Regisztráció  Belépés
marcyt.blog.xfree.hu
Napraforgó a legtöbb lány, ahogy a virág, a fényre vár.Megváltozott az új világ. Szív és lélek, háttérben áll.... forognak a nap felé, pedig felhős az ég. Jánoki Imre
1945.12.03
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
Gróf Vay Sándor: A "legszebb asszony" dalaiból.
  2018-05-11 07:17:15, péntek
 
  Gróf Vay Sándor:

A "legszebb asszony" dalaiból.

I.

Duna habja lágyan zajlik ;
Virág, levél beléhajlik -
Röpke szárnyon leng az illat. . .
Ragyog felém ezer csillag.

Ezer csillag. . . Szemed párja,
Az égen sincs annak mása.
Bele nézek, agyam szédül
Mámoritó, édes kéjtől.

Sötét fürtid röpke fodra,
Odalebbeu homlokomra -
Bár halhatnék meg e perczbe' . .
Hogy szemfedőm az lehetne !

II.

Megfogtam kezedet.
Leborultam térdre -
Szivednek szerelmét
Esdekelve, kérve.

Könnyem hintém rája
S elmondtam, hogy te vagy
Szivem minden álma.

Öröme, reménye . . .
A holdfény remegve
Nézett ránk és hallá
Mit feleltél erre.

Én - én is hallottam,
Gyönyörbe fúlt lelkem . . .
Nemcsak legszebb asszony,
Legjobb is vagy lelkem !

Esztergom és Vidéke, 1885.ápr. 5.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Multak emléke.
  2018-05-10 06:00:27, csütörtök
 
  Gróf Vay Sándor:

Multak emléke.


Te, te mindig, örökké te
És a múlt, az jár velem,
Bűvös éjek . . . csók . . . ölelés,
Mindenütt azt keresem.

Oh, be meg is átkoztál te
Oh, be meg is engemet,
Hogy a szivem soha, soha
Téged már el nem feled !

Esztergom és Vidéke, 1887. dec. 18.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: A legszebb asszonynak
  2018-05-04 08:05:10, péntek
 
 

 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: Az epedés órája.
  2018-04-10 07:18:48, kedd
 
  Gróf Vay Sándor:

Az epedés órája.


Ha leszáll az alkony
Csöndes, bús homálya
Elragad a lelkem
Messze, messzi tájra;
Oda, a hol te vagy
Hűtlen boldogságom
S nyugtalan hánykódom
A magányos ágyon.
Eszembe jut a te
Lázas ölelésed,
Forró ajkad csókja
S még most is éget . . .
S úgy vágylak én újra
Csókolni, ölelni -
És megátkoználak . . .
De nem tudom tenni.

Esztergom és Vidéke, 1885. október 11.

 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sándor: A legszebb asszony dalaiból. I. II.
  2018-04-04 07:26:08, szerda
 
  Gróf Vay Sándor:

A legszebb asszony dalaiból. I. II.

I.

Duna habja lágyan zajlik ;
Virág, levél beléhajlik -
Röpke szárnyon leng az illat. . .
Ragyog felém ezer csillag.

Ezer csillag . . . Szemed párja,
Az égen sincs annak mása.
Bele nézek, agyam szédül
Mámoritó, édes kéjtől.

Sötét fürtid röpke fodra,
Odalebben homlokomra -
Bár halhatnék meg e pevczbe' . . .
Hogy szemfedőm az lehetne !

II.

Megfogtam kezedet.
Leborultam térdre -
Szivednek szerelmét
Esdekelve, kérve.

Forró csókjaimat,
Könnyem hintám rája
S elmondtam, hogy te vagy
Szivem minden álma.

Öröme, reménye . . .
A hodfény remegv#e
Nézett ránk és hallá
Mit feleltél erre.

Én - én is hallottam,
Gyönyörbe fúlt lelkem . . .
Nemcsak legszebb asszony,
Legjobb is vagy lelkem !

