Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-16 08:33:28, szerda
 
  Mentovics Éva



Húsvéti Nusi, és a karácsonyi ajándékok

- Mami, mami, éhesek vagyunk! Kevés volt az ebéd. Hallod... hallod milyen hangosan korog a gyomrunk? Elmegyünk, és keresünk valami ennivalót. - kiabálta egymást túlharsogva az öt nyúlcsemete, akik az erdő mellett ásott üregben próbálták átvészelni a hideg, téli hónapokat.
- Szedte-vette, teremtette! Szóval ezt forgatjátok abban a kópé kis buksitokban. Még mit nem? Ahogy ismerlek benneteket, öten öt felé szaladnátok odakinn. Meg aztán akkorák vagytok, mint egy kesztyű.
A fületek hegye se látszana ki a hóbuckák közül. Még csak az hiányozna, hogy egyikőtök odavesszen. Verjétek csak ki a fejetekből ezt a csacsiságot! - teremtette le csemetéit Húsvéti Nusi - a nyúlmama.
- Majd elmegyünk édesapátokkal, és szerzünk még valami ennivalót. De addig is ki ne merjétek dugni a buksitokat az üregből! Még utóbb felfigyelne rátok egy sas, vagy egy héja. - intette rendre Nusi az üreg bejáratából az öt kis éhenkórász nyúlcsemetét.
- Gyere csak apjuk, hátha sikerrel járunk! - szalad előre Nusi, ám egyszer csak valami a hóba csapódott a háta mögött.
- Jaj apjuk, hogy jut eszedbe ilyesmi? - torpant meg nyúl anyó.
- Majdnem halálra rémisztettél. - dohogott morcosan.
- Édes Nusikám, hogy is gondolhatsz rólam ilyent? Még hogy én ijesztgetlek? - álmélkodott Hugó.
- Nincs időnk most a tréfálkozásra, hiszen igyekeznünk kell. Ki tudja, mire érünk haza? Az is lehet, hogy már megint valami csintalanságon törik a fejüket azok a kis rakoncátlan lurkók. - dohogott nyúl apó a bajusza alatt.
- Jaj, vigyázz! - kiáltott előre a feleségének.
- Mire vigyázzak? - szeppent meg Nusi, és amennyire csak tudott, a hóba lapult. Ám abban a pillanatban újabb csattanást hallott. Minden porcikája reszketett, annyira megrémült ezektől, a furcsa zajoktól.
- Ki lehet odafenn ilyen tréfás kedvében? - mutatott a felettük lévő hófelhő irányába Húsvéti Hugó. Nusi is odanézett, és ámulattal tapasztalta, hogy valóban a felhő felől érkeznek ezek a furcsa lövedékek.
Kicsit megkönnyebbült, hiszen látta, hogy nem ő a célpont, de ügyelnie kell, hogy még véletlenül se találja el egyetlen tarka csomag sem.
Fel-felpillantott a magasba, és igyekezett kitérni az egyre csak záporozó csillogó-villogó holmik elől.
Komoly tapasztalattal rendelkezett már a különböző cselek bevetésében, hiszen volt olyan nap, hogy többször is kereket kellett oldani az őt üldöző róka elől. Szóval igazán volt alkalma tökélyre fejleszteni a cikkcakkban futás művészetét.
- Menj csak Hugókám, szerezz valami ennivalót azoknak az éhenkórász csemetéknek, én addig kiderítem, mi lehet ez a furcsaság!
- Jól van, de nagyon vigyázz magadra! - figyelmeztette nejét Hugó aggodalmaskodva.
Nusi egyenesen az erdő szélén álló, hatalmas tölgyfához szaladt, majd jó hangosan felkiáltott az egyik ágon kuporgó madárnak:
- Hedvig, Hedvig, Harkály Hedvig! Kérlek, segíts nekem!
- Ugyan mit tudnék én segíteni neked Nusikám? - tudakolta a madár.
- Nézz csak szét a határban! Egy egész csomó tarka doboz, csillogó gömb, és még ki tudja, mi minden potyog onnan fentről. És biztosan nem nekünk szánták ezeket a fénylő micsodákat sem. - emelt fel Nusi egy aranyló szálakból álló, hosszú füzért a hóból.
- Nahát ez valóban érdekes. - csillantak fel Hedvig szemei.
- Ha jól sejtem, azt kívánod tőlem, hogy nyomozzam ki, honnan származnak ezek a micsodák.
- Ó drága Hedvig, hiszen kettőnk közül csak neked van esélyed arra, hogy meglesd, ki hajigálja le őket onnan a magasból.
- Hát persze, hiszen ti nyulak még csak repülni sem tudtok. - emelte fel a csőrét nagyképűen Hedvig, akiről mindenki tudta, hogy nagyon büszke erős csőrére, a feje búbján ékeskedő piros tollaira, és a repülni tudására. Pedig ez utóbbi egyáltalán nem nevezhető különlegesnek, ugyanis Harkály Hedvig madár.
- Na jó, a kedvedért megnézem. - szólt le Nusinak, majd egy gyors mozdulattal elrugaszkodott az ágról, és szapora szárnycsapásokkal a magasba emelkedett.
Nusi ez idő alatt összeszedte, és egy kupacba hordta a hóbuckákon található összes csillogó, és színes valamit. Rövid idő elteltével Hedvig hangjára lett figyelmes:
- Kinyomoztam, kinyomoztam! - rikkantotta lelkesen a madár.
- Nem fogsz hinni a szemednek. Én sem akartam, de hát ez van... - tárta szét a szárnyait rejtélyesen Hedvig.
Nusi abban a pillanatban apró szárnyak suhogására lett figyelmes. Felfelé pillantott, de még a szava is elakadt, annyira elámult. A magasból négy mosolygós Karácsonyi Tündérke ereszkedett alá.
- Azt hiszem, tartozunk egy kis magyarázattal. Tudjátok ugyanúgy, mint eddig minden esztendőben, most is a hófelhők felett díszítettük a karácsonyfákat. Na meg közben persze az ajándékokat is be kellett csomagolnunk... Szóval nem szépítem a dolgokat: lazításképpen egy kicsit kergetőztünk. Bizonyára akkor történhetett, hogy az ajándékok, és a díszek egy részét egyikőnk véletlenül lelökte a felhő széléről. Hatalmas szerencse, hogy ez a kedves madár odaszállt hozzánk, és idevezetett bennünket.
- Ó... én csak a hírvivő voltam. Húsvéti Nusi találta meg a lepotyogott dobozokat. - tárta szét a szárnyait szerényen Hedvig, akit erről a tulajdonságáról mind a mai napig még senki sem ismert.
- Neked is köszönjük drága Nusi. Higgyétek el, megháláljuk a kedvességeteket. - hálálkodtak a tündérek, majd felnyalábolták a nyuszi által összegyűjtött karácsonyi kellékeket, és felszálltak velük a hófelhők fölé.
Másnap reggel Húsvéti Nusi, és Hugó ismét eleségszerző útra indult. Ám amikor kidugták a fejüket az üregből, még a szájuk is tátva maradt.
- Nahát apjuk... nézd csak ezt a hatalmas zöldséghegyet! - hüledezett Nusi, amikor megpillantotta az üreg bejáratánál lévő rengeteg sárgarépát, káposztát, és retket. Az egyik káposztába tűzve pedig egy képeslap állt, a következő szöveggel:


Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk
a mi kedvenc Húsvéti Nusinknak,
és az egész népes családjának!
Fogadjátok hálánk jeléül ezt a csekély kis ajándékot.

Szeretettel: a Karácsonyi Tündérek

Igazán boldogan telt Nusiék karácsonya. Hosszú ideig nem kellett ennivaló után nézniük - vígan ropogtathatták az ajándékba kapott ízletes zöldségeket.
A tündérek természetesen a harkályról sem feledkeztek meg.
Egy nagy tarisznyát akasztottak a hatalmas tölgyfa egyik ágára, megtöltve a madár kedvenc csemegéivel.
Ezek után már Hedvignek is vidáman telt a karácsonya, hiszen nem kellett naphosszat a fatörzseket kopácsolva eleség után kutatnia. Olyan sok finomságot rejtett a tarisznya, hogy még a szomszédait is meg tudta hívni egy kiadós ünnepi lakmározásra. Igazán jó alkalom volt ez arra, hogy rájöjjön: a büszkeség nem annyira vonzó tulajdonság.
Kedvességgel, és segítőkészséggel viszont sok barátra lehet szert tenni.
 
 
0 komment , kategória:  Mentovics Éva Húsvéti Nusi, é  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2321
  • e Hét: 11110
  • e Hónap: 90668
  • e Év: 2031948
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.