Belépés
sayuri.blog.xfree.hu
Önmagában a szeretet nem elég.Féltő gonddal kell őrködnünk az emberek felett,akiket szeretünk,sosem elég azt mondani ,szeretlek,hanem minden áldott nap ki is ke... cseresznyák brigitta
1972.01.23
Offline
Profil képem!
Linktáram, Blogom, Képtáram, Videótáram, Ismerőseim, Fecsegj
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
szeretettel
  2011-11-17 16:27:53, csütörtök
 
 


Kovács András
Karácsonyi álom



Deres ágaikkal dermedten álltak az útmenti fák: némán örízték a fagyos csendet. A dombokkal, erdőkkel körülölelt kis falucska kéményei vígan pöfékelték szürke füstjüket a metszően tiszta levegőbe. A pára kristályfüzérré változott, s egy láthatatlan kéz a legszegényebb házíkó udvarán magasodó fenyöfa ágaira fűzte. Egész nap fagyott. Déltájban aztán az ólmos felhőkből hullani kezdett a hó, és néhány óra elteltével már puha, fehér takaró borította az egész völgyet.
Ahol a falucska véget ért, s a kavicsos út az erdő homályába veszett, ott állt az a kicsiny házikó, melyben a kis árva Jankó éldegélt jóságos nagyapjával: Senkijük sem volt egymáson kívül és nagyon szegények voltak.
Szenteste napján a konyhában kályha duruzsolt,ök a barátságos melegben kis bölcsőt faragtak Jézuskával. Amikor elkészültek megszólalt Jankó:
- Nagyapó, most már van Jézuskánk, de még nincsen karácsonyfánk, ami alá odatehetnénk.
- Teringettét, igazad van. - kapott a fejéhez nagyapó- Nosza, öltözz hamar! Induljunk gyorsan az erdőbe mielőtt a nyakunkra esteledik. Jézus születése napján azért mégsem maradhatunk karácsonyfa nélkül. Biztosan
jut nekünk is egy kicsiny fácska.
A hóesésben nekiindultak az erdőnek. Hamarosan úgy néztek ki, mint két hóember.
- No, nézd csak - mutatott nagyapó egy kis fenyöfára mutatva-, hát ez meg hogy kerülhetett ide a sok tölgy közé ?
- Ne hagyjuk itt! Vigyük haza, hisz majdnem olyan árva, mint én.
Nagyapót meghatotta a kisfiú kérése. Bár a föld nagyon kemény volt, mégis ügyesen sikerült tövestöl kiemelni a fát.
-Most már nekünk is lesz igazi karácsonyfánk! -lelkendezett Jankó.
Alig léptek néhányat, amikor erötlen, csipogó hangra fígyeltek fel. Egy kis rnadár próbált szabadulni a galagonyabokor tövises ágainak szorításából. Fent, a fészek melegéböl ijedten nézték társai.
- Nagyapó, segítsünk neki!
Lassan, óvatosan emelték ki szúrós fogságából a kis madarat. Alaposan elfáradt, kicsiny szive már alig kalimpált, a szárnyait sem bírta megemelni.
- Na, most mi legyen, Jankó ? - tette fel a kérdést nagyapó - Ha itt hagyjuk meáfagy a hideg havon, vagy róka viszi el...
- Tudom már -derült fel Jankó-, felviszem a fészkébe, ott majd vigyáznak rá. a többiek. Azzal -nagyapó helyesló pillantásaitól kísérve- belsó zsebébe, közvetlenül a szíve fölé csúsztatta az elgyötört kis jószágot. Óvatosan kezdett fölfelé kapaszkodni. Mikor már csak egy karnyújtásnyira volt a fészektöl, megállt és gyöngéden belehelyezte a madarat.
Vidáman indult lefele. Ám lába alatt váratlanul ág reccsent. Gyorsan egy vastagabb felé kapott, de már túl későn. Nem érte el.. A tüskés bokorba huppant. Nagyapó rémülten ugrott, hogy elkapja. Szerencsére nem történt komoly baj, csupán a ködmönke bánta, mert azt bizony a tövisek összevissza szabdalták.
- Nem fáj semmid ? Nem ütötted meg magad ?
- Nem. - felelte szipogva.
- Akkor miért sírsz ? Mi a baj ?
- Hát, csak ez.. - mutatott zokogva. szakadt kabátkájára- Rongyos ködmönkében hogy köszöntsem a kicsi Jézuskát ? Hogy menjek az éjféli szentmisére, hogy kerüljek a kicsiny Király színe elé ?
- Elég csúnyán elszakadt az igaz, de te sokkal rosszabbul is járhattál volna. Örülj, hogy ép bőrrel megúsztad. Különben is, igazi hősként viselkedtél, hisz megmentetted egy gyönge kismadár életét. Ezt az Égi Király is meg fogja értení. Hidd el: őt nem a külsőd fogja érdekelni, hanem a szíved. A ködmön miatt pedig ne búsúlj, majd én megfoltozom.