Esztergom és Vidéke, 1885. április 5.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Oh múlt ! . . . . .
  2018-02-26 09:18:58, hétfő
 
  Gróf Vay Sarolta:

Oh múlt ! . . . . .


Oh múlt! te csodás, ragyogó tündér-vár,
Örökre lezárt ajtóid megett,
Mennyi élv, mennyi kép van eltemetve.
Mit az enyészet komor árnya fed.

Nincs ösvény, mely oda vissza vezessen -
Minden oly csöndes, néma, zajtalan,
Keressük az utat - nem leljük többé,
Köny, siralom, panasz - mind hasztalan !

Csupán álmunkban nyílnak újra még föl
A becsukott, nesztelen csarnokok - - -
A régi fény. pompa megcsillan újra,
Arany kelyhekben gyöngyöző borok.

S a lángital még egyszer - és utólszor
Lázas gyönyörbe' ringat, mámorit,
Aztán a varázs szertefoszlik s mindent
Hideg közöny - elfeledés borít.

Eger - hetilap, 1879. április 3.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Ragyogjatok föl . . . .
  2018-02-25 08:32:50, vasárnap
 
  Gróf Vay Sarolta:

Ragyogjatok föl . . . .


Ragyogjatok föl derűs órák,
Szép emlékim ragyogjatok;
Könnyemen át mint megtört prismán
Lássalak még boldog napok . . . .
Lássam fényetek újra égni.
Bűvös lángjuk hevítsen át -
S e forró tűz villanyfolyója
Égesse szét búm fátyolát.

Lobbanj föl hamv alatt szendergő
Vérvilágú izzó parázs -
Feledt dalok zendüljetek meg.
Ejts rabodul csodás varázs.
Szilaj gyönyör, - mámoros-kéjek
Hangomra mind ébredjetek - - -
Virágok, melyeket letörtem
Fedjétek be a sok sebet.

Hazug álmok! - csalfa ábrándok!
Ringassatok még egyszer el,
Addig mig a szív lüktet, ég, fáj,
Míg nem borúi rá jéglepel -
S az emlékek halvány ködárnyi
Végképen szét nem bomlanak . . . .
Addig tűnj föl múlt, még csak egyszer,
Egyszer - utolszor lássalak !

Eger - hetilap, 1879. január 9.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Óh szívem . . .
  2018-01-18 08:18:09, csütörtök
 
  Gróf Vay Sarolta:

Óh szívem . . .

- Julius 20. -


Oh ! szivem te megboszultad magad
A mért oly soká eltemettelek,
Egy gyanútlan órán föllázadál
És leszórtad nehéz bilincsedet.
Hiába minden, újra élni vágysz
A régi láng föléled, érezem,
A varázslat nem szűnt meg most se még
És én csak őt, csak őt szerethetem.

Midőn kéjt lehel a nyíló virág
Csillagsugáros, néma éjelen.
S az álom engem messze elkerül
Bűvös árnya előttem megjelen, -
És rám veti két sötét, nagy szemét
Mint akkor - ama nyári alkonyon . . .
Még érezem a csók izzó hevét
Vágytól égő, reszkető ajkamon.

Rám hajlik és lágyszeliden susog:
>Oh! mért tagadod el szerelmedet,
Én lelátok szivednek mélyibe
Az most is, mindig csak engem szeret . . .<
Én remegek, a bübáj fogva tart
Őrjöngő lángban forr, hévül velőm,
Szerelmem sötét sírjából kitör
És ah ! tagadni nincs többé erőm.

Nincs, nincs, tépem vadul a láncokat
El tőlem gyáva, hazug tettetés,
Szégyenpír ég miattad arcomon,
Elég volt már a hosszas szenvedés.
Oh ! bocsáss meg szegény, szegény szivem
Hogy ily sokáig eltemettelek
Győztél, - megyek s leborulok elé
És bevallom örök szerelmemet.

