Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll . . . . ! ! ! Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
Harsányi Lajos: Az eltűnt Örömhöz.
  2018-09-03 08:16:11, hétfő
 
  Harsányi Lajos:

Az eltűnt Örömhöz.


Hová tűntél el, gyöngycipős, pirosruhás Öröm ?

Talán a nagy hegyek közé vonultál hallgatag
S most hűs ezüstgyopártól csillog omlatag hajad
Rablók kezébe estél és a vesztedbe rohantál,
Vagy tán egy szirtfokról a mélységbe zuhantál ?
Valami odvas börtön nyirkos mélyén senyvedsz
S hideg bilincs tapad forró virág-kezedhez ?
Vagy tán a messze nádak bujdosója lettél
S bölömbika kiált csodálatos fülednél ?
Az ér mellett bolyongsz s hogy el sohse felejtsed
A partjain keressz egy árva nefelejcset ?
Vagy tán a harsogó szilaj tengerre szálltál
S a bősz víz űz-hajt, tündérpiros virágszál ?
Vagy búvárként a mélyre jársz vak éjeken,
Hogy gyöngyöt lelj s felhozd a mélyről énnekem ?
Vagy tán e rút világot annyira meggyűlölted,
Hogy tündöklő-Magad a mély tengerbe ölted ?

Hová tűntél el, gyöngycipős, pirosruhás Öröm ?

Tört ablakom alatt fütyül a tiszta ősz.
Te azt ígérted, hogy egyszer majd visszajősz.
Jöjj vissza hát ! Akárhol élj a földtekén,
Ha alszol tán, e verssel most felköltlek én.
Gyertyákat gyújtok ablakomban minden estelen
S a domb alól kémlelve boldog jöttödet lesem.
Kis gyermekek fogják a harangkötelet már
S az éji őr a hold alatt csak tégedet vár.
És téged vár minden madár s a zöld berek,
Neved kiáltják szüntelen a kínzott emberek,
Dúlt nemzetek sikoltanak a dörgő éjtszakába
És téged vár, karját kitárva, már maga a Pápa !
És téged vár a könnyű hold, a lángoló nap
S ha nem jősz, tört cseréppé omlanak maholnap
S babérral terhes lantom én is végleg széttöröm,
Ha nem jősz vissza mielőbb, királyi szép Öröm !


Budapesti Szemle. 1944.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A levita énekel
  2018-07-23 06:45:36, hétfő
 
  Harsányi Lajos:

A levita énekel


Szép ezüst ékszer: anyám búcsúcsókja,
A földről csupán ezt hoztam magammal
E helyre, mely az öröklét küszöbje
S melyen úgy állok, mint egy fényes angyal.

Engem az Úr ragadott el magához.
Ő tette szent palástját vállaimra.
Azóta látok minden-minden titkot.
Enyém az arany, tömjén és a mirha.

Nem értitek, mivé lettem e percben,
Mily szédületes magasokban állok!
Hogy mily kicsinyek hozzám a hegyek mind
S az űrben szárnyaló csillag-világok.

Az ő hatalmas, szent aranykeze most
Miként örök tűz pihen áldva rajtam.
Én választottam a legszebb világot.
A legbölcsebb igéket mondja ajkam.

Én nálam szebben senki nem dalolhat.
Én nálam szebbet senki sohse látott.
Ó ihletések, szárnyas vízióim,
A nagy világ bámulni fog tirátok.

Most sanda szem bután reám meredhet.
Sok irigy ajk kiálthat utánam.
Meg nem sebez hegye mérges nyilaknak:
Örök halmokra lépett már a lábam.

És fönn a halmon minden, aki tiszta,
A szent, a szép: az én dalom dalolja
És inkább meghalok, semhogy valaki
A dicsőségem egyszer megrabolja.

Ó, szálljatok ezüst galambok: évek!
Majd roppant angyal száll a tengerekre,
Megesküszik halhatatlan nevekre,
Hogy vége van a szárnyas, szent időnek.

Akkor lehull a szemről minden fátyol.
Akkor kitágul szeme mindeneknek
És fényben látnak engem, ihletettjét
A legnagyobbnak: az örök egeknek.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Ősz van a nádon.
  2017-11-26 09:03:44, vasárnap
 
  Harsányi Lajos:

Ősz van a nádon.


A nádak közt még len-ruhában járok.
Vár szeretőm: a Hanyság néma csendje.
Tudom : barnuló, hullámos hajából
Koszorút kőt én szép magyar fejemre.

Ropogva töröm ismeretlen útját.
Hétcsövű, nagy Pán-fisztulát csinálok
S a titkos csend bódító mámorában
Néha egy-egy nagyot kiáltok.

