Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
Ajtay Miklós: Sophokles.
  2018-06-28 08:01:08, csütörtök
 
  Ajtay Miklós:

Sophokles.


Kézenfogott. A peplos dús redőit
Szoborként hordta. Metrum volt a lépte.
Némán vezérelt, lábam félve mérte
A Labdakidák szirtes temetőit.

Völgy nyilt előttünk. Szent Athén tetőit
Egy szörnyű máglya fénye vonta vérbe
fíibor-füstjén át - oh jaj - könnybe-vérbe
Borulni láttam Hellász lágy mezőit.

Torkom szorult, jéggyöngy testem kiverte
Sok volt szememnek mindezt látnia
De átkarolt ő, Kolomos fia.

Testvérszemével zárt pillám emelte
Magamra nyíltam, lelkem lőn a lelke.
Ő intett s szólt ekép: tragédia . . .

uj_elet_1922. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Anyánk
  2018-06-25 06:46:49, hétfő
 
  Ajtay Miklós:

Anyánk


Bársony ott a szőnyegek lelke
A vén falak tisztje mosoly
Megértően kondulva szól
Vén órákból idők leteltje,
Mikor öled gyermekneveltje
Ismét Feléd zarándokol.

Te vársz. Kifáradt lépteinknek
Szent karjaid pihenőt intnek
S ha elég volt minden a jóból
Anyásan a szivünkön csókol
Egy búcsúzó drága tekintet -
- Te zárod le a szemeinket.

Új Élet, 1922. junius 22.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Ha nevetek . . .
  2018-06-23 09:05:44, szombat
 
  Ajtay Miklós:

Ha nevetek . . .


Tul formákon és szavakon
Valóba pereg az öröm -
íme napfényre kacagom
Az örömöm, az örömöm.
Orcáimon összetöröm
Ki ur e merev falakon,
Rabtartómat, a közönyöm.
Ha komolyarcu-veletek
Kacajommal szembejövök
Megmozdulnak az örömök.
- Jöttem lesik tibennetek
Álorcás fegyelem mögött
S kitörnek a rab örömök
Ha nevetek, ha nevetek. -

uj_elet_1922. szeptember 1.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Anyánk
  2018-06-20 07:28:49, szerda
 
  Ajtay Miklós:

Anyánk


Bársony ott a szőnyegek lelke
A vén falak tisztje mosoly
Vén órákból idők leteltje,
Mikor öled gyermekneveltje
Ismét Feléd zarándokol.

Te vársz. Kifáradt lépteinknek
Szent karjaid pihenőt intnek
S ha elég volt minden a jóból
Anyásan a szivünkön csókol
Egy búcsúzó drága tekintet -
- Te zárod le a szemeinket.

uj_elet_1922. julius 23.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Akarom-e . . . ?
  2018-04-24 06:43:25, kedd
 
  Ajtay Miklós:

Akarom-e . . . ?


Akarom-e én a nyugalmat ?
Hulló hópelyhek reggelén
Ha lágy bundájába takargat
Az álomörzö jóremény
Szobakályhán nőtt bizodalmat
Vetítni a rámébredt napba
A hajnal keserű inyén
Kételyt ölni kávézamatba -
E reggelt akarom-e én ?

Félek-e én dermedve-fagyva
Kelni törött alom között,
Testemről félálom-rögöt
Dobni le a vak virradatba
Éhgyomrot váltván akaratra
Füttyszóval szegni a ködöt
Búból sajtolni örömöt
S vért csókból a sápadt ajakra.

Mig biztos kézzel az örök
Kaput tárom széles-szabadra
Mely tőlem hozzátok vezet
Vért - testet, sorsot, életet
Ölelni testvérkarokon.

Akarok-e az Ember utján
Vállalni mindent szabadon
S küldeni csendes szavakon
Méltó választ hivó igédhez:
(Oh, ki felel itt és ki kérdez! ?)

Készen vagyok, ezt akarom.

uj_elet 1922. dec. 20.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Felhajtalak. . . .
  2018-01-30 08:44:32, kedd
 
  Ajtay Miklós:

Felhajtalak. . . .


Felhajtalak kereslek cimbora
Kristálykehelyben olvadó rubin!
- Oh kinok perce, jöjj és szállj tova,
Emléked mint egy meghitt cimbora
Velem leend uj bánat éjein.

