Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-17 12:14:02, csütörtök
 
  Oláh János forditása
Fanni angyal kalandjai



Egyszer volt, hol nem volt, az angyalok karácsonyra készülődtek a Mennyben. Főzték a szaloncukort, sütötték a mézeskalácsot, a karácsonyi fánkot, csomagolták az ajándékokat a földi gyerekeknek. Mindenki nagyon igyekezett, kivéve Fannit, aki a legkisebb volt közöttük, mindenbe beleütötte az orrát, mindent elrontott. A mézeskalácsot például alig vették ki a sütőből, azon melegében felfalta. Olyan torkos volt, hogy nem tudott ellenállni se a mézeskalácsnak, se a fánknak, se a szaloncukornak. Nos, nem nehéz kitalálni, mi történt vele. Szörnyű hascsikarást kapott. Próbált segíteni a többieknek, de a hasa egyre jobban fájt. Nem bírta tovább, le kellett ülnie. Egy kis bárányfelhőre telepedett, és a fájó hasát tapogatta. Óriási könnyek potyogtak a szeméből. Szegény Fanni! Ahogy így üldögélt magában csillagporos orral, nagyon elesettnek látszott. Szent Miklós megsajnálta.

- Nézzük csak, nézzük! Mi a baj? - kérdezte barátságosan. - Szóval a hasad fáj. Gyere velem! Adok rá valami orvosságot. - Így szólt Szent Miklós, és kézen fogva elvitte magával Fannit. Egy másik felhőbe mentek. Itt őrizte Szent Miklós az orvosságosszekrényt. Kitöltött egy evőkanál hascsikarás csillapítót, és beadta Fanninak. Alig telt el fél óra, és Fanni máris sokkal jobban érezte magát. Elment hát a zeneórára a többi angyallal együtt. Szent Miklós figyelmesen hallgatta az éneklő, flótázó angyalokat, köztük Fannit is, aki ott fuvolázott a közelében.

Egyszerre csak furcsa hangokra lett figyelmes. Tölcsért formált tenyeréből a füle köré, úgy hallgatózott.

- Ki játszik ilyen szörnyű hamisan? - kérdezte.

A kis Fanni hiába próbált elbújni hirtelen az egyik szomszédja, egy magasabb angyal háta mögé, Szent Miklós észrevette.

- Ejnye, Fanni! - mondta. - Úgy játszol, mintha a flótádnak volna hascsikarása, nem pedig neked. Gyere vissza inkább holnap, addig pedig gyakorolj!

Szegény kis Fanni nagyon szomorú lett. Félrehúzódott egy felhő szélére, és onnan hallgatta az angyalok zenéjét, amely olyan lágy volt, olyan andalító, hogy menten elaludt tőle...

És ahogyan elaludt, azonnal le is bukfencezett a felhő széléről. Azt se tudta, hol van, mi történt, csak esett, esett le a Föld felé. Alig volt pár méter hátra, amikor eszébe jutottak a szárnyai. Szerencsére még idejében kiterjesztette őket, és így egyetlen porcikáját sem törte össze. Éppen egy hóbuckára huppant. Körülnézett. Látta, hogy a távolból egy hóval borított kisváros fényei pislognak feléje.

Fanni nagyon kíváncsi volt, milyen is lehet a Föld. Amikor meglátta az első kivilágított ablakot, gyorsan bekukkantott rajta. Égő gyertyákkal feldíszített óriási, csodás karácsonyfát látott a szoba közepén, körülötte sok-sok játékot. Egy kisfiú lépett be a szobába. Péternek hívták. Lehajolt a játékmackójáért, és amikor fölnézett az ablakra, megpillantotta Fannit.

- Ejnye! - gondolta. - Biztosan álmodom.

Péter megdörzsölte a szemét, és Fanni eltűnt. Otthagyott azonban egy kis csillagporfoltot, amely az orráról ragadt az üvegre.

Azon az estén elvitték Pétert szülei a karácsonyi istentiszteletre. A templomba vezető úton Péter újra meglátta Fannit. Boldogan mutatta szüleinek. Még fel is kiáltott:

- Nézzétek!Nézzétek! Ott van az én angyalom. És ott van a havon a csillagpor is!

- Jól van - mondta az anyja elnéző türelemmel. - De most sietnünk kell, különben elkésünk.

Péter és szülei beléptek a templomba. Péter szerette hallgatni a templomi énekeket. Az imádság végeztével a kórus rázendített:

,,Csendes éj, szentséges éj..."

Péter egy csodálatos hangot hallott, egy ezüsthangot, amely mindenek fölött szárnyalt. Ámulva nézett körül. Egy oszlop tetején, éppen a mennyezet alatt meglátta Fannit. Ő énekelt olyan csodálatosan. Péter boldogan mosolygott feléje, és az angyal visszamosolygott rá.

Fanni még azon az éjszakán fölszállt a Mennybe, ahol már nagyon keresték. A földi kirándulás nem volt hiábavaló. Sikerült barátságot kötnie egy kisfiúval, Péterrel. És megtudta, hogy a Földön is jó lenni, mikor énekkel magasztalja mindenki az Urat.

Ráadásul sikerült felfedeznie a saját hangját, azt, hogy milyen szépen tud énekelni.

Szent Miklós örülni fog - mosolyodott el. - Holnap elénekelem neki a kedvenc karácsonyi énekemet:

,,Csendes éj, szentséges éj,
kisdednek álma mély..."
 
 
0 komment , kategória:  Fanni angyal kalandjai  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 3293
  • e Hét: 8585
  • e Hónap: 88143
  • e Év: 2029423
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.