De Nyugat felől kaján szelek jönnek.
A nád-húrokon vad koncertbe fognak.
S rémülve látom rőt buja-tengerén
Hideg arcát a szeptemberi Holdnak.

Titkos ködök futnak a fáj fölött el.
Futok a városba halálravállan.
Egy árván maradt szegény nádi rigó
Rikoltozva, hosszan kiált utánam.


kultura_1911. augusztus 10.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Esteli körmenet
  2017-10-02 06:55:29, hétfő
 
  Harsányi Lajos:

Esteli körmenet

Szeretném e borus világban
Utolján körülnézni még,
Megízlelni a lángoló ősz
Érett gyümölcs-ízét.
Uramra elkísér egy lassú
És ünnepélyes körmenet,
Velem jönnek, akik a földön
Szerettek engemet.
Kinyílnak itt-ott a kíváncsi
Pirosló ablakok
S megkérdik: e komor menettel
Hová is ballagok?
Már nem felelek, Csak megyek
S eltűnök, mint a kék hegyek.
Barátaim : piros fáklyákkal
Én már - az ég felé megyek.

A költő "Esteli körmenet" című verskötetének bevezető verse.

Vigilia 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Halotthoz
  2017-09-30 06:43:03, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Halotthoz


Mért nem törődöl égő könnyeinkkel,
Ha szólnál, hangod úgy szívünkbe zárnánk,
Mint tenger énekét a kagyló.
S bár életünk hamar hanyatló,
Holtunkig lenne enyhetadó párnánk,
Ha egyszer még hallhatnánk drága hangod,
Ez elsüllyedt harangot.

S mért hunyt le két szemed?
S miért e döbbenet,
Mely megdermesztette egész valódat?
Mért nem törődöl égő könnnyeinkkel,
Melyeknek gyöngye gyémántként csilingel?
Fejednél gyertya ég és lassan olvad.
Körötted tompa gyász, halotti pompa,
Virág, szalag, koszorú nagy halomba
S te rá se nézel e fekete gyászra,
Csak fekszel itt s meredt arcod vigyázva
Az égre fordul
És zordul
Szorítod olvasód sötét öledben
S fekszel hanyatt a dermedt bűvöletben.

Úgy-e, azért vagy oly riadt
S azért nem érdekel fiad,
Se könny, se gyász ez órán,
Mert mint az orkán
Fölment a Függöny?
És olyat lát szemed,
Hogy minden mást feled
S a látvány kényszerít,
Hogy dermedt lényed itt
A nagy csodán, a megdöbbentőn csüngjön?

Vigilia 1938.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Zöld madár
  2017-09-28 06:51:47, csütörtök
 
  Harsányi Lajos:

Zöld madár


A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Még láttam itt-ott, ritkuló, tar fák között,
Majd egy magas jegenye-nyárra költözött.
Onnét tekintgetett utolszor lopva vissza
S egy csendes, tiszta
Halk délutánon végleg szárnyat bontott
S a messzeségbe rontott.

A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Mint gyermek, aki eltűnt madarát siratja
S üres kalitkaját az ablakba kirakja
És szívszorongva lesi, visszavária:
Én is kiállok néha még a nyárba,
Pendül kaszám az ért mezö-porondon,
- Vagyok olyan legény, mint te! - mondom.

De hirtelen belém nyilal a láz,
Fehér hajam pirongat és aláz.
Fehér galambot is hollónak nézek.
Október van. Elárvul minden fészek.
A Bakony-erdőn hullanak a lombok.
(Hül, egyre hül az egykor büszke homlok.)
Maholnap lassan, lassan - összeomlok.

A zöld madár: az ifjúságom elrepült.

Vigilia 1938. október
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A szemesi parkban
  2017-09-27 06:27:57, szerda
 
  Harsányi Lajos:

A szemesi parkban


A szemesi fenyők alatt
párok járnak estelente,
nézem őket, mint egy régi
boldog költő, "elmerengve".

Eszembe jut róluk egy-két
kedves emlék, Lilla-trillák,
minden, ami gyönyörű volt,
minden, ami lassan itthágy.

Összehúzom a felöltőm.
Augusztus van, nyárutó már.
Hegynek megyek. A Balaton
látszik egy-egy fordulónál.

Hajó halad Badacsonynak,
himbálódzik a hullámon
s eltűnik a messzeségben,
búsan, mint az ifjúságom.

Balatonszemes, 1938 augusztus 24.