Felhajtalak, te karcsú büszke serleg,
Vágyaknak ürmét kellető edény !
Kit ajkamhoz ma gyötrődőn emellek,
Üres leszesz s mint játékszert a gyermek
- Kacér kristály - im elhajitlak én!

uj_elet 1922. ápr. 16.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Ki látta őt...?
  2016-08-31 07:07:19, szerda
 
  Ajtay Miklós:

Ki látta őt...?


Ki látta őt, amint hóval födött
Mezők beitták titkos lábnyomát ?
Ki látta őt, amint az esti köd
Kék fátyolán suhanva szálla át ?

Ki látta öt, derengő hajnalok
Nagy utain kit némaság kísér,
Vihar ha zug, napfény ha felragyog,
Ki szállva-száll, kit csüggedés nem ér ?

Ki látta őt, ha koldusok lakát
Halkan betölté s loppal szállt tova ?
Ó-kúriáknak alvó ablakát
Ha megzörrenté, éjek vándora ?

Ki látta őt, ha izzó két szemétől
Nagy éjeken kigyúl a szemhatár,
S holt századoknak rég letűnt ködéből
Apáknak lelke a fiakba száll ?

Ki látta őt, ki ő, ki szárnya röptén
Titkos reménnyel bús szívekbe tört,
Kinek, mely oly soká virraszta, jöttén
Meglebbenté gyászfátyolát a föld ?

Keserv szüretjén, könnyeket ha sajtol
Tüzes szemünkből fojtott gyűlölet-,
Ki vagy Te, oh ki jössz s szívünkbe markol
- Borzongató üdv, - két titán-kezed?

Remény vagy-e, áttörve minden éjen,
Mely felragyog: meghalnunk nem lehet;
A Hit vagy-e, fetrengve száz fekélyen
Üdvért mely Isten trónjához vezet ?

Alvó erőknek ébredése vagy tán,
Mely sarkain megráz világokat?
Új ítélet tündöklő felragyogtán
Első sugár vagy, mely szívünkbe hat ?

Ki vagy ? Ki küldött ? Oh ki látta jöttöd.
Ki tort ülsz minden fájdalmak felett?
Ki alvó lelkek sírkövét ledöntöd,
Ki vagy Te?! Óh ne kérdezzük neved!

Te itt vagy, itt; ébresztőd harsonája
Egek magas kárpitjáig rivall!
Új frigyre lép ma új évezred álma
Egy ébredő nép millióival.


Felolvasták a Petőfi-társaság 1920 május 16-án a M. Tud. Akadémia
kistermében tartott felolvasó-ülésén.

uj_élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Harangkongás.
  2016-07-31 04:08:26, vasárnap
 
  Ajtay Miklós:

Harangkongás.

Fenn ércharangok kongatnak -
Nyelvök, vádlók dübörgő nyelve.
Keserveit égig emelve.
Tusára hívja az Urat.

Fenn ércharangok konganak.
Lent áldozik a Krisztus kelyhe.
Körötte némán térdepelve
Buzg a szívekben az áhítat.

Boldog kit ér az ég kegyelme :
Dőrén, időtlen harcra kelve
Uram! én nem vagyok fiad.

De összetörten, porbaverve
Szívem örök gigászkeserve
Kongatja a harangokat.

Új élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
Ajtay Miklós: Ki vagy te . . . ?
  2016-06-16 05:56:42, csütörtök
 
  Ajtay Miklós:

Ki vagy te . . . ?

Ki vagy Te, hogy így jössz felém,
Mint holdsugár szélén a szemhatárnak?
Égő szemem szomjas mélyébe zárlak
Útvesztő utam bolygó éjjelén.

Ki vagy Te, hogy így jössz felém?
Szálló akkord húrján egy ó-gitárnak.
Bűvösbájos melódiákba árad
A mosolyod s remegve hallom én:.

Ki vagy Te és miért jössz így felém?
Miért nyújtod felém fehér kezed
Lágy szirmait mint ajkát halk remény?

Miért tekint reám így két szemed?
Oh, miért nézem én e két szemet
Mint messze holdfényt éjek-éjeién?

1919.

új_élet 1922.
 
 
0 komment , kategória:  Ajtay Miklós  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 9 
2018.06 2018. Július 2018.08
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
3031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 203 db bejegyzés
e év: 2015 db bejegyzés
Összes: 31912 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 129
  • e Hét: 21508
  • e Hónap: 71344
  • e Év: 1296293
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.