Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-17 16:05:41, csütörtök
 
 


Számomra ismeretlen szerző: Mikor mindenki ünnepel... (1883.)



Olvad a hó a járókelők sűrű léptei alatt, a zűrös ködön tévetegen csillámlik át a gázlámpák sárga fénye s miriád apró kis pehely szállong, forog, repes és kavarog eszeveszetten a levegőben, míg végre hideg cseppé töri szét magát a síkos járda tükörsima kövezetén. Itt-ott, mint a kávéba töltött czukor, barnán olvad föl az utcai hó a végig robogó hintó kerékpántjai alatt, melyből mosolygó arczok boldogan kandikálnak ki a meleg ulster és kasztorprém alól, - bent az ülésen emeletté nőtt a csomagok halmaza s a karácsonyfa sötétzöld ága meggörnyed a hintó födele alatt, egy-egy hajtása kiszorul a leeresztett ablakon s epedő vágyra hangolja az utczaszögleten ácsorgó koldus gyermekeket, a mint rongyokba burkolt, dermedező lábaikat emelgetve, mély ámulattal merülnek el a drága bolti kirakatok nézésébe. Amott a játékos sátornál egy fiu, meg egy leányka már gondoskodtak róla, hogy meg ne feledkezzék róluk a kis Jézuska; viszik játékukat, nagy szeretettel ölelve keblükre. Távolabb kis fenyőfát visz vállán egy gyerek. Hej milyen mennyország fog leragyogni erről karácsonyestére. Minden volt tele vásárlókkal. Minő sürgés-forgás is ez! A hivatalnok ma korábban bezárja irodáját a szokottnál s míg kabátjának felhajtott galléra alól csak a hidegtől vörösre szitt orra látszik ki, siető léptekkel tart hazafelé a széles zsebeit duzzatagra domborítja a theás szelencze, rumos üveg, egy-egy új játékkártya meg más egyéb apróság. Brr! Az északi szél mint pajkos gyerek végig hempergeti magát a friss hórétegen s fényes zuzmarát rak a templom csikorgó keresztjére...

Beh más élet van odabenn, a kályha lobogó tüze mellett, hol a teritett asztalon törött idóhéjak és friss kalács közepette gőzölög már az illatos szamovár, aranyos felhőpárát fujva maga körül, melynek szeszélyes kanyarulatain mintha megannyi csintalan kis angyalka ülne játszadozva. S ime ott tündöklik még most is az asztalon, a padlón, a párnás székek támláján az aranyos nyom, földön járt mennyország ragyogó foszlánya. Világos, hogy angyal járt itt. A szülők sokatmondólag összenéznek. Elfojtott mukkanások, néma öröm és türelmetlen várakozás az arczokon. A gyermekek, ha a mama most kivinné őket az erkélyre, biztosak benne, hogy megpillantanák az ég királynéját, a mint koronával fején, uralkodó pálczával a kezében jön a felhőkben, aranykerekü kis kocsit guritva utána a kis angyalok. Itt a sok minden, a mennyei ragyogvány, a tömérdek ajándék, melynek égi származásában nem kétkedik senki. De hátha csak káprázat, hátha csak éber álom az egész s holnapra kelve elmulik, elenyészik?...

Eljő az éj. Ah! titkos sejtelmek, édes remények üdvözitő éje, ki fog leirni méltóan téged? Mikor a hit, a szeretet és a boldogság egyszerre lopózik bele a szívbe s csordultig telve zihál a kebel. Alvó szemekre tündérálom fátylát fonja a mennyország s minden neszben, minden zörrenésben szellem-léptek suhanása hallszik. Hogy meghánykolódnak a borzas gyermek-fejecskék habos, puhára vetett párnáikon, a mint az élet legelső s legszebb izgalma nyugtalanítja dobogó sziveiket. És ott a sarokban, az éj kétes takarója alatt, friss erdei illat édes árama támad: ,,karácsonfa, karácsonfa!" tör ki az ajkakon az elfojtott kiáltás. Ki tudna tovább aludni? Találgatják suttogva, remegve az ismeretlen tárgyak körvonalait. Ott, ott valami fehérlik... könyv, doboz, hintás hó, szinház, vagy fényes kard?... Csak le, le a pislákoló szemekkel a meleg dunna alá, hadd álmodják tovább is boldog bizonytalanságban, kéjes gyötrelemben a gyermekábrándok tündöklő, tiszta világát.

