Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-15 12:30:34, kedd
 
  KARÁCSONYI MESE II.



Házunk a katedrális közelében volt. Karácsony estéjén a Pey-Berland-torony nagyharangja hatalmas zúgással töltötte be az éjszakát. Ágyam hajókabinná változott, s a hangok zápora elragadott, elringatott a harangviharban. A vibráló fényu éjjeli lámpa ismeros kísértetekkel népesítette be a szobát. A függönyök, az asztal és a karosszékre rendetlenül lehajigált ruhák már nem fenyegetoen vették körül ágyamat: megszelídítettem ezeket a vadakat. Ok pedig vigyáztak álmomra, ahogy a dzsungel népe vigyázott a kölyök Maugli álmára.
Nem kellett félnem, hogy elalszom: a nagyharang ébren tartott. Belekapaszkodtam az ágy rácsaiba, olyan eros volt az érzésem, hogy testestül-lelkestül ki vagyok szolgáltatva ennek a jó viharnak, mely nem akar nekem rosszat. Mama benyitott az ajtón. Nem nyitottam ki a szemem, de megismertem ruhájának selymes hangjáról. Ha tényleg o az, aki leteszi a játékokat a cipom mellé, akkor még most megteszi, gondoltam, mielott elmegy az éjféli misére. Megpróbáltam úgy lélegezni, mint egy alvó gyermek. Mama hozzám hajolt, éreztem a leheletét. Ez minden elhatározásomnál erosebb hatással volt rám: gyorsan átkaroltam a nyakát és szenvedélyesen megöleltem.
- Jaj, kis bolondom! Kis bolondom! - ismételgette, miközben csókolgatott. - Hogy akarod, hogy eljöjjön, ha nem alszol? Aludj, kicsi Yves, aludj, szeretett fiacskám, aludj szépen, kicsiny gyermekem...
- Mama, úgy szeretném látni!
- Azt akarja, úgy szeressük, hogy nem látjuk... Tudod, hogy amikor a misén leereszkedik az oltárra, mindenki lehajtja a fejét...
- Mama, ugye nem haragszol meg, de hát, szóval egyszer nem hajtottam le a fejemet, felnéztem és megláttam...
- Hogyan? Csakugyan láttad?
- Igen! Vagyis... egy fehér szárny végét láttam...
- Ezen a mai éjszakán nem szabad nyitva tartani a szemünket. Ha alszol, akkor fogod a legjobban látni ot. Meg ne próbálj ébren maradni, mire hazaérünk a templomból...
Becsukta az ajtót, léptei lassan eltávolodtak. Meggyújtottam a gyertyát, és a kandalló felé fordultam, melyben az utolsó parázsló fadarab is elhamvadt. A cipom ott állt a kandallórácsok között, ennek a mélységes, sötét négyszögnek a szélén, ebben a koromra és hamura nyíló süllyesztoben. Innen süvített be a nagyharang öblös hangja, szörnyuséges dallal töltve be a szobát, egy dallal, mely mielott elért volna engem, a tetok fölött kószált, a Tejúton, hol egybemosódik a karácsonyéj, ezernyi angyal és csillag. Nem az lepett volna meg, ha megjelenik a gyermek a kandalló sötét mélyén, ellenkezoleg, az, ha nem történik semmi. Egyébként máris történt valami: két üres cipom, e két szegény - mindennapjaimhoz nott - nagydarab lábbeli hirtelen különös, valószínutlen jelleget öltött, mintha ide, szinte az idon kívülre helyezték volna oket, mintha egy kisfiú cipojét hirtelen megérinthetné a nem látható világból áradó fény. A titok oly közel volt, hogy elfújtam a gyertyát, nehogy elriasszam az éjszakák éjszakájának láthatatlan népét.
Ha rövidnek tunt számomra az ido, az minden bizonnyal azért volt, mert az idon kívül kerültem. Valaki benyitott az ajtón, én pedig behunytam a szemem. Ruhájának selymes hangjából, a papír zizegésébol tudtam, hogy ez csakis a mama lehet. O volt az és mégsem o, úgy tunt nekem, hogy valaki anyám alakját öltötte magára. Tudtam, hogy az éjféli misén, amit el sem képzelhetünk, s amire engem nem vittek el, mama és a fivéreim biztosan megkapták már az ostyát, s összetett kézzel és olyan erosen behunyt szemmel mentek vissza helyükre, hogy nem értettem, hogyan találhatták meg székeiket. Persze mama volt az, aki, miután a kandallónál tett-vett, odalépett az ágyamhoz. De O ott élt a mamában: nem választottam el oket egymástól: a hajamba fújt lehelet olyan mellkasból származott, melyben ott pihent még Isten. Ebben a pillanatban egyszerre hullottam anyám karjába s mély álomba.


/FRANÇOIS MAURIAC/
 
 
0 komment , kategória:  FRANÇOIS MAURIACKARÁCSONYI MES  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3114
  • e Hét: 8406
  • e Hónap: 87964
  • e Év: 2029244
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.