09:33:45, szerda
 
  Berényi János:

Csodavárók sorsa


Nagyok az igék,
szentek az igék,
zúgnak az igék,
és bíznak az igék,
és álmuk jegenyés árnya egész az
égig ég,
embertől gyökér, Istenhez terebély,
itt szívvel izzik, ott lélekkel lobog,
s pirosságának fölünnepelt puha oszlopát
körül merengi néhány bús apostolarc
és homlokára vesz belőle
egy-egy szál ideges sugarat,
aztán minden újra a semmibe halkul:
a füst elmegy az égbe,
a láng belegyürődik a sötétbe,
a meleg elszökik a széllel,
s a hamu itt marad.

Magyar Minerva. 1932.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Fekete vízen fényes evezőkkel
  2017-10-14 08:08:24, szombat
 
  Berényi János:

Fekete vízen fényes evezőkkel


A másik part titok és rejtelem.
ki kell csorgatnom a két szemem,
le kell akasztanom a két kezem,
a lelkemet el kell röpítenem,
a szívemet meg kell állítanom,
s valami ismeretlen borzalom
vak éjében, négy árva deszkaszálon
egy sötét tengernek kell nekivágnom
s el is kell vesznem hullámaiban,
hogy megtudjam: oda túl mi van.

Kalangya 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Estéli árnyékok
  2017-05-03 09:01:47, szerda
 
  Berényi János:

Estéli árnyékok


Este különös csodákra lesek.
De alig történik valami,
a szívek hangosak, az ajkak csöndesek,
a sok-sok millió csillag
erőlködik, hogy a napot pótolja,
itt-ott a szándék tán éneklőbb rügye hajt,
de maguk sem sejtik, hogy színesek.
Néhány árnyék bátrabban lohol,
néhány alak félénkebben oson,
egy-két vágyódás is forróbban pezseg:
a haragosok elkerülik egymást,
s egymáshoz simulnak a szerelmesek.

Kalangya 1937.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Más csillagok alatt
  2016-11-07 06:36:40, hétfő
 
  Berényi János:

Más csillagok alatt

Rossz titkok együgyű végzetével
szülhettek volna Afrikában is,
s most ott hajszolnám azt, amit
a vágyak karavánja itt sem ér el.
Fekete bőrű asszonyról énekelnék,
nem ismerném
a fehér arcot, a fehér vállat,
a fehér havat, a fehér deret,
és egy sárból gyúrt idomtalan halványtól
kérném és várnám hiába
a mindennapi kenyeret. 
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Védőállásban másokért
  2016-08-11 08:15:17, csütörtök
 
  Berényi János:

Védőállásban másokért

Szép így is: pörben csak magammal,
nem szekerezni senkivel.
Tétlen kívánság lugasából
éberebben
csak nézni, hogy más mit mível.

Gondtól és tervtől eloldódni,
s ha ár nyerít, vagy láng üvölt,
menteni mindent, ami másé,
ami pajta,
ami hajlék, és ami föld.

Nem keríteni külön kertet,
külön kalászok mezejét.
Szétlazítani lent is mindent,
amit föntről
az isten éber szeme véd.

Vigyázni minden tarisznyára,
követni minden magvetőt,
s karddal, ostorral készen állni
minden-minden
mást fenyegető sors előtt.

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Mese a kedvesről
  2016-08-06 06:18:01, szombat
 
  Berényi János:

Mese a kedvesről


Nevével vagy egy elejtett, vérpiros
szalagjával, mint szélűzött bojtorján,
valaha tán a Szentföldre sodródtam volna
el sem búcsúzva tőle őt keresni
föld álmából nőtt mennyei lajtorján,
vagy elbuktam volna érte
gyáva szívvel egy buta hősi tornán.
Most sokkal vészesebb küzdelem
és út ingere keresi,
míg egy-két utcahosszát vele járom,
szavát hallgatom, hogy ő a párom,
esküjének hiszek, hogy bennem él,
szívről beszél, hogy tüze tél,
lelkében altat, szivében érez,
életemet növeszti a kezéhez,
csak rám vár, másra senkire.
Pedig ha tudná s tudnám: mily messze járunk
így, egymás mellett ballagón,
hogy nem lesz közöttünk testté egy ige,
hogy másban élünk és halunk mind a ketten
két, más irányba kergetett hajón,
s hogy nincs is keze, és hangja sem lesz,
és soha nem is volt tán szíve.

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
Berényi János: Szánd néha ezt a kort
  2016-06-28 07:44:35, kedd
 
  Berényi János:

Szánd néha ezt a kort

Dobogtasd szíved egy zsarolt
kegyetlen sors iránt.
átkozd meg százszor ezt a kort,
de ha teheted, szánd is!

Elég a szégyen, hogy szegény,
s jó hit mécse mellett
annyi rossz máglya énekén
vidulva csak bajt ellett.

Értetlen, irigy mord banya,
virágaidon talpal,
de ha panasszal szólana,
köszöntsd levett kalappal!

Talán szégyenli maga is,
rossz nász gyümölcsét bánva,
hogy ennyi hitvány és hamis
bitangot szűlt világra.

Kalangya 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Berényi János  
     1/2 oldal   Bejegyzések száma: 10 
2018.08 2018. Szeptember 2018.10
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 32 db bejegyzés
e év: 2467 db bejegyzés
Összes: 32363 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 5979
  • e Hét: 15375
  • e Hónap: 102107
  • e Év: 1620867
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.