Vigilia 1938. szeptember
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Ki az Úr?
  2017-09-09 08:53:40, szombat
 
  Harsányi Lajos:

Ki az Úr?


Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
Azután jött a Tűz, Víz,
Az Ég, a kék azúr.
Majd jöttek a királyok
S azok lettek urak.
Aztán elűzték őket,
Kiirtva magjukat.
És jött a felséges Nép
És a Nép lett az úr.
És jött a szent Szabadság
S akkor az lett az úr.
Azután jött a Terror
S a Terror lett az úr.
Aztán jött az Ínség
S az Ínség lett az úr.
Aztán jött a Bőség.
(Nem lett belőle úr.)
Botorkált a Megértés.
(Nem lett belőle úr.)
Azután jött a Bankár
S a Bankár lett az úr.
Azután jött a Mammon
S a Mammon lett az úr.
És véle jött a Sátán
S most a Sátán az úr.

De elbukik a Sátán
És nem lesz mindig úr.
És összedől a Mammon
És nem lesz mindig úr.
Öngyilkos lesz a bankár
És nem lesz mindig úr.
És elmúlik az Ínség
És nem lesz mindig úr.
És fölenged a Terror
És nem lesz mindig úr.
És meghal a Szabadság
És nem lesz mindig úr.
És megszelídül a Nép
És nem lesz mindig úr.
Király nem akad senki
És nem lesz többet úr.
És ránk szakad a kék Ég
És nem lesz többet úr.
És füstté lesz a Tűz, Víz
És nem lesz többet úr.

Kezdetben volt az Isten.
Az Isten volt az úr.
S örökön és örökön
Az Isten lesz az Úr.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: Sóhajtás napfényes táj után.
  2017-09-06 08:21:16, szerda
 
  Harsányi Lajos:

Sóhajtás napfényes táj után.


Az est a város kapuin dörög már.

Piros szobánknak ablakát bezárjuk,
Alája áll megint a néma ember,
Elkezd kopogni rajt nehéz ütemben
S a lábaival néha dobban egyet.
Ne félj tőle fiacskám, vess keresztet!
És ülj mellém a régi kerevetre.
Aranyhajad ragyog a kályhafényben.
Künn a nyomor kiált az árva utcán,
Ne halljad őt meg, én gyönyörűségem!
A villamos kocsik csendülve futnak
Sikos sinén a fagyott, kékes útnak.
Most ott künn jár a rongyos, beteg, árva,
Vagy összebúj egy fűtetlen szobába . . .

Jó volna most napfényes messze tájon
Bejárni a Hanyság szűz-sárga partját,
Hol zúgó nádak bronz-szinű bugái
Álmos fejük a csende s vizre hajtják.
Jó volna nézni halk sirályok röptét,
A néma gémeket, a tarka gólyát,
Hallgatni, amint kicsi nádi rigók
Csacsk a szájjal az éneküket ontják.
Jó volna bent a sűrű nád közt járva
Titokban nézni őt, ki messze elment,
Ki a miénk az életben sohsem volt
Aki a nádak hűs ölén pihent el.
Kinek szeme soha se látott téged.
Kit kék szemeddel te soha se láttál,
De visszajár a nádak szigetéről
S beszél velünk a sápadt holdvilágnál.
Ki szent volt, jó volt, mondhatatlan áldott,
Bús asszonya a Fertő-parti várnak
S most ott pihen a mérhetetlen nád közt,
Ahol az álmok is halk csendben járnak.
Jó volna ott napfénye s délutánon
Hallgatni a nagy zúgó sárga nádra
És emlékezni titkolt bánatok közt
Ki messze ment : te szent, halott . . . anyádra !

kultura 1912.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
Harsányi Lajos: A távozóhoz
  2017-05-16 08:09:40, kedd
 
  Harsányi Lajos:

A távozóhoz


Szeressenek a madarak,
Kivált a vadgalambok.
Konduljanak meg - merre jársz
Az ünnepi harangok.
Szeressenek a csillagok,
Kivált az enyhekék hold,
Gyengéden tartsa sátorát
Fejed fölött az égbolt.
Szeressen a földgömb maga.
Az ég szeressen szintén:
Ha összefog a nagy világ,
Az sem szeret úgy, mint én.

VIGILIA 1942.
 
 
0 komment , kategória:  Harsányi Lajos  
     1/3 oldal   Bejegyzések száma: 20 
2018.09 2018. Október 2018.11
HétKedSzeCsüPénSzoVas
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 2 db bejegyzés
e év: 2470 db bejegyzés
Összes: 32366 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3127
  • e Hét: 22748
  • e Hónap: 107329
  • e Év: 1785828
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.