Mire hazaértek, bizony már egészen rájuk esteledett. A fácskát egy nagy vírágcserépbe állítva a szoba közepén, egy asztalra tették. lgaz, nem voltak csillogó díszek -csupán néhány színespanírba csomagolt dió, egy-két piros alma és három szál gyertya-, mégis nagyon szép karácsonyfa lett a kis fenyőből. Alatta pedig ott mosolygott a fából faragott kicsi Jézus. Karácsonyi dalokat énekeltek, s közben nagyapó megfoltozta a kis ködmönt. Az idő gyorsan elröppent. Lassan indultak az éjféli misére. Lábuk alatt megcsikordult a hó, a harangok pedig csengtek-bongtak, visszhangzott belé az egész völgy. A templom fényei hívogató melegséggel áradtak a fagyos éjszakába. Száz és száz torokból szállt ég felé a Gloria...
Egy darabig Jankó ís énekelt, ám a szentbeszéd alatt elszenderedett. Álmában angyalok jöttek érte, karjaikba vették és egyenesen a betlehemi barlangistállóba röpítették. Az egyszerű, szegényes istálló láttán Jankó nagyon elcsodálkozott:
- Ó, te kicsiny Gyermek, Isten szegénykéje! Gyalulatlan deszka jászol lett a bölcsőd ? Finom selyem helyett durva szalma a takaród ? Hisz te éppen olyan szegény vagy mint én. Nekem sincs semmim. Apátlanul, anyátlanul, jóságos nagyapómmal élek. Rajta kívül senkim sincs e földkerekén. De azért ajándékot én is adok neked: rád terítem ködmönkémet, hogy ebben a hídeg istállóbnn meg ne fázz. Nem szép az igaz, tudod. leestem a fáról.. Meglátod,jó meleg lesz. – azzal foltozott ködmönkéjével betakarta a Kisdedet. Ebben a. pillanatban vette észre a délutáni kismadarat, amint ott repdesett a jászol felett. Szívét boldog melegség járta át.
- Jézuska madara - mondta Szent József mnsolyogva -, neked köszönheti az életét.
A Boldogságos Istenanya szelíden megsimogatta a kisfiú fejét, és így szólt hozzá:
- Te adtad a legszebb ajándékot a fiamnak. Ne félj, kicsi Jankó, jóságodért elnyered jutalmad. Aki ilyen nagy ajándékot tud adni, annak a szíve nagyon gazdag. Vigyázz szíved gazdagságára, mert most már te is kincset hordozol: az Égi Király kincsét.
Jankó, ahogy ott térdelt a barlangistálló hideg kövén, hirtelen nagyon könnyűnek érezte magát. Legszivesebben szívére ölelte volna az egész világot. De sajnos az álom itt véget ért.
- Te aztán jól elbóbiskoltál. Végig aludtad a szentmisét. – köszöntötte szelíd korholással ölében ébredezö unokáját nagyapó.
~ De én a Jézuskánál voltam, csak most nagyon fázom. –válaszolt boldog álmossággal Jankó.
- Mindjárt hazaérünk. A meleg szobában jó lesz beszívni a fenyö illatát.
Nagyapó, én akkor lennék a legboldogabb, ha abból a nagyon szép álomból legalább egy icipici a mi szegény otthonunkban is valóra válna.
Nagyapó elszomorodott, most fájt neki a nagy szegénység, hisz semmivel sem tudta megajándékozni szegény kis árva unokáját. Szótlanul lépdeltek a havas utcán.
Amint hazatérve beléptek a házba, alig akartak hinni a szemülmek: a fácska csodaszép díszekben ragyogott. A kopottas szoba meghitt karácsonyi fényben tündökölt. A fa alatt pedig egy vadonatúj ködmönke várta gazdáját. Még egy zacskó pipadohányt is találtak nagyapó nem kis örömére. Az asztalon finom kalács illatozott...
- Itt jártak az angyalok! -ujjongott örömében Jankó- Hiszen megcnondta a jóságos Szüzanya: "Elnyered jutalmad." Ó, nagyapó, ilyen boldog még sohasem voltam!
Szegény nagyapó még mindig nem akart hinni a szemének. Egyre csak azt ismételgette:
- Ugye, mindig mondtam, hoáy a karácsonyi Kisded a szegények barátja..
Megindult szívvel énekelte, most már nagyapó és unokája is: "Mennyből az angyal lejött hozzátok..." Közben kint békésen hullt a hó, fent, az égből mosolyogva néztek a földre az angyalok..


 
 
0 komment , kategória:  Kovács András Karácsonyi álo  
     1/1 oldal   Bejegyzések száma: 1 
2018.10 2018. November 2018.12
HétKedSzeCsüPénSzoVas
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930 
Blog kereső


Bejegyzések
ma: 0 db bejegyzés
e hónap: 0 db bejegyzés
e év: 0 db bejegyzés
Összes: 47938 db bejegyzés
Kategóriák
 
Keresés
 

bejegyzések címeiben
bejegyzésekben

Archívum
 
Látogatók száma
 
  • Ma: 2204
  • e Hét: 31771
  • e Hónap: 76843
  • e Év: 2018123
Szótár
 




Blogok, Videótár, Szótár, Ki Ne Hagyd!, Fecsegj, Tudjátok?, Receptek, Egészség, Praktikák, Jótékony hatások, Házilag, Versek,
© 2002-2018 TVN.HU Kft.