Út szélén düledező, törpe kunyhó megrokkan a nehéz hóréteg sulya alatt. Messze kint, a fehérlő ugaron, elkésett vándor vesződik kutyával, farkasokkal. A viskó ablakából meggyujtott piros gyertyácskák vetik ki világukat az utra s fényes csíkot vonnak az érintetlen hómezőn. Fürge gyerekek ülnek körben, s szorgos ujjaik közt pereg az orsó, ég a faragó kés. A háziasszony most veszi ki a forró lángost a kemenczéből s a mint keresztet vonva rajta megszegi, foszlós rétegei csak ugy gőzölögnek, pompás illatot árasztva szerteszét. Kedélyes, jó arczuöreg tipeg-topog elé s hátra, tréfálva, adomázva meg nótára buzditgatva az apró népet. Majd időnként lopva a szegletbe fordul s gyöngéd szeretettel öleli magához azt a szép arczu, serdült leányzót, ki most tölti ki a mézes pálinkát, hogy sorba kinálgassa a vidám vendégsereget. Leánya, ki most jött haza a szomszéd városból, hol szolgál, az ünnepekre, s bár félig még vendég, hamar beletalálja magát a házi teendőkbe; s nem győzi elmesélni, a mi szépet, csodálatost látott és tapasztalt. Aztán ő is kérdez, vagy csak ugy himez-hámoz - valakit, a kinek gondolatára elfutja arczát a pir, s lesüti sürü selyem szempilláit. Megkoppan az ablak, jászolos nép kér bebocsáttatást s a mint az ajtó kitárul, fürtös subáju, kóczos szakállu pásztorok dörmögve, ijesztgetve vetik magokat a padlóra, míg ezüstösen kisujtásozva, csilingetlő csengyetyükkel karján, derekán, az ,,angyal" is elmondja tréfás élczekkel füszerezett verses mondókáját. És felhangzik köröskörül a szent zsoltár, ünnepélyes ihlet ragyog a szemekbe, a mint apraja-nagyja segit a nóta egyszerű, szivreható dallamához tóditani valamit.
Fényes csillag ragyog már lám
Melyet Bálám
Láta régen,
Fénylik mint a nap az égen.
Hogy simitgatják szösz arany haját, hogy csókolgatják csöppentett korom szemeit, a mint ott fekszik foszlányos hulladékokból összefoldozott, durván faragott fenyőfa-ágyacskájában a világ szemefénye - a Krisztus, ki ma született. ,,Nincs neki csizmácskája" - mondja a nóta, nincs aranyos, biboros palástja, csak ugy fekszik ott, sebtiben kifaragva s körültüzdelve mindenféle olcsó cziczomákkal, melyeket egy tanulatlan kéz és elme zöld galyakból, színes papirokból és könnyű aranyfüstből naiv fantáziával összeválogathatott; - de minő mély hit és bensőség beszél a szivhez e furcsa környezetből. Ah! Rafaelnek és a világ minden nagy mesterének az Úr születését ábrázoló művei is milyesn halvány magyarázatok a természetes kedélynek emez őszinte és keresetlen kultuszához képest!

A karácsony az egyenlőség, a keresztény demokráczia eszméjének ünnepe, s ezért nincs egy oly ünnep se, mely oly magasztosan fejezhetné ki mindazt, a mit az emberiség időnként együtt és egyetemesen érez. S mert nincs oly szegény, a ki elég gazdag ne volna arra, hogy adjon, és nincs oly gazdag, a ki szegény ne volna abba, a mit adni szeretne - a szeretetnek eme nagy és fenséges ünnepén.

(Forrás: Vasárnapi Ujság 1883. decz.23.)
 
 
0 komment , kategória:  Mikor mindenki ünnepel... (188  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2416
  • e Hét: 31983
  • e Hónap: 77055
  • e Év: 2018335
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.