Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-17 15:54:33, csütörtök
 
 


Dr.Ikafalvi Dienes Jenő: A hét angyal



Fáradtan ült Magduska a díván szegletében. De most már nyugodtan pihenhetett. Közel van karácsonyest, alig néhány óra múlta itt lesz az angyal, elhozza a várva-várt karácsonyfát és azt a sok-sok várva-várt szép ajándékot, amiért oly sokszor imádkozott rendes esti imája után.
Vajon elhozza-e az angyal, amiket ő kért? Vajon hoz-e egyáltalán karácsonyfát? Hát vajon Zsombornak hoz-e valamit? Csupa kérdések voltak a Magduska eszében, hát természetes, hogy elaludt; annál is inkább, mert bizony azon kívül is igen fáradt volt.
Napok óta idegesen varrogatott, hímzett, dolgozott. De csak úgy titokban. Édesmama kérdezte néha:
- Magduskám, mit varrsz?
- A babáimnak új ruhákat a karácsonyi ünnepekre, - felelte sietve, és elfordította bozontos kis fejét, nehogy édesmama meglássa, hogy füle hegyéig elpirult a hazugság miatt.
De bizony ez már így van. Karácsony előtt sokan vannak, akik nem mondanak igazat, ami hazugság ugyan, - de azért mégse lehet a szóval elítélni, mert csak olyan ártatlan hazugság, inkább füllentés az, amit ilyenkor elkövetünk.
Ha kérdezik, hogy:
- Mit varrsz Magduskám? - csak nem állhat elő ezzel:
- Miért kérdessz édesmamám? Nem hazudhatok, hát megmondom, hogy valami meglepetés készül neked, meg apámnak, meg másoknak, aki nekem kedves.
Lenne jóízű nevetés, ha egy naiv kislány ilyennel előállana. Persze, hogy füllent Magduska is, de hát az most, ilyen körülmények közt szabad.
De végre, nem kell dugdosnia a kézimunkákat. Ma délutánra elkészült, és eltette, hogy estefelé az angyalkákkal találkozik és odaadja, hogy hozza el a szép karácsonyfával mamának, apának, Zsombornak az ő kedves ajándékait. Biztos helyen van minden, épp csak az a fő most, hogy az angyallal találkozzék.
Emiatti gondjaiba merülten ült Magduska az ebédlőben a díván sarkában. Nagyokat ásított és egyszer csak veszi észre, hogy az ablaknál morog valami.
- Ki az? - kérdezte gyorsan.
- Pszt! Mi vagyunk!
- Kik? - és fölugrott a dívánról.
- Hallgass, Magduskám! - szólt egy kis pirosképű angyalka, - még meghallja valaki, mama vagy édesapa vagy Zsomborka, hogy itt beszélgetünk, és akkor vége!
- Drága kis angyalka! Kérlek, tégy nekem egy szívességet.
- Szívesen, Magduskám!
- Nézd. Ezt a kis hímzett takarót édesmamának, ezt az óratartót édesapának, ezeket a monogramos zsebkendőket Zsomborkának, az én hétördög öcsikémnek hímeztem. Légy oly kedves és a karácsonyfa alá tedd be, hozd el az én kedveseimnek helyettem.
- Megteszem. Nem egyedül, hanem együtt. Mert nemcsak egyedül én hozom a karácsonyi meglepetéseket.
- Persze, persze - szólt Magduska, s meglepetve nézett körül -, hiszen én most veszem észre, hogy itt mi többen is vagyunk.
- Bizony vagyunk.
- Nem is találkoztunk eddig - szólt Magduska.
- Az nem baj, most megismerkedünk - felelte az egyik angyalka. Én vagyok Gyöngédség. Most is azt mondod, hogy nem találkoztunk?
- Persze, hogy találkoztunk! De hányszor!
- No ugye? Csak nem láttál, mert én láthatatlan vagyok, de azért jelen vagyok minden ember szívében, aki érez és szeret, akinek szülői, gyermekei, testvérei, jóbarátai vannak. Éreztél te is, ugye, Magduskám? De hadd mutassam be testvéreimet, mert csak ma este láthatsz minket, bár máskor is körülötted vagyunk. Tehát: az a kis fehérruhás barátnőm az Ártatlanság.
- Pá édes Magduskám - szólt a fehérruhás angyalka. Én nélkülem nincsen a családnak kellemes karácsonyestéje. Én adom a mai estéhez az igazi bájt. Amit én a fülébe súgok a jó kislányoknak, az teszi széppé karácsonyestét, azért Ártatlanság a nevem.