A Petőfi Társaság Lapja, 1877. szept. 9.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Olvasgatom . . .
  2018-01-17 07:31:22, szerda
 
  Gróf Vay Sarolta:

Olvasgatom . . .


Olvasgatom a >dalok könyvét< ;
Oly avultak már e lapok,
Sokat forgattam, egy-egy versszak
Aláhúzva imitt-amott :
A lapok közt egy halvány rózsa,
Fölveszem, kezem úgy remeg - -
Egy perc volt csak, egy csóknak üdve . . .
Aztán örökre elveszett.

Emitt myrtus - nászbokrétából,
Mellette az a bus rege
A vén királyról s szőke lányról,
Kinek dalnok volt kedvese.
A nászdal >de profundisként< zúg,
Oh nem myrtus ez, - cypruság - -
Mellem szorul, úgy fojt ez illat
Csak el gyorsan, tovább, tovább. -

Kék nefelejts, ábrándos emlék
- Könnyű mosoly van ajkamon -
Ott szedtük a tó partinál szép
Napsugaras, nyári napon.
Bohóság volt, egy röpke álom -
Lombos tölgy ránk árnyat vetett . . .
Bohóság - álom elenyészett ;
Hisz az álmoknak sorsa ez.

A régi történet betűje
Mind oly halvány, olyan kopott,
Talán ráomló könyeimtől
Mosódtak úgy el a sorok?
Itt egy égő, tűzszin verbena -
Te küldted nékem egykor ezt
Néhány sorral, most is meg van még:
>Ne csüggedj el, légy hű, szeress!<

Olvasom - zajos künt az utca
Ezer légszesz lángtól ragyog,
De hideg fény ez, és e zajban
Én már oly idegen vagyok.
Forró szerelmed, boldogságunk
Emléke száll át lelkemen -
Nézem hosszan a kis virágot,
S sírok nagyon, keservesen.


A Petőfi Társaság Lapja, 1877. július 29.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
Gróf Vay Sarolta: Arcképed
  2018-01-16 06:38:25, kedd
 
  Gróf Vay Sarolta:

Arcképed


Minden nyugszik, - csak én virasztok
Bágyadt világu nyári éjjel,
A lomb behajlik ablakomra
S balzsamos illat árad széjjel.
Madár dala hangzik föl lágyan
A szenderbe' ringó vidéken . . .
Elmélázok, - s fejem lehajtva,
Szép kedvesem, arcképed nézem.

Ez édes arcon mennyi báj van
És rejtett láng sötét szemedbe',
Melyet mint csillagfényt a felhő,
Selymes pillák árnyéka fed be ;
Oh e pillák méla varázsa
Suttog bűvös, kéjes regéket, . . .
Álmodni hiv a boldogságról . . .
Rabbá tesz egy csodás igézet.

Korál ajkad mint félig nyílott.
Bíbor rózsa, oly hivó - csábos,
Még izzni látszik csókjaimtól
S gyönyört ígérve von magához;
Fürteid éje lágy hullámként
Borul alá szép homlokodra,
S márvány lapjával incselegve
Enyelgőn játszik röpke fodra.

Elnézem hosszan angyalarcod
És lelkemben a múlt föléled,
A letűnt órák üdvössége
Visszahív újra élni véled.
Csók . . . ölelés . . . mind átalérzem,
Feléd ragad a vágyak szárnya
Ráborulok a képre - s aztán
Kicsordul omló könyem árja.

Koszorú. A Petőfi Társaság Lapja, 1878. aug. 11.
 
 
0 komment , kategória:  Gróf Vay Sándor  
     1/4 oldal   Bejegyzések száma: 34 
2018.04 2018. Május 2018.06
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 10 db bejegyzés
e hónap: 270 db bejegyzés
e év: 1473 db bejegyzés
Összes: 31370 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2644
  • e Hét: 2644
  • e Hónap: 221699
  • e Év: 1056620
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Online Szerencsekerék, Jövő Pláza, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2016 TVN.HU Kft.