- És te kis rózsaszínruhás angyalka? Mi a neved?
- Én vagyok a Szeretet.
- Szeretet? Oh, mily kedves a neved. Nem találkoztunk máskor is?
- Hogyne! Nélkülem sem lehet a szent karácsony. De máskor is itt vagyok köztetek. Csak érzitek a jelenlétemet, de ritkán láttatom magam. És mindnyájunkat, akik itt vagyunk. Jelenlétünket nem csupán karácsonykor tapasztaljátok, de ma este nemcsak érzed, hanem meg is láttál minket, Magduskám, mert te is testvérünk vagy ma estére.
- Édes kis Szeretet! - szólt egy aranyruhás angyalka -, rendben van minden?
- Igen. Minden rendben van! Vizsgáld felül! De először jöjj ide, Magduska meg akar ismerni.
- Nagyon örülök - szólt Magduska -, hogy hívnak édes kis angyal?
- Én vagyok Gondosság - szólt az aranyruhás angyalka. Az én tisztem, hogy vigyázzak, legyen beszerezve minden, amire szükség van.
- Ma estére?
- Nemcsak. Máskor is. Nélkülem nincsen semmi. Én ott kell legyek veletek mindig az életben, minden lépésetekre vigyázok, a fületekbe súgom, hogy mit tegyetek, mi helyes, mi helytelen. Én vezetem édes mamával a háztartást, segítek neki a napi elfoglaltságai közt; én beszélem meg napközben és álmatlan éjszakáin édesapával, hogy mit tegyen holnap, egy hét, egy hónap múlva, mert másképp felbomlik a rend és vége a családnak, a rendnek, a boldogságnak.
- Mily édes vagy te drága kis Gondosság - mondta Magduska.
- Neked is suttogtam sokszor a füledbe. Nem emlékszel? Amikor jössz haza az iskolából, és figyelmeztetlek, hogy tanulni kell. Amikor az írással, olvasással, számtannal, dolgozatokkal rendben vagy, én súgom neked a füledbe:
- Magduskám! Pakolj össze mindent, könyvet, irkát, pennát, kézimunkát ne hagyj künn, mert a cseléd félreteszi és nem kapod meg másnap, mikor az iskolába indulsz.
- Köszönöm édes Gondosság - és megölelte Magduska az aranyruhás angyalkát.
- Testvérkék! Jöjjetek ide! Gyorsan siessetek! Mit látok itt!
- Mit látsz, kis angyal - szólt Magduska egy kékruhás angyalkához.
- A te szép kézimunkáidat - szólt e kis angyal. De még az én nevemet nem ismered.
- Nem. Pedig hangod olyan ismerős. A szívembe csendül. Mondd, hogy hívnak?
- Én vagyok Figyelem.
- Emlékszem, drága kis angyal, reád. Véled sokszor beszélgettem, amikor azon gondolkoztam, mivel lepjem meg szülőimet és kis testvéreimet.
- Emlékszem! - szólt mosolyogva Figyelem.
- Bizony - folytatta Magduska - restellem e találkozást. Tudod-e, hogy ha te nem jöttél volna segítségemre, nagyon fennakadtam volna. Sokáig haboztam, mit tegyek. Te segítettél, édes kis Figyelem, a meglepetések kiválasztásánál.
- Nekem sokfelé ott kell lennem. Mert ha nem ügyelek és olyan ajándékot adnak egymásnak az emberek, amivel nem szereznek kellemes meglepetést, az ajándékozás célt téveszt. - Nem elég az, hogy adjunk egymásnak valamit, hanem olyant ajándékozzunk, ami nemcsak hasznos és szükséges is, de amit nem az ajándékozó kell adjon. Vagy ha nem is olyant adunk, amire föltétlen szüksége van valakinek, kell, hogy az ajándék valami olyan tárgy legyen, ami az életet széppé, kellemesebbé teszi. Egy szép könyv, egy dísztárgy, egy finom játék, egy ékszer, vagy bármi más lehet ilyen ajándék. Még pénz is néha-néha.
- Ugye azért tanácsoltad, hogy kis hímzett takarót adjak édesmamának, mert hiszen neki van már ilyesmi?
- Persze. De ez egy újabb darab. Ilyesmi lehet, de ilyen nincs.
- Vagy édesapának ezt a hímzett óratartót az éjjeli szekrényére.
- Ugye, mégis csak jobb, mintha édesapának a megtakarított pénzedet adtad volna?
- Ne nevess, drága kis Figyelem. Azt hittem, ha pénzecskéimet édesapának küldöm tőletek karácsonyra segítek az ő gondjain. Köszönöm figyelmeztetéseidet. Most már belátom, hogy helytelenül gondolkoztam, édesapának nem lett volna az én aprópénzem elég még az ő ma esti vacsorájára sem.
- No, és Zsomborkának talán jó lett volna amit adni készültél?
- Ó jaj! Ne szégyeníts meg engem drága Figyelem!
- Ne aggódj, Magduskám. A te eltört babád nem lett volna kellemes meglepetés Zsomborkának. Fiúnak csak nem kell baba. És méghozzá az, amivel te már nem is játszol, mert meg van rongálva. Ne felejtsed el, hogy sohasem szabad olyant ajándékozni, ami nekünk fölösleges, amit nem tudunk használni, mert már elhasználtuk. Rongy nem kell senkinek. Csak olyant ajándékozhatunk tiszta szívvel, jó szándékkal, ami hasonló körülmények közt nekünk is kellemes meglepetés lenne.
- Azt súgtad nekem, édes kis Figyelem, hogy hímezzek Zsomborkának nehány új zsebkendőbe monogramot. Vajon nem lesz-e ez neki alkalmatlan ajándék? Hiszen van már neki sok szép zsebkendője.
- Épp azért fog neki örülni öcsikéd, mert nincs még neki monogramos zsebkendője, s mert a szép új zsebkendőket nemcsak az ú testvérkéje készítette, hanem ő is hímezte bele a monogramokat.
- De még milyen szépek a hímzések! - szólt egy zöldruhás kis angyalka.
- Be se mutatkozol Magduskának? - kérdezte Figyelem.
- Hogyne! Csak vártam, hogy sor kerüljön reám. Mert eddig én a karácsonyfát díszítettem. Szép? Nézzétek meg, kívánságotokra feldíszítettem. Most jutottam ezekhez a hímzésekhez és önkéntelenül fölkiáltottam. De hadd mutatkozzam be neked, édes kis Magduskám. Én vagyok Jóízlés.
- Gondoltam, te kedves kis angyal, hiszen olyan szép ez a karácsonyfa. Nagyon, de nagyon kedves vagy. Te is és mind. Köszönöm, hogy jó helyre tetted a kézimunkáimat. Amint bejönnek enyéim, azonnal meglátják. Igazán ízlésesen van minden elrendezve.
- No, de eltelt az idő! Csak én vagyok még itt, aki nem beszéltem ma este Magduskával. Jöjj, drága kislány, ölelj meg engem is, én vagyok Vidámság.
- Örülök, kedves Vidámság, hogy látlak. Nagyon szeretünk téged is, oly jó, ha köztünk vagy. Nem is gondoltam soha, hogy téged is látlak valaha, de éreztem számtalanszor jelenlétedet és sokszor úgy vágytunk utánad. Becsalogattalak téged gyakran, ha az én jó szülőim arcán gond ült és te mindig eljöttél, ha hívtalak. Köszönöm, drága kis testvérem, hogy mindig teljesítetted kívánságaimat, amikor óhajtottalak.
- Testvérkéim - szólt most Gondosság - készen van a karácsonyfa. Mindnyájan búcsúzzunk Magduskától, vigyük át a szép karácsonyfát és az ajándékokat a másik szobába, tűnjön el a tettünk, de lelkünk maradjon itt e kedves házban.
- És énekeljünk mindnyájan - szólt Vidámság.
Magduska érezte, hogy az angyalkák arcát csókolják, hallotta éneküket:
Mennyből az angyal
Eljött hozzátok...
De nem látta már őket, eltűntek, mert az Isten őket így teremtette. Fölült a dívánon, nagyot ásított és nézte, amint az angyalok éneke mellett az egész család siet a karácsonyfához. Édesmama kézen fogta Magduskát, bevezette a karácsonyfához, ahol ott voltak lélekben mindazok az angyalok, akikkel Magduska csak az előbb - beszélgetett.
Együtt voltak a családdal Ártatlanság, Szeretet, Gondosság, Figyelem, Gyöngédség, Jóízlés és Vidámság, e hét kedves angyal, akik igazán kellemessé tették a családnak a szép karácsonyestét.
 
 
0 komment , kategória:  Dr.Ikafalvi Dienes Jenő: A hét  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 210
  • e Hét: 11955
  • e Hónap: 91513
  • e Év: 2032793
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.